3. rész
2006.10.04. 05:45
Az indulás reggelén kábán ébredtem. Gyorsan összedobáltam a cuccaimat. De a pisztolyt hogy fogom felvinni a gépre?? Magamnál nem tarthatom, a csomagba nem tehetem…de akkor hova? Ú, most aztán jól feladtam magamnak a leckét. Talán ha hamarabb kimegyek a reptérre, akkor sikerül hamarabb átesnem a szokásos vizsgálatokon, és akkor nem jönne rá a csapat. Vagy a másik megoldás, ha ott veszek egy pisztolyt, vagy csak kést. Talán a kés még praktikusabb is lenne. Rendben, akkor ez marad. Juan Pabloval együtt érkeztem meg a reptérre, Kimi, Ron és David már ott volt.
-Jó reggelt –köszöntem oda nekik.
-Jó reggelt –köszöntek ők is egyszerre.
-Repültél már? –kérdezte Ron.
-Persze, már nagyon sokszor.
-Jól van, remélem a munkával sincs semmi baj.
-Nem, nagyon jól haladok.
-Ennek örülök, na de most már gyere, ellenőriznek minket, aztán már be is szállunk.
-Megyek. –az ellenőrzés után felszálltunk a repülőre, és elindultunk San Marinoba. Az út nem volt hosszú, és annyira unalmas sem. Néhány mérnökkel elég jól elbeszélgettünk, így szinte elrepült az idő. A szállodában Kimi és Juan Pablo szobája között volt az én szobám. Bementem, lepakoltam, és lementem, ugyanis el akarok menni a 2 várossal odébb levő fegyverüzletbe.
-Gina!! –kiabált Ron az előtérben utánam.
-Igen?
-Itt a külön-kocsid kulcsa.
-Lesz külön kocsim?
-Persze, így jobban tudsz közlekedni.
-Köszönöm, de én megyek is, van egy kis dolgom Latinában
-Nem vinnéd el Kimit is? Ő is éppen oda megy, de a kocsija még nem érkezett meg.
-Rendben, elvihetem.
-Akkor máris felszólok neki telefonon.
-Én meg addig leülök itt az előtérben. –szuper, most pont ő nem hiányzik, de hát mit tehetek. Ez van, el kell vinnem. Hála, nem kellett sokáig várnom rá:
-Hallom te leszel a sofőröm Latinába.
-Igen, de menjünk, nem akarok sokáig ott maradni.
-Rendben, köszi.
-Nincs mit. Ron megkért rá, így elviszlek. Ennyi.
-Ennyi?
-Igen, miért mit akarsz még?
-Nem, semmit. –azzal beültünk a kocsiba, és kezdetét vette a kétórás autóút. Az út során nem igazán beszélgettünk, valahogy nem volt közös témánk. Odaérve leparkoltam az egyik bolt előtt, majd így szóltam:
-Nos, nem tudom, hogy neked mennyi dolgod van, de én most el akarok itt intézni valamit, szóval mi lenne, ha itt találkoznánk úgy két óra múlva?
-Rendben, akkor addig is szia. –miután Kimi elment, én is elindultam megkeresni a kis fegyverboltot. Hamar rátaláltam. A pult mögött egy öregúr állt.
-Jó napot, miben segíthetek?
-Jó napot! Kést szeretnék venni.
-Magácska?
-Igen, én. Megmutatná kérem, hogy milyenek vannak?
-Ahogy akarja. –azzal hátra ment a raktárba, és pár perc múlva visszatért 8 késsel. –Csak ezek vannak.
-Köszönöm –azzal nézegetni kezdtem őket. Az egyik vagy túl nagy volt, vagy túl kicsi. De az egyik pont megfelelt. –Ezt kérem. Becsomagolná?
-Igen, azonnal. –miután megkaptam a kést, fizettem, és távoztam a boltból. Mire visszaértem a kocsihoz, Kimi már ott volt, pedig nem is telt el 2 óra, de azt hittem, hogy neki több idő kell.
-Hát te? Már itt vagy?
-Igen, remélem nem baj.
-Jajj, nem dehogy, nem úgy értettem.
-És mit vettél? –mutatott a csomagra a kezemben.
-Ö….ajándékot.
-Valóban? És kinek?
-Anyukámnak, egy porcelánt. –vágtam rá gyorsan.
-Elég különös alakja van.
-Mert ez egy különleges porcelán. –te jó ég, miket ki nem találok. –Akkor indulhatunk?
-Persze!
-Ez nem lehet igaz!!!!
-Mi az??
-Te nem látod??
-Mit??
-A kerekeket!! Ezt nem hiszem el! Mind a négyet kiszúrták!!! Most hogy megyünk vissza??
-Sehogy. Az úton idefelé láttam egy motelt, talán van még kiadó szobájuk.
-Vagy felhívhatnánk Ront, biztos tudna küldeni valakit.
-Még az én kocsim sincs itt, erre sem lesz szabad kocsi. Kölcsönözni meg nem tud.
-A fenébe. Akkor keressük meg azt a motelt.
-Rendben gyere! –azzal elindultunk, és 10 perc múlva már a recepciós előtt álltunk.
-Jó napot, van kiadó szobája? –kérdeztem tőle.
-Igen, még éppen egy van szabad.
-Akkor kivesszük. –vágta rá Kimi, mire egy kicsit csúnyán néztem rá. –most mi van? Ez az egy szoba szabad.
-Rendben. Melyik szoba az?
-A folyosó végén van, a 9-es.
-Köszönjük. –Kimi kitöltötte a papírokat, majd bementünk a szobába.
-Ez nem igaz!! Ilyen nincs!!!
-Mi a bajod már megint??
-Nézd meg az ágyat!
-Mi a baj az ággyal?? Megvan mind a 4 lába, van lepedő, párna, takaró.
-De egy ágy van, méghozzá franciaágy.
-Jajj, ugyan már, ne butáskodj! Felnőttek vagyunk. Vagy neked van valami kifogásod, hogy egy ágyban aludjunk?
-…Nem, nincs…de akkor is!
-Ne aggódj, nem ugrok rád!
-Nem is ajánlom! Megyek, veszek valami enni valót. Neked hozzak valamit?
-Egy szendvicset vagy valamit. Rád bízom.
-Rendben, akkor megyek. –Amikor visszaértem, Kimi éppen a tévét nézte. –Hoztam több szendvicset, majd választasz. A tévében mi megy?
-Semmi jó, csak 2 csatorna van, az egyik pornó, a másik zene, gondolom a zenén hagyjam, igaz?
-Igen. Örülnék neki.
-Te mindig ilyen vagy?
-Milyen?
-Ilyen kis durci, zárkózott.
-Nem vagyok durci.
-De zárkózott igen.
-Ez van. Inkább gyere enni.
-Rendben –azzal leültünk és megebédeltünk. Délután elmentem sétálni, és az utcán furcsa beszélgetést hallottam. Két nő beszélgetett az új mercedesről, ami az egyik bolt előtt állt, és aminek mind a 4 kerekét kiszúrta egy SZŐKE SRÁC. Nem, nem lehetett ő. Pedig Kimi hamarabb ért a kocsihoz. Hogy nem tűnt fel neki, hogy mind a 4 kerekét kiszúrták?? De…nem. Ő nem képes ilyenre. Vagy igen? Ezt el sem hiszem! De az tuti, hogy nem teszi zsebre amit most kapni fog. Totál dühösen mentem vissza a motelbe.
-Mondd azt, hogy nem te tetted!
-Neked meg mi bajod?
-Te voltál?
-Micsoda??
-Te szúrtad ki a kocsi kerekeit??
-Én?? Minek szúrnám ki a kocsi kerekeit?
-Hogy itt ragadjunk ezen az isten háta mögötti helyen!
-Nem, nem én voltam. Nem szokásom kerekeket kiszúrni.
-De vésd az eszedbe, én nem bújok veled ágyba!
-Pedig komolyan, ezzel az volt a célom, kiszúrtam a kerekeket, hogy együtt töltsünk egy éjszakát! Nem gondolod, hogy ez oltári hülyeség??
-Inkább jobb ha nem tudod, hogy most mit gondolok! Elmegyek tusolni, ajánlom, hogy ne gyere a fürdő közelébe! –azzal bementem és bevágtam az ajtót.
-Ne aggódj, eszem ágában sincs. –hallottam, ahogy utánam kiabál, majd bevágta az ajtót. Tuti elment valahova. Nem is baj, addig sincs itt! Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. ÁÁÁÁÁ. Amint megnyitottam a zuhanyt, kellemetlen meglepetés ért: nincs melegvíz, és a nyakamba zúdult a hideg víz. Olyan gyorsan tusoltam, amennyire csak tudtam. Visszabújtam a ruhába, mert ugye váltóruhát nem hoztam. Kimi sehol. Szuper, legalább kidühöngöm magam. Bekapcsoltam a tv-t, de mivel csak az a 2 csatorna van, csak egy óráig bírtam a zenét, így kimentem a motel bárjába. Kimi nem volt ott, így leültem és kértem egy whiskyt, azután még egyet, és még egyet. Az idegesség és a bánat nem igazán jött ki jól. Óóó, már nem is tudom, hányadiknál tartok, de egy kicsit szédülök, és a fejem is kezd fájni, és a terem is forog. Jesszus, azt hiszem sikerült többet innom a kelleténél. Vissza támolyogtam a szobába, de addigra már Kimi is ott volt.
-Te meg hol voltál? –kérdezte az ágyon ülve egy üveg vodkával a kezében.
-A bárban, de semmi közöd hozzá, és menj arrébb, szédülök! –mosolyogtam rá.
-Te ittál!
-Te is –nevettem el magam.
-Tudod, hogy sokkal dekoratívabb vagy részegen?
-Vagyis te voltál. Valld be!
-Mit kellene bevallanom?
-Hogy meg akartál húzni engem. Ne add itt az ártatlant, már az orrod is megnőtt, akárcsak Pinokkiónak!
-Én nekem kéne bevallanom, mikor te hazudsz itt a barátnős dumával?
-Nem hazudtam, az mind igaz volt, igen!
-Akkor miért kapkodtál mindenhova közben, és miért remegett a kezed?
-Ron küldött rám, hogy kutass a magánéletemben? Mondd már meg, mi a fenét akarsz, és ne fárasszuk egymást!
-Téged!
-Akkor alhatsz a földön! –azzal egy laza mozdulattal lerúgtam az ágyról. –Így már te is dekoratívabb vagy, szivárványkám! –de hallottam, hogy már mélyen alszik, így én sem sokáig vártam az alvással. Hm…a fejem, jézusom, mindjárt szétrobban, és miért nem tudok megmozdulni?? Amint kinyitottam a szemem, Kimi arcát láttam az enyémtől kb. 5 centire. MI???? Mit keres ő itt?? És a keze….éppen a fenekemen van!!!! Ááááá, az enyém meg őt öleli! Te jó ég!! Mi történt???
|