Ne ne ne ne ne… ez nem lehet!!! Szorosan átölelve feküdtünk az ágyon.

-KIMI!!!! –kiabáltam rá.

-Hm….mi az?? –nézett rám totál álmosan.

-Kimi…-mondtam most már halkan, és céloztam rá, hogy hogy vagyunk, majd próbáltam ellökni magamtól –engedj el!

-De…mi….-amint felült az ágyban, láttam, hogy nincs rajta a ruhája, majd végignéztem magamon, és láttam, hogy csak melltartó és bugyi van rajtam, így magam elé kaptam a takarót.

-Te jó ég! Ez nem lehet!! Hogy tehetted ezt??? –ugrottam fel az ágyból a takaróval együtt, amit lerántottam így róla is. Megnyugodtam, hogy volt rajta boxeralsó. Megnyugodtam? Az túlzás.

-Mit hogy tehettem??

-Mond neked ennyire lassan esnek le reggelente a dolgok??? Nézz már végig rajtunk!! Rajtad csak boxeralsó van, és rajtam is csak fehérnemű!!

-Azt mondod, hogy mi az éjszaka…

-Nem tudom, nem emlékszem! A fenébe is!

-Őszintén szólva én sem…-nézett maga elé Kimi.

-Annyira emlékszem, hogy az este nagyon bunkó voltál.

-Te sem voltál valami kedves.

-Szuper, hogy erre emlékszünk, de arra nem ami utána történt. De…van egy ötletem, talán sikerül valamit előcsalogatnunk az emlékeinkből.

-És mégis hogy?

-Csókolj meg!

-Mi??? Én??? Soha! –azzal beviharzottam a fürdőszobába, és beálltam a tus alá.- Ááááááá!!!

-Mi az??? Valami baj van?? –hallottam, hogy Kimi az ajtó előtt áll.

-Semmi. Csak…nincs meleg víz. –gyorsan letusoltam, de ekkor vettem észre, hogy a ruhám kint marad. Ekkora pechet! Ráadásul a törülköző nem éppen a legnagyobb. Na nem baj! Valahogy csak túl élem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és kilestem rajta, Kimi éppen az ágyon feküdt, és zenét hallgatott.  –Kimi!

-Igen?

-Elfordulnál?

-Hm?

-Kérlek fordulj el. Kint maradt a ruhám.

-Ó de szemérmes itt valaki!

-Pukkadj meg!

-Jól van, elfordultam. –s láttam, hogy tényleg elfordult. Lassan kimerészkedtem, és leguggoltam a ruháimért, de mire összeszedtem, addigra Kimi ott állt előttem. 

-Azt mondtad, hogy elfordulsz.

-De nem mondtam, hogy úgy is maradok.

-Hogy lehetsz ilyen?? Élvezed??

-Inkább megyek és letusolok. –azzal angolosan bevonult a fürdőszobába. Én meg dühöngve felöltöztem. Legszívesebben itt hagynám, és elhajtanék. De nem lehet, hiszen nincsenek kerekei. Te jó ég! A kerekek!! De hogy fogunk hazamenni?? Mire Kimi is letusolt, addigra összeszedtem a maradék cuccaimat.

-5 percet kapsz, hogy összeszedd magad! Nem akarok tovább itt maradni! –mondtam neki komolyan.

-Már kész vagyok. Mehetünk. –mondta, és elindult kifelé. Fizetett a recepciósnak, majd a kocsihoz mentünk. A kerekek….mind a 4 jó volt!

-Tegnap megcsináltattam.

-És nem mondtad???

-Reggelre tudták megcsinálni.

-Képzelem. –azzal beültem a kocsiba, és beindítottam a motort.

-Akarod, hogy vezessek??

-Vezetni még tudok. –ez volt az utolsó mondat, ami váltottunk egymással az út során. A szállodába visszaérve Ron dühös képpel fogadott minket:

-Hol a fenében voltatok???

-Lerobbantunk –mondtam röviden.

-És nem lehetett volna telefonálni?

-Nem volt térerőm –mondtam megint röviden.

-Én meg lemerültem. –tette hozzá Kimi.

-Letusolok, aztán kimegyek a pályára, és ellenőrzök mindent. Rendben?

-Ajánlom is! –mondta még mindig dühösen Ron. –Te is zuhanyozz le, és nézd meg a kocsit.

A liftben sem szóltunk egymáshoz, sőt, a lehető legmesszebb álltam meg tőle. Amint kinyílt a liftajtó, rögtön a szobámba mentem, és bezártam az ajtót. Beálltam a tus alá, és csak folyattam a forró vizet magamra. Hamar felöltöztem, és kiértem a pályára. Miközben a kamionok felé tartottam, 2 szerelő beszélgetett:

-Képzeld, apa leszek, a barátnőm terhes!!

-Ez fantasztikus! Gratulálok!! –de nekem már csak egy szó visszhangzott a fejemben: terhes. Nem, az nem lehet. De mi van ha…Úgy éreztem, hogy menten rosszul leszek, így megváltoztattam az útirányt a büfé felé, és kértem egy ásványvizet, de közben megcsörrent a telefonom:

-Szia, szeretnék bocsánatot kérni a múltkori miatt. –Jamie volt az.

-Szia. Rendben, felejtsük el.

-Minden rendben? Olyan furi a hangod.

-Semmi bajom, Jamie kérlek hagyj egy kicsit élni.

-Jól van, csak bocsánatot akartam kérni. Légy óvatos. Szia.

-Szia. –óvatos. Igen, lehettem volna óvatosabb is. Vennem kell egy tesztet, igen, akkor fogok megnyugodni. De most inkább megyek a kamionokhoz, hiszen jobb ha a munkámmal törődöm. Fél óra elteltével észre vettem, hogy az egyik kamionból hiányzik az egyik kisebb konténer.

-Ryan, itt hiány van.

-Mi?? Az nem lehet.

-De, nézd, papíron 3 db konténer van 956842 leltárszámmal, de itt csak 2 van, és mind a 3-at ennek a kamionnak kellett hoznia.

-Igen, de nem értem. Utána nézek, jó?

-Jó, én is. –átkutattuk Ryannal az összes kamiont, de semmi. Ez nem lehet. David kinyír, sőt mi több, Ron nyír ki. Idegesen mentem végig a paddockon, és a motorhome-ban Davidot kerestem. Nem volt bent a számára fenntartott irodában, így volt időm belenézni azokba a papírokba, amikbe nem lehetne. De semmi. Nyoma sincs annak, hogy hova tűnt az az átkozott konténer. Mikor végeztem, gyorsan kislisszoltam az irodából, hála nem látott meg senki. Ron irodája felé vettem az irányt, tudnia kell róla, hiszen fontos alkatrészek hiányoznak így. Kopogtam, majd benyitottam:

-Ron, elnézést, a zavarásért –szuper Kimi is itt van- van egy kis problémánk.

-Mi a baj? –felhősödött el Ron tekintete.

-Hiányzik az egyik konténer.

-Micsoda??? –szólalt meg Kimi és Ron egyszerre.

-Nagyon sajnálom, indulás előtt még minden rendben volt, és nem értem, hogy hogy tűnhetett el egy konténer nyomtalanul.

-David tud már róla?

-Nem, még nem, nem találtam, üres volt az irodája. De Ryannal átnéztük az összes kamiont. Megyek és átnézem még egyszer.

-Rendben. Addig én szólok Davidnak, és megrendeltetem vele az utánpótlást.

-Rendben, akkor megyek is. –este pedig beszélek Kimivel. Az egész délutánom elment a kamionok böngészésével. Éjjel valahogy vissza kellene ide jönnöm. Lehet, hogy mégis pisztolyt kellett volna vennem kés helyett? Este fáradtan értem vissza a hotelbe. Nem fér a fejembe, hogy egy mozgalmas pályán hogy tud egy konténer szőrén-szálán úgy eltűnni, hogy az senkinek nem szúr szemet. Fel is hívtam még a liftből Jamie-t:

-Szia, utána néznél valaminek?

-Neked mindent.

-Törd fel a vámosok nyilvántartását. Ellenőrizd, hogy a 15-ös kamionban hány 956842 számú konténer jött át a határon.

-Mennyire fontos?

-Kapsz 1 órát rá.

-1 órát? Zsarnok vagy.

-Tudom, szia. –vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam Kimihez. Miután hallottam, az igent, bementem. Kimi éppen a fürdőből jött ki, csurom vizes volt, a hajából is csöpögött a víz, a dereka köré pedig egy törülköző volt csavarva.

-Nos? –nézett rám sürgetően ugyanis egy kicsit belefeledkeztem a látványba, gyorsan el is szégyelltem magam.

-…ö….teszt…kell egy teszt…-semmi értelmeset nem tudtam kinyögni.

-Rendben, de milyen teszt? A kocsit akarod tesztelni? Az nem a te dolgod.

-Nem…magamat…illetve…a fenébe is. Terhességi teszt.

-Mi??? Terhes vagy?? Nem, nem lehet az enyém.

-Csak óvatosság, ha tényleg volt azon az éjszakán valami, amire mellesleg nem emlékszünk, tehát azt sem tudjuk, hogy védekeztünk vagy sem.

-És ha nem? És ha terhes vagy? Akkor mi lesz??

-Nem tudom. Semmi.

-Hogy hogy semmi? Megtartod? Vagy elveteted?

-Ezen majd ráérek gondolkodni, ha meglesz az eredmény.

-De…ugye nem így akarsz megfogni?

-Megfogni?? –néztem rá furán, majd leesett, hogy mire gondol. – Ne féltsd a karriered!! Ha terhes is vagyok, és netalán megtartom, egyedül fogom felnevelni! –azzal kimentem és becsaptam az ajtót. De Kimi utánam jött, persze a folyosón voltak emberek, akik kicsit furcsán néztek rá, tekintve az öltözékét J.

-Mi az hogy egyedül fogod felnevelni?? Ahhoz talán nekem is lesz egy-két szavam! –erre mindenki ránk figyelt. Szuper!!

-Még az sem biztos, hogy terhes vagyok –mondtam neki halkan, majd bementem a szobámba, és szívrohamot kaptam, amikor megláttam, hogy Carla ül az ágyamon.

-Te meg mit keresel itt????????? –támadtam rögtön neki.

-A csapatnál dolgozom, most vett fel Ron. Én leszek az asszisztensed.

-Szó sem lehet róla. Takarodj –nyitottam ki az ajtót, és meglepődtem, amikor Kimi állt előttem, most már felöltözve. –TŰNJ MÁR EL!!!! –Kimi csak lesett, hogy így ordibálok a számára ismeretlen csajjal, de Carla megint hozta a formáját.

-Szia, Carla vagyok, Gina nővére, te meg csak nem a pasija??

-Nem, nem a pasim. De most már tűnj el!!!

-Nincs kedved meginni egy italt? –beszélt Carla Kimihez, mint aki nem is hall engem.

-Még beszélnem kell a húgoddal, aztán felőlem mehetünk.

-Rendben szépfiú, lent várlak. –azzal beszállt a liftbe, és már el is tűnt.

-Megmagyaráznád ezt? –jött be dühösen Kimi a szobámba.

-Gyere be, érezd otthon magad. Semmi közöd hozzá.

-Szóval az a barátnő valójában a nővéred. Szép, mondhatom szép.

-Nem tartozom magyarázattal. A teszt eredményét meg majd megmondom. De most már menj, vár rád Carla. –azzal kinyitottam az ajtót, és kitessékeltem Kimit, majd az ágyra dobtam magam. Hogy vehette fel Ron pont őt???? Ilyen nincs. Holnap beadom a felmondásom. Én vele egy percig sem dolgozok együtt. Nem, még ma megmondom Ronnak, hogy lelépek. Azzal lementem a bárba, mert gondoltam, hogy Ron ott lesz. És mit láttam?? Ronon kívül?? Kimi éppen Carlaval csókolózott. Úgy éreztem, hogy menten elájulok, de ekkor hála odajött Ron.

-Minden rendben?

-Nem, semmi sincs rendben, ezennel felmondok!