-Nem mondhatsz fel. –nézett rám dühösen Ron.

-De, nagyon is felmondhatok, és meg is teszem, holnaptól keress másik embert. Sajnálom.

-Tartsd a magánéleted a munkán kívül, a szerződés értelmében pedig akkora pert akaszthatok a nyakadba, hogy életed végéig nyögheted, nem beszélve, hogy a felettesednél is elintézem, hogy ne kapj több munkát. Remélem világos és érthető voltam. Felmondás elutasítva. –azzal faképnél hagyott. Ez nem lehet igaz!! Nekem még így nem olvasott be egy főnököm sem! Volt egy-két nehéz helyzetem, na de ilyen??? Ha Carla lesz az asszisztensem, én egy diliházban fogok kikötni, az tuti. Carla éppen észre vett, és felém tartott, de én megfordultam, és igyekeztem elcsípni a liftet, pechemre nem sikerült.

-Nézd Gina, ez nem az volt, aminek láttad, bár meg kell hagyni, hogy eszméletlenül jó pasi.

-Azt csinálsz amit akarsz. És ő is.

-Holnap mi lesz a feladatom? –fontoskodott.

-Főzöl egy kávét Davidnak, és megcsinálod amit kér.

-De én a te asszisztensed vagyok.

-Nem érdekel. Szia. –azzal beszálltam az időközben megérkező liftbe, és magára hagytam Carlat. A liftben megcsörrent a telefonom, Jamie volt az.

-Na, mit találtál?

-A határon átjött minden, így útközben vagy a pályán kellett felszívódnia.

-Rendben, kösz. Szia. –szuper, akkor először is a pályán nézek körül, aztán a környéken. A telefonom ismét csörögni kezdett amint kiléptem a liftből.

-Szia anyu.

-Szia, figyelj, apáddal éppen itt vagyunk egy étteremben, ami nincs messze a hoteltől, ahol éppen vagy. Nincs kedved velünk vacsorázni?

-De, ez szuper, mindjárt átöltözök, és megyek. Szia. –ez nagyon jó!! Ennek nagyon örülök, már olyan régen találkoztunk. Totál boldogan öltöztem át. Felvettem egy világoskék spagetti pántos ruhát, a hajamat leengedtem, felraktam egy kis sminket, és már indultam is. Az ajtóban Kimivel futottam össze.

-Huh, de csinos itt valaki. Csak nem elmész valahova?

-Kösz. De igen. Szia. –azzal magára hagytam a folyosón. Az étterem hála nem volt messze, így nem kellett sokat vezetnem.

-Sziasztok!! –öleltem meg őket és adtam nekik egy puszit. –Hogy vagytok?? –ültem le.

-Mi jól –válaszolta anyu. –És te?

-Én is, köszönöm. De miért van még 3 teríték az asztalon? Várunk még valakiket?

-Elnézést a késérét! Paolo Maria, jól vannak?

-Igen, semmi baj. Ő itt a mi kis Ginánk –mi kis Ginánk?? Már elmúltam 10. Nem vagyok már kis Gina. És különben is, mit keres itt ez a pasi?? Csak nem egy randit hoztak nekem össze?? 

-Örvendek –nyújtotta felém a kezét. -Mauricio vagyok.

-Gina. –feleltem röviden. Nem mondtam, hogy örvendek, hiszen nem örülök az ilyen vacsoráknak. Azt hittem, hogy egy kellemes estét fogunk hármasban eltölteni, erre tessék.

-Remélem nem probléma, hogy meghívtam a fiatal kollégámat? –hát igen, apu orvos.

-Nem, ugyan már, miért lenne probléma? De kiket várunk még?

-Mindjárt meglátod –mutatott anyu az ajtó felé, ahol kik sétáltak be??? Carla és Kimi. Ilyen nincs!!! Kész, vége, én elmegyek.

-Sajnálom, azt hiszem nem fog menni ez a vacsora. –álltam fel, hogy távozom.

-Most azonnal visszaülsz, és kellemesen eltöltjük ezt az estét. Együtt –nézett rám apu nagyon mérgesen. Igen, olasz család lévén, ahol a papa szava szent, kénytelen voltam leülni. De ezt akkor sem fogom egykönnyen elfelejteni!!

-Sziasztok! Jajj, bocsi a késésért!! –mondta mosolyogva Carla- Ő itt az egyik barátom, Kimi, remélem nem gond, hogy ő is elkísért.

-Nem, dehogy. Örömmel látunk fiam –fogott vele kezet apu.

-Nos akkor rendeljünk. –szakította meg anyu az időközben beállt csöndet.

-Én egy ásványvizet kérek egy kis ciánnal.

-Gina!

-Okés, cián nélkül. –mondtam kelletlenül a pincérnek.

-És ki ez a helyes pasi veled? –kérdezte Carla.

-Mauricio. Apa hívta meg vacsorára.

-Á, szóval ez egy olyan összehozós vacsora??

-Hogy te milyen egy dög vagy! –kezdtünk civakodni az asztalnál.

-Bírjatok már ki egy estét nyugodtan! –szólt közbe mostmár apu. –Legalább a vendégeinkre legyetek tekintettel. Mauricio egyébként szeretne kérdezni tőled Gina valamit.

-Igen? Tőlem? –ó, kezdek félni, az ilyen dolgok sosem jók.

-Tudod, én is egy olasz, igaz félig görög család sarja vagyok. Számomra és a családom számára is nagyon fontos a tradíció. Nálunk az a hagyomány, hogy amikor a férfi nősülési korba ér, akkor az apja beszél a kiszemelt lány apjával, és megkéri a lány kezét. Nos ez nálunk már megtörtént.

-Igen, és? –valahogy nem esett le, hogy mit akar mondani.

-Az apám megkérte a kezed. –a pohár kiesett a kezemből, hiszen éppen inni készültem. Még szerencse, hogy csak ásványvizet ittam.

-És te mit válaszoltál? –fordultam apu felé, miközben vetettem egy pillantást Kimire, aki elsápadt a hallottaktól.

-Természetesen igent.

-Természetesen??? Ez egyáltalán nem természetes!! Mauricio, én soha nem leszek a feleséged, de még csak a barátnőd sem!

-Na de Gina!! –szólalt meg anyu. –Át kellene gondolnod.

-Ezen nincs mit átgondolni. Téma lezárva.

-Pedig nagyon jól mutattok egymás mellett –szólt közbe Carla is.

-Te csak hallgass!! Hogy van a férjed? Jó kosztot kap a börtönben? –lendültem én is támadásba. Most Carla arca változott fehérré.

-Már elváltunk, ő pedig hamarosan szabadul.

-Kár, reméltem, hogy ott rohad meg! További szép estét! –azzal felálltam, és nőiesen kisétáltam.

-GINA!!! AZONNAL GYERE VISSZA!!! –kiabált apu, de most az egyszer nem érdekelt. Ilyenben nem dönthetnek helyettem!! Beültem a kocsiba, és pár percig csak néztem magam elé, majd beindítottam, és visszamentem a szállodába. Levetkőztem, és felvettem egy fekete nadrágot, fekete pólót, fekete dzsekit, és összekötöttem a hajam. Igen, éppen betörni készülök a McLaren motorhome-jába. Jobb dolog nem jutott az eszembe, hogy ne a botrányos vacsorára kelljen gondolnom. Összeszedtem a zseblámpát, a kést, a kesztyűm és még néhány dolgot, majd indultam a pályára. Hála istennek már elég késő volt, így mindenki valószínűleg alszik, kivéve persze Kimit, aki valószínűleg még az étteremben szenved. Úgy kell neki. Carla behálózta, hát akkor viselje. A forgalom nem volt nagy, így a pályára is hamar odaértem. A biztonsági őrt nagy nehezen sikerült kicseleznem, így bejutottam a motorhome-hoz. A zárat kikódoltam, hiszen tudom a kódot, majd az irodák felé vettem az irányt, persze már kesztyűben. David irodájában kezdtem, de ott nem találtam semmit, így Ron irodája felé folyttam az utam. Szintén semmi. Sorra vettem egy rakat irodát, de sehol semmi. Huh, ezek szerint nem egy belső ember az, vagy ha igen, akkor baromi jól titkolja. De még egy profi is hibázik. Muszáj hibáznia. Éppen a következő irodába mentem volna be, amikor meghallottam az őr hangját:

-Állj!!! –de nekem sem kellett több, rohanni kezdtem a kijárat felé, s ekkor eldördült egy lövés!!! Ez nem lehet, ez az idióta lövöldözik!! Egy rakat értékes cucc van, de ennek nincs jobb dolga, mint rögtön lőni!  Ááá, ez közel volt, de a kijárat annál messzebb van. A következő golyó azonban már nem volt olyan messze, és súrolta a karom.

-A francba!!!

-Álljon meg!!!! Azonnal álljon meg!!! –rohant közben ő is utánam, miközben menekültem a sebesült karommal. Végre elértem a kijáratot, és rohantam a főkijárat felé. Ez nem lehet, ott egy másik őr. Most merre??? Jobbra, hoztam meg a gyors döntést, és máris a kamionok felé vettem az irányt. Fuss Gina, gyerünk, ha sikerülne felmászni az egyik kamion tetejére, akkor át tudod ugrani a hátsó falat!! Gyerünk, már csak pár méter!!

-Álljon meg!!!!  -igen, elértem a kamiont, és nagy nehezen sikerült felmásznom rá. Úgy éreztem, hogy menten leszakad a karom. És ráadásul még vérzik is. A kamion tetejéről sikerült átugranom a kerítést, és elkerült az őr utolsó leadott lövése, viszont olyan szerencsétlenül estem, hogy pont a bal karomra, amit a lövés súrolt. De nem érdekelt, felpattantam, még mielőtt utánam jöhettek volna, beugrottam a kocsiba, és elhajtottam.

-A francba!! Átkozott balfékek!! És még el is talált. –a szállodába érve a hátsó bejáratot használtam, és a lépcsőt, még mielőtt bárkivel is összefuthattam volna. A szobámba érve az elsősegély dobozt kerestem, de úgy látszik itt ilyen nincs. Ne…megint le kell mennem. A kocsiban lennie kell. Gyorsan kimentem a folyosóra, és lerohantam a lépcsőn. A kocsiban hála megtaláltam amit kerestem, és már azzal együtt tértem vissza a szobámba. Óvatosan levettem a pólóm, és lefertőtlenítettem a sebem. Nem mély, hála, de ez baromira csííííp. Miután sikerült lefertőtleníteni, beközötem. Elalvás előtt még ettem egy csokit, majd elnyomott az álom. Reggel láttam, hogy átázott a kötés, sőt még a lepedő és a takaró is véres lett a vállamnál. A fenébe,  még ez is. Felkeltem, letusoltam, majd ismét lefertőtlenítettem és bekötöztem a sebet. Az ágyneműt és a lepedőt lehúztam, majd reggelizni indultam. Már lent volt Kimi, Carla, Juan Pablo és Ron is.

-Jó reggelt –köszöntem oda nekik.

-Jó reggelt –köszöntek egyszerre ők is.

-Egy omlettet kérek, és egy nagy csésze kávét. –mondtam a pincérnek. Szándékosan nem ültem oda hozzájuk, pedig egy 6-os asztalnál ültek.

-Jajj hugi, ne légy már ilyen, ülj már át. Ha már a tegnap estét elszúrtad, legalább a mai reggelt hozd rendbe.

-Semmi közöd, hogy hol ülök.

-Gina, gyere már ide közénk –szólalt meg Kimi.

-Kösz nem, inkább egyedül reggelizem, nem akarom megzavarni az idillt.

-Gina!! –nézett rám haragosan Ron. Ezt nem hiszem el! Elegem van!! Mindig nekem kell alkalmazkodni?? Azzal fogtam a tálcám, és átültem hozzájuk.

-Remélem, most már mindenki boldog. Hozok még egy kávét –azzal felálltam, de nem figyeltem eléggé, és nekem jött egy szőke csaj. És persze, hogy a bal karomnak. –Ááááá. –kaptam rögtön jobb karommal- Nem tudsz vigyázni??

-Te jöttél nekem! Hülye liba.

-Minek neveztél??? Na tűnj innen, ez egy szálloda, a pláza 3 sarokkal arrébb van! –azzal ott hagytam, és egy kávéval tértem vissza, de a többiek döbbent tekintettel bámulták a karom.

-Mi történt veled? –állt fel Kimi, és meg akarta nézni a karom.

-Semmi –rántottam el.

-De hisz te vérzel.

-Mondtam már, hogy semmi.

-Na nem, most azonnal elviszlek az orvoshoz.

-Azt próbáld meg!

-Meg is teszem –azzal felkapott az ölébe, és elindult kifelé.

-Tegyél le!!! Hallod!!! Engedj el!!! Kimi!!!! –de ő nem törődve velem berakott a kocsiba, amiből persze rögtön megpróbáltam kiszállni, de rárakta az ajtóra a gyerekzárat, így nem szabadulhattam. Rab vagyok, és Kimi az őr. Mondhatom szép.