Bezártam a szobám ajtaját, bevettem egy fájdalomcsillapítót és bevágtam magam az ágyba. Nem volt kedvem senkihez és semmihez. Hirtelen kopogni kezdtek az ajtón. Felültem az ágyba, de nem mozdultam az ajtó felé. Ha Carla az, akkor alapból nem akarok beszélni vele, ha meg Kimi, akkor meg azért nem, mert teljesen felesleges volt miattam otthagynia Carlat. Nem hiszem el, hogy még mindig itt tartok!!! És nem hiszem el, hogy az ajtóm előtt álló emberke is mindig itt van. Kinyissam? Vagy ne? Egye fene, felkeltem, és kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre Mauricio állt az ajtóban.

-Hát te? Illetve, szia.

-Szia. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de egy kicsit bánt a dolog, ami a vacsorán történt. Megbeszélhetnénk?

-Ö…szerintem….-Kimi és Carla éppen kilépett az ajtón- …gyere be, inkább itt beszéljünk. –te jó ég, már megint mit művelek?

-Nézd, nálunk tényleg élnek a hagyományok, és ezt nekem is követnem kell. És mivel az apukáddal nagyon jóban vagyunk, így valahogy egyértelmű volt, hogy megkértem a kezed.

-Én ezt mindet megértem, de mi nem is ismerjük egymást. Hogy mehetnék hozzád? Szerintem ez nem jó ötlet. Sajnálom. Akkor is és most is így gondolom.

-Azért még nem adom fel, nagyon tetszel nekem. Még találkozunk –ment az ajtóhoz.

-Nézd, én tényleg komolyan gondoltam, felesleges strapálnod magad.

-Bízd rám a dolgot –simogatta meg a folyosón az arcom –szia édes –azzal belépett a liftbe, és el is tűnt. Hát…őszintén szólva nem tudom, hogy a mondandóm melyik részét nem értette. Szerintem eléggé egyértelmű voltam. De azt hiszem most inkább elmegyek sétálni egyet. Bementem egy hosszú ujjú felsőért, és a lépcsők felé vettem az irányt, majd ki a szállodából. Az utcák gyönyörűen ki voltak világítva, nem sok ember mászkált az utcán, főként párok. Sétálni kezdtem, csak úgy, céltalanul. Folyton magam előtt láttam Jeremit, ahogy meghalt, aztán Kimit ahogy Carlaval csókolózik. Észre sem vettem, hogy 3 srác már egy ideje követ. Hirtelen körülvettek, és csak akkor jöttem rá, hogy valami nincs rendben.

-Hello kislány. Nincs kedved egy kicsit bulizni velünk?

-Nincs. –próbáltam tovább menni, de az egyik elállta az utam.

-Ugyan már, hidd el, hogy nagyon jól szórakoznánk. –azzal fogdosni akart, de ellöktem magamtól, amire visszakézből kaptam egy pofont.

-Azonnal hagyják békén, különben az életük végig egy rács mögött fognak csücsülni, azt garantálom. –Ron Dennis jött oda, és felsegített. Mire felálltunk, a srácoknak már hűlt helye volt. –Jól vagy?

-Igen, köszönöm.

-Menjünk vissza a szállodába. Ilyenkor nem szabad egy nőnek egyedül sétálgatnia.

-Nem gondoltam, hogy baj lett volna.

-Vérzik a szád, gyere, majd leápoljuk.

-Ó, észre sem vettem. –kaptam a kezem a számhoz. Miután beértünk a szállodába, Ron leápolt. Őszintén szólva hülyén éreztem magam, hogy a főnököm ápolgat.

-Na, így már jobb. Egyébként beszéltem a kapitánnyal, és mindent elmondott. Sajnálom, hogy kiabáltam, csak nagyon ideges lettem.

-Nem történt semmi. Ron, nem lehetne ez a mi titkunk? Nem akarom, hogy a többiek megtudják. Senki.

-De látszani fog.

-Azt majd megoldom.

-Rendben, hallgatok.

-Köszönöm, akkor megyek is. Jó éjt.

-Jó éjt. –gyorsan elhagytam Ron szobáját, és az enyémbe menekültem. Csak bedőltem az ágyba, és már aludtam is. Reggel korán ébredtem, és lementem egy kicsit edzeni. A tegnap esti dolog egy kicsit fejbevágott. Na nem a pofonra értem, hanem arra, hogy régen ilyenre rögtön reagáltam. Vagy megelőztem az ellenfelem. Erre most tessék. Ha nem jön Ron, ki tudja mi történt volna. Lassulok, és ez bánt. Na de most majd egy kicsit felpörgetem magam. Lementem az edzőterembe, és a futópadot kezdtem nyüstölni, Kimi pedig a szobám felé vette az irányt. Bekopogott, de mivel választ nem kapott, Ron szobája felé ment. Kopogott, és oda végre bebocsátást nyert:

-Jó reggelt! Nem tudod véletlenül, hogy merre van Gina? Nem találom a szobájában.

-Nem, de nem csodálom, ha még esetleg aludna a tegnap este után.

-Miért, mi történt tegnap?

-Semmi, semmi –kapott észbe Ron, hiszen most jól elszólta magát.

-Rosszul hazudsz.

-Jól van. Tegnap az utcán sétált, amikor 3 srác kikezdett vele, de még időben érkeztem. Nem esett komoly baja.

-De baja esett?

-Kapott egy pofont, amikor megpróbálta ellökni az egyiket, de ezt nem szabadna neked elmondanom.  –Kimi nem igazán sokáig maradt Ronnál, rohant fel, egyenesen a szobámhoz.

A telefonom csörgése félbeszakította a futásomat.

-Szia Jamie.

-Szia. Nyomoztam, és a kamion megállt 3 helyen pihenni. Ha gondolod, nézz utána, lehet, hogy ott pakolták le a cuccot.

-Wow, ez jó, szuper vagy, azonnal indulok is. Mondd a címeket, megjegyzem –azzal Jamie diktálni kezdte a címeket, én meg rohantam a szobámba. De Kimit találtam az ajtónak dűlve. Csak intettem neki, hogy álljon félre, amit meg is tett. Berontottam, előkaptam egy farmert meg egy toppot, miközben Jamie elmondott néhány infót a helyekről.

-Szuper, köszi, akkor még ma megnézem ezeket. Szia.

-Mutasd magad! –szólalt meg végre Kimi miközben én fel-alá rohangáltam a szobába.

-Erre most nincs időm! –kaptam fel a ruháimat és mentem be a fürdőbe öltözni.

-Ron elmondott mindent, szóval mutasd magad –jött utánam a fürdőbe.

-Hééé!!! Éppen öltözök, nem zavar –történetesen a felsőm már rajtam volt, éppen a farmeremmel babráltam.

-Nem –azzal megfogta az arcom, és nézegetni kezdte.

-Állj már le! Semmi bajom!!

-Miért nem akartad, hogy megtudjam?

-Pont ezért. Mert tudtam, hogy így fogsz reagálni! És most engedj, mennem kell.

-Hova?? –jött még mindig utánam.

-Semmi közöd hozzá, és ne gyere kérlek úgy utánam, mint egy kiskutya. –kaptam fel a táskám, és indultam az ajtó felé.

-Szóval olyan vagyok, mint egy kiskutya. Akkor a kutya most hazamegy. –azzal sértetten kiviharzott a szobából.

-Kimi! Nem úgy értettem –beszéltem az orrom előtt bevágott ajtóhoz. Férfiak!!! Inkább lerohantam, és beszálltam a kocsiba. Elővettem a térképet, és kiterítettem a mellettem levő ülésre, majd útnak indultam. Basszus!! A késem! A szállodában maradt. Remélem, hogy nem kell majd semmi ilyet használnom, ha már a pisztolyom nincs nálam. Az első hely egy  útmenti kocsmaféleség volt. Leállítottam a kocsim, kiszálltam, majd besétáltam. Nem volt bent csak néhány pasi a pultnál.

-Jó napot, mit adhatok? –kérdezte a pultos.

-Jó napot, megállt itt 2 napja egy kamion. Ami történetesen a McLaren Mercedes Forma 1-es csapat alkatrészeit szállította. Látott valami furcsát?

-Kislány, jó pár furcsa dolgot láttam már én! Mire gondol pontosan?

-Beszélt valakivel a sofőr? Látott valaki mást is a kamion körül? Látta, hogy esetleg lepakoltak volna róla valamit?

-Nem, nem hiszem. Sajnálom. De ha megadja a számát, és esetleg eszembe jut valami, akkor felhívom.

-Rendben, köszönöm –azzal felírtam neki egy cetlire a számom, és mentem a következő helyre. A következő hely 4 órányi útra volt. Örültem is, hogy végre megállhatok, a karom még néha fájt, így nem igazán volt jó érzés vezetni.
-Jó napot, segíthetek?

-Jó napot, remélem. Először is szeretnék egy szendvicset, elvitelre. –hagy legyek egy kicsit önző, és gondoljak magamra is. –Másodszor információt szeretnék.

-És miről? –kérdezte a fiatal pincérsrác.

-A McLaren Mercedes Forma 1-es csapat kamionja megállt itt. Emlékszel rá?

-Azt hiszem igen.

-Láttál valami furcsát körülötte? Lepakoltak róla valamit? Vagy beszélt valakivel a sofőr?

-Pár szót váltott itt a pultnál egy pasival, de semmi extra, csak a hosszú útról beszélgettek.

-Szuper, köszi. –mondtam csalódottan, majd neki is meghagytam a számom, hogyha eszébe jutna még valami, bár erősen kétlem. Vettem még egy ásványvizet, fizettem, és indultam a következő állomásra. Ez 5 órányira volt, így ismét hálát adtam az égnek, hogy végre talajt éreztem a lábam alatt. A hely eléggé tele volt, minden asztalnál ültek, és a pultnál is csak elvétve akadt 1-2 hely. Rossz érzés fogott el, és ezek a rossz érzések általában be is jöttek. Állítólag anyai ágon volt egy nő a családban akit boszorkánynak neveztek. Aztán hogy ebből mennyi igaz, azt ki tudja. Tény ami tény, a megérzéseim bejönnek. Odasétáltam a pulthoz, és leültem. Egy középkorú pasas volt a csapos.

-Jó napot, tudna nekem segíteni?

-Amiben csak akarod –vigyorgott kajánul. Már csak ez hiányzott. Miért vannak ilyen szexmániás emberek??? Menjenek el valahova, és éljék ki a vágyaikat, de ne nálam próbálkozzon! Fáradt is vagyok, és nincs kedvem egy idiótával társalogni.

-Kétlem, hogy egyre gondolunk, de azért megpróbálom elmagyarázni –azzal belekezdtem, és ismét elmondtam mindent a kamionról.

-Hát igen, emlékszem. De mi lesz a jutalmam, ha elmondok mindent? –vigyorgott még mindig.

-Mondjuk nem veretem szét ezt a helyet. –kezdtem én is vigyorogni. –Nézze, fél napja vezetek Baromira unom, hogy magához hasonlóak miatt semmire sem jutok, szóval mostmár árulja el, hogy mi tud, különben komoly bajba kerül.

-Gyere hátra, majd ott megbeszéljük. –erre a bárpultnál álló pasik fütyülni kezdtek. Ó, hogy szakadna rátok az ég! Áthajoltam a pulton, mintha mondani szeretnék valamit, így ő is oda hajolt, de hamarosan eltűnt a vigyor a képéről, amikor elkaptam a tarkóját és a pultra nyomtam.

-Nem mondom még egyszer. Vagy kitálal mindent amit tud, vagy pár hónapig élvezheti egy plasztikai sebész társaságát.

-Jól van na! Nem kell mindjárt ilyennek lenni! A pasi megállt, és hosszasan csevegett egy öltönyös férfival, majd átpakoltak egy ládát annak a kocsijába, és mindenki ment a maga útjára.

-Milyen típusú volt a kocsi, amibe átrakták? Rendszám? Hogy nézett ki a pasas, akivel beszélt?

-Valami nagy fehér furgon volt. Ennyi. Többet nem láttam.

-Köszönöm. Miért nem lehetett rögtön ezzel kezdeni? –engedtem el, majd kisétáltam a helyről. Fehér furgon! Ember, és mégis hány fehér furgon rohangál ebben az istenverte országban!? Tűt a szénakazalban. Kb. ennyire jutottam volna, ha egy 5 éves gyereket kérdezek meg, csak vele valószínűleg nem lett volna ennyire macerás a dolog. Felhívtam a kocsiból Jamie-t, hátha ő képes a csodára.

-Szia, végigjártam a helyeket. Az utolsó fazon emlékszik, vagy legalábbis ezt mondta, egy fehér furgonra, de semmi több. Se típus, se rendszám.

-És mit vársz tőlem?

-Nem tudom, hátha képes vagy csodákra.

-Nem hiszek a csodákban, de utána nézek.

-Aham –én viszont leteszem, mert azt hiszem akadt egy kis baj…