3 nehézfiú közeledett felém. És ez nagyon nem nyugtatott meg. Meg az sem, hogy az a tény, hogy nő nemű élőlény vagyok egyáltalán nem zavarja őket, legalábbis szemmel láthatóan. Ó, hogy mit nem adnék azért a kicsike kis pisztolyért, vagy a késért. Nem baj, verekedni még mindig tudok, de biztonság kedvéért nem szállnék ki a kocsiból, és be is indítom. Mire beindult, mellém értek.

-Kiszállnál? –szólt az egyik.

-Miért?

-Mert ő azt mondta –kapcsolódott be a beszélgetésbe a másik is.

-Nézzétek srácok, nekem vissza kell mennem a csapathoz, nem érek rá játszadozni… -a mondatomat nem tudtam befejezni, mivel a harmadik pasi feltépte a kocsi ajtaját, és kirángatott belőle. –Áúúú. Nektek nem mondta az anyukátok, hogy nem szabad egy nővel így bánni?? –nem kaptam választ, mert hárman együtt felkaptak, és a fogadó hátsó ajtaján bemenve egy irodába vittek. Egyszerűen csak a földre dobtak, majd rám zárták az ajtót. 

–Hééééééééé!!!! Azonnal nyissátok ki!!!!!!!! Kinyitni!!!!!!! –dörömböltem az ajtón. Á, a mobil, remélem nem merült le, és fel tudok hívni valakit, hogy küldjön segítséget. Nem, ez nem lehet…összetört. Szuper, magamra maradtam. Körülnéztem az irodában, próbáltam valami használható eszközt találni. Talán…..talán van itt valahol egy kés vagy kulcs vagy drót. Gina, ne álmodozz persze, miközben a jótündér is segít. Szánalmas. Szék, szuper, a jó öreg székes trükk. Talán bejön, nem úgy néznek ki, mint akik egyetemet végeztek. Fel akartam venni a széket, de az oda volt csavarozva. Ki a fene csavaroz oda egy széket???? Istenem!!!! Legszívesebben a hajamat tépném. Nagyon IQ-light lehet itt valaki. Á…kulcs csörgése. Tuti jönnek.

-Na ide figyeljen!!! –jött be a csapos, akivel az előbb közelről megnézettem a pultot. –A főnököm azt üzeni, hogy ne kémkedjen utána, különben nagyon megbánja, ez csak egy enyhe kis figyelmeztetés, de legközelebb nem ússza meg ennyivel.

-Mi van, a főnöke fél személyesen mutatkozni??? Ennyire gyáva??? –gyerünk, hátha egy keresztnevet ki tudok csikarni belőle.

-Nem, de jobban jár ha nem találkozik vele. Még a végén nagyon meglepődne. De most megyek, magára hagyom az egyik gorillámmal, remélem jól ellesznek. –azzal angolosan távozott 2 gorillája társaságában. Na ne!!! Már csak ez hiányzott. Lassan hátrálni kezdtem, mert vészesen közeledett a férfi.

-Na, ne fuss el, hamarabb szabadulsz. –vigyorgott, és még mindig jött. Nem, az nem lehet, hogy AZT akarja. De, nagyon úgy néz ki, ugyanis vetkőzni kezdett. Egyre jobban féltem, még soha nem kerültem ilyen helyzetbe, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Csak azt tudom, hogy nagyon félek. Beleütköztem az asztalba, az állított meg. A pasi meg csak jött, és már a nadrágját gombolta. Gyerünk már Gina!!! Találj ki valamit!!! Máskor mindig feltalálod magad, most miért nem megy??? Elkezdett taperolni, és a nyakamat csókolgatta, én meg csak álltam, és nem tettem semmit. Egyszerűen lefagytam. Egyszer csak magam előtt láttam, ahogy Kimi csókolta Carlat, és valahonnan erőre kaptam. Löktem egyet rajta, mire ő hátratántorodott. Próbáltam megütni, de nem sikerült. Megfogta a felsőm, és megpróbált magához rántani, de hála, az elszakadt, ő ismét hátrált, én meg futni kezdtem az ajtó felé. Hirtelen azonban a földön találtam magam, ugyanis az a kétajtós szekrény elgáncsolt. Rúgtam egyet hátra, és csak remélni tudtam, hogy eltalálom. Egy virág állt az ajtó mellett, nagy nehezen elértem a cserepet, sikerült felvennem, és a fejéhez vágnom, amitől el is ájult. Félrelöktem, és kirohantam az ajtón. Sikerült elkerülnöm a többieket, és a kocsihoz rohantam. Kinyitottam az ajtót, és bepattantam. A slusszkulcsot alig tudtam bedugni a helyére, annyira remegett a kezem. Nagy nehezen sikerült, majd a gázra léptem, és magam mögött hagytam azt a helyet. Estére értem csak a szállodába, de még mindig remegtem. Összefogtam magamon a szétszakított felsőt, és beszálltam a liftbe. Nekidűltem a falnak, és nagy levegőket vettem. Amikor kinyílt az ajtó, Kimivel találtam szembe magam, aki hirtelen elsápadt. Elviharzottam mellette, be akartam jutni a szobámba, de még mindig remegett a kezem. Végre kinyílt az ajtó, és csak arra vágytam, hogy egyedül lehessek. Kimi viszont jött utánam. Kiesett a táskám a kezemből, leguggoltam felvenni, de elfogott a sírás, és csak zokogtam.

-Jól van, semmi baj, itt vagyok.  –guggolt le mellém Kimi és átölelt. Olyan szorosan bújtam hozzá, amennyire csak tudtam. Percekig maradtunk így, miközben a könnyek peregtek az arcomon. Úgy kapaszkodtam Kimibe, mintha ő lenne az utolsó esélyem, az egyetlen ember aki ezen a Földön van. –Gyere –álltunk fel lassan, és mentünk az ágyhoz- Mi történt? –guggolt le elém, és nézett rám. De egyszerűen nem tudtam válaszolni. Csak a nyakába borultam és csak sírtam. Kimi ismét szorosan átöltelt. –Itt vagyok, nem engedem, hogy bántsanak. –simogatta a hátamat. Ebben a percben Jamie rontott be a szobámba.

-Hagyj magunkra! –mondta Kiminek.

-Hé!!! Jómodor?? –mondta Kimi, de még mindig a karjaiban tartott.

-Beszélnem kell vele! Most!!

-Rendben, de itt leszek a szomszéd szobában, ha kellek rögtön szólj –mondta nekem Kimi, majd adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Én meg csak ültem, és néztem magam elé a szakadt toppomba. Jamie oda jött, és megölelt.

-Csomószor hívtalak, de nem vetted fel, így oda küldtem néhány embert, akik 4 holttestet találtak.

-Tessék?

-Mi történt??

-Megjelent 3 izomagyú, és berángattak a csapos irodájába, rám zárták az ajtót, majd kis idő múlva betoppant a csapos, és megfenyegetett, hogy ne nyomozzak a főnöke után, különben nem úszom meg ennyivel, aztán ott hagyott az egyik izomaggyal. Teljesen ledermedtem, nem tudtam semmi sem csinálni, de aztán észhez tértem, és sikerült megúsznom egy szakadt toppal. De ilyen még nem volt. Egyszerűen csak féltem, nem jutott eszembe semmi, nem tudtam megvédeni magam. –meséltem szipogva. –Azt hittem, hogy meg fog erőszakolni, pánikba estem, de sikerült, megszöktem. –tört elő megint belőlem a sírás.

-Megijedtem, ugye tudod? Olyan vagy nekem, mintha a kishúgom lennél.

-Köszi, de milyen 4 hulláról beszéltél az előbb?

-A csaposról meg a 3 gorillájáról. Azok már nem zavarnak többé senkit. –valahogy most sem örülni, sem bánkódni nem tudtam.

-A főnök tudja?

-Igen, jelentettem neki, amikor nem válaszoltál a hívásokra. Egyébként a fehér furgon ügyében nem találtam semmit.

-Nem baj, majd tovább keresgélek, hiszen ezek szerint valakinek nagyon beletenyereltem az életébe. De ha most nem haragszol meg, akkor szeretnék pihenni egy kicsit. Elegem van a mai napból.

-Rendben, mára én is megszálltam itt, de holnap már megyek vissza. Jó éjt.

-Jó éjt. –felvettem egy másik felsőt, és átmentem Kimihez. Rögtön ajtót nyitott.

-Gyere be –invitált a szobájába. Egyedül volt, nem volt nála Carla.

-Szia, szeretnék bocsánatot kérni. A reggeli dolog miatt is, és a kocsi miatt is. Felhívott egy pasi az ottani rendőrségtől. Elkapták aki kiszúrta a kerekeimet, szóval sajnálom.

-Ugyan már! Már el is felejtettem. De az előbb a frászt hoztad rám.

-Nem akartam, hogy aggódj. Általában tudok magamra vigyázni. Csak ma…de megúsztam. –próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de nem ment. Csak álltam, és megint úgy éreztem, hogy sírnom kell. Kimi azonnal átölelt, megint olyan szorosan, és vigasztalóan.

-Gyere, már vége, nincs mitől tartanod, majd én vigyázok rád.

-Szia Kimi! –nyitott be Carla, és nagy szemekkel bámult minket. Én rögtön elengedtem Kimit, és kirohantam a szobából. Ehhez már nem volt erőm. Bementem a szobámba, és berohantam a fürdőbe. Megnyitottam a tust, és vetkőzni kezdtem. Csak magam mögött akartam tudni a mai napot, mert holnap elég kemény nap elé nézek. Ott lesz a szabad edzés, és az időmérő. Kimitől el is felejtettem megkérdezni, hogy hogy ment ma. Beálltam a zuhany alá, és folyattam magamra a vizet. Csak nekidőltem a csempének, behunytam a szemem, és csak álltam. Mikor végre már meguntam, magam köré tekertem egy törülközőt, és kimentem. Az egyik fotelban Kimi ült.

-Ne haragudj, csak félbe maradt az egyik beszélgetésünk Carlaval. –megint zavarban volt.

-Semmi baj, nem tartozol magyarázattal. Szép pár vagytok. De most jobb ha mész, holnap időmérő, és jól kell szerepelned. Tényleg, ma hogy mentek a szabadedzések?

-Elég jól, nem voltak nagy gondjaink, csak apróbb hibák, de azt holnapra kijavítják –mesélte ragyogó arccal. Én meg még mindig csak egy szál törülközőben álltam csöpögő hajjal. –De szeretném hallani, hogy mi történt ma. Mindig csak részleteket hallottam.

-Vitába keveredtem néhány fazonnal, és kicsit kezdtek eldurvulni a dolgok. De nem történt bajom. Látod, élek és virulok –azzal körbeforogtam előtte.

-Igen, és gyönyörű vagy így vizesen –éreztem, hogy elpirulok, de nem tudtam megakadályozni.

-Köszi –ennyit tudtam csak kinyögni. Kimi lassan felállt, és felém indult, majd én is tettem egy lépést felé. Csak néztük egymást, nem mondtunk semmit. Szavak nélkül is értettük egymást. A derekam köré fonta a karjait, és lassan felém hajolt.

-Mi lesz Carlaval? –toltam el magamtól. Te jó ég!!! Gina!!!!!!!! Nem vagy magadnál!!!!!!! Ilyenkor nem szabad kérdezni semmit!!!!  Láttam rajta, hogy most nagyot csalódott, el is engedett.

-Nincs köztünk semmi komoly. –válaszolta halkan. –Azt hiszem, most jobb ha megyek. Jó éjt –azzal kiment a szobából. Basszus, ezt jól elszúrtam. Már megint. Ráadásul még meg is bántottam, pedig nem akartam. Szuper. Azt hiszem beveszek agy altatót, és elteszem magam holnapra még mielőtt megbántanék még valakit.