Reggel miután sikerült kipattannom az ágyból, lementem reggelizni, majd kimentem a pályára. Már mindenki kint volt. Akkora volt a nyüzsgés, mint egy hangyabolyban. Hátramentem a kamionokhoz, és próbáltam még egyszer átvizsgálni a belsejét. Semmit nem találtam, így csalódottan néztem végig a harmadik szabadedzést, de legalább az vigasztalt, hogy Kimi és Juan Pablo jó eredményt ért el.

-Szia, jó voltál –mentem oda hozzá.

-Kösz. –válaszolta röviden.

-És milyen a kocsi? Hogy megy?

-Jól. –ismét tőmondatot kaptam válasznak.

-Haragszol rám?

-Nem.

-Örülök, hogy ilyen jól elcsevegünk, nem is zavarlak tovább. –azzal otthagytam. Ha nem lehet vele normálisan beszélni, akkor nem fogunk beszélgetni. Pedig már azt hittem, hogy normalizálódik a kapcsolatunk. Bementem a motorhome-ba, és amíg üresek voltak az irodák, addig átnéztem megint pár dolgot, de még mindig semmi. Találtam pár üres floppy-t és annyi adatot másoltam ki rájuk, amennyit csak tudtam. Majd a hotelben megnézem őket. A pihenő szoba felé vettem az irányt, de miután benyitottam, rögtön ki is mentem, ugyanis Carla és Kimi éppen egymást falták. Eszméletlen!!! Még ő van megsértődve azok után, hogy nem engedtem, hogy megcsókoljon, és most meg Carlaval smárol. Az eszem megáll!! Ezek után én is megsértődhetnék, hogy Carlaval jár, és engem akar megcsókolni. Szóval én sértődhetnék meg, és nem ő. De úgy látszik ez őt nem zavarja. Valószínűleg csak kihasználna majd dobna miután megkapná amit akar. Én viszont ebből köszönöm szépen nem kérek. Nem élném megint túl, hogy belezúgok valakibe és elveszítem őt. Még egyszer nem. Ezek után nem fogom magamhoz közel engedni. Megmarad munkakapcsolatnak és kész. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor nekimentem Ronnak.

-Jajj, sajnálom, csak elgondolkodtam.

-Semmi baj. Hogy vagy?

-Köszönöm jól. Mikor kezdődik az időmérő? –szégyen szemre nem tudom.

-Még negyed óra. Szeretnélek megkérni arra, hogy mielőtt még megkezdődne időmérő írd ezeket alá. –tolt  elém egy laptopot, és a kezembe adta azt a kis elektronikus ceruzát, hogy írjak alá néhány e-mailt. Furi, még sosem csináltam ilyet. –Köszi, akkor el is küldöm ezeket. Jössz megnézni az időmérőt?

-Persze, megyek. –majd némán követtem őt. Elfoglaltam egy széket, és figyeltem, amint Kimi megnyerte az időmérőt. A csapat örült, én is, de nem mentem velük. Inkább egyedül voltam egy kicsit. Különben is láttam, amint Carla a sajtószoba felé vette az irányt, így nekem még kevésbé lenne ott keresni valóm. David parancsára lefoglaltam a repülőjegyeket Angliába, majd a csomagszállítást is elintéztem. Mikor végeztem, már csak egy jó kis vacsira vágytam. Kilépve az irodából azonban Kimibe és Carlaba futottam bele, éppen valamin nevetgéltek.

-Sziasztok –köszöntem nekik oda és próbáltam elmenni mellettük.

-Nincs kedved velünk vacsorázni? –állított meg Carla.

-Eltaláltad –mentem tovább. A szállodában megvacsiztam, és bedobtam magam az ágyba, hiszen holnap lesz a futam, és nekem is sok dolgom lesz. Reggel felkeltem, és még reggeli előtt megnéztem az e-maileket, hogy visszaigazolták-e a Ron által elküldött e-maileket. Igen, igen, igen néztem sorban a leveleket. Minden rendben. Reggeli után kimentem a pályára, és elintéztem egy rakat dolgot, mígnem Ron jött oda hozzám.

-Kérlek hozz el egy szerződést Kimi szobájából.

-A szállodaiból?

-Nem, az itteniből. Ki van készítve az asztalára, csak abszolút nincs most ideje semmire.

-Jó, mindjárt jövök.

-Köszi.

-Nincs mit –azzal már mentem is a motorhome felé és kerestem meg Kimi szobáját. Bekopogtam, biztos ami biztos, de mivel nem válaszolt senki, így benyitottam. Rögtön észre is vettem a papírt, és indultam volna ki, de még vetettem rá egy pillantást. MI????????????????????  Házassági szerződés?? Nocsak, csak nem megnősült? Kezdtem mosolyogni, de hamar arcomra fagyott a mosoly. Mi házasodtunk össze. Nem, ez nem lehet!!!! Hát mikor lett volna rá időnk??? Ó, te jó ég! Azon a bizonyos éjszakán. Hát persze, mindent gondosan kitervelt!!! Ez nem lehet igaz!! Hogy lehet ekkora egy szemétláda!!!!

Megszólalt a mobilom, Ron volt az:

-Hol van már az a szerződés?

-Rosszat rakott ki. Küldj valakit, hogy keresse meg.  De mondd meg Kiminek, hogy a futam előtt ne kerüljön a szemem elé, különben garantálom, hogy a hátralévő nagydíjakon nem fog indulni.  –azonban éppen ebben a pillanatban nyílt az ajtó és Kimi lépett be rajta. –Hogy lehetsz ilyen szemét??? Azt hittem, hogy te legalább más vagy!!! De ugyan olyan vagy, mint a többi férfi. Szemét! Csőbe húztál, átvertél!

-Állj már le!!  Mi a fene bajod van?

-Hogy mi a bajom? Még kérded?? Mégis hogy tehetted ezt???

-De mégis mit?? Áruld már el!!

-Mi ez a veszekedés? –jött be Ron dühösen.

-Kérdezd meg a férjem! –nyomtam Ron kezébe a papírt.

-A midet?????

-Jól hallottad!!! –ebben a percben meg tudtam volna folytani Kimit.

-Én nem is vettelek feleségül!!!

-De. Amint látod, vagy azt hiszed, hogy Photoshop-ot kaptam ajándékba és ezzel szórakozom?? Amint Angliába értünk be fogom adni a válópert!!! Ezt jól jegyezd meg, és ne kerülj többé a szemem elé, drága férjecském! –azzal otthagytam őket, ugyanis úgy éreztem, hogy ha még egy percig ott kell maradnom, akkor nem állok jót magamért. Mi lesz ha ez kiderül??? Anyu és apu kitagadnak, az már fix. Ráadásul nem akartam Jeremi után férjhez menni. Totál káosz lett egy perc jobban mondva egy éjszaka alatt minden. És most mihez kezdjek? Lett egy férjem, aki a nővéremmel jár. Szuper, ennél már nem lehet jobb. Á, de igen, ha kiderülne, hogy terhes is vagyok. Na az lenne aztán a hab a tortán. De úgy látom, hogy a hab helyett megkapom Carlat.

-Szia, merre van Kimi?

-Nem tudom, de nem is érdekel. Elegem van belőle, élje a saját kis világát veled együtt, nem fogok zavarni, ne aggódj.

-Te meg vagy huzatva??

-Nem, csak nehezen viselem, ha…mindegy, hagyjuk. –azzal faképnél hagytam, és mentem tovább a helyemre. Néhány perc múlva Ron és Kimi jelent meg, de nem szóltak egymáshoz, csak mentek némán egymás mellett. Egy kis idő múlva elkezdődött a rajtprocedúra, majd kezdetét vette a futam. Kimi már rögtön a rajtál visszaesett, s abszolút nem nagyon találta az ideális ívet. Néhány körrel később Juan és Kimi összeütköztek. Szuper, csomagolhat a csapat. A srácok arcán csalódottság látszott, de csomagolni kezdett, így elkezdődött a logisztikusok, vagyis a mi munkánk nagy része. Mindent pakolni kezdtünk a csavaroktól kezdve a nagyobb dolgokig.

-Beszélhetnénk? –állt meg mögöttem Kimi.

-Ne szólj hozzám! Ne gyere a közelembe, nekünk nincs közünk egymáshoz! Világos? Éld a kis életed Carlaval, Angliába érve szabad leszel, ne aggódj! –pakoltam tovább.

-Nem érdekel Carla!

-Mégis vele vagy! De tudod mit? Felőlem azzal töltöd az éjszakáidat akivel akarod!

-Nem, ez nem igaz, nem azzal töltöm.

-Nekem édes mindegy. De árulj el valamit, akkor mire kell neked Carla? Csak arra?? –a némasága megadta a választ- mondhatom szép. Egyre jobb!

-Nézd, én nem vagyok olyan, de…ő sem akar kötöttségeket, csak laza kapcsolatot.

-És most jön az a duma, hogy a pasiknak vannak bizonyos szükségletei. Tudod ez undorító. Minek néztek ti minket? Használati tárgynak??

-Nem, ez nem így van. Szeretek valakit.

-Jó neki. És tudja már az áldozat?

-Épp most mondtam el neki. –megállt a kezem pakolás közben.

-Igazán vicces, de mára már elegem van.

-Nem viccnek szántam –fordult meg és ment el, de még előtte visszafordult- Ja, és nem egyezek bele a válásba. -Mi az hogy nem egyezik bele a válásba??? Mégis mit akar ezzel??

-Kimi!! –kiáltottam utána, de még csak meg sem fordult. Szuper. Ráadásul azt mondta hogy szeret?? Nem tudtam sokáig ezen rágódni, mert néhány riporter közeledett felém. Ajjaj, azt hiszem jobb ha én most lelépek. Próbáltam hátramenni, de nem volt esélyem, körbefogtak.

-Igaz, hogy maga és Räikkönen összeházasodtak?

-Nem nyilatkozom.

-Az imént Räikkönen azt válaszolta, hogy igen. Erre sem reagál?

-Nem, és most dolgom van. –verekedtem át magam a riportereken. Mostmár tuti, hogy a szüleim is meg fogják tudni. Már csak ez kell nekem. Anyu sírni fog, apu meg kiabálni. Jellemzően olasz család. Egész délután pakoltam és papírokat intéztem, majd Ronhoz mentem, aki mint hallom éppen Kimivel beszélget:

-De én nem akartam semmi rosszat. Én sem tudok többet erről a házasságról mint Gina, ráadásul már szóba sem áll velem. Azt hiszi, hogy átvertem.

-És mi ebből az igaz? Őszintén! Csak ketten vagyunk itt –ja, leszámítva engem, aki éppen hallgatózom. Tudom, tudom. Csúnya dolog, de ezt most muszáj.

-Ez az igazság. Azt hiszem beleszerettem. Meg is mondtam neki, de viccnek vette. Én sem akartam még megnősülni, ráadásul ezzel most őt is és magamat is bajba sodortam. Gondolom az ő családja is és az enyém is ki lesz akadva nem is kicsit. De én tényleg nem akartam ezt. Nem így terveztem a nősülésemet. –azt hiszem itt az idő, hogy bemenjek. Bekopogtam, majd az „Igen” után bementem.

-Elnézést a zavarásért, csak ezeket hoztam. –nyújtottam Ron felé az iratokat. –Ha már nem kellek akkor visszamennék a szállodába csomagolni.

-Menj csak, ha mindent rendbe raktatok.

-Igen, a fontos cuccok nagy része már a kamionokban van, a többit most pakolják a srácok.

-Akkor menj nyugodtan.

-Elvigyelek? –ajánlotta fel Kimi.

-Nem, köszi. Nagylány vagyok már, egyedül is visszatalálok. Akkor sziasztok. –vettem az utam a kocsi felé. Nem sokkal később már a szállodában voltam. A recepciós szerint vendégeim érkeztek, akiket beengedett a szobámba. Tuti, hogy anyuék. Megpróbáltam összeszedni a gondolataim miközben a lift felért, de semmi épkézláb dolgot nem tudtam kitalálni. Amint bementem a szobámba be is igazolódott a gyanúm, tényleg anyuék jöttek. Nem is tudom, miért olyan ideges apu, na jó, tippem azért van.

-Sziasztok –köszöntem nekik

-Szia. –köszöntek egyszerre.

-Beszédem van veled! –fonta össze a karjait maga előtt apu- Ülj le. –jobbnak láttam, ha nem akadékoskodok, így leültem. –Igaz az, hogy Kimi és te összeházasodtatok?

-Igen –feleltem halkan.

-Eszednél vagy te? –kiabált apu. Szerintem az egész folyosó hallotta. –így férjhez menni?? Mégis hogy magyarázzuk meg a rokonoknak, hogy a lányunk egy átmulatott éjszaka után fogta magát és hozzáment az első férfihoz, akivel találkozott!!!

-Az nem úgy volt –próbáltam kimagyarázni a dolgot

-Ne vágj a szavamba!!

-Bocsánat. –mindeközben anyu némán ült az egyik fotelban és sírdogált.

-Azt hittem, hogy a lányomnak több esze van annál, hogy így oldja meg a dolgait! És most mihez fogsz kezdeni??? Hm??? Együtt maradtok??? Vagy elváltok?? Ugye tudod, hogy a családunkban a válás nem megengedett??!!

-Pedig arra gondoltam –sütöttem le a szemeimet, nem bírtam rá nézni.

-Azt már nem!!! Ha hozzámentél, akkor együtt fogsz élni vele.

-De…

-Semmi de!!! Most hol van?

-Kicsoda?

-A férjed!!!

-Azt hiszem még a pályán.

-Akkor fogd a telefont, és hívd ide, mert beszédem van vele is.

-De…

-Azt mondtam, hogy hívd fel. –elővettem a mobilom, és hívtam.

-Szia –szólt bele.

-Szia, ha visszaértél a szállodába, át tudnál jönni? Fontos lenne.

-Á, mostmár szóba állsz velem?

-A szüleim akarnak beszélni veled.

-Mindjárt ott vagyok. –azzal bontotta a vonalat.

-Mindjárt jön –tolmácsoltam nekik. Kb. 10 percet kellett rá várni, addig szótlanul ültünk a szobában. Totál ideges voltam, vajon mi lesz most?? Kimi mit fog mondani? Kopogtak, majd Kimi nyitott be.

-Jó napot! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, de már itt vagyok, beszélhetünk.