Éjszaka értünk vissza Angliába. Az egész repülőutat átaludtam miután bevettem egy fájdalomcsillapítót. Kimi egyenesen a lakásába vitt, pedig foggal-körömmel tiltakoztam. Eredménytelenül. A vendégszoba lett az enyém. Egyébként bevallom nem így képzeltem el a lakását. Nem túl nagy, nem is kicsi. Ízlésesen van berendezve. Miután sikerült letusolnom nagy nehezen, eljutottam a két mankóval az ágyig, és végre sikerült aludnom. Reggel már ébren voltam, amikor halkan kopogtak, majd benyitott Kimi, kezében egy tálcával.

-Jó reggelt, meghoztam a reggelid.

-Jó reggelt. Én is ki tudtam volna menni érte, de köszönöm.

-Rántotta Räikkönen-módra, kávé, narancslé, fájdalomcsillapító…

-Mi? Nem kell fájdalomcsillapító. Nem fáj semmim. –annyira, de ezt már csak gondolatban tettem hozzá.

-De. Ugyanis a bordazúzódásodról nem tájékoztattál. Az előbb olvastam a papírodat.

-Na szép! Kimi, nézd, nem szorulok ellátásra. Nagyon jól boldogulok egyedül is. Hidd el.

-Majd hozok be egy-két nagy párnát a lábad alá, az ilyenkor jót tesz. Itt a távirányító, a tv-é és a hifié is. Hozok majd könyvet, ja és a laptopot is behozom.

-Kimi! Leállnál egy percre?

-Igen. Hallgatlak. –wow, már azt hittem egész nap körülöttem fog rohangálni.

-Figyelj, nekem már az is sok, hogy itt kell lennem veled amíg jobban nem leszek, de kérlek ne kezelj úgy, mint egy csecsemőt. Nem kell sem megetetni, sem tisztába rakni. Szóval menj nyugodtan a dolgodra, majd ha kell valami, akkor majd kiszolgálom magam. Jó?

-Rendben –mondta csalódottan. Na ne!! Már megint megbántottam? Ezt nem hiszem el!

-Azért a reggelit köszönöm –mondtam egy kis mosoly kíséretében.

-Pihenj jól –adott egy puszit a homlokomra. Huh, teljesen libabőrös lettem. –Bemegyek a McLarenhez, addig ne forgasd fel a lakást.

-Pedig éppen egy táncpartit akartam szervezni. Mond meg kérlek David-nek, hogy holnap után visszamegyek dolgozni.

-De…

-Semmi de. Bemegyek és kész.

-Rendben, szia –azzal magamra maradtam a lakásban. Megreggeliztem, majd olvasni kezdtem, de nem sokkal később Jamie hívása szakított félbe.

-Szia! Hogy vagy?

-Gipszben, de jól.

-Hallottam, és ezért feltörtem a zsaruk bázisát. Valaki belepiszkált a kocsidba.

-Aham, arra én is rájöttem. A fékeket vágták tönkre, igaz?

-Beletrafáltál.

-Nincsenek meg a hotel felvételei?

-Szőrén-szálán eltűntek.

-Szuper, akkor mostmár tuti, hogy profival van dolgom. Bocs, csengetnek.

-Vigyázz magadra!

-Igyekszem. Ha megtudsz valamit, hívj.

-Okés, szia. –leraktam a telefont, és a mankóim társaságában kivánszorogtam az ajtóhoz.

-Egy pillanat, nyitom! –akasztottam le a kulcsot az ajtó melletti kis tartóról, és már nyitottam is az ajtót. Egy virágküldő állt előttem.

-Jó napot! Gina Armandot keresem.

-Én vagyok az.

-Itt írja alá kérem. –aláírtam és átvettem a nagy csokor vörös rózsát. Kártya is van, szuper! „Ez még csak figyelmeztetés volt! Következőleg nem végzek félmunkát. Ne nyomozz utánam, különben az életed minden percét megkeserítem, és mindenkit kinyírok, aki közel áll hozzád. Jobbulást!”  Csak döbbenten néztem a kártyát.

-Várj!!! –kiáltottam a virágküldő után, aki hála visszafordult.

-Igen?

-Hogy lehet lenyomozni, hogy ki küldte ezt??

-Sajnálom, de ilyet nem áll módunkba kiadni.

-Az engem egy cseppet sem érdekel. Mennyit akarsz?

-Tessék?

-Mennyi pénzt? Megmondod a nevét annak, aki küldte, te pedig boldogabb leszel egy kisebb összeggel. Na?

-Köt a szabályzat. Sajnálom! –azzal sarkon fordult és otthagyott. Ilyen nincs!!! Idióta!!! Most ajánlottam fel neki pénzt egy nyamvadt névért, de nem, köti az az átkozott szabályzat!!  Hogy az isten verje meg! Visszabotorkáltam és kidobtam a szemétbe a csokrot, persze a kártyát megtartottam. Visszamásztam az ágyba, és el is aludtam. Alig hogy felébredtem csengettek. Carla volt az.

-Remélem, most boldog vagy! –rontott nekem.

-Neked meg mi bajod van?

-Így törlesztesz?

-Mit törlesztek? –totál érthetetlen amit most gagyog.

-Még mindig úgy gondolod, hogy én vettem el tőled Jeremit, igaz?

-Igen, még mindig, és garantálom, hogy ez nem fog változni. Ha te nem csaltad volna fűvel-fával a férjed akkor még élne!!! –már ordibáltunk egymással.

-Szóval ezért csinálod ezt az egészet! Ezért mentél hozzá Kimihez igaz??? Mert tudod, hogy így elszedheted tőlem, és bosszút állhatsz rajtam!!! Hogy lehetsz ilyen??? A testvéred vagyok!! Ilyen a testvéri szeretet?

-Ha tudni akarod, akkor el fogunk válni!! És viheted Kimit amerre akarod!!! És nekem te ne beszélj testvéri szeretetről!!!

-Ha még élne Jeremi, akkor tuti elmenekülne tőled!!! –eddig bírtam. Adtam egy pofont Carlanak. –Takarodj innen!!! Jeremit pedig ne merd többet emlegetni!!! –Kimi pont ekkor toppant be:

-Itt meg mi a fene folyik??

-Kérdezd a hibbant húgomat!! –azzal Carla mint egy dúvad kirohant a szobából.

-Nos?? –nézett rám neheztelve Kimi.

-Nem tartozik rád!

-De! Igen is rám tartozik, ha az én lakásomban estek egymásnak.

-Akkor nem maradok itt tovább!! –igyekeztem a „szobámba”, de persze Kimi gyorsabb volt nálam, és elébem állt.

-Hé, nem így gondoltam. Akkor csak egyszerűen öntsd ki a szíved, segíteni fog, hidd el.

-Nem megy. –kikerültem Kimit, és bementem a szobába, majd leültem az ágyra.

-Vettem kenőcsöt a zúzódásaidra, mentolos, jót fog tenni. Na gyerünk, húzd fel a pólód, bekenlek.

-Majd bekenem magam.

-Gyerünk már! Marktól tudok néhány masszírozó fogást is, ami talán ilyenkor jót fog tenni. Ne gyerekeskedj!  -azzal leült mellém, és türelmesen megvárta, amíg egy kicsit feljebb húzom a pólóm.

-Ez jó csúnya! –nézte a kék-zöld foltjaimat. Hát igen, nem szép látvány. Nyomott egy kis krémet a kezére, felmelegítette, majd óvatosan elkezdte bekenni. –Lazíts, nem fog semmi sem történni, csak bekenlek. –akárhányszor a bőrömhöz ért, libabőrös lettem. Csak észre ne vegye, az aztán gáz lenne.  Legszívesebben megcsókolnám, vagy csak megérinteném…Te jó ég Gina!!! Te belezúgtál!!! És most majd megőrülsz érte! Nem bosszúból Carla ellen, tisztán csak azért, mert szereted. –Kész is vagy!

-Mi? Hogy? Ja, köszi –de gáz! Tisztára elgondolkodtam, és még mindig a pólómat fogtam, Kimi meg csak mosolyog. Érzem, hogy elpirultam.

-Min gondolkodtál el?

-….Semmin…Csak úgy. Ne haragudj a reggeli dolog miatt, csak nehezen viselem, ha ágyhoz vagyok kötve, vagy ha kiszolgálnak.

-Semmi baj, nem voltál vészes…annyira –majd kitört mindkettőnkből a nevetés. –Éhes vagy? Mit ebédeltél?

-Semmit, aludtam. De azt hiszem igen, éhes vagyok.

-Akkor megyek és csinálok valami harapnivalót.

-Várj, én is megyek.

-Neked pihenést javasolt az orvos.

-Akkor majd leülök és felrakom a lábam egy székre.

-Rendben, így jöhetsz. –kimentünk, én leültem, Kimi pedig bekapcsolta a kistévét, ami a nappaliban volt, majd a hűtőben keresgélt kaja után. Hirtelen a tévére lettünk figyelmesek:

-Úgy látszik Kimi Räikkönen újdonsült felesége is szereti a száguldást, hiszen gyorsan házasodtak össze, és gyorsan is vezetett, amikor az ominózus baleset megtörtént…-tovább már nem figyeltük.

-Még a végén a Forma 1-ben fogunk egymás ellen versenyezni –viccelte el a dolgot Kimi.

-Hát igen, ki tudja.

-Bocsi, de csak zacskós leves lesz, nem találok minden hozzávalót ahhoz, amit meg akartam csinálni.

-Nem baj –mosolyodtam el. Kimi gyorsan megfőzte, majd együtt megkajáltunk. Kimi leszedte az tányérokat, én pedig felálltam és megpróbáltam elérni a mankókat, ugyanis Kimi távolabb rakta őket, mert útban voltak. Megbillentem, és majdnem elestem, még szerencse, hogy Kimi elkapott.

-Hé!! Óvatosan –mosolygott rám. Mindig ilyen gyönyörűek voltak a szemei? Vagy csak én nem vettem eddig észre? Lassan hajolt felém, és most én sem hajoltam el, vágytam a csókjára. Éppen összeért az ajkunk, amikor valaki vadul a csengőre tenyerelt, még mielőtt bármi is elkezdődhetett volna.