Miután Frank hazavitt, nem tudtam elaludni. Letusoltam, megreggeliztem, közben végig Jamie-n járt az agyam. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy azért lőtték le, mert az én csokrom után kutakodott. DE ezek szerint biztosan talált valamit. Már csak arra kell rájönnöm, hogy mit. Hopsz, rohan az idő, már úton kellene lennem.

-Taxi!! –siker!! Megállt. –A McLaren Mercedeshez.

-A forma 1-es csapathoz?? –nézett rám hüledezve a sofőr.

-Igen, de kérem siessen, késésben vagyok.

-Rendben, rohanok. –azzal rálépett a gázra, és átszáguldott a fél városon. Miután épségben megérkeztem, ami nagy csoda volt, tekintve ahogy a pasi vezetett, az irodába igyekeztem, de Kimivel találtam szembe magam David helyett.

-Szia. David?

-Megkértem, hogy hagyjon minket magunkra. Beszélni akarok veled, ülj le. –engedelmeskedtem, de nem azért, mert megkért rá, hanem mert fájni kezdett a lábam.

-Hallgatlak.

-Hallani akarom az igazat Jamie-ről. Ki lőtte le és miért? Köze van ahhoz, amikor beszéltél vele telefonon a fenyegetésről?

-Hé!!! Mi vagy te?? Rendőr??

-Csak tisztán akarok látni, hogy mibe keveredett a feleségem.

-Szállj le a házasság dologról! Nem tudom, hogy ki lőtte le, és hogy miért.

-És mi a helyzet a fenyegetéssel? –jesszus, fantasztikus zsaru válna belőle: rideg, kemény, határozott, és annyi kérdést tesz fel egyszerre, hogy nem tudom melyiket kezdjem megválaszolni.

-Milyen fenyegetés? –tettem a hülyét.

-Ne add az ártatlant! Hallottalak beszélni, és még rá is kérdeztem, emlékszel?

-Igen, de semmi közöd nincs hozzá. És ha most megbocsátasz, akkor szeretnék dolgozni.

-Még nem végeztünk.

-Nem gondolod, hogy úgy viselkedsz, mint egy zsaru?

-Nem érdekel. Ki neked Jamie?

-Már egyszer elmondtam. Együtt járunk.

-Hazudsz. Jamienek menyasszonya van, mégpedig Lola, aki történetesen tegnap kizavart a kórházból.

-Kémkedsz utánam??? Nincs jogod hozzá!!!

-Miért hazudtál???

-Mert nem akartam semmit tőled!!

-Szóval mostmár akarsz?

-MI?? Nem.

-Szeretsz??

-Erre most mit válaszoljak? Annyira gyönyörű szemeid vannak. Azt hiszem igen, tegnap megijedtem nagyon. Azt hittem bajod esik. Szeretlek. -Mi??? Jézusom!!! Ugye ezt nem mondtam ki hangosan??? 

-Jó tudni. Akkor mégis mi a fenéért akarsz elválni??? Megmagyaráznád??

-Hát….mert….-inkább felálltam, és igyekeztem minél hamarabb ott hagyni Kimit. Friss levegőt akartam. Úgy éreztem megfulladok. Egyenesen hátra mentem, ahol a kamionok parkoltak. Jó mélyeket szippantottam, és próbáltam rájönni, hogy hogyan tovább. Éppen most ismertem el, hogy totálisan beleszerettem, de túlságosan féltem ahhoz, hogy velem legyen. Jamie-vel is mi történt?! Nem bírnám elviselni, ha vele is ez történne. Vagy ha…. Nem, erre nem is gondolhatok. Szóval ezért kell válnunk. Inkább felhívom a kórházat, és megkérdezem, hogy van Jamie.

-Jó napot, Gina Armando vagyok, Jamie Calhoun állapota felől szeretnék érdeklődni.

-Rokon? Csak hozzátartozónak adhatok ki információt.

-A nagyanyja unokatestvérének az unokája vagyok, szóval rokon. –fú, ezt már én sem tudom követni.

-Egy pillanat  -hallottam a hangján, hogy ő sem igazán volt tudtában a rokoni szálakkal. –Sajnos az állapota romlott. Az intenzív osztályon van.

-Mennyi esélye van a túlélésre?

-Azt egy orvos tudná megmondani.

-Akkor kérem hívjon a telefonhoz egy orvost, mondjuk azt, aki kezeli.

-Megnézem mit tehetek, egy pillanat. –kis idő elteltével egy mély férfihang szólt bele- Jó napot, Doktor Lorenzi vagyok.

-Jó napot, Gina Armando. Meg tudná mondani, hogy van Jamie Calhoun?

-Rosszabbul, átvittük az intenzívre.

-Túl fogja élni?

-Nézze, őszinte leszek! –elszomorodtam. Az orvosok általában akkor kezdik ezzel, ha valami rossz fog történni.- Nagyon rossz bőrben van. Kevés esélyt látok a túlélésre, de mi mindent megteszünk érte.

-Köszönöm –mondtam elcsukló hangon, majd bontottam a vonalat. Az nem lehet!!! Jamie nem halhat meg! Ő annyira erős, olyan, mintha a bátyám lenne. Elkeseredésemben belerúgtam az egyik kamion kerekébe.

-HÉ!! -Jött oda Ron Dennis. –Még a végén a másik lábad is eltöröd. Nem beszélve a kerékről –próbálta viccesre venni a dolgot.

-Bocs a kerék miatt.

-Nem számít a kerék. Mi van veled? David mondta, hogy kicsit félreírtál néhány papírt, ráadásul most Kimi is úgy jött ki a veled folytatott beszélgetés után, mint akin egyszerre ment át egy úthenger és mégis a mennyekben érezné magát.

-Nem tudom. Össze fogom szedni magam, csak kérek pár percet. Menni fog. –mosolyodtam el egy kicsit, de ez nem szívből jövő volt.

-Tudom, nem kételkedem. De ha megengedsz egy jó tanácsot: pihend ki magad. Maradj otthon amíg leveszik a gipszet.

-Nem, jobb ha itt vagyok. –ráztam meg a fejem.

-Ahogy gondolod, de nyugodtan maradj otthon.

-Kösz. De most már visszamegyek. Várnak a papírok.

-Rendben. Jó munkát.

-Köszi, neked is. –visszamentem az irodába, ahol már David volt, nem Kimi.

-Szia! Az asztalodra tettem, amit el kell intézned. Azokat meg nézd át –mutatott egy nagy kupac papírra. Úúú, máris kirázott a hideg.

-Szia, rendben. –leültem, és hozzáláttam a dolgomhoz. Egész nap telefonálgattam, a nap végére úgy éreztem, hogy a telefon hozzánőtt a fülemhez. Hazamentem, letusoltam, bekaptam pár falatot, majd fogtam egy taxit, és bementem Jamie-hez. Ha szerencsém van, nem lesz bent Lola. A nővértől megérdeklődtem, hogy az intenzíven merre van Jamie, és már mentem is felé. Pár percig tétováztam, majd benyitottam. Egy maszkos orvos volt bent nála, így majdnem kimentem, de ekkor megláttam, hogy a köpenye alól egy fegyvert vesz elő.

-Hé!!!!!!! Mit művel maga!!!! –riadtan felém fordult és rám fogta a fegyvert, de aztán nekem dobta a Jamie ágya mellett álló széket, ami elől nem tudtam elugrani, így elestem, ő meg csak futott kifelé. Próbáltam elkapni a lábát, hátha sikerülne kigáncsolnom, de nem tudtam. Felállni nagy nehezen sikerült, és mire kiértem a folyosóra, már hűlt helye volt. Megnyomtam a vészjelző nővérhívó gombot, mire vagy 2 orvos és 2 nővér özönlött a szobába.

-Meg akarták ölni!!

-Mi?? –néztek rám szörnyülködve.

-Egy orvosi köpenybe öltözött férfi le akarta lőni. –ekkor lépett be Lola is a szobába. –nem láttam az arcát, mert orvosi maszk volt rajta, de le akarta lőni. Aztán nekem dobta a széket, elestem, és mire kiértem, eltűnt.  –az egyik orvos és Lola azonnal odarohant, hogy megnézzék minden rendben van-e. Hála rendben volt.

-Gina, köszönöm –borult a nyakamba sírva Lola- ne haragudj, tegnap nagyon goromba voltam, de tudod annyira félek.

-Semmi baj! Jamie rendben fog jönni. És megint piszkálni fog, ha valamit elszúrok, és lesz egy klassz esküvőtök, és egy óriási családotok –már majdnem én is kezdtem elhinni amiket Lolának mondtam.

-Igazad van, erre fogok gondolni –törölte meg a szemeit.

-Azt hiszem én mostmár megyek. Vigyázz rá, jó?

-Egy percre sem fogom magára hagyni.

-Szuper. Szia.

-Szia. –azzal kibattyogtam, fogtam egy taxit, és hazamentem. Egy kicsit nehezen sikerült bejutnom az ajtón, és azt hiszem valamit meg is ütöttem az ajtóval ahogy bementem. Amint felkapcsoltam a villanyt megláttam azt, amit nem kellett volna. Kimi és Frank ájultan feküdtek a padlón.