Te jó ég! Itt meg mi a frász történt??? Jézusom Kimi!!! Gyorsan megnéztem, hogy lélegzik-e. Hála, igen. De Franket tuti megölöm. De mit keresnek ezek itt?? Nem számít, majd szépen kifaggatom őket, de először valahogy észhez kéne téríteni őket. Azt hiszem marad a jó öreg hidegvíz. Fogtam két pohár hideg vizet, és mind a kettőnek a nyakába öntöttem. Szépen lassan mind a kettő észhez tért.

-Ti meg mit kerestek itt? –néztem rájuk szigorúan.

-Te szemét!! –esett volna neki Kimi Franknek.

-Hé!!!! –álltam közéjük, mert Frank sem volt rest, és ő is Kimi felé vette az irányt. –Be a szobába! –mutattam Kiminek. –Most! Gyerünk!! –lökdöstem befelé, mert nem mozdult. Farkasszemet nézett Frankkel. Miután végre sikerült betuszkolnom, Frank felé fordultam. –Na ide figyelj! Nem tudom, hogy mi folyik itt, de nem is érdekel. Ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt eltűrtem! Megértetted? Ha még egyszer, jól figyelj, még egyszer meglátlak a környezetemben vagy Kimi környezetében, nem fog érdekelni, hogy munkatársak vagyunk. Remélem érthető voltam! Kifelé!! –nem vártam meg, hogy mit fog válaszolni, kilökdöstem. Elegem van!!! Vettem egy nagy levegőt, és bementem Kimihez. Az ablaknál állt, kifelé nézett.

-Várom a magyarázatot. –mondta halkan miközben továbbra is háttal állt.

-Jól vagy? Nem fáj a fejed?

-Csak vizes vagyok. Hallgatlak. –ez nem lesz könnyű menet.

-Rendben, akkor elmondom. Ron kérte meg Franket, hogy vigyázzon rám, miután Jamiet meglőtték. Gondolom azt hitte, hogy merénylő vagy.

-Merénylő?? –fordult értetlenül felém.

-Aham. De most én is hallgatlak.

-Miért is?

-Hogy miért? Hogy mit keresel itt?

-Gondoltam körülnézek egy kicsit.

-Körülnézel? Nem láttam kiírva az ajtómra, hogy „múzeum”, de szólj, ha időközben valaki kiírta! Mégis mit képzelsz magadról??!!! Elegem van, hogy állandóan a nyomomban vagy! Fogd fel, hogy nem kellesz!!!

-Pedig szeretsz.

-Az csak egy szó!!! Olyan mint a „kocsi” vagy hogy „takarodj”!

-Szóval neked csak ennyit jelentenek a szavak?

-Aham. És jó lenne, ha ezentúl kerülnénk egymást. És lehetőleg ne kövess el a jövőben magánlaksértést! Vili?

-Nem tudom, hogy voltalak képes elvenni!

-Kifelé!! –zavartam el most Kimit. Holnap felhívom a főnököt, és számon kérem, az tuti. Nem viszi el ezt Frank szárazon! Ezentúl viszont Kimihez sem lesz közöm, és akkor nem bánthatják. Egészen addig, amíg le nem buktatom őket. Viszont hogy utána mi lesz?? De azt hiszem, most már ideje aludni menni, elég volt ez a mai nap. Így is tettem. Reggel miután megreggeliztem, felhívtam a főnököt. Igaz, hogy csak különleges esetben lehet őt hívni, de azt hiszem, ez most az.

-Igen?

-Gina Armando. Minek köszönhettem tegnap előtt és tegnap este is Frank látogatását?

-Tegnap előtt óvatosságból küldtük oda, hogy nehogy merényletet kövessenek el ellened, de a tegnap estéről semmit nem tudok.

-Hogyhogy semmit? Nem te küldted?

-Nem. Tegnap szabad estét kapott.

-Szóval a tegnap este magánakció volt?

-Nagyon úgy néz ki.

-Csak azért, mert tegnap összefutott a lakásomon Kimivel, és ájultan találtam rájuk.

-Micsoda??? És megsejtett valamit?

-Nem, talán nem, de nem tudom, hogy hihető volt a mesém vagy sem. Viszont szeretnék kérni valamit.

-Mi lenne az?

-Nem akarok több ellenőrzést. Majd küldök jelentést ha tudok. Hagyjatok dolgozni. Nehéz megszerezni a bizalmukat, de talán sikerült, és nem akarom elveszíteni. A hétvégén például egyedül leszek bent az irodában mert gipszes lábbal nem mehetek futamra.

-Nagyon jó! Akkor haladsz?

-Igen, haladni fogok, csak türelem.

-Rendben. Frank megkapja a magáét.

-Kösz. Ciao. –hát ez egyre jobb!!! Frank és a kis magánakciója igazán jót tett most. Bementem a McLarenhez, és egész nap az irodában ültem, hiszen honlap indulnak a futamra, muszáj mindennek klappolnia. Este aztán hullaként feküdtem be az ágyba. Egy pozitívuma van ennek a gipsznek, addig sem látom Kimit, ameddig ez a lábamon van. Mondjuk hétfőn vissza kell mennem ellenőrzésre, és rá fogom dumálni a dokit, hogy vegye le. Hétfőn így is tettem, miután a hétvégét egyedül töltöttem az irodában, és kiírtam mindent CD-re Ron, Haug, és a főmérnökök számítógépéről. Jó kis esténkénti csemege lesz. És ráadásul a megbízó is elégedett lehet. Az orvosnál nem kellett sokat várni, és mivel úgy ítélte meg, hogy szépen gyógyul a lábam, így le is vette a gipszet, és kiegyeztünk a fáslizásban. Szuper!!! Máris jobban érzem magam. Utána bementem Jamie-hez, akinek az állapota nem javul. Lola tartja még magát, de nagyon ki van borulva. Kértem tőle engedélyt Jamie számítógépének átnézésre Lolától, és a kulcsát is ideadta, hogy gond nélkül bejussak. Klassz a lakásuk, nagyon otthonos. Bementem Jamie kis dolgozószobájába, és bekapcsoltam a számítógépet. Egy ideig csak olvasgattam a dolgokat a gépén, majd egy furcsa kis hangra lettem figyelmes. Illetve, nem furcsa a hang, mert ketyegés, vagyis egy óráé. De…várjunk csak! Jamie utálja a ketyegős órákat. A digitális órák híve. Akkor meg mi a frász ez a ketyegés? Csak nem… felpattantam a székről, és körbe néztem a szobában. Sehol semmi, de a hang a szekrényéből jön. Óvatosan közelebb merészkedtem, és megfogtam a szekrény kilincsét. Ha ez fogja robbantani a bombát, akkor nekem most végem. Szépen lassan nyitottam az ajtót. A gyanúm bebizonyosodott: egy bombával álltam szemben. Méghozzá nem is kicsivel. A számláló pedig 20 másodpercről számolt szépen visszafelé. 20 másodperc??????? Futás!!! Azzal rohanni kezdtem kifelé. Sikeresen kiértem a lépcsőházba, amikor meghallottam a robbanást. Eget rázó volt, és egyben hátborzongató. Gyorsan a telefonomhoz kaptam, és hívtam a tűzoltókat, miközben rohantam lefelé a lépcsőn. Az utcára érve vetettem egy pillantást Jamie lakására, amelynek az ablakából sűrű fekete füst gomolygott ki. A lakók rémülten menekültek kifelé. Rohanni kezdtem, minél hamarabb el akartam onnan tűnni. Hogy fogom ezt megmagyarázni Lolának??? Jamie kómában a lakásuk meg éppen az imént robbant föl. Vajon ebben kinek a keze van?? Pár utcával arrébb fogtam egy taxit, és Lolához mentem.

-Szia! Na sikerült?

-Szia! Kérlek ülj le.

-Mi a baj??? –nézett rám kisírt szemmel.

-Nem fogok kertelni. A lakásotokban bomba robbant. Jamie dolgozószobájában volt elrejtve. Egész úton idefelé azon gondolkodtam, hogy mi aktiválta a bombát, és arra jutottam, hogy valahogy a számítógéppel volt összefüggésben. Ahogy bekapcsoltam, elindulhatott a számláló.

-Bomba?? –csak ennyit tudott mondani.

-Igen. Azt hiszem jobb, ha kiveszel egy szállodai szobát. Jöhetnél hozzám is, de nem akarom, hogy bajod essen. A közelemben mostanság nem igazán biztonságos. De segíteni fogok, szóval ha bármire szükséged van, akkor nyugodtan szólj.

-Ez nem lehet igaz! –kapott sírógörcsöt.

-Ne, kérlek ne sírj! Minden rendbe fog jönni –hú, azt hiszem ez volt a leghülyébb mondat, amit most mondhattam.

-Semmi nem fog rendbe jönni. Nézz rá! –mutatott Jamiere- olyan mint egy élőhalott.

-Ne mondj ilyeneket!! Rendbe fog jönni. Tudom! Érzem! Ő nem adja fel! Bízz benne. Én bízom, és tudom, hogy jól teszem.

-Rendben –törölte meg a szemeit. –De egy valamit kérek tőled!

-Bármit.

-Találd meg azt, aki ezt tette vele.

-Meg fognak fizetni, ezt garantálom. De most megyek, jobb ha máris hozzálátok a nyomozáshoz. Fel a fejjel. Szia.

-Szia. –fogtam egy taxit, és hazamentem. Amikor bementem az előszobába, belerúgtam egy borítékba. Furcsa, tudtommal nem hagytam itt semmit. Felvettem a borítékot, kényelembe helyeztem magam a kanapén, és felnyitottam az „ajándékom”. Eddig észre sem vettem mennyire fáj a lábam. Felraktam a párnára, és belenéztem a borítékba. Fényképek. Kivettem őket, és úgy éreztem, hogy fejbe vertek. Egy sor kép volt rajta amint gipszben bemegyek a kórházba, majd elmegyek Jamie lakására, ahogy sikerült kimenekülnöm, és ahogy Lolához mentem a kórházba. A következő képek pedig Jeremiről voltak. Egy sor közös kép, majd a templomi képek. Csak meredten bámultam magam elé, nem tudtam mire vélni a dolgot. Még egyszer belenéztem a borítékba, így észre vettem, hogy egy rövid levelet is mellékeltek hozzá: „Mindent tudok rólad, jobb ha nem szaglászol utánam.”  Természetesen számítógéppel írták, így a grafológiai elemzés szóba sem jöhetett. Azt hiszem, jól teszem, ha előszedem azokat a CD-ket amelyeket, a McLarennél írtam meg, és átnézem az adatokat. Egyszerűen muszáj találnom valamit. Hamarosan rá is akadtam arra a valamire.