Lassan sétáltam az alak felé. Amikor már eléggé a közelébe értem, elővettem a kulcsom.

-Jó estét! –köszönt. Nocsak! Illedelmes bérgyilkos lenne? Nem. A  bérgyilkosok nem illedelmesek.

-Magának is! –azzal igyekeztem a kulcsomat a zárba juttatni.

-Ugye maga Gina?

-Igen. Miért? –álltam el az útját befelé.

-Joshua vagyok, röviden Josh. Én vagyok a testőre. –a mim???

-Nézze Joshua, röviden Josh. Nekem nem volt, nincs és nem is lesz testőröm. Jó éjt! –próbáltam rácsukni az ajtót, de nem engedte.

-A férje bízott meg. Előre szólt, hogy nem lesz könnyű dolgom magával.

-A férjem?? Anyám borogass!!! –kezdek rosszul lenni. Nem is, kezdek iszonyatosan dühös lenni. Rögtön a telefonomért nyúltam, beengedve Josht.

-Szia Gina! Mi a helyzet? –vette fel kedélyesen Kimi.

-Hogy mi a helyzet? Mindjárt elárulom. Itt áll előttem egy háromajtós szekrény, Joshua, aki azt állítja, hogy te küldted ide, és hogy ő a testőröm.

-És mi a problémád?

-Hogy mi a problémám?? –komolyan, a fülén ül? Nem hallotta, az előbbi áradatomat?? –Dióhéjban annyi, hogy azt akarod, hogy egy vadidegenre bízzam magam, aki a nap 12 órájában mellettem legyen.

-Igazából 24-re béreltem fel. Ja és dióhéjban vigyázni akarok rád.

-Tudok magamra vigyázni, szóval vissza is hívhatod a gorilládat!

-Nem.

-Mi az, hogy nem??

-Ahogy hallottad! Holnap találkozunk.

-Kimi!! Ne merd most… lerakni –fejeztem be a mondatot a már csak sípoló telefonnak.

-Nem lenne egyszerűbb, ha tegeződnénk?

-Felőlem! –mentem be a konyhába, és valami ehető után néztem a hűtőben, de inkább csak gondolkodni akartam. Ezt nem hiszem el!!! Nekem testőr??!! A lehető legrosszabbkor!! De azért édes, hogy így aggódik J de nem! Mégiscsak a megkérdezésem nélkül döntött így. –Éhes vagy? –kérdeztem meg Josht.

-Nem köszi, már vacsoráztam. Hol fogok aludni? –mi??? Itt akar aludni??

-Majd megágyazok a vendégszobában. –előkaptam a gofrisütőm, és csináltam magamnak néhányat, meg készítettem azért Joshnak is, majd megágyaztam neki. –Ha nem gond, akkor letusolnék.

-Csak nyugodtan, csinálj mindent úgy, mintha itt sem lennék. –na ja. Mert az olyan könnyen megy! Fürdés után lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem. Gyorsan bekaptam egy-két falatot, letusoltam, és még mielőtt Josh felébredhetett volna, elmentem. A McLarennél először bementem az én irodámba, hogy összeszedjem a papírokat, amiket át kell néznem, és el kell faxolnom, mert ha Colin irodájában leszek, akkor legalább 2 legyet üthetek egy csapásra. Miután összeszedtem mindent, úgy döntöttem, hogy iszok egy kávét, ami ugye elmaradt. Szépen leültem az asztalhoz az óriási papírkupaccal, majd egy őrjöngő ember rohant befelé: Josh.

-Te meg mi a fenét keresel itt? –kezdett kiabálni.

-Történetesen ha jól tudom, itt dolgozom. De ha kérhetném, fogd lejjebb a hangerőt!!

-Nem gondolod, hogy szólnod kellett volna mielőtt eljösz?

-Nem. –kezdtem kortyolgatni a kávém.

-Szerintem meg igen. Nem ajánlom, hogy még egyszer ezt műveld! Megértetted?!

-Ha ez fenyegetés akart lenni, akkor most szólok, hogy 1. nem ilyedtem meg, 2. nálam ezzel nem mész semmire. –azzal felkaptam a papírkupacot, és száguldottam ezerrel a lift felé, ami éppen lent volt, és pont előtte csukódott be. Mire felértem Colin irodájába és lepakoltam, addigra Josh is felért.

-Te mégis mit képzelsz magadról? –rontott be az irodába, de nem foglalkoztam vele, hanem próbáltam megkerülni, de nem sikerült, elkapta a karom, és visszarántott.

-Áááá, ez fáj. Normális vagy??

-Igen, és most itt maradsz, amíg meg nem hallgatsz. –szorította továbbra is a karom.

-Engedj már el!! Te nem vagy ép!! –nagy nehezen elengedte a karom. Éreztem, hogy meg fog maradni a kis barátunk keze nyoma a karomon.

-Amíg én vagyok a testőröd, addig minden egyes lépésedről be fogsz nekem számolni. Megértetted? Kivel hol vagy, mit csinálsz, és akkor semmi gond nem lesz. Mindenhol veled leszek.

-Nem fogok minden egyes lépésemről útinaplót vezetni. És nem is leszel mindenhol velem. Remélem világos voltam.

-Úgy látom nem értesz. –kapott el újra, mert megpróbáltam kimenni, de most még erősebben szorított –Mindenről tudni akarok.

-Jól van na!!! Rendben, mindenről tudni fogsz. –végre ismét szabad voltam. Ez egy szadista állat. –Ha nem gond, most lemegyek Kimihez. –de amint elindultam, a nyomomban volt. Okés, nyugi. Leértem végre Kimi szobájához, ahova kopogás nélkül nyitottam be. Éppen a kocsi telemetriáját nézte át. –Beszélnünk kell. Most. –mentem be, nyomomban Josh-sal. –Egyedül!

-Sajnálom nem.

-Josh! Akkor ahogy látom nem értetted. Szeretnék kettesben lenni ÚGY a férjemmel, amihez remélem nem akarsz asszisztálni. –remélem vette a célzást, hogy a szexre gondoltam, de eszem ágában sincs lefeküdni Kimivel. Vette a lapot, és kiment. Mikor végre ketten maradtunk, Kimi ráült az asztal sarkára, és úgy várta a mondandómat.

-Szedd le rólam, de azonnal!!

-Mit? Csak nem…

-Ezt most felejtsd el! Josh-ról beszélek! Egyáltalán mi a fenének nekem testőr? Nagy lány vagyok már, tudok vigyázni magamra!

-Nem úgy látom –mutatott a bepirosodott karomra.

-Ha tudni akarod, akkor ezt éppen a kedvenced, Josh műve.

-Micsoda?? Ezt ő tette??

-Nem, a nagyanyám! Ha egy cseppet is számítok neked, akkor elküldöd. –reménykedtem, hogy ez hatni fog.

-Rendben, akkor keresek másikat.

-Ne! Van egy ötletem! Én ismerek egy nagyon jó testőrt. Ha már muszáj valakinek a nyomomban lennie, akkor legalább olyan ember legyen, akit elviselek.

-Rendben. De ki az?

-Rollie Tyler. –így legalább tud segíteni, és nem kell indok sem.

-Még nem hallottam róla.

-Az nem zavar. Akkor ezt megbeszéltük. –már indultam volna kifelé, amikor megfogta a kezem. Nem számítottam rá, így hirtelen zavarba jöttem.

-Nagyon fáj? –kérdezte miközben végigsimított a kezemen. Teljesen elgyengültem.

-Túl fogom élni.

-Sajnálom. Én csak jót akartam. Féltelek. –bökte ki végül. Szegénykémet teljesen megsajnáltam. Olyan ártatlan szemekkel néz rám, hogy nem lehet nem hinni neki.

-Semmi baj. És nem kell féltened. Megállok a lábamon. Már hozzászoktam.

-Nem kellene. Nem kellene mindig egyedül lenned.

-Mennem kell –húzódtam el tőle, és magára hagytam. Josht meg beküldtem hozzá, hogy beszéljék meg a dolgot. Visszamentem az irodába, és a kábeleket a helyére dugtam, és elvileg most minden össze van kötve Rollie-val.

-Hello Gina! –jelent meg Rollie képe a miniszámítógépen.

-Szia! A frászt hoztad rám.

-Bocsi, elfelejtettem mondani. –vigyorgott, amitől nekem is jobb kedvem lett –már jönnek is át a fájlok.

-Helyes! Ha nem gond, akkor folytatom a munkám, de ha kellek, vagyok.

-Okés, közben én is dolgozom ám!

-Jajj, amíg el nem felejtem. Szóval…lenne egy kis plussz feladat.

-Hallgatlak.

-Szóval lennél a testőröm? –Rollie erre hatalmas nevetésben tört ki –szólj ha folytathatjuk a beszélgetést –vágtam be a durcit, de csak azért, hogy abbahagyja a nevetést.

-Ne haragudj, de ez nagyon vicces –fuldoklott még mindig a nevetéstől –Neked mióta kell testőr? Jobban lősz, mint a legtöbb férfi a testületnél.

-Köszi, ezt bóknak veszem. Egyébként nem kell. Kimi gondolja úgy, hogy kell. A szentem azt hiszi, hogy így nagyobb biztonságban vagyok. Szóval az előző emberke kicsit nagyon erőszakos volt –fordítottam a gép kamerája felé a még mindig pirosan pompázó karom.

-Uhhh. Jól van, akkor én leszek a személyi testőröd. Kell fegyver is?

-Igen. Akkor legalább már kettő lesz kéznél.

-Nálad most is van?

-Persze. Nem akarom, hogy meglepjenek.

-Apropó meglepetés. Láttad már a mai újságot?

-Nem, miért? Kellett volna?

-Akkor majd vedd meg.

-De miért? Áruld már el!

-Hát…a címlapon vagy, nem éppen…hogy is mondjam…kevés rajtad a ruha.

-Csak nem…uh. –már tudom is, hogy milyen képek azok.

-De ne aggódj, nem vettem meg –közölte egy kaján vigyorral- bár a srácok a testületnél tuti kiplakátolják az öltözőjüket…

-Ezt most hagyd abba! –ebben a percben Carla rontott be. Hozzá képest egy tornádó most csak szellő lenne.

-Hogy te mekkora egy ribi vagy!!! –ordítozott, de úgy, hogy szerintem még a földszinten is hallották –Azt mondtad, hogy semmi nincs közted és Kimi között, erre tessék!! –vágta hozzám az újságot –megérdemelted, hogy Jeremi meghalt!! –Kimi pont erre a mondatra jött be.

-Mi folyik itt? Ki halt meg?

-Te is ugyan olyan vagy, mint ő! –mutatott rám, miközben már Kimihez ordibált. Hirtelen felpattantam a helyemről, és az volt Carla szerencséje, hogy Kimi elkapott, így nem érhettem el. Ő meg csak állt, majd sarkon fordult, és kiviharzott immáron sírva. Én meg csak ott álltam Kimi karjaiban.

-Engedj már el! –löktem el magamtól. Odamentem az asztalhoz, és szemügyre vettem mostmár én is azt a bizonyos címlapot. Hát igen…nem éppen azok a képek, amelyen fel voltunk öltözve. Szerencsére nem is nagyon gáz helyzetben, már amennyire lehet kevésbé gázos ez a szitu. Észre sem vettem, hogy Kimi mögöttem áll, egészen addig nem, amíg meg nem szólalt:

-Anyám, hogy fogom én ezt kimagyarázni. És Ron is leszedi a fejünket, nem beszélve Norbertről, míg a többiek rajtam fognak röhögni.

-Igazán kedves vagy, hogy gondolsz rám is. –nyomtam a kezébe az újságot.

-Miért, neked nincs annyi vesztenivalód! –á, csak az állásom itt, a szervezetnél, plussz anyuéknak is ki kell magyaráznom. –De…ugye nem te voltál?

-Na kifelé!!

-Hééé!! Csak vicceltem! Kicsim, tudom, hogy nem te voltál.

-Nem vagyok a kicsid.

-Ki volt Jeremi? –váltott hirtelen.

-Dolgoznom kell. –ültem le az asztal mögé.

-Nem akarsz válaszolni?

-Dolgoznom kell. Gondolom neked is. –igyekeztem éreztetni, hogy nem akarok erről beszélni.

-Rendben, dolgozz csak –mondta gúnyosan, majd bevágta maga mögött az ajtót.

-Hé, minden rendben? –kérdezte Rollie.

-Nem. Semmi sincs rendben.