Rollie nem faggatott, megértette, hogy nem fogok erről beszélni. Inkább végeztem a papírmunkát. Délben tartottam egy ebédszünetet, majd ismét folytattam a munkát, de immár a kamionoknál. Ellenőriztem, hogy mindent felraktak-e úgy, ahogy azt még David meghagyta. Hála igen, így a sofőröket útnak indíthattuk, de azért a lelkükre kötöttem, hogy ne álljon meg sehol sem feleslegesen, és finoman közöltem velük, hogy akár csak egy aprócska kis csavar is eltűnik, akkor búcsút mondhatnak az állásuknak, és meg kell fizetniük a kárt is. Az irodába visszaérve, Rollie egy jó hírrel fogadott: nyomra bukkant.

-Megtaláltam egy csomó e-mailt, amit a megbízójától kapott.

-Ez szuper!

-Aham, az lenne, ha nem lenne össze-vissza átirányítgatva a mail. Napokba telhet mire sikerül kibogoznom.

-Nem tudod valahogy megsürgetni?

-Drága, Angie azon dolgozik már vagy egy órája.

-Jó bocs. Akkor nem is zavarlak, szerintem mára ennyi elég volt. Holnaptól pedig te leszel a testőröm.

-Már alig várom. Akkor szia.

-Szia, és kösz mindent. –összepakoltam a cuccokat, és indultam hazafelé. Útközben találkoztam Ronnal.

-Szia! Hát te még itt?

-Igen, átnéztem a kamionokon mindent, és még volt egy kis papírmunka.

-Jövő héten a futam előtt lesz egy fogadás. Itt a belépőd –nyújtott felém egy kis kártyát.

-Köszi, de nem hiszem, hogy elmegyek. Lesz nekem ott elég dolgom, és botrányt sem akarok.

-Nem kérés volt. Megjelenés kötelező. Jó éjt! –hagyott magamra. Fantasztikus! Még szerencse, hogy lapul egy-két puccos gönc is a ruhatáramban. Néhány bevetésen szükség volt rá. A kocsihoz kiérve már szinte nem volt meglepő, hogy Kimi a kocsimnak dőlve várt.

-Ha fuvart szeretnél, rossz lóra tettél. Taxit meg tudsz hívni.

-Rád vártam.

-Nem mondod! Magamtól nem találtam volna ki.

-Most mi a bajod?

-Még kérded?? Gondolkodj! –szálltam be a kocsiba, és hajtottam el onnan. Az indulásig hátralévő napokban próbáltunk Rollieval az e-mail küldőjének a nyomára akadni, és persze a McLarennél is voltam bent, de oda Rollie nem jött be, így hála Kimivel sem akadt össze. Rollienak kicsit sem tetszett a fogadás, de kénytelen volt öltönyt pakolni. Én is elraktam egy csinos kis fekete estélyit, hiszen a fekete mindig divat. Amint odaértünk és lepakoltunk a szállodába, Rollie-val kimentünk a pályára. Elsősorban mindent ellenőrizni akartam. A kamionokkal most minden rendben volt.

-Rollie, nem vetted észre, hogy az egyik kamionsofőr elég furcsán viselkedett?

-De. Akartam is mondani –ültünk le az egyik asztalhoz meginni egy üdítőt.

-Sziasztok! –jött oda Kimi.

-Szia. Rollie, ő itt a férjem –mondtam kicsit gúnyolódva. Érezze csak, hogy még nincs elfeledve a beszólása- Kimi, ő pedig a testőröm, Rollie Tyler.

-Hello –fogtak kezet. Kimi eléggé végigmérte Rolliet.

-Megyek, hozok valami szendvicset –hagytam ott a két pasit. Most eldől, hogy egymásnak esnek, vagy puszipajtások lesznek. A büfénél megint ott volt az a sofőr, aki kicsit furcsán viselkedett. Úgy döntöttem, hogy szépen óvatosan utána megyek. Hátra ment, a kamionok felé, de érdekes módon nem a miénkhez. Nocsak!! Csak nem bérelte fel valamelyik csapat?? Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy ne lásson. Viszont ő is úgy helyezkedett, hogy senki se lássa, így egy kicsit nehezebb dolgom lett.

-Nos? Megvan a pénz? –szólalt meg hirtelen a sofőrünk.

-Elvégezted a munkát? –kérdezte egy idegen hang.

-Persze. Hol a pénzem?

-Nálam van, de honnan tudjam, hogy nem versz át?

-Onnan, hogy eddig sem tettem.

-Jó válasz. Itt a pénzed. –Basszus!!! Pont ebben a percben szólalt meg a kommunikátorom, amit Rollie-tól kaptam. A két pasi persze rögtön megindult felém, én meg próbáltam elhallgattatni a gépezetet, miközben igyekeztem elbújni. Kikapcsoltam a kommunikátort, hasra vágtam magam, és begurultam az egyik kamion alá. Csendben vártam. Láttam, ahogy járkál a két fazon a kamionok között.

-Valaki biztos volt itt –dühöngött az ismeretlen.

-Igen, de ki? Nem én voltam –szinte már könyörgött.

-Akkor mégis az égből pottyant ide? Te idióta!

-Esküszöm, többet nem fogok hibázni!

-Az biztos –majd egy lövést hallottam amit hangtompítón keresztül adtak le, és láttam, ahogy a sofőr elterült a földön. Csak mozdulatlanul hasaltam a kamion alatt. Nem mertem mozdulni. Csak vártam, hogy az ismeretlen elmenjen. Amikor már elég messzire mehetett, kigurultam a kamion alól, és rögtön a telómhoz nyúltam.

-Egy rohamkocsit kérek a nürburgringi Forma 1-es pálya kamionparkolójába. Azonnal. –majd lecsaptam a telót, és a sofőrhöz rohantam. Megnéztem, hogy van-e pulzusa. Hát…alig tapintható.  A kommunikátoromat előrántva Rollit hívtam.

-Gyere egyedül a kamionparkolóba.

-Rohanok. –bontotta az összeköttetést. A pasi egyre jobban vérzett. A szíve fölött érte a golyó. Leszakítottam az ingéből egy darabot, és próbáltam valahogy csillapítani a vérzést.

-Ki ne nyúlj nekem itt! A fenébe is!! –már totál véres voltam én is.

-Itt meg mi történt?? –rohant Rollie.

-Lelőtték. Hívtam rohamkocsit.

-De te rendben vagy?

-Semmi bajom. –bár ahogy magamra pillantottam nem ezt lehetett látni. Csupa kosz és vér voltam. Már jön a rohamkocsi, lehet hallani a szirénát, s pár másodperc múlva már rohantak is felénk az orvosok.

-Álljanak arrébb. –vették kezelésbe.

-Biztos minden rendben? –kérdezte Rollie –falfehér vagy.

-Igen, csak meg akarok mosakodni. –időközben a rendőrök is megérkeztek.

-Kérem, el tudná mondani, hogy mi történt? –jött oda az egyik nyomozó.

-Nem látja, hogy nincs jól?? –förmedt rá Rollie –Majd holnap bemegy és elmond mindent. Jó munkát. –azzal karon ragadott, és a paddock felé vettük az irányt. Az újságírók persze rögtön a nyomunkban, a fotósok meg kattintgattak. Rollie csak rendületlenül vezetett befelé, én meg csak bámultam magam elé. Bejutottunk a motorhome-ba, ahol egyenesen Ron jött velünk szemben.

-Atya világ!! Mi történt?? Jól vagy?

-Lelőtték az egyik kamion sofőrjét. Gina találta meg. –válaszolt helyettem Rollie, mert én még mindig képtelen voltam megszólalni.

-Gyerünk az én kabinomba. –kísért mostmár ő is minket. Amikor beértünk, bementem a mosdóba, de csak bámultam a véres kezeimet. Megnyitottam a csapot, és próbáltam lemosni a vért. Időközben Ron és Rollie kint várt.

-Nem tetszik ez nekem –mondta ki a gondolatait Rollie hangosan.

-Mi történt pontosan?

-Nem tudok én sem pontosabban semmit. Amióta megérkeztek a mentősök, egy szót sem szólt.

-Ez érthető. Mégiscsak ő találta meg.

-Igen, de… -már majdnem kimondta, hogy legutóbb, amikor lelőttek valakit közvetlenül Gina közelében, az a vőlegénye volt.

-Rollie, hoznál nekem valami ruhát? –kérdeztem kilépve a fürdőből.

-Mi lenne, ha visszamennénk a szállodába? –javasolta Rollie.

-Nem, rendben vagyok.

-Rollienak igaza van. És nem kedv kérdése, hogy most visszamész vagy sem, hanem parancs. Egy cseppet sem festesz jól.

-Oké. –egyeztem bele végül.

-Akkor mi most megyünk –karolt át Rollie, és elindultunk kifelé.

-Jézusom!! Gina, mi történt??? –találtuk magunkat szembe Kimivel.

-Majd Ron elmond mindent –folytattuk utunkat. –Gina! Beszélj. –szólalt meg újra Rollie a kocsiban.

-Mire vagy kíváncsi? Nem sokat láttam, a kamion alá bújtam…

-Nem erre vagyok kíváncsi! Hogy vagy?

-Semmi bajom.

-Testileg. És lelkileg? –mutatott rá a valódi problémára Rollie.

-Jól leszek. Beveszek egy altatót, és reggelre semmi bajom. –még szerencse, hogy a hotel közel van a pályához, így nem kellett sokáig a kocsiban ülnünk. Úgy éreztem, hogy megfulladok odabent. Odafent sikerült meggyőznöm Rolliet, hogy szeretnék egyedül lenni, és hogy semmi bajom nem lesz, nem fogok hülyeséget csinálni. Levetkőztem, és még mielőtt tusolni mentem volna, a véres ruháimat egyszerűen kidobtam. A tus alatt csak nekidűltem a csempének és folyattam magamra a vizet. Úgy fél óra múlva kimásztam a fürdőből. Felvettem a pizsim, ami egy rövidnadrág és egy top volt. Bekapcsoltam a tv-t, de valójában nem akartam nézni. Halk kopogtatás zavart meg. Kinyitottam, és az volt ott, akire most a legjobban szükségem volt: Kimi. Némán beengedtem. Egyikőnk sem szólt egy szót sem. Valahogy most a tettek sokkal többet jelentettek, mint a szavak. Kimi szorosan átölelt, és csak ezután tört elő belőlem minden: zokogni kezdtem.

-Jól van!! Már nincs baj! –adott egy puszit a homlokomra, és még szorosabban ölelt. Szépen odavezetett az ágyhoz, és mind a ketten leültünk, illetve inkább félig feküdtünk.

-A kezeim között halt meg. –kezdtem végül, de Kimi nem tudta, hogy valójában nem a sofőrről beszélek.

-Nem tehettél semmit érte. –simogatott tovább- az orvosok majd rendbe hozzák.

-Már nem tudják. Mind a ketten miattam haltak meg. –tört elő belőlem még jobban a sírás.

-Hogyhogy mind a ketten???

-Jeremi is és most ez a sofőr is, ráadásul majdnem Jamie is.

-De ki volt az a Jeremi?? –elmondjam?? Talán úgy megértene mindent.

-A vőlegényem. –böktem ki végül.

-Sajnálom.

-Nyugodtan menj el, nem kell itt maradnod velem. Beveszek egy-két altatót, reggelre rendbe jövök.

-Itt maradok. Vita nincs. –azzal óvatosan betakart minket –altatót ne vegyél be, vigyázok rád, itt leszek. Aludj csak.

-Köszi. –hunytam be a szemem, és próbáltam Kimi karjai között elaludni.