Amikor ébredeztem, éreztem, hogy Kimi simogatja a karom. Még mindig a karjaiban feküdtem.

-Szia. Jobban vagy már?

-Szia. Igen, köszi. És azt is, hogy itt voltál velem.

-Ugyan nincs mit. De mostmár megyek, hagylak tusolni, meg reggelizni. –hagyott magamra. Hát…mit ne mondjak, gyorsan elment. Mondjuk gondolom most megvan a véleménye. Igen. Éppen ezért nem akartam, hogy bármi legyen. A tegnapi nap után jobban éreztem magam. Elmentem tusolni, majd lementem reggelizni. Rollie már lent volt:

-Szia! Hogy vagy?? Minden okés?

-Szia. Köszi jobban. Bejössz velem a rendőrségre és a kórházba?

-Miért akarsz bemenni a kórházba?

-Mégiscsak miattam került oda.

-Nem. Az ő hibájából. Ha nem tette volna amit tett, akkor nem lenne ott ahol van. Erről csak ennyit. –majd közénk telepedett a kínos csönd, ami meglehetősen furi, főleg ha Rollie-val vagyok.

-Valami baj van? –kérdeztem most én.

-Nem illetve igen, de nem.

-Szeretem amikor ennyire határozott vagy és nem kezelsz úgy, mint egy ovist. –majd gyorsan rendeltem reggelit az időközben hozzánk érkező pincértől.

-Nem arról van szó, csak…Angie…

-Valami baj van?

-Nem, remélem. Tegnap próbáltam hívni, de nem elérhető. És még ma reggel sem volt az. Ha estig nem válaszol, akkor megkérem az egyik barátomat, hogy menjen el és nézze meg.

-Minden rendben van. Tuti. Ne aggódj. A reggeli után akkor megyünk?

-Rendben, ha akarsz, bemehetünk a kórházba is. –csendben elfogyasztottuk a reggelit, és először a rendőrségre mentünk.

-Jó napot, vallomást szeretnék tenni a tegnapi nürburgringi esettel kapcsolatban.

-Á, a lelőtt pasi a forma 1-es pályán igaz? –kérdezte a csaj, aki az eligazító pultnál ült. 

-Igen.

-Arra menjenek. –mutatott a jobboldali folyosóra. -A 15-ös iroda elé üljenek le, mert most vannak bent, de utána maguk jönnek.

-Köszönjük. –így Rollie-val helyet foglaltunk az iroda előtt és türelmesen vártunk.

-Min gondolkozol? –szólalt meg egy kis idő múlva Rollie.

-Csak Kimin. Tudod tegnap este átjött, és nálam maradt. Nem úgy! Még mielőtt bármire is gondolnál. Viszont reggel olyan sietősen távozott. Túlságosan sietősen.

-A következőt! –szólt ki egy eléggé mogorva zsaru, majd bementünk az irodába.

-Jó napot…

-A neve? –fel sem nézett a papírokból.

-Gina Armando. –válaszoltam.

-Milyen ügyben jött?

-A nürburgringen láttam amint lelőtték a férfit.

-Á, maga az. Jöjjön velem. –kísért át a kihallgatószobába, miközben fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, én csak egy vallomástételre jöttem.

-Én is mehetek? –kérdezte határozottan Rollie.

-Maga az ügyvédje? –kérdezte ingerülten.

-Nem…

-Akkor nem.

-A testőre vagyok.

-Fantasztikus. Akkor jöhet. –mondta gúnyosan. Hát…amit eddig láttam, abból nem sok jót jósolok magamnak. –Üljön le. –leült ő is majd bekapcsolta a felvevőt, és elmondta a szokásos dolgokat, kezdve a joga van hallgatni című játékkal- A kihallgatott személy Gina Armando, elsőszámú gyanúsított. –MICSODA???? Elsőszámú gyanúsított???? Úgy éreztem, hogy másodperceken belül leszédülök a székről. –Mesélje el, hogy történt az eset.

-Öhm…a büféhez mentem szendvicset venni…

-A napi mesétől kíméljen meg! –ez rosszabb mint a főnököm!

-Előttem állt a kamion sofőrje, akinek a furcsa viselkedése már előbb szemet szúrt.

-Mit ért furcsa viselkedésen?

-Az előző nagydíjról eltűnt 1 konténer fontos alkatrész, ezért most is a lehető legalaposabban vizsgáltunk át Rollie-val mindent. A sofőr túlságosan ideges és szétszórt volt, ezért gondoltam, hogy talán van valami köze az előző dologhoz, és esetleg most is elkövetett vagy el fog követni valamit.

-Imádom az ilyet. Valaki gondol valamit, aztán minden kisül belőle csak jó nem –mondta gúnyosan.

-Szóval a büfénél előttem állt…

-Ezt már egyszer mondta.

-Ha nem szakítana folyton félbe, akkor talán el tudnám mondani, hogy mi történt!

-Remélem most nem kiabálni akart.

-Eszem ágában sem volt. Szóval! –kezdtem bele újra. Komolyan, inkább leírom, akkor talán nem tud félbeszakítani. –Mivel láttam, hogy furcsán viselkedett, gondoltam utána megyek, és megnézem, hogy  esetleg akar-e valamit csinálni. A kamionparkolóba ment. Tisztes távolságból követtem. Ott találkozott egy másik pasival.

-Kivel?

-Nem láttam.

-Akkor miből gondolja, hogy találkozott valakivel?

-Mert hallottam.

-De azt mondta, hogy tisztes távolságból követte. Akkor mi az igazság? –Rollie eddig nyugodtan ült, de most láttam, hogy eléggé felment benne is a pumpa, nem csak bennem.

-Tisztes távolságból követtem, de mivel ugye megállt, így közelebb értem, aztán úgy helyezkedtem, hogy ne lássanak, de így én sem láttam őket, viszont hallottam, hogy miről beszéltek.

-És mégis miről beszéltek? –kérdezte unottan.

-A sofőr kérte a pénzét. Állítólag most is elvégezte a munkáját, ahogy a múltkor. Aztán megszólalt a kommunikátorom, mire azok elindultak felém…

-Honnan tudja, hogy elindultak maga felé, amikor maga nem látta őket?? –esküszöm, sikítani tudnék!! De nem lehet, neki az a dolga, hogy jól kihozzon a sodromból –megjegyzem jó úton halad.

-Onnan, hogy amikor megszólalt, természetesen rögtön kikukkantottam, hogy lássam, hogy mit csinálnak. Szóval igyekeztem elbújni, mert valami azt súgta, hogy nem lesz jó vége.

-A nők és a megérzéseik.

-Muszáj magának ilyen bunkónak lenni? –hupsz, talán egy induri-pindurit ezt most eltúloztam.

-Vigyázzon, hogy beszél!

-Elnézést. Szóval hasra vágtam magam, és begurultam az egyik kamion alá.

-Melyik alá?

-Nem tudom, nem a festését néztem. Aztán a két pasi a kamion mellett állt. És az ismeretlen pasi nagyon ideges lett, úgy gondolta, hogy a sofőr mártotta be, aki esküdözött, hogy nem követ el több hibát. Ezután a másik egyszerűen lelőtte.

-Azután mi történt?

-Semmi. A pasi elsétált, én meg pár másodperc után kibújtam a kamion alól, hívtam egy rohamkocsit, majd a testőrömet, és próbáltam csillapítani a vérzést.

-Hogy maga mekkora egy angyal! Csak egy baj van.

-Micsoda?

-A biztonsági kamera felvételei mást mutatnak.

-Nem értem. Ha volt biztonsági kamera, akkor miért kellett engem kihallgatni? Miért nem tehettem egyszerű vallomást?

-Azért, mert a kamerák felvételei alapján maga lőtte le azt a szerencsétlent.

-ÉN???????

-Ő???? –kérdeztük egyszerre Rollieval.

-Ahogy hallotta.

-Az nem lehet! Csak tudom, hogy lelőttem valakit vagy sem!! Nem gondolja, hogy akkor nem jöttem volna ide önként és dalolva??

-Azt jobb ha nem tudja, hogy én mit gondolok. Most pedig őrizetbe veszem emberölési kísérlet alapos gyanúja miatt. –vette elő a bilincsét.

-Az nem lehet!!! Nem én lőttem le!!! –pattantam fel az asztaltól!

-Gina!! Ne!! –csitított Rollie- Ezzel csak rontasz!!

-A testőre úgy látszik okosabb mint maga. –kattintotta a csuklómra a bilincset.

-Kaphatnánk 1 percet? –kérdezte határozottan Rollie.

-Csak egyet! –adta be végül a derekát a zsaru, majd kiment.

-Rollie, ugye te nem hiszed???

-Dehogy! Ne butáskodj! Láttam, hogy milyen állapotban voltál. Figyelj, előkerítem azt a felvételt. Ha valaki megbuherálta, azt fix, hogy meg tudom állapítani. És ki is fogom nyomozni a dolgokat. Neked csak az a dolgod, hogy egy árva szó ne mondj senkinek, érted? Senkinek.

-Ezek után nem fogok. De siess. Nem fogom itt sokáig bírni.

-Ne aggódj, kihozlak innen. –ölelt meg, és csúsztatott egy mini kommunikátort a farzsebembe.

-Rollie, légyszi Kimit ne engedd be. Jó?

-Jó.

-Lejárt az idő. Vegyenek könnyes búcsút, és távozzon. –fú, hogy én mennyire útálom!!!

-Szia, és kitartás.

-Kösz. Szia. –azzal karon ragadott az őr, és elvezetett az egyik cellába.

-Jó mulatást! –vetette oda még mielőtt elment. Ó, hogy fordulnál fel!! Átkozott! Rendben, akkor szedjük össze magunkat! Csak arra kell rájönnöm, hogy ki mártott be. Ó, végülis majdnem olyan könnyű dolgom van, mint megtalálni egy porszemet az óceánban.