Rollie jóval átlépte a megengedett sebességet. Egyre csak azon törte a fejét, hogy ki mártotta be Ginát, és hogy hogyan fogja bebizonyítani az ártatlanságát. Amint kiért a pályára, máris megrohamozták az újságírók, de ő csak rendületlenül Ron irodája felé tartott. Kopogás nélkül nyitott be.

-Beszélnünk kell. –nem számított arra, hogy Norbert Haug is jelen van, akivel Ron éppen megbeszélést tart.

-Sajnálom, most nem érünk rá. Egyébként is, nem hallott még a kopogásról?

-Ginát letartóztatták. –közölte nemes egyszerűséggel.

-Micsoda??? –döbbent meg mindkét férfi. Rollie becsukta az ajtót, és felvázolta a helyzetet. Nem tudta, hogy bízhat-e bennük de egy valamit tudott: az ügy őket is ugyan úgy érinti.

-Felhívom a jogi csapatot. –mondta Ron, és már nyúlt is a telefonért.

-Biztos benne, hogy belepiszkáltak a felvételbe? –szegezte Rollienak a kérdés Norbert.

-A nyakamat merném rátenni.

-Rendben, akkor fogjon hozzá a nyomozáshoz.

-Azt fogom tenni, amint valaki megmondja, hogy hol tartják a pálya ellenőrzőközpontjának a kulcsait.

-Max Mosley kapja meg ilyenkor. De nem fogja odaadni.

-Majd megoldom. –s már tudta is Rollie, hogy hogyan fog bejutni ha mégsem kapja meg a kulcsot.

-Nos, az ügyvédek felveszik a kapcsolatot a rendőrséggel, és megpróbálják elérni, hogy óvadék ellenében kiengedjék. Nem lesz könnyű, de nem lehetetlen.

-Fantasztikus. Akkor én megyek- viharzott ki Rollie a szobából majdnem feldöntve a befelé igyekvő Kimit.

-Hát ennek meg mi baja? –kérdezte Kimi amint helyet foglalt az egyik fotelban. Ron és Norbert összenéztek, majd Ron elmondta a történteket. Rollie egyenesen Max Mosley irodájába rohant. Erőt vett magán, kopogott és megvárta amíg kinyílik az ajtó.

-Jó napot! Rollie Tyler vagyok.

-Üdvözlöm. Max Mosley. Mit tehetek önért?

-Remélem sokat. Szükségem lenne az ellenőrzőközpont kulcsaira.

-Sajnálom, de nem áll módomban odaadni.

-A McLaren Mercedes egyik alkalmazottját letartóztatták, és a felvételek alapján bizonyítható az ártatlansága. Köztünk maradna, hogy kiadta a kulcsot. Sőt, el is veszíthetné egy órácskára.

-Sajnos nem adhatom oda, de jöjjön be. –invitálta be Rollie-t majd a falra felakasztott kulcscsomóra mutatott. –Kér valamit inni? –Rollie vette a lapot –Igen, egy narancslevet –majd amikor Max elfordult, ő leakasztotta a kulcsot. –Köszönöm.

-Egészségére. –majd Rollie elindult a központba. Furcsa mód alig voltak ott emberek, így könnyedén bejutott. Elővette a kézi számítógépét, és rácsatlakoztatta a központi számítógépre. Visszakereste az időt és a helyet, majd mindent lementett magának, és már ott sem volt. A kulcsokat beadta Ronnak, és visszament a szállodába. Rögtön hívta Angie-t, aki hála már válaszolt.

-Hello! Merre voltál?

-Csak elmentünk bulizni egyet a csajokkal.

-Nincs otthon a macska, cincognak az egerek? Na mindegy, küldök egy felvételt. Az otthoni géppel elemezd ki! Keress rajta bármit, ami alapján bizonyítható, hogy Gina nem Gina.

-Mi? Ezt nem értem.

-Egy gyilkossági kísérletet fogsz látni. Gina lő, de valójában ő az egyik kamion alatt volt, de valaki kitrükközte a kamerát vagy bevetett valamit. Na ezt kell megtalálnunk.

-Rendben. Azonnal munkához látok, amint átjött.

-Jó, kösz. Addig én is tanulmányozom, de ezzel a kézi vacakkal semmi használhatót nem lehet kiszűrni. Maradjunk kapcsolatban.

-Okés.

* * *

Kezdtem egyre jobban arra az álláspontra jutni, hogy ha sok időt kell itt töltenem, akkor becsavarodok. A „kedves” rendőrünk még mindig bent volt, és amíg ő bent van, addig esélyem sincs használni Rollie ketyeréjét. Néhány óra elteltével behoztak egy fiatal lányt. Alig lehetett 17. Szegény meg volt rémülve, a kedvenc rendőrünk pedig ugyan úgy viselkedett vele, mint velem. A lány csak sírt, egy percre sem hagyta abba.

-Szia. Gina vagyok. Téged miért hoztak be? –huh, hát ez elég gyenge dumára sikeredett, de talán egy picit elvonja a figyelmét.

-Szia. Alina vagyok. A közértből loptam. De csak egy hülye buli miatt. A szüleim meg fognak ölni.

-Milyen buli az, ahol lopnod kell? –uh, lehet, hogy megint be kellett volna fogni a számat.

-A barátaim hülyültek, és gyávának neveztek. Azt mondták, ha nem bizonyítom be, hogy bátor vagyok, akkor semmi keresnivalóm velük.

-Hm. Szép kis barátok. És hol vannak most?

-Ez nem kávézó!! –állt meg a cella előtt a pasas, és beordított.

-Tényleg?? Azt hittem. –mondtam gúnyosan. Nem érdekel, hogy rajta egyenruha van! Ha tudná, hogy melyik szervezetnek dolgozom, esedezne a bocsánatomért. De sajnos azt az örömöt nem adhatom meg magamnak, hogy látom amint elsápad az arca, amint kimondom: FBI-ügynök vagyok, és tesókám, jól mellé fogtál velem.

-Jürgen! Váltás! –kiabált be egy másik zsaru. Szuper, talán nem kell a képét bámulnunk egész nap.

-További szép napot! –szólt még azért utoljára be, majd kisétált az ajtón miközben váltott pár szót az új zsaruval, aki egy 50 év körüli férfi volt. Neki lényegesen kedvesebb arca volt. Hirtelen Alina nagyon mélyeket lélegzett.

-Mi a baj? Rosszul vagy?? –kérdeztem ijedten.

-Cukros vagyok. Nem tudtam beadni az inzulint.

-Tarts ki! Hé!!! Valaki!!! –kiabáltam ki, mire odajött az idős férfi.

-Mi a baj?

-Cukros, nem kapta meg az inzulint!!

-Azonnal hívom az orvost.

-Ne!! Előtte adjon valami édeset! Cukor, csoki vagy valami.

-Fél perc. –kezdett kutakodni az asztala fiókjában, végül egy csomag cukorkával tért vissza. Belemarkoltam, és már bontottam is Alinának.

-Tessék, mindjárt jobb lesz. –Pár perc múlva tényleg jobb színe lett Alinának, és az orvos is megérkezett, megvizsgálta, beadta neki az inzulint, így végre jól lett, és mindenki megnyugodott. Néhány perc elteltével a rendőr bekapcsolt egy kisrádiót. Egy szót sem értettem, mert németül folyt valaminek a közvetítése. Hamarosan rá is jöttem, hogy minek a közvetítése volt, mert ismerős neveket hallottam: Michael Schumacher, Fernando Alonso és a többiek. Szuper, gondolom elkezdődött a szabadedzés. Remélem Rollie hamar kitalál valamit, mert a vasárnapi futamon szeretnék ott lenni. Inkább nem törtem ezen az agyam, csendben ültem, és hallgattam a rádiót, igaz, továbbra is csak a neveket értettem. Már vagy fél óra eltelt, amikor a közvetítő kiabálni kezdett, de csak annyit értettem, hogy Räikkönen…Räikkönen.

-Mi az?? Mi történt vele??? –pattantam fel rögtön.

-Kivel? –kérdezte Alina. Úgy látszik, ő nem figyelt.

-A rádió Räikkönen nevét mondta, mi történt??

-Kisodródott, és egyenlőre nem szállt ki a kocsiból –mondta az férfi.

-MI?? Mi az, hogy nem száll ki a kocsiból??? –totál kétségbe estem.

-Na, végre kimászott.

-Hála az égnek. –már éppen kezdtem megnyugodni, amikor a bemondó ismét kiabálni kezdett.

-Sato autója megcsúszott, és éppen Räikkönen felé sodródik.

-Ezt nem hiszem el!!! Könyörgöm, ne legyen baja!!! –hunytam le a szeme, és magam elé képzeltem Kimit, ahogy mosolyog. Ha történik vele valami, akkor én abba belepusztulok.

-Éppen! Huh, Räikkönent sikerült a gumifalon átjuttatni. Most kísérik vissza a boxba.

-Hála. Köszönöm. –huh, túl nagy baj már nem lehet. Visszaültem a helyemre, és vártam, hogy mikor szolgálnak új hírrel.

* * *

-Megvan!!!! Megtaláltam!!! –kiáltott fel Rollie. –Angie!!! Figyelj!!

-Mit találtál meg??

-Állítsd meg a vetítést 9:10-nél. Mennyit mutat a háttérben lévő nagy fali óra?

-8:20-at.

-Okés, engedd a vetítést 9:12-ig. És mennyit mutat most?

-9:12-őt. Rollie, te egy zseni vagy!!!

-Hála, hogy megtaláltam. Indulok a rendőrségre, de előtte csinálok egy mentést. –így is tett, majd szólt még Ronnak, és már indult is. Valósággal száguldozott az úton.

-Jó napot! Gina Armando ügyében jöttem.

-Fáradjon velem. –kísérte most a reggeli lány a felügyelőzhöz.

-Jó napot. Rollie Tyler vagyok.

-Maxim felügyelő.

-Gina Armado ügyében előkerült egy érdekes felvétel, ami alapján önök bent tartják. Viszont, ha jól megnézik, láthatják, hogy nem Gina volt az. Előre kitervelték. Felvették 8:20-kor a lövést, amit rávágtak 9:12-kor történt esetre. Tehát elég furcsa, hogy 2 perccel előtte az óra 8:20-at mutat, míg 2 perc múlva a rendes időt. És láthatja, hogy ha tovább nézi a felvételt, hogy az óra rendesen jár, tehát nem azzal van a gond. –miután befejezte, átadta a videót, amit a kapitány rögtön meg is nézett.

-És ezt hogy fedezte fel?

-Másodállásban vagyok testőr, valójában filmesekkel dolgozom. Kiszúrom az ilyet.

-Nos, máris megírom a szabadon bocsátó papírt, és felmentem a vádak alól. –pár perc múlva már mind a ketten a cellám felé tartottak.

-Szia Gina! Na mit veszel fel az esti partira?

-A partira? Mi? Csak nem??

-De! Szabad vagy! –amint kinyílt az ajtó, Rollie nyakába ugrottam.

-Imádlak!!! Köszönöm!!! –szinte fizikailag jobban éreztem magam, amint kiléptem az épületből. Igaz, hogy csak pár órát voltam odabent, de az is bőven elég volt. –Kimi hogy van?

-Hogy lenne? Biztos jól.

-De ütközött.

-Kivel?

-A gumifallal. Nem tudsz róla?

-Nem, a felvételt szedtem ízekre. Majd ha visszaértél, megtudod. –a szállodába mentünk, nem a pályára. Úgy gondoltuk, hogy nem lenne jó most a riporterek kereszttüzébe kerülni. Gyorsan letusoltam, átöltöztem, majd bekopogtam Kimihez. Nem jött válasz, így óvatosan benyitottam. Alszik. Ezek szerint nincs nagy baja. Óvatosan bementem, nem akartam felébreszteni. Leültem az ágy szélére, és megsimogattam az arcát, mire elmosolyodott. Anyám, meg tudnám zabálni!! Annyira édes!!! Nem bírtam ki, adtam egy puszit az arcára, de mikor elhúzódtam, hirtelen kinyitotta a szemét.

-Szia. Hallottam a balesetről. Hogy vagy?

-Szia! Jól vagy?

-Megvagyok, de te hogy vagy. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor hallottam, hogy nem szállsz ki a kocsiból.

-Hogy hallottad?

-Az egyik rendőr hallgatta a híreket, és amikor a közvetítő a neved ordibálta, megkérdeztem. Nagyon megijedtem –vallottam be neki, mire még jobban elmosolyodott –mit mondott az orvos?

-Milyen orvos?

-Hát az orvos. Mert ugye megvizsgált az orvos?

-Nem, felesleges. Csak egy kicsit fáj a fejem, semmi bajom. –kelt fel az ágyból, és megpróbált eljutni az ablakig, hogy széthúzza a sötételőt, de megszédült. Épp időben kaptam el.

-Semmi bajod mi? Na gyerünk öltözz, elmész az orvoshoz.

-Dehogy megyek. Csak hirtelen keltem fel.

-Nem érdekel. Baleseted volt, fáj a fejed és most megszédültél. Nem akarok vitatkozni veled, szóval öltözz.

-Csak ha te is velem jössz.

-Mert nem tudsz egyedül elmenni az orvoshoz?

-Mi lesz ha valami nagy, csúnya tűt akar belém szúrni? –húzott közel magához.

-Hát egye fene, nem venném a szívemre, ha miattam szúrnának beléd egy nagy és csúnya tűt –adtam a szájára egy pici puszit. –De most már öltözz! –parancsoltam a fürdőbe, én meg addig leültem és vártam.