-Biztos muszáj elmennem az orvoshoz?

-Nem, de akkor én most megyek.

-Ne! Inkább menjünk az orvoshoz. –majd szépen lesétáltunk a kocsihoz. –Most mit csinálsz?

-Beülök a kocsiba. Ugye nem gondoltad, hogy engedlek így vezetni?

-De, igazság szerint igen.

-Hát, akkor tévedsz szivi. –majd beindítottam a kocsit, és elindultunk az orvoshoz. Nem voltak sokan előttünk, így hamar szólították.

-Te nem jössz be velem? –nézett esdeklőn rám, mivel ülve maradtam.

-Ti férfiak –mosolyogtam rá, és bementem vele. Az orvos megvizsgálta, majd így szólt:

-Nos, Herr Räikkönen, önnek egy enyhe agyrázkódása van.

-De attól még ugye indulhatok a futamon?

-Ha nem fog fájni a feje, akkor igen. Felírok azért fájdalomcsillapítót, de szerintem nem lesz semmi komoly baja.

-Rendben. Köszönöm. –miután megkapta a receptet, távoztunk. –Nincs kedved elmenni este moziba?

-Ma este van a parti. Ott kell lennünk.

-Óh, tényleg. Biztos az agyrázkódás miatt van. –mosolyodott el.

-Ja, meg a nagy, csúnya tűk miatt, igaz?

-Ahogy mondod. –ültünk be a kocsiba, megint én vezettem J. –Ehhez mit szólsz? –csókolta meg a nyakam.

-Hééé, elvonod a figyelmem a vezetésről.

-És nem jó? –folytatta tovább a csókolgatást.

-Az nem jó, ha balesetet fogunk szenvedni, majd lesz még erre időd.

-Ajánlom is. –adott még egy utolsó csókot a nyakamra. Visszaérve a hotelbe Ronnal találtuk szembe magunkat.

-Gina, beszélhetnénk?

-Igen, persze.

-És én addig mit csináljak? –kérdezte szomorúan Kimi.

-Felmész, beveszel egy fájdalomcsillapítót, lefekszel és alszol. –mosolyogtam rá, és mentem Ron után.

-Ülj le! –kínált hellyel Ron a szobájában- Elmondanád, részletesen, hogy mi történt? Rollie már elmondta, de tőled is hallani akarom. –mindent elmondtam neki töviről-hegyire. –Szeretném, ha a jövőben jobban vigyáznál arra, hogy mi történik körülötted. Te is a McLaren Mercedes tagja vagy, így akármit teszel, az kihatással lehet ránk, de legfőképpen Kimire.

-Tudom, és hidd el, nagyon fogok ügyelni a dolgokra. Megígérem.

-Reméltem, hogy ezt fogod mondani. Hogy sikerült rávenned Kimit arra, hogy elmenjen az orvoshoz?

-Egyszerűen csak sikerült.

-Aham, képzelem –mosolyodott el. Te jó ég! Ugye most nem arra gondol??? Mondhatom fantasztikus. –Na jól van, menj, ápolgasd egy kicsit. Este ne késsetek. Lesznek fontos szponzorjelöltek.

-Rendben. Akkor majd este találkozunk. –az utamat a szobám felé vettem, de gondolkodtam azon, hogy bemenjek-e Kimihez. Amíg hezitáltam, Rollie bukkant fel.

-Beszélhetünk? –kérdezte komolyan.

-Persze, menjünk be. Valami baj van?

-Megvan, hogy ki küldte az e-mailt annak a Colin-nak.

-Komolyan???

-Ahogy mondom. De nem fogsz neki örülni.

-Miért? Kezdek félni.

-Mond neked valamit az a név, hogy Peter Mendez?

-Peter Mendez? Aham, várj, mindjárt beugrik…Megvan!! Nem valamelyik bűnszervezet feje, akire már évek óta vadászunk?

-Bingó. Csak még az nem fér a fejembe, hogy miért akar ártani pont a McLaren Mercedesnek.

-Hát…jó kérdés. Nem lehet, hogy meg akarja vetni a lábát itt is? Ha rontja a csapat hírnevét, és esetlegesen eladásra kerülne a sor, akkor jönne ő, mint a csodás megmentő és olcsón megvenné a csapatot.

-Valószínűleg.

-Akkor ezen a nyomon kell elindulni. Derítsd ki, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezik. Illetve csak azokat, amelyek kapcsolatba hozhatók a forma 1-gyel vagy a McLarennel. Ja és csípd ki magad ma este. Nem mehetek slampos testőrrel.

-Á, a parti. Már kezdtem megfeledkezni róla.

-Én is, de nem lehet. Szóval csak csinosan. –kísértem ki Rolliet, majd kipakoltam a sminkcuccokat, mert azért mégis csinosnak kell lennem, azután pedig elmentem tusolni. Felvettem a köntösöm, és kimentem, hogy előszedjem a fekete ruhámat, mert az elfelejtettem elővenni. Hirtelen kopás zavart meg.

-Szia. Segítesz dönteni? –jött be Kimi, kezében 2 öltönnyel, és 2 inggel. Az egyik öltöny fehér volt, és ugyan olyan fehér volt az ing, a másik pedig fekete öltöny volt sötét bordó inggel- Melyiket vegyem fel?

-Szerintem a fehéret.

-Rendben. És te miben leszel? –tette le az öltönyöket és átölelt.

-Egy fekete ruciban.

-Hosszú vagy rövid? –adott egy puszit a számra.

-Rövid –viszonoztam most én.

-És mennyire rövid? –indult el az ágy felé.

-Rövid. De nincs most időnk arra, amire készülsz. –ütköztem neki az ágynak, így rádőltünk.

-Honnan tudod, hogy mire készülök? –kezdte kioldani a köntös megkötőjét miközben édesen mosolygott.

-Nem, ezt most tényleg nem szabad. –vettem magamon erőt, legurítottam magamról, és felkeltem. –Készülődnöm kell. –vártam, hogy hátha megmozdul, de felkönyökölt, és nézni kezdett.

-Mi az? Miért nem készülődsz?

-Mondjuk mert itt vagy?

-Láttalak már ruha nélkül. Nem emlékszel? –vigyorgott kajánul. Komolyan, teljesen más, mint amit kifele mutat a világnak.

-Attól még szeretnék egyedül készülődni. Szóval irány a szobád.

-Jól van, megyek. 7-re érted jövök.

-Rendben, de el ne késs. –már csuktam volna be az ajtót, amikor durcásan megszólalt:

-Nem is kapok csókot? –elmosolyodtam, és hosszasan megcsókoltam.

-Szia. –csuktam rá vigyorogva az ajtót. Azt hiszem most madarat lehet velem fogatni. Leültem sminkelni, majd megcsináltam a hajam: kisimítottam, és leengedve hagytam, végül felöltöztem. Úgy látom, még van fél órám az indulásig. Lehuppantam az ágyra, és bekapcsoltam a tv-t. Nem volt kedvem semmi konkrét műsort nézni, így zenecsatornát kerestem. Mivel sorra gagyi zenéket adtak, így beraktam a hifibe az aktuális kedvenc cd-met, amit mindig magamnál tartok: Beatriz Luengo: Mi generacion. Fél óra elteltével kopogtak:

-Szia édes, indulhatunk? –állt előttem Kimi talpig fehérben. Komolyan mondom legszívesebben berántanám a szobába. De nem, nem lehet.

-Igen, mehetünk. A kocsinál találkozunk Rollieval.

-Azt hittem, hogy ketten megyünk. –mondta csalódottan.

-Ketten is, ő külön kocsival megy. Csak azért találkozunk a kocsinál, hogy egyszerre menjünk.

-Ó, értem már –csillant fel a szeme. –figyelj, szeretném veled tölteni az éjszakát. Nem aludnál nálam? –huh, ez most váratlanul ért. –Nem kell most válaszolnod –adott egy puszit az arcomra.

-De, nálad aludnék –mosolyogtam rá.

-Ezt megbeszéltük –mondanom sem kell a liftben, ahol a kezdetben kedvesnek látszó házaspár eléggé csúnyán nézett ránk. Rollie már lent várt minket, így hamar el tudtunk indulni. A bejárat előtt csak úgy hemzsegtek az újságírók és a fotósok. Mindenki el akart kapni mindenkit. Hála Ron megmentett minket az újságíróktól:

-Sziasztok! Éppen időben. Gyertek, ott az asztalotok Juannal és Connie-val. Rollie maga üljön Pedrohoz és Lewis-hoz. –azzal odakísért minket.

-Sziasztok! Végre, legalább már nem csak ketten fogunk itt ülni. –mosolygott Connie.

-Sziasztok! –köszöntünk egyszerre.

-Ő itt Gina. Juant már ismered, ő meg Connie a felesége.

-Szia. –köszöntünk újra egymásnak.

-És Sebastian hol maradt? –kérdezte Kimi.

-Anyuék vigyáznak rá, de nagyon nehezemre esett otthon hagyni. –mondta szomorúan Connie.

-Imádni való egy gyerek, majd meglátod –mondta Kimi.

-Holnap talán kiviszem a pályára, mindig az apjával akar lenni a „tütü”-nél.

-Akkor biztos találkozni fogunk. –mondtam mostmár én is. Ron szakított félbe minket:

-Srácok figyelem, ott jön az új szponzorjelölt a legjobb barátjával. Legyetek nagyon kedvesek. Jól jönne a pénze.

-Rendben, igyekszünk. –mivel háttal ültem, így nem láttam, hogy kik tartanak az asztalunk felé.

-Jó estét mindenkinek! Peter Mendez vagyok. –azt hittem, hogy megáll bennem az ütő!! Connie meglehetősen furcsán nézett rám, gondolom az arcom tükrözte az érzelmeimet. –Hadd mutassam be az egyik legjobb barátomat és egyben az üzlettársamat: Adam Caroll. –ez volt a végszó. Amint meghallottam a nevét, egyszerűen rosszul lettem.

-Jól vagy?? –kérdezte Connie, de csak tagadólag tudtam megrázni a fejem.

-Kicsim, mi a baj? –kérdezte mostmár Kimi is, de megszólalni még mindig nem tudtam. Felpattantam a helyemről és ki akartam menni, de pechemre rossz irányba indultam, és pont Adam állt velem szemben.

-Gina!! Milyen kellemes meglepetés!!

-Kellemes a hóhérnak, nem nekem. Tűnj az utamból.

-Ugyan már, miért kell így bánni velem? –eddig bírtam, és behúztam neki egyet.

-Gina!!! –rohant oda Ron. –Mégis mi a fenét művelsz??

-Semmit.

-Van egy ajánlatom. Menjünk ki, beszéljük meg! –ajánlotta fel nagylelkűen Adam.

-Nekem nem kell tőled semmi!!!  -löktem egyet rajta, és pont a Martin Whitmars-Norbert Haug-Ron Dennis trió számára fenntartott asztalon landolt. Hirtelen Rollie termett mellettem, mert látta, hogy legszívesebben felnyársalnám.

-Gyerünk!! Kimegyünk!!! –vitt ki Rollie. Azt hiszem jól is tette. –Neked elmentek otthonról?? Mire volt ez jó??

-Nem láttad, hogy milyen undorító volt?? –kezdtem kiabálni.

-De, de ezzel lehet, hogy elszalasztottál egy kitűnő lehetőséget, hogy végre elcsípjük Peter Mendezt!!! Megért ez ennyit? Hm?? Megért?? –kiabált ő is.

-Visszamegyek a szállodába!

-Gina!! Állj meg azonnal!!! –jött ki Ron! –Nagyon ajánlom, hogy holnap reggel lesz valami elfogadható magyarázatod a ma eseti botrányos viselkedésedre!! Most pedig menj vissza a szállodába, elég kárt csináltál már! –majd amilyen gyorsan kijött, olyan gyorsan ment vissza. Rollie beült a kocsiba, és intett hogy én is menjek, így nem volt választásom. Beültem, és visszaindultunk a hotelbe.