A kocsiban egyikőnk sem szólalt meg. Talán jobb is volt így. Még a liftben is némán álltunk egymás mellett, de a szobában kirobbant minden:

-Mi a francért szúrtad így el az estét??? –kezdte Rollie.

-Én szúrtam el??? Na jó, talán kicsit túlságosan felhúztam magam. –ültem le az ágyra, miközben Rollie fel-alá járkált.

-Kicsit??

-Talán megvolt rá az okom.

-És ezt Ronnak is el fogod mondani?? Mert hogy holnap tuti nem sütizni akar az is biztos. Jó ha megtarthatod az állásod!! Erre még nem gondoltál??

-Egész idő alatt ez járt a fejemben!! Tudom, hogy elszúrtam, de majd kimagyarázom valahogy. Például felszedett, aztán dobott, na mit szólsz?

-Veled ma nem lehet beszélni!!! Ha el akarod szúrni, csak tessék, de én ehhez nem fogok asszisztálni!! –ment ki a szobából, és becsapta az ajtót. A francba!!! Okés, próbáljunk lehiggadni!! Rollie-nak abban igaza van, hogy Ron ezért csúnyán le fog szúrni. De talán megúszhatnám kevesebbel a dolgot, ha esetleg rendbe tudnám valahogy hozni. Csakhogy van egy olyan érzésem, hogy akkor nem kerülhetem el a beszélgetést Adam-mel. De, azt hiszem, jobb lesz, ha előtte egy kicsit informálódom róla. Ki tudja, hátha sakkban lehetne tartani valamivel, így már tárcsáztam is Angie-t.

-Szia, hallgatlak.

-Szia, bocsi, hogy ilyenkor zavarlak.

-Semmi gond, az egyik klippel szenvedtem. Mi a helyzet?

-Utána tudnál nézni bizonyos Adam Caroll-nak? Nemrég szabadult. Azt tudom, hogy miért ült, csak azt nem, hogy miért engedték ki ilyen hamar. Ja és az is kellene, hogy hogy került Peter Mendez közelébe.

-Mennyire sürgős?

-Eléggé fontos lenne.

-Rendben, akkor igyekszem. Fél órán belül hívlak.

-Köszi. Szia.

-Nincs mit, szia. –addig is amíg vártam Angie hívását, letusoltam, és végre ismét kényelmes cuccban voltam: farmer, egy top és egy pulcsi. Amint átöltöztem, erőt vettem magamon, és felhívtam Adamet:

-Adam Caroll.

-Szia, itt Gina.

-Hát erre nem számítottam.

-Csak szeretnék beszélni veled. –préseltem ki magamból a szavakat nem gondolva arra, hogy éppen kivel csevegek.

-Hát, jól van. Lásd, milyen rendes vagyok. –fújj!!! Ettől a dumától hányni tudnék.

-Lehetne még ma??

-De sürgős itt valakinek!! Jól van, fél óra múlva a hotel bárjában, jó?

-Rendben. Kösz. Szia. –tettem le rögtön, még ez is sok volt. Nem tudom, hogy lent hogy fogom kibírni. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha Rollie-tól is bocsánatot kérek, így átmentem a szobájához. Kopogtam, majd néhány másodperc múlva ajtót nyitott.

-Szia. Szóba állsz még velem? Szeretnék bocsánatot kérni.

-Gyere be –tárta ki az ajtót Rollie.

-Szóval tényleg hülye voltam. Meg tudsz bocsátani??

-Jajj, te butus! Hát persze –ölelt meg- csak észhez akartalak téríteni.

-Akkor ez sikerült. –mosolyogtam rá.

-És hogyan tovább.

-Hát, még van 20-25 percem, utána találkozóm van Adammel a bárban.

-Mi??? Te aztán nem aprózod el a dolgokat.

-Az tuti, Angie-t is felhívtam, hogy kerítsen elő néhány dolgot, de még nem hívott vissza.

-Mire gondolsz?

-Hát hogy miért szabadult mondjuk hamarabb, és hogy hogy került a mi kedves Mendezünk közelébe.

-Igen, ezek a kérdések engem is erősen foglalkoztatnak.

-Mindjárt gondoltam. Na de én megyek, rácsörgök Angie-re.

-Rendben, de a beszélgetés után gyere át, kíváncsi vagyok, hogy mit szedsz ki belőle.

-Hát arra én is. Na szia. –hupsz, villog a telóm. Tuti, hogy Angie volt az. Igen, az első 2 hívás igen, az utána levő 5 pedig Kimi. Szuper. Még neki is meg kell valahogy magyaráznom a dolgokat. Mivel ezen most nem volt kedvem gondolkodni, így hívtam Angie-t.

-Szia, bocs, csak Rollinenál voltam. Jutottál valamire?

-Hát…meg kell hagyni, elég érdekes dolgokat találtam.

-Miféle érdekes dolgokat??

-Nem tartják nyilván a letartóztatottak között.

-Micsoda??? Az meg hogy lehet??

-Fogalmam sincs, de még dolgozom az ügyön.

-Rendben, és köszi. –hát ez aztán az új fordulat. Hupsz, 3 perc és találkozó. Azt hiszem, jobb ha elindulok. Leültem az egyik asztalhoz, és rendeltem egy ásványvizet. Mire kihozták, Adam is befutott.

-Szia. Kösz, hogy eljöttél. –biztos kellett ez nekem?

-Semmiség.

-És bocs a szemed miatt is. –úgy látom nem ütöttem elég nagyot, jobb lesz, ha sűrűbben megyek edzeni.

-Fátylat rá! De halljam miért vagyok itt.

-Hát…csak szerettem volna tényleg bocsánatot kérni. És azért is, mert kellemetlen helyzetbe hoztalak téged és az üzlettársadat Ronék előtt.

-Hát tény, hogy magyarázkodhatok Peternek.

-De ugye ez nem befolyásolta a szándékát, hogy szponzorálja a McLarent? –muszáj választ kapnom.

-Miért érdekel ez téged? –kortyolt bele az időközben megrendelt martiniba.

-Mert akkor Ron nagyon ki lesz akadva rám, és kíváncsi vagyok, hogy mekkora kárt okoztam.

-Menthető a dolog. Nem akadt ki annyira. De majd beszélek vele, hogy ez a dolog csak ellenem irányult, és nem ellene.

-Hát igen. –hopsz, lehet, hogy ezt azért nem kellett volna.

-Még mindig haragszol. Tudom. Átkozom magam minden egyes nap, hogy képes voltam megtenni. –mi?? Ezt most tuti csak azért mondja, hogy jól összezavarjon. –Ne haragudj –kezdett el sírni. Anyám!!! Mit csináljak egy síró pasival. Nem is sír, zokog.

-Jól van –tettem a vállára a kezem. Nem tudom, hogy hogy viselkedjek vele.

-Könyörgöm, bocsáss meg!!! –nézett rám sírás közben. Igen, őszinte. Ezt az egyet bírtam benne, amíg Carlaval volt: mindig láttam a szemén, hogy mikor hazudik.

-Rendben. –mondtam halkan- Felejtsük el a múltat.

-Komolyan??? –nézett rám reménykedve.

-Igen, komolyan.

-Köszönöm –ölelt át.

-Kérdezhetek valamit?

-Persze. –kezdte egy kicsit összeszedni magát.

-Hogyhogy töröltek a nyilvántartásból?? –csak nem leptelek meg a kérdésemmel??

-Rendben, elmondom. De erről hallgatnod kell!! Ha ez kiderül, mindennek lőttek.

-Ennyire komoly a dolog?? –hajoltam közelebb.

-Igen. Úgy engedték el a büntetésem, ha az FBI munkatársa leszek, és beépülök Peter Mendez emberei közé. Amint látod, ez elég jól sikerült. –mindent értek. Hát ezért törölték ki a nyilvántartásból!! Mendez köztudottan leinformálja minden „munkatársát”. Hogy ez nekem miért nem jutott az eszembe?? –Azt is tudom, hogy te is az ügynökségnek dolgozol, és hogy ez a Tyler gyerek sem véletlenül van itt.

-De jól informált itt valaki.

-Azt mondták, hogy ha bármi gáz van, akkor hozzád kell fordulnom.

-Nyugodtan.

-És te is számíthatsz rám. Bízz bennem!! –na azért ott még nem tartunk, hogy rád merném bízni magam.

-Kösz. Én most megyek. Akkor ha valami van, szólj.

-Rendben. És még egyszer köszönöm. –mi van?? Minden köszönethez ölelés jár??

-Jó éjt –indultam el a lifthez, és mentem vissza a szobámba. Ezt még meg kell emésztenem, túl sok minden történik mostanában egy nap leforgása alatt. Igazán el bírnék viselni lazább napokat is. Még mindig alig fér a fejembe, hogy Adam is FBI ügynök. Ez…ez annyira durva. Ráadásul ő is Peter Mendez lebuktatásáért felel. Na jó, nekem nem kimondottan az a feladatom, de mostmár ez is kapcsolódik hozzá. Jajj, még Rollie-hoz is át kell mennem. Amint kinyitottam az ajtót, Kimit láttam magam előtt. Teljesen leblokkoltam, ő az akire a ma este után a legkevésbé sem számítottam. Még mindig az öltönyben volt, bár a zakófelsőt már levette, hanyagul átdobva a vállán.

-Beszélnünk kell. –állt még mindig előttem.

-Gyere be. –álltam el az útját. Tétovázik. Végül mégis bejött. –Leülsz? –valahogy nem jöttek épkézláb mondatok.

-Nem. Rövid leszek…

-Tudom, hogy magyarázatot vársz…-vágtam a szavába, majd ő az enyémbe.

-Tévedsz. Nem várok. Mert tudom, hogy nem kapok. –ezt olyan lemondással mondta, hogy fájt így látnom. –Nem kérdésekre keresek választ, csak szeretnék elmondani valamit. Szeretlek. –nézett a szemembe-de nekem ez így nem megy. Én egy nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatra vágyom. A miénk meg jóindulattal sem nevezhető egyiknek sem. Én ezt így képtelen vagyok folytatni. Csak tönkre tennénk magunkat. Kiismerhetetlen vagy, az előbb is láttalak ahogy megölelt az a pasas, amelyiket a partin megütötted. Szerinted mire kellene gondolnom? –teljesen igaza van. De legalább kiabálna, legalább kiakadna, de nem, csak tényként közöl mindent, mintha az esti híreket olvasná be valamelyik csatornán.- remélem egyszer boldog leszel. Jó éjt. –azzal némán kisétált a szobából. Észre sem vettem, hogy Rollie időközben bejött. Még akkor is csak néztem magam elé, amikor megszólított:

-Föld hívja Ginát!! Hé!! Mi volt Adammel?? Kimi mit akart??

-Vége!!! –borultam sírva a nyakába.