Olyan gyorsan rohantunk a lifthez, amilyen gyorsan csak tudtunk. Rollie nem engedett vezetni, de így legalább amíg ő vezetett, én próbáltam elérni Kimit, Ront, Norbertet, de senki nem vette fel. Vagy a motorhome-ban hagyták a telókat vagy szimplán nem hallják.

-Nem hiszem el, hogy senki nem veszi fel azt az átkozott telefont!! Akkor minek nekik?? –mérgelődtem, miközben Rollie száguldott a pálya felé.

-Időben érkezünk, nyugi –bárcsak én is ilyen nyugodt tudnék lenni, mint Rollie.

-És ha mégsem??

-Olyan nincs. –igen, ez Rollie. Mindig optimista. Legalább ő az. Amint megérkeztünk, kipattantunk és rohantunk a motorhome felé. Átugrottuk a biztonsági kaput, amit az őrök nem néztek jó szemmel, de nem tartóztattak fel.

-Hol van Kimi? –kérdeztem a McLaren motorhome-jába az elsőként utamba akadó embertől.

-A mérnökével beszél meg valamit.

-Okés, ne engedd be ide, és ürítsd ki az egész motorhome-ot. –elég furcsán nézett rám, de megtette: bemondta a szolgálati mikrofonba, hogy mindenki menjen ki. Hála nem voltak olyan sokan bent, az emberek többsége a boxokban volt.

-Tiéd a bal oldalon levő szobák, enyémek a jobbak. –estünk neki Rollie-val a pihenőszobáknak. Valószínűleg Kimi szobájában rejtették el a bombát, de a biztonság kedvéért a többit is meg kell néznem. Kimi szobájába óvatosan nyitottam be, s amikor elém tárult a látvány, úgy éreztem, hogy menten rosszul leszek. Sebastian ült a dadája ölében. Eddig még semmi nem lenne gond, de Sebastianon egy mellény volt, mégpedig egy időzített bombával „díszített” mellény. A dadus széke pedig egy másik bombára volt kötve, de azon nem volt visszaszámláló.

-Rollie, ide!!! –kiabáltam ki a folyosóra.

-Kérem segítsen!! –kezdett sírni a nő.

-Nyugi, csak maradjon ülve, és le ne rakja a gyereket. Gina vagyok, Önt hogy hívják?

-Nora vagyok.

-Okés, szóval Nora, az a legfontosabb, hogy ne tegye le Sebastiant, okés? Akkor nem lesz semmi gond.

-Rendben.

-Oh, te jó ég! –jött be Rollie.

-Időzítő plussz a másik. –mutattam rá a dolgokra.

-Aham, látom, meg azt is, hogy 10 percünk van a gyerekre. Ön pedig, ha jól látom egy súlyra érzékeny bombán ül –ami azt jelenti, hogy ha feláll, vagy megváltozik a bombára nehezedő súly, akkor ez az egész a levegőbe repül. –Hozz valami fogót, de gyorsan.

-Rohanok! –s kezdtem valóban rohanni a boxok felé. A motorhome előtt már egy kisebb tömeg állt. Sikerült átverekednem magam, és az első boxba bementem, ami az utamba esett, ez pedig a Renault-é volt.

-Fogót!! –kiabáltam el magam kifulladva, de senki sem mozdult, csak bambán néztek rám. –A francba!!! –rohantam oda az egyik szerelőhöz, és kikaptam a kezéből.

-Héééééééé!!! Fogják meg!!! –kiabált utánam, én persze rohantam, de amikor hátranéztem, nekimentem valakinek. Fernando Alonsonak. Gyorsan felpattantam, és meglöktem, hogy tovább futhassak, de így már ketten üldöztek. Most min vannak úgy kiakadva? Ez csak egy fogó!! Amikor visszaértem, Rollie éppen a bombát vizsgálta Sebastian-on.

-Itt a fogó! –nyomtam a kezébe.

-Hozhattál volna kettőt is.

-Bocs, ezt sem díjazták a Renaultnál.

-Jól van, akkor lássunk neki. –elkezdte követni a zsinórokat. Szegény Sebasitan sírni kezdett.

-Sebastian! Semmi baj nem lesz. –próbáltam megnyugtatni –apu a tütü-t vezeti, igaz?

-Igen –szipogott, de a tütü hallatára felcsillant a szeme.

-Te is szereted a tütü-t? –faggattam tovább, miközben Rollie a bombával babrált.

-Igen, és te? –mosolygott már.

-Én is.

-Te jó ég!!! Kisfiam!!!! –jött be Connie és Juan, s Connie sírni kezdett.

-Vidd ki Juan! –fordultam egy percre hozzájuk.

-Mi a fene folyik itt?? –kérdezte idegesen, mire Sebastian megint sírni kezdett.

-Valaki bombát helyezett el –mutattam meg- Bízzatok meg bennünk, semmi gond nem lesz, csak menjetek ki. –Connie már zokogott, mindenáron Sebastian-hoz akart mennim, de Juan visszafogta.

-Gyere kicsim, menjünk ki. –karolta át Juan.

-Sebastian, a mami itt lesz kint, semmi baj nem lesz. –hála Juannak sikerült kivinnie.

-Megvan a megfelelő vezeték. –szólt Rollie.

-Szuper, még van másfél perced.

-Okés, akkor most elvágom. –vágta át a zsinórt, és hála a számláló megállt.

-Huh, ez rendben, jöjjön Nora problémája. –szegény eddig csak idegesen ült, meg sem mert moccanni.

-Ez a te asztalod. –adta át a fogót.

-Reméltem, hogy ezt mondod. –fogtam hozzá most én a zsinórok tanulmányozásához: kék, piros, fehér, fekete, zöld, sárga. –Ezek szeretik a szivárványt?

-Csak fel akarják dobni a napodat, hogy színesebb legyen.

-Akkor lesz színes a napom, ha a kezeim között érzem annak a nyakát, aki ezt tette. De azt hiszem, megtaláltam a megfelelő vezetéket.

-Csak azt hiszi? –kezdett sírni Nora.

-Nyugodjon meg, lököttnek néz ki, de tudja mit csinál –próbálta Rollie felvidítani.

-Kész is –vágtam át a zsinórt.

-Óvatosan adja ode Sebastian-t Ginának. –mondta Rollie, s nyújtottam a kezem, mire Sebastian is nyújtotta az övét. Sikerült!!! Sebastian a kezemben volt, Rollie pedig Norát segítette fel.  Semmi nem történt, pedig őszintén szólva nem voltam 100 %-ban biztos a döntésemben. Megérzés volt, bejött. Épen és egészségesen sétáltunk ki, ahol mindenki minket várt.

-Istenem!! Sebastian!!! –rohant oda Connie és Juan, majd odaadtam a gyerkőcöt. Össze-vissza ölelgették és puszilgatták, de mi sem maradtunk ki ebből. –Köszönjük –mondta sírva Connie. A fotósok pedig ezerrel kattintgattak.

-Nem nyilatkoznak!! –jött oda Ron, és terelt minket a boksz felé. –Mi történt?? –kérdezte, s látszott rajta, hogy nagyon ideges.

-Valaki bombát helyezett el a motorhome-ban Sebastian-on és a dadus széke alatt. Aztán felhívott valaki, hogy Kimi a levegőbe fog repülni, ezért rohantunk ide, de az a nyomorult egy szót sem mondott Sebastian-ról. –lettem egyre idegesebb.

-Az a lényeg, hogy mindenki jól van. Köszönjük.

-Nincs mit. Azért hívjátok ki a tűzszerészeket, biztos, ami biztos. De ha nem gond, én visszamennék a hotelbe, ez nekem elég volt mára. Az időmérőhöz pedig sok sikert.

-Biztos nem akarsz maradni? Nyugodtabb lennék.

-Jól van, maradok, csak előtte el kell intézzek valamit.

-Jó, találkozunk itt- hagyott magunkra Ron.

-Mire gondolsz? –kérdezősködött Rollie.

-Csak arra, hogy hogy lehet valaki képes arra, hogy egy ártatlan gyereket bántson?? Köze sincs Kimihez!!! A fenébe is!! –mentem dühöngve a motorhome-ba.

-Nem tudom, én sem tudom ezt felfogni, de az biztos, hogy ezzel túl messzire ment.

-Az biztos. Azt hiszem felveszem Carlat magam mellé. Amíg ő intézi az ügyeket, addig én tudok nyomozni. Ez mostmár teljes embert kíván.

-És pont Carla kell neked? Ott van Angie.

-Nem akarom leterhelni.

-Nem fogod.

-Akkor kösz, nem dolgoztam volna szivesen Carlaval.

-Tudom, azért mondtam.

-Most pedig megyek, beszélek a dadussal, látnia kellett a merénylőt.

-Igazad van. Menjünk.

-Te is jösz? Okés. –indultunk el megkeresni a dadust. –Juan, merre van a dadus?

-Bekísértem úgy 5 perce a szobájába. Arra van –mutatta meg az irányt. Odamentünk, bekopogtam, de nem jött válasz, így benyitottam.

-Hello Nora ….-ájultan feküdt a padlón. –A fenébe!! –odamentem, és megnéztem a pulzusát, de már nem volt. Vagyis valaki megölte.

-Nézd meg a nyakát! –mutatta Rollie.

-Mi ez??

-Ha jól látom, finom ezüstdrót.

-És a gyilkos szabadon mászkál. Ezt díjazom.

-Hívok rendőrt, zárd le a szobát. –azzal elment Rollie, én meg egyedül maradtam a pár perccel ezelőtt még elő Norával.