Valahogy nem bírtam bent maradni a szobában, így kimentem a folyosóra, de az ajtó előtt megálltam.

-Szia, Juan bent van?

-Nincs.

-Akkor rá vársz?

-Nem.

-Hello, hogy van Nora? –jött vissza Juan.

-Miért mi történt? –mi?? Kimi semmiről nem tud?? –bocs, Carlaval voltam.

-Valaki bombával felszerelt mellényt adott a fiamra és Nora széke alatt is volt egy.

-Te jó ég!!! Nekem miért nem szólt senki??? –kérdezte ingerülten Kimi.

-Mert ki voltál kapcsolva. –világított rá a titok nyitjára Juan.

-Ó, tényleg –kapta elő a zsebéből a telefont.

-Na, de te miért nem vagy Norával? Vagy bent van nála a rendőrség?

-Nézd Juan, jobb lenne, ha Connie-t és Sebastiant hazaküldenéd Columbiába.

-Erre már én is gondoltam. De előtte beszélnék Norával.
-Nem lehet. Nem tudsz.

-De miért nem?

-Gondolom még sokkos állapotban van –kapcsolódott be ismét Kimi a beszélgetésbe.

-Meghalt.

-Meghalt???? –kérdezték egyszerre.

-Igen, valaki megfolytotta.

-Az én szobámban??

-Igen. Rollie elment a rendőrökért, de már jön is. –mutattam a közeledő Rollie felé. –Menjetek vissza Ronhoz és maradjatok együtt. Úgyis nemsoká kezdődik az időmérő. Szedjétek össze magatokat.

-Kimi!!!! –jött már messziről kiabálva és integetve Carla, miközben Rollie és a rendőrök bementek a szobába.

-Szia Carla –mosolyodott el Kimi.

-Szia édes!!! –húzta magához Carla, és megcsókolta.

-Én bemegyek, megnézem, hogy mi a helyzet. –csatlakoztam inkább a rendőrökhöz, akik helyszínelni kezdtek, majd feltették az ilyenkor szokásos kérdéseket immáron Ron irodájában. Miután végeztünk, visszamentem Ron-hoz.

-Megérkeztem, hogy állunk??

-Bejutottunk a 16-ba, de eléggé szétesettek a srácok. Beszéltetek a zsarukkal?

-Igen, elmondtunk mindent. Ron, majd beszélhetnék veled este?

-Persze, de miről van szó?

-Majd inkább akkor.

-Rendben, de most figyeljünk, kezdődik a második kör. –igen, kezdődik. Miközben a rendőrökkel csevegtem, arra gondoltam, hogy éppen itt az ideje, hogy kiderüljön, hogy ki vagyok. Elmondok mindent Ronnak. Meg kell tudnia, hogy miért vagyok itt, és hogy ki bérelt fel. Aztán majd ő és a megbízóm közösen dönthetnek, hogy kiket akarnak még beavatni. Miután a srácok bejutottak az utolsó körbe, és ismét szünet volt, úgy döntöttem, hogy iszom egy kávét, annyi időm még van. Gyorsan elmentem a büfébe. Visszatérve láttam, hogy Carla beszélget két idősebb és egy fiatalabb emberrel. A fiatalt megismerem, Rami az, Kimi tesója. Akkor gondolom a szülei azok, akikkel beszélnek. Hirtelen Rami észrevett, és elindult felém:

-Szia, hogy vagy?

-Szia, kösz jól, és te?

-Én is, köszi. A szüleim megkedvelték a tesód, nagyon jól elvannak.

-Igen, látom –erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Kérdezhetek valamit? –lett hirtelen komoly Rami.

-Igen, persze.

-Mi lesz veletek?

-Kire gondolsz? Rám és Kimire?

-Pontosan.

-Semmi. Angliába érve elválunk. Miért?

-Kimi felhívott a minap, az ominózus parti előtt, és közölte, hogy megtalálta a „nagy Ő-t”, gondolom rád célzott.

-Lehet. És?

-Én is ezt kérdezem. És? Mi történt?

-Semmi.

-Valaminek lennie kellett, hogy a „nagy Ő” helyett Carla van mellette.

-Kezdődik a harmadik szakasz, mennem kell –hagytam magára Ramit és ültem vissza Ron mellé. Én lennék a „nagy Ő”? Ugyan már! Nevetséges! Nem ismer, nem is lehet belém ennyire szerelmes. Biztos csak….csak….

-Gina!!! –szólt rám Ron.

-Igen? –kaptam fel a fejem.

-Ide adnád már végre azt a papírt? Már harmadszorra kérem. –ú de ciki!!! Teljesen elgondolkodtam.

-Ja, bocs, tessék. –teltek múltak a körök, mígnem végre elérkezett annak a bizonyos „tűzijátéknak” az ideje, amikor mindenki megpróbálja megfutni a tökéletes kört. Juan harmadik lett, Kimi pedig ötödik. Miután visszagurultak a boxba, Juan elment a sajtótájékoztatóra, Kimi pedig Carlahoz, aki szenvedélyesen megcsókolta. Nem bírtam nézni. Egyszerűen nem ment.

-Ron, én akkor…most… átnézem a …benti papírokat. –nyögtem végre ki a mondatot, és igyekeztem bemenni.

-De Gina!!! –kiabált utánam Ron, de én csak mentem. Egyedül akartam lenni, nem akartam senkivel sem találkozni, de Carla megállított, nyomában Ramival és a szüleivel. Kimi hála éppen Norbert Hauggal beszélt valamit.

-Gina, ők itt Kimi szülei: Paula és Matti, ő pedig Rami.

-Jó napot, Ramival már ismerjük egymást. De ha most megbocsátanak, sok dolgom van. –gyorsan el akartam tűnni, de mire ezeket kimondtam, Kimi is oda ért, és kínos csend telepedett közénk. –Nos, remélem jól fogják érezni magukat. További szép napot! –fú de béna szövegre sikeredett. Ezt nem hiszem el. Az biztos, hogy három kilométerről is meg lehet állapítani, hogy valami nincs rendben.

-Gina! Találtam valamit!! –rohant felém Rollie.

-Mit??

-Gyere, és megmutatom. –indult el a folyosón.

-De mégis hova megyünk?

-Majd meglátod. Te mindig ennyire türelmetlen voltál, vagy csak engem tisztelsz meg most ezzel.

-Mindig. Nem kapsz különleges bánásmódot.

-Meg is érkeztünk. –ment be egy szobába, ahol egy csomó monitor volt. –Ezt nézd –indította el az egyik felvételt. A felvételen Nora volt, amint Sebastiannal játszott.

-Szia édes, sikerült gond nélkül bejutnod? Vigyázz, arról van kamera. –kérdezte Nora egy baseball sapkás férfitól.

-Persze. Gond nélkül, még csak nem is gyanakodtak. Hozd a kölyköt. –utasította a pasi Norát.

-Akkor ahogy megbeszéltük igaz? –kérdezte félve Nora.

-Persze, csak úgy. De ülj le- időközben beértek Kimi szobájába. –Ez a bomba lesz alattad. Ne félj, nem fog robbanni, csak vaklárma lesz az egész. Biztonság kedvéért azonban Sebastianra is rakok egy bombával ellátott mellényt.

-Erről nem volt szó! –csattant fel ekkor Nora.

-Változott a terv. Te csak tedd a dolgod, és játszd el a szereped. –kezdte feladni Sebastianra a mellényt. –Na, sok sikert. –tűnt ki a képből a pasas, és elvegyült a tömegben a folyosón. Rá tíz percre érkeztünk mi.

-Ezt a részt áttekerheted. –mondtam Rollienak.

-De mindjárt itt az érdekes rész. Nézd –bökött a képernyőre. -Itt megy Juan szobájába a pasi. Elrejtőzik, és türelmesen vár. Itt kíséri be Juan Norát, és megy vissza Conniehoz. Nézd, a gyilkos akcióba lép, Nora nem is sejti, hogy mi vár rá, meg akarja csókolni a férfit.

-De az arcát még mindig nem látjuk. –bosszankodtam tovább, miközben a pasi végzett Norával és kimászott az ablakon. –Ez sem tűnt fel senkinek?? Komolyan, megáll az eszem!! –dühöngtem, és elindultam kifelé, nyomomban Rollieval.

-Menjünk vissza a szállodába, át akarom Angie-nek küldeni, hátha ő elő tud ásni valamit.

-Jó, de akkor is!! Nora hogy játszhatott össze ezzel a szeméttel??? Nem fér a fejembe!!! És vaklárma volt!! Akkor meg mit akartak??

-Azt, hogy jöjjünk ide.

-Vagyis valamit a mi szobánkban alkottak.

-Vagy éppen a pilóták szobájában, vagy Ron, vagy Norbert vagy az Isten tudja kiében. De attól, hogy most olyan vagy, mint egy hurrikán, és dühöngsz, attól még semmi nem lesz jobb.

-Nem érdekel!! –mostmár totál kiakadtam.- Nem fogom ölbe tett kézzel nézni, hogy egy őrült, egy gyereket veszélyeztet!!! –mentünk immár a paddockban, ahol mindenki minket figyelt, legfőképpen Rami és a szülei. –És úgy sincs veszteni valóm. Senki nem tart vissza.

-A fenébe, állj már meg!!! És mi van Kimivel???

-Hallgass már!! –torpantam meg és mondtam ezt kivételesen halkan. –Itt vannak a szülei. Gondolom már így is megvan a véleményük, nem akarok még „jobb” képet kialakítani magamról. –azzal ismét elindultam.

-Rendben, de eszedbe ne jusson, hogy most te vezetsz!!

-De, én fogok vezetni!!

-Azt már nem!! Különben is nálam van a kulcs.

-Fantasztikus –ültem be duzzogva a kocsiba. A hotelbe érve felmentem a szobámba, és nekiálltam szétszedni mindent. Fél órán belül a szoba úgy nézett ki, mint egy disznóól. Minden egymás hegyén-hátán volt, amikor kopogás zavart meg abban, hogy az éjjeli szekrényt is szétszedjem.

-Jó napot, beszélhetnénk? –állt meg lőttem Kimi édesanyja.