Reggel még mindig egy kicsit rosszul voltam, de igyekeztem nem figyelembe venni ezt. Letusoltam és lementem reggelizni. Csak egy pirítóst ettem és egy teát ittam, majd felmentem Rollie-hoz. Bekopogtam, és bementem.

-Szia hétalvó! –még nagyban aludt. –Hahó, jó reggelt! Hasadra süt a nap!! Rollie! –mentem az ágyához, és kezdtem aggódni, mert nem mozdult. – Rollie!! Mozdulj már meg!! Héé!!

-Naaaaa –végre megmozdult. – Mi baj?? –ugrott hirtelen fel, amint meglátott.

-Semmi, csak ideje lenne kimenni a pályára.

-Hány óra van? –feküdt vissza.

-Fél 9 szóval mássz ki az ágyból, tusolj le, reggelizz, és menjünk.

-Jól van, még 10 perc, aztán megyek.

-Okés, de ne aludj vissza. –azzal magára hagytam, és visszamentem a szobámba, összecsomagolni a cuccom. Eközben Ron éppen reggelizni indult, de a liftben összefutott Carlaval.

-Jó reggelt. –köszönt mosolyogva Carla.

-Jó reggelt. Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen foglalkozása van Ginának. Azért nem semmi lehet FBI ügynöknek lenni.

-Mi??? Gina?? Ő nem az.

-Jajj Carla, nem kell tovább tagadni. Tegnap maga Gina avatott be a titokba.

-Oh, valóban? Akkor jó. –mosolygott Carla. Ron pedig maga sem tudta, hogy egy kész lavinát indított el azzal, hogy elfecsegte a titkot Carlanak, akit Gina szándékosan nem avatott be.

-Kimi még alszik?

-Igen, de nemsoká felébresztem, a reggeliért jöttem le.

-Jól van, akkor menj csak. A pályán találkozunk.

-Igen, találkozunk –vigyorgott Carla. Megvette a reggelit, és még mielőtt Kimi szobája felé ment volna, bekopogott hozzám.

-Szia, mit akarsz? –álltam el az útját, hogy ne tudjon bejönni.

-Szia, de harapós ma itt valaki. Beszédem van veled. –lökött félre és becsörtetett a szobámba. Hé!! Végülis ez az én szobám!!

-Én nem akarok veled beszélni. –álltam még mindig az ajtóban.

-Pedig tuti érdekel amit mondani akarok.

-Két percet kapsz –csuktam be az ajtót.

-Kérdezhetek valamit?

-A fenébe Carla, nekem dolgom van, nem érek rá hülyeségekre –kezdtem hozzá a pakolás folytatásához.

-Jól van, azért megkérdezem. Mikor szándékoztad volna elmondani, hogy FBI ügynök vagy?- egy percre ledermedtem.

-Honnan veszed ezt a baromságot, még hogy én FBI ügynök? Neked elmentek otthonról.

-Rontól tudom. –a francba!!! Azt mondta, hogy senkinek nem mondja el.

-Rendben, az vagyok. Na és?

-Kimi vagy anyuék tudják? Vagy ők is homályban élnek?

-Képzeld, anyuék tudják. –illetve apu, de ezt nem kötöm az orrára.

-Tehát a drága kicsi férjed nem. –vigyorgott gonoszan. –Hát, hát. Pedig neki joga van tudni.

-Ne merészeld!

-Pedig valakinek el kell mondania az igazat a feleségéről.

-De az nem te leszel. Ugye?

-Hát…csak akkor ha megteszel nekem néhány dolgot.

-Hallgatlak.

-Veszel nekem egy házat Svájcban és Spanyolországban.

-Még valamit? –kérdeztem gúnyosan. Nem hiszem el, hogy zsarol.

-Egy kocsi is jól jönne, mondjuk egy Mercedes vagy BMW.

-Álmodik a nyomor. Bérelek neked egy lakást Angliában, és kész.

-Na nem ám! Ennyivel nem úszod meg! Svájcban akarok lakást. Még ma. Tudod mit? Nem is lakás kell, pénz. Azon azt veszek, amit akarok. Utalj át 5 millió eurót.

-Mennyit??? Te eszednél vagy??? Nincs annyi pénzem.

-Akkor elég lesz egyenlőre 500 ezer. De most.

-Jól van. –ültem le a géphez, és elintéztem, hogy átutalják a számlájára a kért összeget.- Remélem be fogod fogni a szád!

-A következő részletig? Persze. –sétált ki a szobából mint egy királynő.

-Átkozott némber!! –vágtam az ajtóhoz egy párnát.

-Hello, mit akart Carla? –jött be Rollie.

-Megkopasztani.

-Carla? Téged? Ne nevettes.

-Most utaltam át neki 500 ezer eurót. Cserébe hallgat.

-Miről?

-A foglalkozásomról.

-Honnan tudja?

-Ron. Biztos azt hitte, hogy mivel testvérek vagyunk, tudja, hogy mit csinálok.

-Hát ez bukta.

-Az tuti. Na mindegy, remélem most már hallgatni fog.

-Én is, de induljunk, te sietettél annyira.

-Jah, okés, igen. –szegénykém, még látszik, hogy tök kómás J -De én vezetek.

-Rádumáltál. –indultunk le a kocsihoz. Amint kinyitottam a kocsi ajtaját, megcsapott a kocsi illatosító szaga.

-Fúj, mi ez a szag?

-Csak a légfrissítő –nézett furcsán. –Már tegnap is ez volt a kocsiban.

-Kidobod légyszi? –toporogtam még az ajtó előtt.

-Ti nők!! –hajolt be és dobta ki az illatosítót.

-Köszi –ültem mostmár be a kocsiba, de letekertem az ablakot.

-Nincs mit, de mostmár induljunk. –végre semmi nem akadályozott meg abban, hogy elinduljunk a pályára.

-Sziasztok! Jó, hogy itt vagytok. –jött elébünk Ron.

-Valami baj van?

-Nem nincs. Csak jó, hogy itt vagytok.

-Apropó baj. Kinek mondtad még el Carlan kívül, hogy FBI ügynök vagyok? –kérdeztem miközben a boxok felé sétáltunk.

-Senkinek. Miért?

-Mert Carla nem tudta.

-Ó, nem tudtam, sajnálom.

-Semmi gond. Megoldottam. Mindenki készen áll a futamra?

-Igen. Már alig várjuk.

-Azt hiszem megyek, eszem valamit, az a pirítós nem volt elég. –hagytam őket magukra és mentem a büfébe. –Hello, egy melegszendvicset kérek és egy kávét. –majd vártam, amíg kihozza a pincér. Hm, istenien néz ki. De…fú…a szaga. Nem hiszem el, mi a fene bajom van??? Totál kiütött maga a szag. Csak nem…..Nem. Nem. Tuti nem. Az nem lehet. Nem. Egyre jobban kezdtem kétségbe esni. De mi van ha mégis??

-Beszédem van veled!! –jött az asztalhoz mérgesen Kimi.

-Hallgatlak.

-Nem itt! –fogta meg a kezem, és húzott magával.

-Hé!!! Állj már meg! Mégis hova megyünk??!! Lassítanál végre???

-Itt is vagyunk –vonszolt be a szobájába és bezárta az ajtót.

-Hékás!! Mit művelsz.

-Próbálok beszélni a feleségemmel. Mégis mikor akartad elmondani? –nézett rám dühösen. Anyám, ha ölni tudna a nézésével, én már holtan feküdnék a padlón.

-Mégis mit?

-Na ne add itt az ártatlant!! –kezdett kiabálni.

-Mégis mi a fene bajod van?? –de legbelül kezdtem sejteni a probléma okát.

-Még kérded? –kész, mostmár ordítozik. –Az egész boxutca rajtam röhög. Sajnálják szegény Räikkönent, aki tudta nélkül egy FBI ügynököt vett feleségül.

-Á, szóval csak ennyi.

-Csak ennyi??? Az eszem megáll!! Van még valami, amiről esetleg tudnom kéne, vagy ennyi az egész? –kérdezte gúnyosan.

-Ennyi. Semmi több.

-Most még te vagy megsértődve?? Nem hiszem el!!! Végig átvertél, és amikor kérdőre vonlak, még te vágod be a durcát. Elegem van belőled!!!

-Tudod mit? Nekem is belőled! Most pedig nyisd ki azt az átkozott ajtót!!!

-Ezer örömmel!! –kiabáltunk még mindig. Majd amikor kiszabadultam, a levegőre mentem, mert megint szédülni kezdtem.