A futam után ott maradtam a csapattal pakolni, miközben a pilóták és a csapatvezetők már visszamentek a szállodába. Eléggé elfáradtam, pedig figyeltem arra, hogy mit csinálok. Mivel Rollie is visszament a szállodába, mert Angie-vel volt megbeszélése egy film kapcsán, így az egyik szerelő vitt vissza a hotelba. Megvacsiztam, de igyekeztem olyan kaját választani, aminek nem nagyon van illata, mert hát a szagokra még mindig kicsit érzékenyebb vagyok. Miután végeztem, felmentem Ronhoz.

-Jó estét, beszélhetnénk? –mentem be, miután ajtót nyitott.

-Szia, persze, gyere be. Miről van szó?

-Tulajdonképpen rólam. Szóval, az a helyzet, hogy a kórházban kiderült valami.

-Uram atyám, csak nincs komoly bajod? –sápadt el Ron.

-Nem, ne aggódj, nincs.

-Ó, hála, már kezdtem megijedni.

-Viszont valamit tényleg el kell mondanom. –ó te jó ég, miért ilyen nehéz ez? És ő csak Ron, nem is Kimi. Neki hogy fogom elmondani? –szóval, az a helyzet, hogy babát várok. –Ron először nem szólt semmit, csak nézett rám. Na vajon ez most mit jelent nála? Kezdek aggódni.

-Gratulálok! –jött oda és ölelt meg.

-És Kimi az apja.

-Kimi? Kimi Räikkönen? Az én pilótám?

-Igen. Tudod, amikor hazautaztam, ő is ott volt, és hát…

-Okés, ne részletezd –vigyorgott- tudom, hogy megy a dolog. –ááá, de perverz!! Nem is azt akartam mondani. J -És mit szeretnél most csinálni?

-Hogy mit? Természetesen folytatni mindent, ameddig tudom. Igaz, hogy a doki szerint sokat kell pihennem és kevesebbet idegeskednem, de ezt a részét majd megoldom. Igazából szeretnék kérni valamit.

-Ó, mi lenne az?

-Nem akarom, hogy bárki is megtudja. Rajtad kívül csak Rollie tudja. Senki más. És szeretném még egy ideig titokban tartani. Se Carla, se Kimi nem tudhatja meg. Jó?

-Hát, Carlaval nem lesz gond, de Kimi keményebb dió lesz. De igyekszem.

-Köszönöm. Tényleg, őszintén. És klassz volt ma a futam. –mosolyogtam az ajtóból. –Jó éjt.

-Jó éjt. –egy nagy kő esett le a szivemről, hogy Ron tartja a száját. Előbb-utóbb viszont Kiminek is el kell mondanom. Az viszont sokkal rosszabb lesz. Ki fog akadni, hogy már apa lesz, és tuti, hogy amiatt is, hogy nem rögtön mondtam el, meg még biztos egy csomó dolgot fog a fejemhez vágni, és…

-Bocsi. –mondtam, mert nekimentem valakinek.

-Vigyázhatnál jobban is. –igen, ki más lehetne, mint Kimi.

-Bocsi. –mondtam és már ki is kerültem, hogy a szobámba juthassak. Okés, ezt túléltem, és nem is jött rá semmire. Ha minden beszélgetésünket le tudom rövidíteni, akkor még egy ideig nem kell semmit sem mondanom. Letusoltam és már aludtam is. Reggel időben elkészültem, hiszen délelőtt visszarepülünk Angliába. A reggeli rosszullétet már fel sem vettem.

-Szia, indulhatunk? –jött be Rollie a szobámba. –Leviszem a csomagjaidat.

-Szia, hé, azért nem vagyok béna.

-Tudom, de igazán örülhetnél, csak kivételes emberek csomagjait viszem –vigyorgott és felkapta a bőröndöm. –Te jó ég, mi van ebben? Elhoztad a fél lakásod?

-Dehogy, csak néhány dolog van nálam. A legszükségesebbek.

-Aham, na persze. Inkább menjünk. –még egy utolsó pillantást vetettem a szállodai szobára, majd lementünk a kocsihoz, és kimentünk a reptérre. Már mindenki ott volt, csak Kimire és Carlara kellett várni.

-Hát ti meg merre voltatok? –kérdezte mérgesen Norbert amikor végre betoppant az álompáros.

-Hát, hosszú volt az éjszakánk, és egy kicsit elaludtunk –mondta Kimi hangosan, gondolom külön az én tiszteletemre.

-Akkor majd kialszod magad a repülőn édes. –csókolta meg Carla. Én azonban inkább a távolabbi butikok kirakatát néztem. Egyszercsak megakadt a szemem egy bababolt kirakatán. Egyszerűen csak melegséggel töltött el a látvány.

-Hé Gina! Gyere, indulunk. –térített vissza a földre Rollie.

-Hogy mi? Ja, igen. Megyek. –csatlakoztam én is hozzájuk.

-Mit néztél annyira?

-Csak a babaruhákat –mondtam halkan.

-Ti nők! Mennyire érzékenyek tudtok lenni. –hirtelen Kimi hátrafordult a mondat hallatán, mire jól oldalba böktem Rolliet.

-Na ezt jól megcsináltad! –mondtam még mindig halkan.

-Ugyan már, azt sem tudja, hogy mire mondtam. Ne légy paranoiás.

-Nem vagyok. Csak elővigyázatos.

-Te meg az elővigyázatosság.

-Veszekedni akarsz?

-Nem bocs. –nézett rám ártatlanul.

-Rollie Tyler! Nem tudom, hogy Angie hogy képes elviselni. –néztem rá most én ártatlanul. Majd elfoglaltuk a helyünket. Hála az égnek, Kimi és Carla éppen előttünk ülnek. Komolyan, ez a büntetésem?? Csinálok róluk egy közös fotót, aztán inkább azt nézegetem. Fotó!!! Te jó ég!! Hol van a pici képe?? Kezdtem el eszeveszett tempóban feltúrni a táskám. Huh, megvan, hála. De ha még egy fotóra sem vagyok képes vigyázni, akkor hogy fogok egy babára??

-Kérnek valamit inni? –jött oda a stewardess.

-Én egy ásványvizet kérek.

-Én egy narancslevet, köszönöm. –döntöttem a gyümölcslé mellett. Kicsit furcsán éreztem magam, de hát ehhez hozzá kell ugyebár szoknom. Kimi és Carla az út első felén egymást falták, a második felén méltóztattak szünetet tartani, és aludtak egyet. Leszállás után valahogy jobban éreztem magam. A földön a legjobb, az tuti.

-Ron, hazamegyek lepakolni, aztán megyek be az irodába, úgy jó?

-Nyugodtan pihenhetsz.

-Nem kell. Bemegyek. –vetettem egy jelentőségteljes pillantást rá.

-Ahogy akarod. Akkor bent találkozunk. –indultam el a kijárat felé, ahol most Kimi ütközött véletlenül nekem.

-Vigyázhatnál jobban. –mondtam most én.

-Vagy akár te is körülnézhetnél néha.

-Luxus lenne kinyögnöd egy bocsánatkérést?

-Nem, de nem nekem kell bocsánatot kérnem –aham, vettem az adást, még mindig az FBI-os dolog böki a csőrét.

-Ha nem hát nem. –próbáltam elmenni mellette, de megfogta a karom, és visszarántott–Lehetnél néha finomabb is, akkor talán nem csak futó kapcsolataid lennének –kezdtem a szurkálódást most én.

-Igen, akkor talán nem követtem volna el életem legnagyobb baklövését azzal, hogy feleségül vettelek.

-Ezzel kvittek vagyunk, ugyanis én is figyelmesebb lehettem volna, hogy ne kövessem el életem legnagyobb baklövését azzal, hogy hozzád mentem –ismételtem el a szavait- és most ha megbocsátasz, megyek a dolgomra. De úgy látom téged is vár próbababád.

-A mim?

-A próbababád. Tudod, akit csak egyszer-kétszer felpróbálnak az emberek, és aztán eldobják. –hagytam ott. Ó, hogy vinne el a déli szél!! És én is befoghatnám már egyszer a számat!! De még ilyenkor is olyan jól néz ki!! –ültem be a taxiba, miközben Rollie odament Kimihez.

-Te mit akarsz? –kérdezte Kimi ingerülten.

-Csak féltem. Nem akarom, hogy miattad baja legyen, ez most különösen fontos megértetted?

-Hogy érted, hogy most? Miért, mi van most vele? –Rollie rájött, hogy többet mondott a kelleténél.

-Semmi. Csak úgy.

-Nem, ilyet nem csak úgy mond az ember. Addig nem hagylak elmenni, amíg el nem mondod. Szóval?? Mi van Ginával? –Rollie megpróbálta átgondolni a dolgokat, és arra a következtetésre jutott, hogy azzal teszi a legnagyobb szívességet Ginának, ha elárulja, hogy mi a helyzet.

-Előre szólok, hogy jobb lesz, ha leülsz. És ha kiderül, nem én mondtam el, világos?

-Igen, de mond már! –sürgette Kimi. Igen, az általában türelmes jégember most majd megőrült, hogy megtudja Gina titkát.

-Szóval a helyzet az, hogy Gina, biztos nem ülsz le?

-De, leülök, csak mond már? –dobta le magát egy padra Kimi.

-Terhes. Apa leszel. Na nekem most mennem kell. De ne feledd, nem tőlem tudod. –de Kimi már nem hallotta ezeket a szavakat. Csak az visszhangzott a fejében, hogy „Apa leszel”, „Apa leszel”.