Igyekeztem mindent hamar elintézni, hogy több időm maradjon készülődni, de még így is 6 óra lett mire végeztem. Útközben felhívtam Rolliet.

-Szia, bocs, hogy most zavarlak.
-Szia, semmi gond, még dolgozunk Angie-vel. Mi a gond?

-Mendez azt akarja, hogy én tartsak logisztikai előadást, de lehetetlen, hogy megtanuljak egy rakat dolgot 2 nap alatt.

-Akkor nincs más hátra, mint súgunk.

-És mégis hogy?

-Kapsz egy pici fülhallgatót, és azon keresztül hallod, amit Angie mond neked.

-És ha feltesz valami kérdést?

-Kapsz egy mikrofont is ha úgy jó.

-Tökéletes. Az anyagot majd holnap elkérem Ron-tól, és átviszem, jó?

-Okés.

-Köszi tényleg.

-Nincs mit. Szia.

-Szia. –okés, első probléma kipipálva. Második probléma, hogy másfél óra múlva jön Kimi. És addig még meg kell fürödnöm, ki kell választanom a ruhát, sminkelni… te jó ég, ebbe még belegondolni is rossz. Amint hazaértem, birtokba vettem a fürdőszobát. Miután sikerült kiválasztanom, hogy egy világos barna naciban és egy halvány rózsaszín pulcsiban megyek már csak a sminkre kellett időt szánnom. Csak egy kis alapozó, púder, barna szemfesték, halvány rózsaszín szájfény, szempillaspirál és már kész is. Éppen belebújtam a cipőmbe amikor csöngettek.

-Szia kicsim –csókolt meg rögtön Kimi.

-Szia. Kész vagyok, mehetünk.

-Klasszul nézel ki.

-Köszi, te is. –karoltam belé és lementünk a kocsihoz. –És hova megyünk?

-Nem mondom meg. Aki kíváncsi, hamar megöregszik.

-De azért elárulhatnál valamit. Csak egy icipici részletet.

-Nem édesem, ki kell várnod.

-Na jó, talán menni fog. –néztem ki az ablakon.

-Itt is vagyunk. –parkolt le egy étterem előtt. –Gyere. –szállt ki és kinyitotta előttem először a kocsiajtót, majd az étterem ajtaját. Az étterem teljesen üres volt, csak egy asztal volt megterítve, nehéz volt kitalálnom, hogy az a mi asztalunk. J Leültünk, s a pincér pár perc múlva meg is jelent a vacsival.

-Hm, ez jól néz ki. De mit is eszünk? –és még az illatától sem émelygek!!

-Ez egy finn étel, remélem ízleni fog, ez az egyik kedvencem. Anyu mindig ezzel lep meg, amikor hazamegyek. –mondta miközben megkóstoltam az ételt.

-Ez mennyei!!

-Komolyan ízlik? –kezdett el ő is enni.

-Tuti, ez tényleg isteni. Meg kell adnod a receptet.

-Okés, majd megkapod. –majd tovább beszélgettünk miközben elfogyasztottuk a vacsorát. –Gyere, táncoljunk. –nyújtotta felém a kezét, miközben felcsendült Cascadatól a Truly, Madly, Deeply című feldolgozás.

-Tudsz táncolni? –néztem rá nagy szemekkel.

-Miért? Mit gondoltál?

-Hát nem is tudom. –mosolyogtam rá, majd táncolni kezdtünk. Annyira jó érzés volt a karjaiban lenni. Éreztem, hogy szeret, és hogy senki nem választhat el minket. Még vagy fél óráig táncoltunk, majd elfogyasztottuk a desszertet, ami egy óriási fagyi kehely volt, majd elindultunk hozzám. Felmentünk, de Kimi megállt az ajtóban.

-Mi a baj?

-Semmi csak…

-Csak?? –okés, ez elég gáz helyzet. –Nézd, nem kötelező bejönnöd, csak gondoltam megihatnánk egy teát, aztán meg ki tudja. De ha nem akarsz nem kell. –végülis csak a férjem vagy, tettem hozzá gondolatban.

-Nem, nem erről van szó. Várj, van itt valami –húzott elő a zsebéből egy dobozt- mivel nem volt rendes esküvőnk, így nem volt rendes lánykérés sem, ebből kifolyólag nincs gyűrűnk sem. De a gyűrűkérdés most megoldódik. –nyitotta fel a dobozt, amiben egy elképesztően gyönyörű gyűrű volt: fehérarany, melynek a közepén egy normál nagyságú kő volt. –Gondoltam előbb ezt odaadom neked.

-Ez….ez….fantasztikus. Köszönöm –csókoltam meg.

-Add a kezed –majd szépen felhúzta a gyűrűs ujjamra a gyűrűt. –Így. Mostmár nem csak papíron tartozunk össze. Nos, hol van az a tea? –vigyorgott.

-A konyhában. –húztam be a lakásba, de nem a konyhába indultunk. Reggel egymás karjaiban ébredtünk.

-Jó reggelt álomszuszék. –adott egy csókot Kimi.

-Nem is vagyok álomszuszék. –nyújtóztam egyet- annyira.

-Reggeli után be kell mennem Ronhoz. Valamit mutatni akar a tervrajzon.

-Okés, nekem is be kell mennem, elkérem az előadás anyagát, aztán átugrom Rollie-hoz.

-Akkor gyerünk felkelni. –pattant ki máris az ágyból.

-Te mindig ilyen friss vagy reggel?

-Nem mindig. Na gyere –nyújtotta felém a kezeit, majd miután megfogtam, visszarántottam az ágyba. –Ezért imádlak. –adott egy csókot.

-Én is imádlak, de most ideje felkelnünk –mosolyogtam rá, majd felkeltem, és elindultam tusolni. Tusolás után, miközben Kimi tusolt, reggelit csináltam. Kicsit émelyegtem, így neki összeütöttem egy rántottát magamnak meg müzlit készítettem ki. Miután megreggeliztünk, Kimi még hazaugrott átöltözni, én pedig bementem a McLarenhez, elintéztem a feladataimat, és elkértem Rontól az előadandó dolgokat. Átvittem Rollie-hoz és az egész délutánunk ráment arra, hogy átnézzük és Angie rögzítse az anyagot. Hála sikerült. Megkaptam a felszerelésem, és mehettem haza. Másnap nem kellett bemennem dolgozni, így pihentem egy kicsit miután kitakarítottam. Kimivel abban maradtunk, hogy 7-re jön értem, így kényelmesen letusoltam, kisimítottam a hajam, amit leengedve hagytam, hogy eltakarja a mikrofont és a fülhallgatót, kisminkeltem magam és felvettem egy fekete kisestélyit. Azért mégis jól kell kinéznem. A kistáskámba bedobtam egy kis kézifegyvert is biztos ami biztos alapon. Mire Kimi megérkezett, már csak a kabátomat kellett felvennem.

-Szia, gyönyörű vagy.

-Köszi, te is jól nézel ki.

-Menni fog az előadás?

-Mint a karikacsapás. Ne aggódj. Rollie mindent elrendezett. Apropó, Rollie hallasz?

-Igen Gina, mindent hallok. –hallottam Rollie hangját.

-Rollie mindent hall? –kérdezte Kimi

-Pontosan. Így ha Mendeznek faggatni támad kedve, nem lesz problémám.

-Nagyszerű!! –indította be a kocsit. Az út többi részét csendben tettük meg. Mikor megérkeztünk, néhány fotós kattintgatott a gépével, de nem voltak nagyon tolakodóak. Kíváncsi vagyok, mi ütött beléjük.

-Jó estét! –köszöntött minket rögtön Mendez negédes mosollyal.

-Jó estét. Köszönöm a meghívást. –mondtam én is negédes mosollyal.

-Remélem érdekes beszámolója lesz.

-Minden bizonnyal! –az is érdekes lesz, amikor végre a börtön zárjának a kattanását fogod hallani.

-Ha megbocsátanak, fogadnom kell a többi vendéget. –hagyott végre magunkra minket.

-Sziasztok! Végre megérkeztetek. –csatlakozott hozzánk Ron.

-Igen, itt vagyunk. –mondta Kimi. Látszik, hogy már unja az estét.

-Gyere, szeretnélek bemutatni valakinek. –kérte meg Ron.

-Mindjárt jövök. –adott egy puszit Kimi.

-Menj csak. –addig sétálgatni kezdtem. Megláttam Connie-t, ő is szemmel láthatóan unatkozott, de fél úton felé megállított egy barna hajú nő.

-Szia, ugye te vagy Kimi barátnője?

-Szia, igen. Miért?

-Jenni vagyok. Kimi volt felesége. –héé. Ha jól hallottam azt mondta, hogy a volt felesége. De Kimi erről nem mondott egy árva szót sem.

-Gina.

-Bocs, hogy így leszólítottalak, csak szeretnék veled beszélni.

-Menjünk ki a teraszra. –javasoltam.

-Szóval arról lenne szó, hogy jajj, tényleg olyan kínos ez nekem. –ha így fogja folytatni, akkor nekem is eléggé kínos lesz. –Nem akarom, hogy csalódj. Mármint Kimiben. Tudom, hogy elég komoly ez most köztetek, csak tudod mi fél évvel ezelőtt váltunk el, és nekem kicsit furcsa, hogy rögtön megnősült. Ne érts félre, te nagyon aranyos csaj vagy, csak nem tudom, hogy mennyire komolyak az ő érzései. Tudod igaz, hogy a mi kapcsolatunk megromlása mind a kettőnk hibája. Én sokat voltam fotózásokon, bemutatókon, ő meg a futamokon. Aztán amikor felvetettem a családalapítás ötletét, mindig valamilyen kifogással állt elő. Egyrészről megértem, hiszen egyikőnk sem volt sokat otthon, de én feláldoztam volna a karrierem, de ő nem. Szóval csak szeretnélek megóvni.

-Köszi. De ha most nem gond, akkor nekem vissza kell mennem, mindjárt előadást kell tartanom.

-Okés, és tényleg bocs.

-Semmi gond. –mentem vissza, de most totál összezavarodtam. Kimi miért nem beszélt róla??? Én mindent elmondtam neki, de ő nem. De miért?? Egyre jobban kétségbe estem. És amit a gyerekről mondott?? Nem hiszem el, elegem van, haza akarok menni.

-Gina, minden okés? –szólalt meg Rollie. Róla meg is feledkeztem.

-Aham, kezdődhet az előadás. –valóban nem kellett sokat várnom, és Mendez felkért az előadás megtartására. Minden simán ment, mint a vízfolyás ismételtem el Rollie szavait. Még Mendez kérdései sem jelentettek gondot.

-Szuper voltál kicsim. –jött oda hozzám nagy boldogan Kimi, de nekem csak Jenni szavain járt az agyam.

-Kösz.

-Minden rendben van? –kérdezte, miután elköszöntünk a vendégektől és beültünk a kocsiba.

-Aham, csak majd szeretnék kérdezni valamit. –nem hagyhatom annyiban a dolgot.

-Mit?

-Majd otthon. –néztem ki az ablakon, s hazáig némán ültünk a kocsiban.