-Nos, miről szeretnél beszélni? –ült le Kimi a kanapéra.

-A partyn beszélgettem valakivel.

-Jó. És ki volt az. –okés Gina, nagy levegő:

-Jenni, a volt feleséged. –Kimi egy percig némán ült, aztán végre megszólalt.

-Nézd, sajnálom, hogy nem beszéltem róla.

-Figyelmeztetett, hogy nehogy csalódjak. Hogy még csak fél éve váltatok el. És megfordult a fejemben, hogy esetleg nem vagyok-e valami pótlék.

-Édesem, erről szó sincs.

-Aztán elmondta, hogy nem akartál gyereket. És ez fél éve volt, nem tudom, hogy azóta megváltozott-e valami, hogy akarod-e ezt a babát?

-Kicsim. Igen, megváltozott valami: találkoztam veled. Szeretlek, és mindennél jobban vágyom a babára.

-De értsd meg, összezavarodtam.

-Most az a bajod, hogy nem szóltam neked Jenniről?

-Igen, illetve nem. Nem vagy köteles szólni róla, csak…miután én is elmondtam neked elég sok mindent, azt hittem, hogy te is elmondanád, ha lenne valami, de ezek szerint nem. És ez rosszul esett. Ennyi. Nem haragszom miatta vagy ilyesmi, csak bánt.

-Nézd, azért nem beszéltem róla, mert tényleg friss volt még a dolog. De egy cseppet sem bánom azt, ami most van. Tökéletesen biztos vagyok az érzéseimben. Hogy szeretlek.

-És a gyerek?? Nem akartál gyereket. Akkor ez most mitől változott meg?

-Attól, hogy szeretlek.

-De őt is szeretted!! A feleséged volt, szeretned kellett.

-Igen, de…

-De??

-Akkor még nem álltam készen az apaságra.

-És most?? –ezt muszáj tudnom. Félek a választól, de tudnom kell.

-Most igen.

-Nézd, ha nem vagy biztos magadban –sétáltam oda az ablakhoz, mert tudtam, ha ránézek, akkor nem tudom végigmondani, amit akarok- akkor most sétálj ki azon az ajtón. Nem lesz semmi gond, csak akkor most tedd meg. –okés, nem hallom a lépteit, tehát elvileg marad, de nem, most lépked. Okés, akkor már csak az ajtó csukódásáig kell kibírnom, aztán bőghetek.

-Szeretlek –ölelt át hátulról és adott egy csókot a nyakamra- tudom, hogy el kellett volna mondanom, nem haragudj. De tényleg komolyan gondolom ezt az egészet. –nem mondtam semmit, csak megfordultam és megöleltem.

-Én is szeretlek.

-Gyere, menjünk aludni, fárasztó volt ez a sok bájolgás a partyn.

-Okés, menjünk. –vettük az irányt a hálószoba felé, és nemsokára elaludtunk, de az éjszaka közepén a telefonom csörgése felébresztett.

-Hallo –szóltam bele tök kómásan, szegény Kimi is felébredt.

-Szia, itt Ron. Most hívtak a rendőrségtől, hogy betörtek a központba, és túszul ejtettek néhány szerelőt.

-Az éjszaka kellős közepén?

-Igen, mert váltott műszakban dolgoznak. Most indulok én is, oda tudnál jönni?

-Persze, megyek. –másztam ki az ágyból.

-Hova mész?

-A központba. Akadt egy kis gond. De te aludj tovább. –adtam neki egy csókot.

-Mi a baj?

-Betörtek, és túszul ejtettek néhány szerelőt.

-És szerinted hagyom, hogy egyedül odamenj?

-Nem, tudom édesem. Mert ha ott vagy, akkor azon jár az eszem, hogy biztonságban vagy-e. De ha tudom, hogy itthon vagy, akkor nem aggódom. –kezdtem el öltözni

-De akkor sem hagyom, hogy egyedül odamenj.

-Nem leszek egyedül. Ron is ott lesz, meg a zsaruk, meg Rollie. Ne aggódj, nem lesz semmi bajom. –tettem a táskámba a fegyverem –ráadásul meg tudom magam védeni. –céloztam a pisztolyra.

-Kérlek nagyon vigyázz. –ölelt át.

-Vigyázni fogok. –csókoltam meg, felvettem a kabátom, és indultam a központba. Útközben felébresztettem Rollie-t és együtt mentünk.

-Sziasztok, kösz, hogy kijöttetek –jött oda hozzánk Ron.

-Nincs mit. Mi a helyzet? –kérdeztem rögtön az odaérkező rendőrt.

-Sajnálom, de civileknek nem adhatok ki információt.

-Armando, FBI –villantottam elő az igazolványom. Ilyenkor szeretem, hogy hordanom kell.

-Oh, elnézést. Ismeretlen tettesek betörtek és túszul ejtették a szerelőket.

-Ennyit én is tudok. Hányan vannak bent, mióta vannak bent, az épület melyik részén vannak, milyen fegyverük van? –hadartam el a kérdéseimet. Szegény újonc, eléggé megszeppent. Én is így kezdtem.

-20 szerelő plussz a 3 túszejtő, körülbelül negyed órája vannak bent a tervezőrészlegen. Kézifegyverekről tudok.

-Köszönöm. Mik a követeléseik?

-Követeléseik? –nézett értetlenül.

-Aham, a követeléseik. Hogy miért ejtették őket túszul, jobban mondva, hogy mit kérnek cserébe a túszokért.

-Arról még nem mondtak semmit.

-Élnek a telefonvonalak?

-Azt hiszem igen.

-Kérem hozza ide a szolgálati telefont –küldtem el szegény srácot- Ron, tudod a tervezőrészleg számát?

-Mindjárt előkeresem –vette elő a telefonját. –Itt is van. –mutatta a számot, majd tárcsáztam a szolgálati telefonnal.

-Hallo –szólt bele egy férfihang, miután háromszor kicsöngött a telefon.

-Itt Armando az FBI-tól. Körülvettük az épületet. Minden szerelő jól van?

-Itt meg Billy, jól, de ha nem teljesítik a kéréseinket, akkor hamarosan vér fog folyni.

-Nézze, mindenkinek az az érdeke, hogy a szerelők épségben kijöjjenek.

-Nekem ugyan nem.

-De, magának is, mert ha nem, akkor nem teljesítjük a követeléseiket és maguk szépen a rács mögött fognak csücsülni. –hirtelen lövéseket hallottam- Mi történt???

-Semmi, csak nem tetszett Jesse-nek Montoya képe, és lelőtte.

-Mi??????? –bent van Juan????

-Igen, túlságosan vigyorgott azon a képen. –hála. Egy mázsás kő esett le a szívemről.

-Nézze, engedje el a túszokat, biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni.

-Majd ha fagy. Én sem vagyok bolond.

-Akkor engedjen el 5 túszt, és küldje ki velük a követeléseiket. Na? Addig nem tárgyalok, amíg legalább 5 ember nem jön ki épen és egészségesen. –hosszú csönd, vajon ez most jót jelent? Legutóbb tavaly tárgyaltam így. És akkor sem ment zökkenőmentesen.

-Biztos vagy abban, amit csinálsz? –kérdezte félve Ron. Időközben megérkezett Norbert és Martin is.

-Igen –súgtam neki oda –Nézd! –mutattam az ajtó felé, ahol szépen sorjában 5 szerelő jött ki. Egyben. Hála. A rendőrök máris biztonságba helyezték őket. –Okés, már csak 15 embert kell kiimádkozni onnan. Rollie, nem tudsz a biztonsági kamerákra rácsatlakozni? Jól jönne a belső kép.

-Itt vannak a követeléseik –hozott oda az egyik rendőr egy papírt, amelyen a következő állt: 5 millió euró, egy helikopter, és maga.

-Én??? –néztem értetlenül a papírra, majd a kezembe vettem a telefont, és megint betelefonáltam. –Hello, ismét FBI. Kezemben tartom a papírkájukat. 20 percen belül itt lesz a helikopter, 10 percen belül a pénz. Én fogom bevinni a pénzt, de cserébe kiengedi az összes embert. Kap két percet, hogy ezt átgondolja. –bontottam a vonalat.

-Te megőrültél?? –hallottam Kimi hangját.

-Azt mondtad, hogy otthon maradsz.

-Nem, csak azt, hogy hagylak egyedül idejönni. Nem azt, hogy otthon maradok és nyugodtan alszok, miközben te lelöveted magad.
-Nem fogom lelövetni magam!!! Rollie, kell 5 millió euró 10 percen belül. Valahonnan tudsz keríteni?

-Hát persze, egy varázsló veszett el bennem. –ment arrébb telefonálni.

-Ja és helikoptert is szerezhetnél.

-Meglesz.

-Figyelsz te rám?? –lépett elém Kimi.

-Igen édesem. Figyelek. Semmi gond nem lesz. Látod, ez egy golyóálló mellény, ezt fel fogom venni. És nem lesz semmi bajom. Ráadásul Rollie is vigyáz rám.

-Megvan a kamerakép –kiáltott oda Angie. Hát ő meg hogy kerül ide?? –Bocs, csak Rollie hívott, hogy kell segítség.

-Aham, tényleg kell. Köszi –kezdtem tanulmányozni a képet. Sorban ülnek a szerelők a földön, miközben a 3 férfi figyel rájuk. –Rollie, nézd! Ott be tudnál hátulról menni, miközben én elölről. Ha mind a ketten lekapcsolunk kettőt, akkor már csak 1 marad.

-Aki akár le is lőhet titeket –vetette közbe Kimi.

-De nem fog. –szólalt meg Rollie, mert itt van ez. –mutatott fel egy kisebb valamit.

-És ez mi? –néztem rá értetlenül.

-Ez kérlek szépen az egyik találmányom.

-Várj, letelt a két perc –így ismét a túszejtőket hívtam- Nos, mi a válasz?

-Mehet az egyezség, de semmi trükk, világos?

-Világos. Mindjárt itt a pénz, aztán bemegyek.

-Szóval, amíg te lefoglalod az egyik férfit, én elkapom a másikat, ez meg hatástalanítja a harmadikat. Ezt Angie fogja irányítani. Elektromosan sokkolja azt, aki hozzáér.

-Okés, akkor mehetünk.

-Te komolyan be akarsz oda menni?

-Aham, komolyan –vettem fel a golyóálló mellényt. –Szeretlek, és semmi baj nem lesz. –csókoltam meg még mielőtt mondhatott volna valamit- ha itt maradsz Angie mellett, akkor mindent láthatsz. De itt kell maradnod. Ígérd meg, hogy nem mozdulsz innen.

-Rendben, ígérem. –mondta halkan. –Szeretlek. –azzal elindultam az épület bejárata felé, ahol átvettem az időközben megérkezett pénzt. Megvártam, hogy Angie jelezzen, hogy Rollie elhelyezkedett, majd vettem egy nagy levegőt, és elindultam befelé.