Miután megbeszéltük a részleteket Rollieval, visszamentem dolgozni. Éppen végeztem a munkával, és a büfében vártam a teámra és a melegszendvicsemre, amikor megszólalt a telefonom.

-Szia Roll, mondd.

-Nem fogod elhinni mit hallgatok.

-Csak nem Mendez telefonál?

-Miért vagy ilyen kedvromboló? Igen. Ő. De azt már nem fogod kitalálni, hogy kivel.

-Az tuti. És ki az? Gondolom itteni, ha már felhívtál.

-Nem éppen.

-Hm? Akkor ki?

-Frank.

-Tudtam én, hogy nem stimmel vele valami. –intettem Connie-nak, hogy üljön le, mert időközben megállt az asztal előtt. –És miről csevegnek.

-Rólad.

-Rólam?? És mégis miről?

-Arról, hogy Franknek az lett volna a feladata, hogy a többiekkel ellentétben lelőjön tegnap este, nem pedig mellétek lőni.

-Na szép!! Már csak ő hiányzott. Nem lehetne valahogy kivonni a forgalomból?

-Meg akarod ölni?

-Dehogy! Csak hatástalanítani. Legalább addig.

-Meddig?

-Amíg meg nem csinálom amiről beszéltünk.

-Jah, tényleg. Bocs. Akkor majd még beszélünk, Szia.

-Szia. Bocs Connie, csak Rollieval beszéltem.

-Semmi gond. Hallottam a tegnap éjjelről.

-Hát eléggé húzós volt.

-Nem féltél bemenni?

-Viccelsz? Mindig félek. –mosolyogtam- de aztán arra gondolok, hogy azok az emberek, akik bent vannak még jobban félnek, és akkor már nem én vagyok a fontos. Mondjuk most óvatosabb voltam.

-Óvatosabb?

-Aham, jobban kell most vigyáznom magamra. –mosolyogtam még mindig.

-Csak nem?? –kerekedett el Connie szeme.

-Hát, ha arra gondolsz, akkor igen.

-Jajj, de jó!!!! Gratulálok –ölelt meg és adott puszit.

-Köszi. Kérsz valamit? A vendégem vagy.

-Oh, köszi, de nem kérek semmit. Egyébként csak egy kis titok, én is babát várok.

-Komolyan??? Gratulálok!!! –most én öleltem meg és adtam neki puszit.

-Mi lenne, ha majd együtt vennénk meg a babaruhákat?

-Szuper ötlet. Majd egyeztetünk.

-Okés. Á, ott jönnek a srácok. –mutatott a lift felé, mert Kimi és Juan felénk tartottak.

-Sziasztok. –köszöntek egyszerre.

-Sziasztok! –válaszoltunk mi is egyszerre.

-Mit szólnátok hozzá, ha holnap elmennénk bulizni? –vetette fel Kimi.

-Nekem tetszik az ötlet –helyeselt Juan. –Csajok? Benne vagytok?

-Részünkről okés. –válaszoltunk ismét egyszerre.

-Jajj, majdnem elfelejtettem –kezdtem keresgélni a táskámban –Tessék. –nyújtottam Kimi felé egy kulcsot.

-Mi ez?

-Én lakáskulcsnak szoktam hívni, de te bárminek hívhatod. Csak hogy ne kelljen csengetned.

-Köszi édes –vette el Kimi a kulcsot, és cserébe kaptam egy csókot. Hát igen, amikor Rollietól jöttem visszafelé, eszembe jutott, hogy másoltathatnék kulcsot neki.

-Nos, akkor holnap hánykor és hova menjünk? –kérdeztem a srácoktól?

-Én tudok egy klassz helyet, tudod Connie, ahol a múltkor voltunk, csak nem jut eszembe a neve.

-Jajj igen, az tényleg jó. Isteni a kaja, és tök jó a zene, jókat lehet táncolni.

-Szuper, akkor majd jól megtáncoltatlak –vigyorogtam Kimire.

-Nem megyünk inkább moziba?

-Te akartál édesem bulizni, viseld a következményét.

-Látjátok milyen nő a feleségem?? –kérdezte tök komoly fejjel, de a végén elnevettük magunkat.

-Bocs, Rami az –állt fel Kimi az asztaltól miután megszólalt a telefonja. –Sajnálom, de nekem most mennem kell. Raminak szüksége van rám. Holnap találkozunk édes –kaptam egy csókot, és már el is tűnt.

-Hát ez gyors volt, de ha megbocsátotok én is megyek. Holnap lesz egy kis dolgom, és addig még el kell intéznem valamit.

-Okés, menj csak, 10-re értetek megyünk Juannal, jó?

-Okés, ezt megbeszéltük. Sziasztok.

-Szia –hangzott egyszerre a válasz. Beültem a kocsiba, és egyenesen Rollie-hoz mentem.

-Szia, előkészítetted a dolgokat?

-Szia, igen, minden megvan.

-Akkor gyerünk.

-De…arról volt szó, hogy holnap megyünk.

-Tudom, de…

-Akkor?

-A holnap mégsem jó. Meg Kimi most nincs otthon, így nem fog aggódni értem.

-Á, így már mindjárt más. De még mindig nem tudom, hogy hogy gondoltad ezt az egészet.

-Úgy, hogy hazaugrom átöltözni, tudod a cuki kis fekete FBI-os rucimba.

-Te jó ég, még mindig azt kell viselnetek? –szörnyülködött Rollie. Hát igen, csak azért jó, mert fekete, és az ember tényleg nem kelt benne feltűnést, de egyébként úgy vacak az egész ahogy van.

-Aham, muszáj. De ez az utolsó, aztán esküszöm elégetem.

-Jól van, akkor induljunk. –pakolt be minden a furgonjába és elindultunk hozzám.

-Rögtön jövök.

-Okés, itt megvárlak. Csak siess.

-Rohanok. –indultam el a lakásba. Gyorsan átvettem a fekete cuccomat, és plusszba még felvettem egy fekete baseball sapkát. Elraktam a pisztolyom, és már mentem is le.

-Nos? Gyors voltam?

-Mint a villám, de mostmár pattanj be. És méltóztatnád végre elmondani, hogy hogy tervezed az akciót?

-Tulajdonképpen nem körvonalazódott még minden, csak arra gondoltam, hogy valamivel megzavarhatnád, amíg én bejutok, aztán ha bent vagyok nincs gond, csak még ki kell valahogy mennem. És különben is, csak a dolgozószobáját akarom bepoloskázni.

-És mégis hogy zavarjam meg?

-Nem tudod beindítani például a kocsija riasztóját?

-De azzal nincs gond. De ezt tedd el. –nyújtotta át a már megszokott fülhallgatót és a mikrofont. –És még megkapod ezt is –egy minikamera.

-Nem túlzás ez egy kicsit?

-Vagy elteszed, vagy akció lefújva.

-Igen papa.

-Hiába gúnyolódsz. –mosolygott.

-Én?? Soha, meg sem fordult a fejemben. –mosolyogtam.

-Akkor kéz és lábtörést.

-Kösz. –majd óvatosan átmásztam a kerítésen. Odaosontam a dolgozó szobájának az ablaka alá. –Okés, indulhat a riasztó. –súgtam a mikrofonba. Majd amikor hallottam, hogy tényleg beindult a kocsi riasztója, óvatosan belestem az ablakon. Mendez felállt az íróasztala mögül, és kiment az irodából. Sikerült kinyitni az ablakot, és be is tudtam mászni. Villámgyorsan szétszedtem a telefonját, és elhelyeztem az első poloskát. A következőt a villanykapcsolóba tettem.

-Gina, Mendez visszament a házba. –hallottam Rollie hangját.

-Kell még egy kis idő, kapcsold be újra a riasztót.

-Okés, menni fog. –majd hallottam, hogy ismét megszólal a fülsüketítő zaj. –Bingó, kint van. –több poloskát nem akartam elhelyezni, mert még a végén megtalálja, viszont igyekeztem bekukkantani a fiókjaiba.

-Azt hiszem találtam valamit. –húztam ki egy aktát, amin a McLaren Mercedes-projekt felirat virított.

-Gyere ki!! Visszament.

-Még egy kis idő kell.

-Nincs több! Gyere ki!!!!!!!! –a fenébe!!! Nem hiszem el!!! Pont most??? Visszacsúsztattam a többi közé, majd kiugrottam az ablakon. Éppen összeszedtem magam, amikor láttam, hogy a ház mögül egy rotweiler sétált felém. Nekem sem kellett több, rohanni kezdtem a kerítés felé, a kutya meg persze utánam.

-Takarodj!!! Rollie!!! Szedd le rólam ezt a dögöt!!!!

-Fél perc!!!

-Nincs annyim!! –te jó ég, ez a kerítés mindig ilyen messze volt vagy csak most tűnik úgy? Rohantam, amennyire csak tudtam. Egyszer csak a kutya megtorpant, és vonítva elment, miközben átmásztam a kerítésen. –Végre! –dőltem neki a kerítésnek és kifújtam magam.

-Jössz már? –szólt ki Rollie.

-Aham. –szálltam be a furgonba. –Szabad megtudnom, hogy miért vagy ilyen morcos?

-Bocs, csak kicsit ideges vagyok. Menjünk –taposott bele a gázba. Miután visszaértünk Rolliehoz, még beüzemeltük a gépet, amin majd ellenőrizheti Mendezt, aztán jól eldumáltuk az időt. Lehetett kb. hajnali kettő, amikor hazaértem. Amint beléptem, hirtelen felkapcsolódott a villany…