41. rész:
2007.02.14. 18:41
A következő néhány nap gyorsan elrepült. Mi is elrepültünk (szó szerint) Spanyolországba. Az előkészületek valamilyen különös csoda folytán rendben zajlottak, igaz volt egy kis malőr amikor megérkeztünk, ugyanis az autók és a hozzájuk tartozó alkatrészek valahogy felcserélődtek a kamionokban, de ezt még a helyszínen gyorsan orvosoltuk. Kiminek nem nagyon tetszett, hogy fegyvert tartok magamnál, de nem nyaggatott érte sokat, viszont a pihenésért igen. Amint volt egy kis szabadidőnk, rögtön ülj le, pihenj, igyál egy teát és egyéb dolgokat kellett hallgatnom. De azért édes, ahogy így aggódik. A futam zökkenőmentesen zajlott le, Alonso nyert, Schumacher lett a második, Fisichella pedig a harmadik. Szegény Kiminek csak az ötödik hely jutott, Juan Pablo pedig kicsúszott. El is voltak kenődve rendesen, de Connieval sikerült megvigasztalnunk őket. A futam utáni kedden elmentünk Kimivel babacuccokat venni.
-Gyere, itt az első bolt –húztam az első bababolt felé. Iszonyatosan izgatott lettem, mindig is imádtam a gyerekcuccokat. –Nézd, milyen édes!!! –mutattam egy nagy plüssmaci felé.
-Szegény halálra fog rémülni attól a macitól, óriási.
-De azért édes.
-Igen, édesen óriási. Gyere, inkább keressünk babakocsit, pelenkázót, meg kiságyat.
-Okés, menjünk. –az eladó kétszer tett kísérletet, hogy segítsen, de mi inkább illedelmesen megköszöntük, és mi magunk próbáltunk választani.
-Nézd ezt a kék kiságyat!! –mutatott az egyik kiságyra Kimi.
-És ha lány lesz? Nem rakhatjuk kékbe. Valami olyan szín kellene, ami kislánynak és kisfiúnak is jó.
-Például??
-Például az!! –találtam meg a tökéletes darabot. Krémszínű volt, és barna kis macik voltak rajta. Egyszerűen képtelen voltam levenni róla a szeme.
-Wow, ez tényleg nagyon klassz. –nézegette körbe Kimi is.
-Ugye?? Akkor?? Megvesszük??
-Persze!! –ölelt át Kimi és kaptam egy csókot.
-Imádlak!!!
-Tudom –mosolygott.
-A babakocsit te válaszd ki. Azt rád bízom. –karoltam belé, és elindultunk a babakocsik felé. Volt ott cukirózsaszíntől undizöldig minden.
-Édesem, nekem az tetszik. –mutatott egy kék babakocsira. –Tudom, hogy ha lány, akkor nem nagyon jó a kék, de a többi egyszerűen csúnya.
-Szerintem is csúnya, és a babakocsi lehet kék. –mosolyogtam rá.
-Ó, hogyhogy?
-Ez egy nagyon klassz kis babakocsi. Nincs szívem itt hagyni.
-Okés, akkor ezt is megvesszük.
-Pelenkázó?
-Te jó ég, mire vállalkoztam én! –sóhajtott egy nagyot Kimi, de láttam rajta, hogy ő is élvezi ezt a „vásároljunk a kisbabánknak” dolgot.
-Szerintem azt is abba a krémszínben kellene keresni. Az olyan szép, nem? –néztem rá reménykedve.
-De, szerintem is. –így elindultunk, és megkerestük a kiságyhoz tökéletesen passzoló pelenkázót. Mikor végeztünk, elmondtuk az eladónak, hogy melyiket kérjük, és hogy hova szállítsák ki, majd beültünk egy kis étterembe ebédelni. –Figyelj kicsim.
-Igen?
-Eszembe jutott valami, illetve már egy ideje gondolkodom rajta.
-Micsodán? –néztem rá kérdőn, hiszen látom, hogy nagyon meg szeretne kérdezni valamit, de nem tudja, hogy hogy kezdjen neki.
-Hát, szóval, hogy szerintem össze kellene költöznünk. Hiszen tulajdonképpen férj és feleség vagyunk, és hol nálad, hol nálam alszunk. Kellene egy hely, amit otthonnak hívhatunk, és a baba is nemsokára érkezik. Hármónknak mindkettőnk lakása kicsi. Na? Mit szólsz hozzá?
-Igazad van, már én is gondolkodtam ezen.
-Látom nagyon egy rugóra jár az agyunk.
-Hát igen. –mosolyogtunk egymásra.
-Holnap beszélek az egyik haverommal, az apja ingatlanközvetítő, szóval szerintem tuti talál valami jó kis lakást.
-Okés, én meg holnap elmegyek az orvoshoz.
-Miért?? Csak nincs valami baj?? –ijedt meg rögtön szegénykém.
-Nem, dehogy. Csak ellenőrzés. Csinál egy ultrahangot, hogy megnézze, minden rendben van-e.
-Elkísérhetlek?
-Komolyan elkísérnél? –néztem rá nagy szemekkel, hiszen a pasik nem igazán szeretik az orvosokat.
-Persze.
-Köszi.
-Tudod mit, az orvos után beszélünk a haverommal, jó?
-Okés, ezt megbeszéltük. –majd csendben folytattuk az ebédet. Éppen akkor érkezett meg a szállító a bababútorokkal, amikor mi is hazaértünk. Felcipelték a bútorokat, amiket aztán Kimivel a helyére raktunk.
-Olyan szép. –álltam meg a kiságy előtt.
-Szerinted kislány lesz vagy kisfiú? –ölelt át hátulról Kimi.
-Nem tudom, tényleg nem. A nevén gondolkoztál már?
-Nem, még nem –tette a vállamra az állát.
-Én arra gondoltam, hogy ha fiú lesz, akkor megkaphatná a középső neved, a Matthiast. Na?
-Hú, erre még nem is gondoltam, tetszik az ötlet –kaptam egy puszit a nyakamra. –És ha lány?
-Azt nem tudom. Azon még nem gondolkodtam. Azért klassz lesz neki, félig finn, félig olasz. Kíváncsi leszek, hogy temperamentumos vagy nyugodt baba lesz. –fordultam meg és átkaroltam Kimit.
-Ez tényleg jó kérdés. De a finnek sem mindig nyugodtak, néha ők is tudnak temperamentumosak lenni. –azzal olyan szenvedélyesen megcsókolt, hogy úgy éreztem, forog velem a szoba. –Nos? Igazoltam az állítást? –vigyorgott konokul, míg én csak levegő után kapkodtam.
-Huh. –egyenlőre csak ennyit tudtam kinyögni, majd én csókoltam meg olyan szenvedélyesen, ahogy csak tudtam. –Ilyen egy olasz csók. –ahogy láttam most ő kapkodott levegő után.
-Huh –most ő is csak ennyit tudod kinyögni. –Mi lenne ha az ágyon folytatnánk? –adott apró puszikat az arcomra.
-Az, hogy nem tudom, hogy miért nem vagyunk már ott? –néztem rá egy ravasz mosoly kíséretében. Azzal felkapott és óvatosan az ágyra fektetett, ott folytattuk a csókolózást. A keze hamarosan a pulcsim alá tévedt, míg én az ő hátát simogattam.
-Szeretlek –suttogta a fülembe.
-Én is! –fogtam a két kezembe az arcát, és hosszan a szemébe néztem. Ekkor hasított belém a felismerés. –Kimi!
-Mi az kicsim –csókolgatta a nyakam.
-Tudod mit akarok??
-Hát…van egy sejtésem –haladt egyre lejjebb.
-Csoki fagyi.
-Hogy mi?? –nézett rám értetlenül.
-Csoki fagyit szeretnék enni. –néztem rá nagy szemekkel. –Úgy megkívántam.
-Majd kapsz csoki fagyit meg felőlem vaníliát is a vacsihoz, na mit szólsz? –nem mondtam semmit, csak ugyan olyan könyörgő tekintettel néztem rá továbbra is. –Rendben, hozom a csoki fagyit –mondta csalódottan, majd felkelt, és lement a boltba. Szegénykém, de nem tehetek róla, annyira megkívántam a fagyit. Majd este kárpótolom.
|