Az egész délutánt Kimi szüleivel töltöttem. És arra a következtetésre jutottam, hogy iszonyatosan aranyosak!! Paula ellátott néhány jó tanáccsal a babával kapcsolatban, míg Matti Kimiről és Ramiról mesélt. A két jómadár addig jól elvolt. Este is együtt vacsoráztunk velük, de nem maradtunk sokáig, mert Kiminek holnap jelenése lesz. A McLaren 40. évfordulója alkalmából egy jégautót készítenek, aminek az avatásán természetesen ott kell lennie. Hát igen, Jégembernek jégautó J. Majd biztos cuki lesz. Reggel Kimi még javában aludt amikor elmentem letusolni, és felhozattam a reggelit. A friss illatokra persze rögtön felébredt.

-Szia kicsim. Te ilyen friss vagy? –kérdezte álmosan.

-Hát igen, tudod arra gondoltam, hogy meglepem a férjecskémet valami finom reggelivel.

-Aminek a férjecskéd nagyon örül.

-Akkor jó –vittem tálcán a reggelit az ágyba neki, majd jóízűen elfogyasztottuk. 

-És te mit csinálsz ma?

-Hát, először is megnézem a jégautódat, aztán a mamáddal ebédelek, aztán ellenőrzök mindent, és kész, utána pihenek.

-Tetszik a programod. És…Örülök, hogy jól kijössz anyuékkal.

-Én is. Nagyon izgultam tegnap, de örülök, hogy a mamád is megbékélt velem.

-Tudod, csak félt. Engem is és Ramit is. Ő már megjárta egyszer. Elég nehezen állt talpra. Csak nem akarta, hogy velem is ez legyen.

-Megértem. Én is feltelek magamtól. –vallottam be neki.

-Tényleg? És miért? Nem vagy félelmetes.

-Köszi, de nem úgy gondoltam. Hanem a munkám miatt.

-Értelek egyébként. Velem is volt már ilyen. Úgy értem, hogy azért a mi foglalkozásunk sem veszélytelen. Aztán velem is volt már, hogy nem jártam valakivel, mert meg akartam kímélni a csalódástól.

-Hát, akkor ebben egyformák vagyunk.

-Igen –mosolygott édesen. Anyám, én nem bírok betelni a szemeivel. Egyszerűen fogva tart. Csak nézem, és megnyugszom.

-Azt hiszem ideje lenne készülődnöm, mert el fogok késni az avatásról. –azzal felkelt, és elment tusolni, majd felöltözött, és átment Ronhoz. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva utána megyek én is. Addig egy kicsit rendet raktam a szobában, és elindultam én is. Amikor odaértem, azt hittem, hogy lehidalok, ugyanis Paula és Kimi nagyban beszélget valakivel. És kivel?? Jennivel, a volt feleségével.

-Sziasztok, én is megérkeztem. –mentem oda mosolyogva.

-Szia, örülök, hogy megint találkozunk –mosolygott Jenni.

-Én is. –okés, nem fogok nagyjelentet rendezni, ugyanis csak beszélgettek. Nincs okom aggódni.

-Na jó, én most itt hagylak benneteket. Este akkor jöttök? –kérdezte Jenni Kimitől.

-Persze, ott leszünk. Szia.

-Sziasztok –hagyott minket magunkra. Mivel kérdőn néztem Kimire, ezért volt kegyes elmondani a programunkat.

-Jenninek lesz egy bemutatója, és meghívta az egész családot. –mi???? Ezt nem hiszem el.

-Ez klassz –erőltettem egy mosolyt magamra.

-Ugye az? Na én megyek, mert Ron még a végén leszedi a fejem. –kaptam egy puszit, és már el is rohant, így magamra maradtam egy kis időre Paulával, mert hamarosan Matti és Rami is csatlakozott hozzánk. Az ünnepség alatt Kimi végig mosolygott, adott autogramot a rajongóknak, fotózkodott velük. Komolyan, én most valamit nem értek. De azt hiszem nem örülök neki, hogy Jenni megjelent a színen. De Kimiben bízom. Legalábbis nagyon remélem.

-Nem vagy jól? Egy kicsit sápadt vagy. –nézett rám aggódva Paula.

-Semmi gond, jól vagyok, csak a szokásos kis rosszullétek. –mondtam ezt is mosolyogva.

-Sziasztok, na milyen a kocsi? Ugye milyen elképesztő? Jégből van az egész. –jött oda végül hozzánk Kimi.

-És nem fagyott le egy bizonyos dolog? –ugratta Rami.

-Ne aggódj nem. De szerintem a rallyautó már szétrázta a tied –vágott vissza Kimi.

-Na de fiúk!!! –csapott szét köztük Paula, amin Mattival jót mosolyogtunk.

-Jó, bocs. Én most megyek, Ronnal megbeszélésem van. Kicsim, nem tudom, hogy mikor indulunk a bemutatóra, de utána beülhetnénk valahova vacsizni.

-Okés, jó ötlet. Nekem most úgyis dolgom van a pályán. Sziasztok –hagytam őket magukra és fogtam egy taxit. Merem remélni, hogy Kimi apró megváltozása nem Jenni javára írható. A pályára kiérve ellenőriztem amit kell, megcsináltam a papírmunkát, majd amikor meg akartam keresni Martint, véletlenül, de tényleg, meghallottam, amit Jenni mond Norbertnek:

-Nézd, nekem még mindig fontos Kimi….-mi???? Még mindig fontos neki??? Vagyis még mindig szereti. Valahogy úgy ért ez a felismerés, mint valami villámcsapás. Mondjuk nem tudom, hogy min csodálkozom. De akkor az egész bemutató, meg hogy most itt van, az azért van, hogy Kimit visszaszerezze.

-Szia, mi a helyzet? –jött oda Martin, és így sikerült kizökkentenie a gondolkodásból.

-Szia, ö…mindent ellenőriztem, megírtam a papírokat.

-Okés, köszi. Menj nyugodtan ebédelni, már nincs több munkád.

-Rendben. Köszi. –azzal már vissza is mentem a szállodába. Nem voltam igazán éhes, de azért a baba miatt ettem egy keveset.

-Szia Rollie, mi a helyzet? –hívtam fel Rolliet.

-Szia. Szép vaskos kis bizonyítékhalmaz van összegyűlőben.

-Hú, komolyan??

-Jaja, ahogy mondom. Szerintem amint visszajöttök, le is tudjuk csukni. És veled mi a helyzet?

-Csodás. Nem tudom, elég kusza most minden, majd mesélek. Légy jó, üdvözlöm Angie-t. Szia.

-Oké, szia. –Szuper, egy gonddal kevesebb. Legalább Mendezre nem kell most gondolnom. Elővettem egy magazint, és olvasni kezdtem, de egy kis idő múlva elnyomott az álom. Fél ötkor Kimi ébresztett:

-Kicsim, ideje lenne készülődnünk. 6-kor lesz Jenni bemutatója.

-És most hány óra van? –kérdeztem kómásan.

-Fél 5.

-Okés, akkor letusolok, és felveszek valamit. –azzal bevánszorogtam a fürdőbe, és letusoltam. Mire elkészültem, Kimi is elkészült. Egy farmer volt rajta, egy fehér póló és egy fehér zakó. Én egy fekete nadrágot vettem fel egy bordó blúzzal. Egy kis smink, majd lementünk a szálloda előterébe, ott találkoztunk Kimi szüleivel és Ramival. VIP jeggyel mentünk be a bemutatóra, és természetesen az első sorból csodálhattuk meg a modelleket. Jenni háromszor volt a kifutón, és mindig elképesztően jól nézett ki. De akárhányszor kijött, mindig Kimire mosolygott egyet. Mi már nem is vagyunk ott számára??? Hát igen, neki csak Kimi létezik most. A bemutató 8-ig tartott, a kijáratnál már Jenni várt minket.

-Nincs kedvetek eljönni bulizni?? –kérdezte Ramitól és tőlünk.

-Én nem kösz, már elígérkeztem Liuzziékhoz.

-Okés, és ti?

-Okés, benne vagyok –mondta Kimi, még mielőtt megszólalhattam volna.

-Nem úgy volt, hogy vacsizni megyünk?

-Menjünk inkább bulizni. –nézett rám azzal a gyönyörű szemeivel.

-Jajj, én nem akartam problémát okozni…-kezdte Jenni.

-Semmi gond, te menj nyugodtan, én inkább visszamegyek a szállodába. –mondtam.

-Okés, majd megyek édesem. –azzal kaptam egy csókot, és már ott sem voltak. Ezt nem hiszem el!!! Szívesen hallottam volna valami olyat, hogy „Kicsim, ha nem akarod, akkor nem megyünk”, vagy „Kicsim, nem lenne gond, ha elmennék??” de nem hogy „Okés, megyek.”!!! Némán ültem be Kimi szüleinek az autójába. Rami már elment, így egyedül ültem hátul. A szobánk előtt elköszöntem tőlük.

-Akkor én megyek lepihenni. Jó éjt.

-Neked is, és ne aggódj. –célzott Paula arra, hogy Kimi Jennivel bulizik.

-Nem aggódom. –azzal bementem a szobámba. Leültem az ágyra, és az ölembe vettem egy párnát. Tényleg aggódnom kellene??? A fenébe is!!! Nem hiszem, hogy nagyon divat, hogy az ember a volt feleségével megy el bulizni, miközben a jelenlegi a szállodában várja. De bízom Kimiben. Viszont Jenniben nem, és ez az, amitől aggódom. Lehet, hogy önző dolog, de nem akarok csalódni. A francba!! Nem fogok ezen agyalni. Azzal inkább lefeküdtem aludni.