Éjjel arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó. Tuti most jött meg Kimi. De hány óra van?? Mennyi??? Hajnali fél 5???? Képes volt fél 5-ig bulizni a volt feleségével??? Ezt nem hiszem el. Mivel nem akartam az éjszaka közepén kérdőre vonni, már amennyire éjszaka közepe van, inkább reggel, így inkább úgy tettem, mintha aludnék. Amikor mellém feküdt, éreztem, hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél.

-Jajj kicsim, olyan jó volt, szeretlek Jenni. –azzal hozzámbújt, és rögtön el is aludt. Mi?????????? Jenninek hívott???? Nem, ezt nem hiszem el. Felkeltem az ágyból, felöltöztem, de közben már patakokban folytak a könnyeim. Úgy látom elérte amit akart, megkapta amiért idejött. Ehhez csak gratulálni tudok. Egy kicsit rendbe szedtem magam a fürdőben, és lementem. Nem igazán tudtam, hogy hova akarok menni, csak tudtam, hogy ki onnan. Lesétáltam a boxokhoz, tekintve, hogy a pálya közel van. Egy ideig ott voltam, de nem éreztem ott jól magam. Sétálgattam a paddockban, ilyenkor még alig volt ott egy-két ember. Hátramentem a kamionokhoz, és leültem az egyik kamion kerekéhez. Nem számított, hogy melyik csapaté, csak egyedül akartam lenni. A fejem a térdeimre hajtottam és ismét utat engedtem a könnyeimnek. Egyre csak magam előtt láttam, hogy hogyan táncolhattak, hogyan csókolózhattak…egyre jobban sírtam.

-Szia, hé, minden rendben?? –kérdezte egy hang. Ránéztem a könnyes szemeimmel, akkor láttam, hogy egy alacsony, Ferrari ruhában levő srác néz rám nagy szemekkel. Biztos csodálatos látvány lehetek.

-Igen, minden. –válaszoltam két szipogás között.

-Nekem nem úgy tűnik, pláne, hogy McLarenesként egy Ferrari kamion kerekénél üldögélsz. Tessék –nyújtott felém egy papírzsepit, majd leült mellém. –Tudom, hogy nem rám tartozik, de ha beszélni akarsz valakivel, szívesen meghallgatlak. És néha jobb egy idegennek elmondani a bajt. –mondta kedvesen.

-Tudom…-szipogtam továbbra is- szerinted az normális, ha a férjed elmegy bulizni a volt feleségével?

-Hát….

-Na látod.

-De ez azért még nem a világ vége.

-De nem is a legjobb. Főleg ha aztán Jenninek hív. –kezdtem el megint sírni.

-Ú, hát ez így már neccesebb. De szerintem ülj le vele, és beszéld meg a dolgot.

-Beszéljem meg?? Szerintem nem túl sok mindent kell ezen megbeszélni. De most inkább megyek. És bocs, hogy rád zúdítottam, meg a kamion miatt is bocsi.

-Ugyan, nincs mit. Titokban tartom a kerekeket.

-Köszi. –préseltem ki magamból nagyon nehezen egy mosolyt. Hála, még mindig korán volt ahhoz, hogy sokan legyenek a paddockban. Bementem az irodába, és próbáltam elszöszmötölni valamivel. Nem volt kedvem gondolkodni. Üresnek éreztem magam. Csak néztem az előttem álló papírokat, de összefolytak a szavak. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de egyszer csak Connie nyitott be:

-Gina, itt vagy?….te jó ég, mi a baj?? –csukta be rögtön az ajtót.

-Kimi megcsalt. –borultam a nyakába.

-Mi??? Ez biztos?? Várj, tudod mit? Hozok egy teát, és szépen elmesélsz mindent. Addig maradj itt, mindjárt jövök, azzal Connie kiment, és egyenesen a büfé felé tartott, ahol összefutott a férjével.

-Két teát kérek.

-Mi az kicsim, valami baj van?

-Gina bent zokog az irodában. Állítólag Kimi megcsalta. Figyelj, ha meglátod idekint Kimit, ne engedd Gina közelébe, eléggé kivan, és tudod, hogy azt mondta neki az orvos, hogy nem szabad idegeskednie a baba miatt.

-Okés, persze. Feltartom, és egy kicsit meg is mosom a fejét.

-Helyes, de én most rohanok. –azzal már indult is vissza az irodába a két teával. –Már meg is jöttem. Tessék –adta a kezembe az egyik poharat.

-Köszi –szipogtam tovább.

-Na, most mesélj el szépen mindent. Mi történt? És miből gondolod, hogy megcsalt?

-Tegnap, Jenni is ott volt a jégautós izén, aztán meghívta a családot a bemutatójára. Délután hallottam, ahogy azt mondta Haugnak, hogy Kimi még mindig fontos neki. És ezek szerint Kimi sem közömbös iránta –szenvedtem, nem akartam megint elbőgni magam- aztán úgy volt, hogy a bemutató után elmegyünk vacsizni, de Jenni kitalálta, hogy menjünk bulizni. Rami Liuzziékkal ment, a szülők persze visszamentek, én meg fáradt voltam, és Kimivel szerettem volna lenni, de ő elment. Nem is kérdezte meg, hogy zavar-e a dolog, vagy ilyesmi. Egyszerűen ott hagyott. Aztán fél 5-kor hazatalált.

-Fél 5-kor??? –Connie teljesen ledöbbent.

-Igen, és azt mondta, hogy nagyon jó volt, és hogy szeretlek, Jenni. –kezdtem el újra sírni.

-Szegénykém.

-Annyira éreztem, hogy ez lesz. Amikor megláttam, hogy Paulával beszélgetett, már éreztem, hogy valami gond lesz. Erre tessék.

-És most mihez kezdesz? Ugye harcolsz érte? Ne add fel!!!

-Harcoljak?? Nem látom értelmét. Az ő gyerekét várom, ha ez, és hogy szeretem nem elég neki, akkor sajnálom. Nem tudok többet adni neki.

-Akkor mihez kezdesz?

-Kiveszek egy szobát, átcuccolok, aztán ha visszamentünk Angliába, lefújjuk a lakásvásárlást, lecsukom Mendezt, és vége az egész „McLarennél dolgozom”-nak.

-És utána? Ezekkel nem oldod meg a dolgot.

-Tudom. De többhöz nincs erőm. A babára is gondolnom kell.

-Akármikor, de tényleg, akármikor kell segítség, rám és Juanra mindig számíthatsz, okés?

-Okés, köszönöm. És azt is, hogy most is itt vagy.

-Ugyan már, semmiség.

-Azt hiszem visszamegyek a szállodába összecsomagolni. Elvileg Kimi még alszik, vagy már idekint van. De szerintem alszik, nem hiszem, hogy korán fel tudott volna kelni.

-Elkísérjelek?

-Nem kell, köszi. Azt hiszem menni fog egyedül.

-Rendben. De szólj, ha kellek.

-Okés, szólni fogok. Szia. –indultam szépen vissza a szállodába. Jól sejtettem, Kimi még alszik. Elővettem a bőröndömet, és némán csomagolni kezdtem. Már a cucc felével készen voltam, amikor ébredezni kezdett.

-Szia kicsim… -nem válaszoltam, csak pakoltam tovább.- …mit csinálsz?

-Pakolok –mondtam halkan.

-Pakolsz? De miért? Történt valami? –most komolyan nem rémlik neki??? –Mondj már valamit.

-Átköltözöm egy másik szobába. Így mindenkinek jobb lesz.

-Ki mindenkinek??? Gina, állj már meg. –mászott ki az ágyból.

-Mindenkinek. Neked, nekem, Jenninek…

-Hogy jön ide Jenni?? Jajj ne már! Most azért, mert elmentem vele bulizni?? –hát ez tényleg nem emlékszik semmire.- többet nem megyek bulizni vele, jó?

-Azt csinálsz, amit akarsz. –pakoltam tovább.

-De mi a baj?? Mit vétettem??

-Szereted? –álltam meg a pakolás közben.

-Mi?? Nem!!!

-Tegnap este, illetve néhány órája még nem ezt mondtad. –folytattam a pakolást, mert már csak 5 ruhadarab volt.

-Mi?? Mit mondtam?? Én nem mondtam, hogy szeretem.

-De, mellém bújtál, és azt mondtad, hogy olyan jó volt, és hogy szeretsz…

-Na látod, szeretlek.

-És hozzátetted, hogy Jenni. –kezdett újra eleredni a könnyem, Kimi meg csak állt némán. –De én nem vagyok Jenni. És nem is leszek, mert én csak Gina vagyok. És szeretlek, és sajnálom, ha ez nem elég neked.

-Ó te jó ég! –fogta a fejét Kimi. –Kicsim…

-Ne…elég nehéz ez most így nekem, ne nehezítsd meg. Nem fogom felvenni a versenyt Jennivel, mert nem tudom. Sajnálom, ha sem a baba sem én nem vagyunk elég jók, vagy elég fontosak. Csak légy boldog, jó? –azzal sírva kimentem a szobámból a bőröndömmel együtt. Beszálltam a liftbe, és két emelet között megnyomtam a „Stop” gombot.