A liftben egy kicsit sikerült összeszednem magam, legalábbis annyira, hogy a recepción már nem annyira furcsán néztek rám. Kértem egy másik szobát, majd felmentem és néhány cuccot kipakoltam. Már nem raktam ki minden ruhát, hisz felesleges. Basszus még csak nem is jön utánam! Még csak meg sem próbálja kimagyarázni magát. Ettől még rosszabbul éreztem magam. Inkább lefeküdtem, és próbáltam egy picit pihenni. Már csak a baba miatt is.

Connie nem nézhette tétlenül, hogy Gina és Kimi szakítsanak. Ki akarta deríteni az igazságot, és talán könnyebb dolga lesz, mint gondolta volna, mert éppen Jenni tartott az asztala felé.

-Szia, leülhetek? –kérdezte, mikor odaért.

-Szia, persze. Nyúzottnak tűnsz. –kezdett bele máris Connie a faggatásba.

-Keveset aludtam, tudod tegnap a bemutató, aztán meg elmentünk bulizni.

-És engem el sem hívtál –tette a durcit Connie.

-Jajj, bocsi, csak tudod ez egy olyan…hódító-buli volt. –találta meg a megfelelő szót.

-Hódító-buli?? És kit hódítottál meg?

-Kimit akartam.

-Hogy érted hogy akartad?? –bingó, ott tartottak, ahol Connie akarta, hogy tartsanak.

-Úgy, hogy Ginát szereti. Teljesen, totálisan.

-Vagyis nem volt köztetek semmi??

-Nem. Bepróbálkoztam, de nem. Megmondta, hogy őt szereti, és hogy nem akarja megcsalni.

-Ez szuper!! –fakadt ki Connie, de gyorsan helyesbített, ahogy elnézte Jenni neheztelő arcát –mármint úgy értem, hogy neked ez nem jó, de legalább így rendben jön minden.

-Ezt hogy érted? Csak nem összevesztek?

-De igen, de kérlek ne állj közéjük. Szeretik egymást, boldogok, jön a baba. Viszont Gina most rettenetesen szenved.

-Szenved?

-Igen, mert Kimi Jenninek nevezte.

-Upsz, ez kínos.

-Igen, az. De, és most bocs, hogy ezt mondom, ők egymáshoz illenek.

-Ne aggódj, nem állok közéjük. Kimi világosan kifejtette, hogy nem kér belőlem.

-És nem mondanád ezt el Ginának is?

-Szerinted hinne nekem?

-Nem tudom, de egy próbát megér. Ha ugyanezt őszintén elmondod neki, akkor szerintem megoldódna minden.

-Ha ezt akarod…akkor menjünk. –azzal elindultak a szállodába. Connie nagyon boldognak érezte magát. Örült, hogy végre ki fognak békülni Kimiék.

-Jó napot, megmondaná, hogy Gina Armando-Räikkönen melyik szobát vette ki? –kérdezte meg Jenni a recepcióstól.

-A 325-öst.

-Köszönöm –azzal elindultak a lift felé, majd fel a 4.-re.

-Nos, itt vagyunk. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de túl leszel rajta.

-Aham, neked könnyű ezt mondani. –morcoskodott egy kicsit Jenni, majd végül bekopogott. Bárki is az, nem fogom kinyitni. Feküdtem az ágyon. Akárhogy is kopog, nem.

-Gina, Connie vagyok. –okés, neki igen.

-Megyek. –keltem fel, majd kinyitottam az ajtót, de Connie helyett Jennit láttam.

-Szia…beszélhetnénk. –kezdte Jenni.

-Szia…nem hiszem, hogy ez szükséges.

-Valamit szeretne neked elmondani –szólt közbe Connie is –kérlek, csak hallgasd meg. –pár másodperc tétovázás után beengedtem őket. Ennél rosszabb már úgysem lehet a helyzet. Legalábbis remélem.

-Szóval… -fogott hozzá a mondandójához Jenni.

-Szóval?

-Nem volt köztünk semmi. –bökte ki végül.

-Ha Kimi megkért arra, hogy ezt mond, akkor felesleges strapálnod magad.

-Nem. Kimi nem tudja, hogy itt vagyok.

-Akkor? Miért jöttél ide?

-Hogy elmondjam, hogy tényleg nem volt köztünk semmi. Igaz, hogy bepróbálkoztam, de ő világosan a tudtomra adta, hogy téged szeret.

-Ezért voltatok hajnali fél 5-ig? Mi lett volna, hogy nem adja a tudtodra? Akkor most érne haza?

-Gina! –szólt közbe kedvesen Connie.

-És miért kéne ezt neked elhinnem?

-Mert szerinted ha fel tudtam volna szedni, akkor elmondanám? Max. akkor, ha tudnám, hogy elhagy téged. De! Mivel ez nem történt meg, és téged nem fog elhagyni, ezért úgy éreztem, és Connie is tett egy kicsit róla, hogy úgy érezzem, hogy el kell ezt mondanom neked, hogy legyetek boldogok. Tudom, hogy ez így baromira furán hangzik, de igaz. Nem akarok Kiminek rosszat. És ha veled boldog, akkor veled boldog. –okés, ezt most akkor tényleg el kéne hinnem?? Én már nem értek semmit – én most megyek, hagylak titeket, csak legyetek boldogok Kimivel jó?

-Jó…Jenni!

-Igen? –fordult vissza az ajtóból.

-Köszönöm. És…te is légy boldog.

-Köszi, sziasztok.

-Hiszel neki? –kérdezte végül Connie.

-Igen, de…

-De?

-De akkor miért hívott Jenninek? –taglaltam még mindig a számomra fontos dolgot.

-Nézd, ezt nem tudom. Nyelvbotlás. Biztos veled is volt ilyen.

-Nem, én nem hívtam egyszer sem Kimit Jereminek, vagy Jeremit valaki másnak.

-Jeremi?

-Hosszú történet. De visszatérve Kimihez, nem tudom, hogy mi legyen.

-Beszéljétek meg. Ennyire egyszerű. Nézd, a házasság nem egyszerű dolog, ezt soha senki nem állította. Mi is rengeteget veszekedtünk Juannal, és van, hogy még most is összekapunk egy-két dolgon, de végül megoldjuk. Együtt, mert ezt akartuk, hogy együtt legyünk. Tűzön-vízen át. Szereted?

-Igen, mindennél jobban.

-Akkor szerintem nem kell sokáig gondolkodnod azon, hogy beszélj-e vele vagy sem. Nem igaz?

-Igaz. Jajj, olyan jó, hogy itt vagy és helyre raksz. –öleltem meg.

-Erre valók a barátok, nem?

-De, igazad van. Akkor megyek is, és beszélek vele.

-Rendben, én meg visszamegyek a pályára. –azzal elindultunk a szobából, én Kimi szobájához, Connie meg a lifthez. Kopogtam, de senki nem válaszolt, így benyitottam. A szoba üres volt, Kimi sehol. De….mi ez a nagy rend?? Túl nagy rend!! Kinyitottam a szekrényajtót…üres. A fiókok?? Üresek. Ugye nem ment el??? Semmi cetli, semmi levél?? Lerohantam a portára, és a recepcióshoz mentem.

-Kimi Räikkönen szobája üres.

-Tudom.

-Ennek igazán örülök, de ő hol van? –kérdeztem idegesen. Mégis mi a nyavalyáért állnék itt lent, érdeklődve azután, hogy hol van?? Passzióból??

-Kijelentkezett. Úgy 5 perce.

-Kocsival ment el??

-Nézze, én nem kémkedem a vendégeink után.

-Kocsival ment el vagy nem?? –kiabáltam rá, mire jó néhány ember ránk figyelt.

-Kocsival.

-Köszönöm, látja, megy ez magának! –azzal faképnél hagytam, és a pálya felé vettem az irányt. Nagyon remélem, hogy oda ment. De…ahhoz nem kell kocsi!!! De akkor hol van???