Rohantam amennyire csak tudtam. Az utamba akadó McLarenesektől kérdezgettem, hogy merre van Kimi, de egyikőjük sem tudta. Nem, így nem lehet vége!!!

-Juan!! Merre van Kimi???

-Az előbb még erre volt, de nem tudom, nézd meg a szobájában.

-Okés, köszi. –vettem az irányt arra. Idegesen megálltam, és benyitottam. Végre ott volt. –Szia.

-Szia. –mondta halkan, de háttal állt nekem, és még csak meg sem fordult.

-Szeretnék bocsánatot kérni, csak féltékeny lettem amikor Jenni megjelent. Aztán már a bemutatóhoz sem volt kedvem. Hiszen ő sokkal jobb mint én, te meg rögtön igent mondtál neki mindenre, a bemutatóra meg a bulira…és nagyon rosszul esett, hogy csak úgy elmentél vele. Ráadásul hallottam, amikor Jenni azt mondta Norbertnek, hogy még mindig fontos vagy neki. Alig tudtam elaludni, folyton azt láttam magam előtt, hogy ti milyen jól elvagytok. Majd amikor hazajöttél, szinte reggel, már az is baromira pocsék érzés volt, aztán amikor Jenninek hívtál, akkor úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívem egy darabját. Mert akármennyire is küzdöttem ellene, már nem tudok nélküled élni, nekem már te vagy a Minden. Connie aztán beszélt Jennivel, aki aztán nekem is bevallotta, hogy valóban vissza akart szerezni téged, de te elküldted. Szóval szeretnék bocsánatot kérni. Meg tudsz bocsátani?? –de Kimi nem mozdult, még mindig háttal állt. Évezredeknek tűnő percekig vártam, de még mindig némán állt. Még csak rám sem néz. Éreztem, hogy kezdenek könnyek gyűlni a szemembe, és mivel még mindig nem volt hajlandó semmit sem mondani, úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha megyek. Már kinyitottam az ajtót, amikor végre megszólalt.

-Ez azt jelenti, hogy akkor ne is hívjuk Jenninek, ha kislány lesz?

-Mi? –hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon.

-Hát, hogy akkor gondolom nem örülnél, ha Jenninek hívnánk –ölelt át. –És én is bocsánatot kérek. Bunkóság volt elmenni. Sajnálom, hogy megbántottalak. –majd végre megcsókolt. Annyira jó volt ismét a karjaiban lenni, hogy az leírhatatlan. Az egész hétvégé ezek után nagyon jól eltelt. Kimi megnyerte a futamot, Juan a második lett, így az egész csapat elégedetten tért vissza Angliába. Rollie elég bizonyítékot gyűjtött össze, így Mendezt le tudtuk tartóztatni, és az egész szervezetét felszámoltuk. Igaz, hogy a McLaren elég sok pénztől esett el, de legalább megmenekült Mendeztől. A szülésig hátralévő (elég sok) időt otthon töltöttem, Kimi nem akarta, hogy megerőltessem magam, na nem mintha porcelánból lennék vagy ilyesmi…A lényeg az, hogy addig én intéztem otthon mindent. Átköltöztünk az új lakásba, és még bőven azelőtt berendezkedtünk, mielőtt elérkeztek volna az utolsó hetek. Anyuék is átköltöztek az utolsó hetekre Angliába, mellettem akarnak lenni, amikor eljön a nagy pillanat. Vasárnap anyuékhoz voltunk meghívva ebédre.

-Mehetünk kicsim? –akasztotta le a kabátomat a fogasról Kimi.

-Persze, mehetünk. –indultunk le a kocsihoz. Anyuék a város szélén vettek ki egy kisebb lakást. A kocsiban Kimi már a következő szezonról beszélt:

-Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a Japán GP az új pályán. –uh…-és a kocsira is nagyon kíváncsi vagyok. Remélem a Ferrarinál elfogadnak, bár már így is előítéleteik vannak velem szemben, hát nem jó?

-Kimi…

-Tudom, majd megmutatom nekik, hogy nem olyan vagyok, amilyennek elképzelnek.

-Kimi…

-Tudok én dolgozni este 10-ig is, ha kell. A gyárba is szívesen belátogatok, sőt, még segítek is összerakni a kocsit, ha ennyire ezen múlik a dolog.

-Kimi!

-Jajj bocs, én teljesen belefeledkeztem a mesélésbe, mi az?

-Jön a baba.

-Persze…MI??????

-Elfolyt a magzatvíz, jön a baba.

-Atya világ!! Okés, lélegezz mélyeket, ki-be-ki-be.

-Édesem, tudom, hogy kell lélegezni, de egy kórházi ágynak most jobban örülnék.

-Azonnal megyünk –azzal beletaposott a gázba, és az út kellős közepén megfordult, amit a többi autós nem nagyon díjazott, tekintve, hogy mindegyik rátapadt a dudára, és veszettül nyomta. Igyekeztem nyugodt maradni, de valójában úgy féltem, mint még soha. –Jól vagy? –kérdezte Kimi, miközben a kórház felé száguldottunk.

-Aham….aúúú.

-Még egy kicsit tarts ki!! –nyugtatgatott, egészen addig, amíg be nem értünk a kórházba. Kaptam egy csinos ki szobát, és némi fájdalomcsillapítót. Kimi felhívta a szüleimet, akik persze azonnal berohantak.

-Nyugi kicsim, nem lesz semmi baj!! –nyugtatgatott anyu is.

-Okés, semmi baj…-ismételtem el, amit mondott- Kimi, ha kislány lesz, mi lesz a neve?

-Majd bent kitaláljuk.

-Bent??

-Igen, miért? Melletted leszek.

-Ne!!!

-Miért ne??

-Ez olyan…női dolog…aúúú…szóval…a fenébe is, inkább gyere be!!

-Jól van kicsim, veled leszek, és fogom a kezed.

-Okés, de….oh te jó ég!! Egyre jobban fáj!!!

-Jó napot, azt hiszem eljött az idő Gina –jött be az orvos, így áttoltak a szülőszobába. A folyosón összetalálkoztunk Jamievel és Rollieval is, akiket apu hívott fel.

-Kitartás, aztán majd megyünk babát látogatni –szorította meg a kezem Rollie.

-Jaja, viszünk valami kis ajándékot is –adott egy puszit Jamie.

-Köszi srácok!! –odabent Kimi fogta a kezem.

-Okés, akkor most veszünk egy mély levegőt, aztán nyomunk egy nagyot! –adta ki az utasítást az orvos, amit igyekeztem követni. Auuuuuuuuu, te jó ég!!!!!!! Fááááájjjjjjjj!!!!!!! Kimi kezét iszonyatosan szorítottam. –Jó, eddig nagyon jó. Háromra ismét veszünk egy nagy levegőt, és nyomunk még egyet jó? –csak bólintani tudtam.

-Jól van kicsim, nagyon jól csinálod –simogatta meg a homlokom Kimi.

-Egy, kettő, három…Nagy levegő és nyom!! Okés, Gina, már látom a fejét. Nagyon jól haladunk. Még kétszer csináljuk, és már meg is leszünk. –valahogy csak éppen meghallottam az orvos szavait, inkább igyekeztem mélyeket lélegezni. –Jól van, felkészült a következőre?? Egy, kettő, három, nyom!!…..nagyon jó, mindjárt kint van!!

-Te jó ég!!! –szorítottam még mindig Kimi kezét, mert iszonyatosan fájt mindenem.

-Kitartás édesem, mindjárt vége.

-Okés, utolsó kör jön Gina, nagyon ügyes, menni fog. Egy, kettő, három!!…-majd meghallottam életem legszebb hangját: felsírt a kicsi. –Gratulálok!! Kisfiú!

-Istenem- kezdtem el zokogni, csak úgy potyogtak a könnyeim.

-Szeretlek. –adott egy csókot a homlokomra, és láttam, hogy ő is sír.

-Mindjárt meg is foghatják egy picit. Csak még megvizsgáljuk. –majd egy-két perc múlva a kezembe adták. Nem tudtam megszólalni, csak néztem ezt a bömbölő csöppséget, és zokogtam. Kimi is átvette tőlem egy kis idő múlva, de ő is csak csöndben nézte, miközben folytak a könnyei.

-Sajnálom, de most el kell vinnem egy picit –jött oda a nővér- és önnek is pihennie kell.

-Matias.

-Tessék? –fordult vissza az ajtóból.

-A picúr neve. –mondtam mostmár mosolyogva.

-Ja, rendben –mosolygott ő is vissza, s már vitte is.

-Annyira szeretlek!! –csókolt meg Kimi –Köszönöm ezt a csodát.

-Én is szeretlek. –csókoltam vissza. Visszatoltak a szobába, és hamarosan elnyomott az álom. Mikor felébredtem, csak anyu volt bent.

-Szia –köszöntem neki erőtlenül.

-Szia életem. Annyira büszke vagyok rád!! –ölelt meg sírva.

-Köszi. Matias jól van?

-Igen, Kimi most is vele van, igaz, hogy csak ablakon keresztül láthatja, de büszkén mutatta meg Juannak és Connienak is.

-Ők is itt vannak?? –teljesen elképedtem.

-Persze. Mind itt izgultunk értetek.

-Köszi. –mondtam még mindig álmosan.

-Aludj még, mostantól kemény időszak jön a picivel, de ha bármi kell, itt vagyok. Ja, Kimi szülei is úton vannak. –azzal anyu kiment.

-Szia édesem -jött be Kimi- gyönyörű a kisfiunk.

-Tudom, tiszta apja.

-Meg anyja. De most inkább pihenj- ült le az ágyam mellé, és megfogta a kezem, én pedig ismét álomba zuhantam. Pár napig még bent tartottak, majd végre haza mehettünk. Minden nap együtt fürösztöttük a picit, együtt etettük, együtt raktuk tisztába. Meg kell hagyni, mulatságos volt azért mindent együtt csinálni. Kimivel az ágyon feküdtünk összebújva, amikor a kicsi felsírt.

-Maradj, majd én megyek –ajánlotta fel Kimi, és már fel is pattant. Ölébe vette a picit, és ringatni kezdte, miközben egy finn dalt énekelt neki. Csodálatos őket így látni, és isteni érzés anyának lenni. Soha nem cserélném el semmiért. Van egy gyönyörű gyermekem és egy csodálatos férjem. Kell ennél több?  Szerintem ha ez a kettő megvan, akkor az ember nem kívánhat többet, hiszen mindig a legfontosabb az életben a család.

The End