Szuper, összeszedem magam, és odamegyek hozzá. Nincs ebben semmi ördöngösség. Nem fog megenni, vagy ilyenek.

-Szia, a lista alapján mi fogunk együtt táncolni.

-Szia, igen, láttam. –hát vele sem fogok órákat beszélgetni, azt már látom előre.

-És hogy állsz a táncokkal?

-Hát…

-De ugye táncoltál már valaha?

-Diszkóban. –csúcs, akkor kezdhetjük majd az alapoktól.

-Okés, majd össze kellene egyeztetnünk, hogy mikor érünk rá. Előre szólok, hogy nagyon sokat kell gyakorolni.

-Ezek csak táncok.

-Aham, valóban, csak táncok. –mondtam sértetten. Még hogy „csak” táncok!! Ezek sosem „csak” táncok!! –Megyek megnézem, hogy melyik terem a miénk. –hagytam ott, és visszamentem a listához. A 13-as próbaterem mellett láttam a Mendez-Räikkönen nevet kiírva. 13-as??? Balszerencse a köbön.

-Csak nem Kimivel táncolsz? –állt meg mellettem mosolyogva Fernando.

-De, képzeld vele.

-És mi lenne, ha azt mondanám, hogy el tudom intézni, hogy velem táncolj? –simított végig a karomon.

-Akkor azt mondanám, hogy sok sikert a versenyhez a pároddal –hagytam ott most őt. Ez komolyan egy ribinek néz?

-Láttad már a táncok sorrendjét? –jött felém Nicol, kezében 2 papírral.

-Nem, még nem.

-Jellemző, ezért hoztam neked egy papírt.

-Köszi, életmentő vagy.

-Tudom. És még mindig együtt táncolsz Scottal?

-Persze. Miért?

-Mert azt olvastam ma reggel, hogy Fabianával nevez az európai bajnokságra.

-Fabianával?? De…

-Ő is ezt mondja. De menj, és kérdezd meg tőle.

-Okés, azt fogom tenni. –előtte odamentem Kimihez. –Itt a táncok sorrendje. A 13-as próbaterem a miénk. Remélem nem vagy babonás.

-Nem, és te?

-Én sem, csak nem szeretem ezt a számot. De ha megbocsátasz, most beszélnem kell vele- mutattam Fabianára.

-Okés, itt leszek. –folytatta a beszélgetést Felipével.

-Fabiana, beszélhetnénk?

-Nocsak, Raquel Mendez. Mit akarsz? –oh, már megvan, hogy miért útálom őt ennyire.

-Igaz az, hogy Scottal nevezel a következő bajnokságra?

-Igen, miért? Csak nincs ellene valami kifogásod?

-De, történetesen van. Az, hogy Scott az én partnerem.

-Ami engem egy cseppet sem érdekel –azzal visszafordult beszélgetni.

-Hé, még nem fejeztem be. –fordítottam vissza magam felé.

-Én viszont igen! –lökött egyet rajtam. Nekem sem kellett több, visszalöktem. A következő pillanatban már a hajamat tépte, de én sem voltam rest, én meg az övét. –Te hülye ribanc!!

-Engedj el!!! Anorexiás liba!! –próbáltam ellökni magamtól. Hála pár másodperc múlva szétválasztottak minket!

-Idegbajos lotyó!! –ordibált Fabiana, miközben erősen tartotta őt Fernando.

-Fogd be!! Hülye liba! –próbáltam kiszabadulni én is fogva tartóm karjai közül.

-Fejezzétek be!! –jött oda gyorsan Keira, és hála elengedtek. Dühösen fordultam meg, hogy megnézzem magamnak, hogy ki fogott vissza, és Kimivel találtam szemben magam. –Gyerünk csajszi, ki! –adta ki a parancsot Keira, majd karon ragadott és kiráncigált. –Ez most mi volt?

-Scott ezzel az anorexiás libával nevez a bajnokságra! –dühöngtem.

-Ezzel??? Ezt nem hiszem el! És ez biztos?

-Tuti, nem tagadta. Lecserél egy ilyenre. És még arra sem képes, hogy a szemembe mondja.

-Okés, de most próbálj meg erre koncentrálni. Itt van neked Kimi, meg kell tanítanod profin táncolni.

-Ja, igazad van.

-Hé, minden rendben? –jött ki Kimi.

-Igen, és bocs, az előbbiért.

-Nem az én hajam bánta. –eresztett meg egy mosolyt.

-Na ide figyelj! Mit képzelsz te magadról! Csak így nekiesel a parneremnek? –állt meg előttem Fernando és spanyolul hadart.

-Na ide figyelj –válaszoltam én is spanyolul- nem tartozom neked semmiféle magyarázattal. Ez csak Fabiana és az én ügyem, de mond meg neki, hogy ne jöjjön a közelembe! Világos?

-De te se az övébe. –azzal sarkon fordult, és otthagyott minket.

-Agyatlan barom! –váltottam vissza angolra, mire Kimiből kitört a nevetés. Én sem bírtam sokáig, és együtt nevettünk.

-Ha neked úgy jó, délután átmegyek és megbeszélhetjük a próbákat. –komolyodott el Kimi.

-Rendben. A szobaszámot nem mondom, azt már tudod.

-Igen, de te is az enyémet.

-Hát igen. És tényleg bocsi, alapjáraton nem vagyok ilyen, csak Fabiana csúnyán keresztbe tett nekem.

-Fernandoval akartál táncolni és engem kaptál?

-Viccelsz? Vele akkor sem ha fizetnének. Na jó, érted is fizetnek, de vele akkor sem.

-Okés, értem.

-Bocs, teló –néztem a rezgő telefonom kijelzőjére, ami a következőt írta ki: Scott.

-Szia Raqu, beszélhetnénk?

-Szia, aham, kéne. Pl. elmondhatnád végre, hogy akkor kivel indulsz a bajnokságon.

-Nézd, én tényleg el akartam mondani. Csak Fabiana megkért, hogy várjunk.

-De édes! Az az apró tény nem zavar, hogy már 3 éve együtt táncolunk? Most megy a legjobban, erre te vele fogsz indulni?

-Tényleg sajnálom, de úgy érzem, hogy vele több esélyem van nyerni.

-Akkor tudod mit, sok sikert. –tettem le a telefont. Ez így három év távlatából igazán jól esett. Erre bajnokságra készültem az év eleje óta. 10 hónapja feleslegesen készültem. Ugyanis négy hónap alatt, februárra nem fogok új partnert találni, akivel sikerülne összerakni a teljes koreográfiát. Vele több esélye van nyerni. Ez fáj a legjobban.

-Vissza lehet menni a szállodába vagy lesz még valamilyen eligazítás? –jött oda hozzám Kimi.

-Nem, vissza lehet menni. –mondtam szomorúan.

-Minden rendben van?

-Hát persze. Menj nyugodtan. Délután találkozunk. –mentem vissza én is a táskámért, majd fogtam egy taxit, és visszamentem a hotelbe.