Felpattantam az asztaltól, az emberek meg mind furán néztek rám, de nem érdekelt. Rohantam ahogy csak tudtam Alfredo bácsi után. Pechemre éppen beleütköztem Kimibe.

-Hova rohansz? –tartott még mindig a karjaiban.

-Meg kell akadályoznom!!! –mutattam Alfredo bácsi után.

-Megakadályozni? Miben? –uh, ennyire rémült arcot vághatok? Totál komolyan nézett rám, bár mikor nem komoly?

-Abban, hogy rámsózza Fernandot. Engedj, utol kell érnem, még mielőtt beszél vele.

-Okés, menjünk. –indultunk el a lift felé, de pechünkre éppen előttünk csukódott be.

-Itt a másik lift. –mutattam az éppen leérkezőre. Gyorsan beszálltunk, és megnyomtam a 8. emelet gombját. Vajon Kimi miért jön velem? Mindegy, nem lényeges. Most az a fontos, hogy időben elérjem. Amint kinyílt a liftajtó, rohanni kezdtünk Fernando szobája felé, aki éppen kint beszélgetett Alfredo bácsival.

-Éppen jókor jössz Raquel. –mondta Alfredo bácsi, miközben Fernando elégedetten vigyorgott. Úgy látszik a múltkor nem ütöttem elég nagyot. –Fernando örömmel beleegyezett, hogy veled táncoljon.

-Én viszont nem szeretnék vele táncolni. –mondtam ki egyszerűen.

-De miért nem? –néztek rám értetlenül. Kimi csak állt mellettem, egy szót sem szólt.

-Mert nem. Mert nem akarok. Kész. Kimi a párom. Különben is, egy öntelt, felfuvalkodott, egoista hólyagnak tartom. –Alfredo bácsi elsápadt, Fernando arcáról meg végre eltűnt a vigyor.

-Raquel Isabel Mendez!! Téged semmi jómodorra nem tanítottak? –kérdezte Alfredo bácsi mérgesen. Szuper, muszáj mindenkinek megtudni, hogy Isabel a középső nevem?

-Csak az igazat mondtam. Különben is, te akartad rám sózni. Én egy szóval sem kértem.

-És mégis miért Kimivel akarsz táncolni? –szólt közbe Fernando.

-Semmi közöd hozzá! –vágtam rá rögtön. –Különben is, hozzá osztottak be. Nem fogok változtatni.

-Ez nem jó érv –jelent meg ismét Fernando arcán a vigyor. Ó, hogy mennyire útálom!!

-Az viszont igen, hogy a barátnőm velem táncol, nem veled. –ölelt át Kimi. MI?? Barátnő?? Én?? Ahogy elnézem, ezen mindenki meglepődött, nem csak én.

-Raquel, miért nem ezzel kezdted? –jelent meg egy mosoly Alfredo bácsi arcán.

-Jajj ugyan már! Ki veszi be ezt a baromságot, hogy együtt vannak! –csattant fel Fernando- látszik rajtuk, hogy most találták ki az egészet.

-Igen? Valóban? –kérdezte Kimi. Óóóó, semmi jót nem sejtek.- akkor ehhez mit szólsz? –magához húzott és megcsókolt. Hm…milyen jól csókol. El tudnám viselni órákig. –Elég bizonyíték? De eszedbe juthatna, amikor az én szobából távozott egy szál törülközőben. –úgy látszik ez megtette a hatását. Fernando elhallgatott, és Alfredo bácsi sem próbált meg rátukmálni.

-Nos gyerekek, akkor menjetek csak próbálni. De tudjátok mit, kaptok tőlem itt egy külön termet. Minek mennétek be a stúdióba, ha itt is próbálhattok? Nem igaz?

-Hát végül is de. Akkor köszi. Viszont mi most tényleg megyünk. Sziasztok. –indultunk el Kimivel, aki még mindig fogta a derekam, de nem a lifthez mentünk, hanem a szobájába. Amint beértünk, rögtön elengedett.

-Bocs ezért, meg a csókért is –kezdett rögtön szabadkozni. Uh, mekkora hülye vagyok.

-Nem, semmi gond. Kösz. Mármint hogy segítettél. –és én még azt hittem, hogy talán egy pillanatra tetszettem neki. De nem, csak azért tette, hogy segítsen. Hát, ezt is jó tudni. –Én akkor megyek is. Amint megtettem egy lépést, megcsörrent a telefonom.

-Raquel Mendez, tessék.

-Hallo, ismét Alicia Combs vagyok…

-Nem nyilatkozom. –raktam le rögtön a telefont.

-Újságírók?

-Aham, nem hagyják békén az embert. Nem tudom miért olyan nagy szám, hogy a partnerem nem velem indul a bajnokságon?

-Nem veled? –jajj ne, ha ő is sajnálni kezd, akkor falra mászok. –Sajnálom.

-Csak ezt ne mondtad volna. Mindegy, hagyjuk. Szia. –hagytam magára. Átöltöztem, és lementem futni. Nem árt, ha kicsit edzek, mielőtt elkezdjük a táncpróbát. A konditeremben szerencsémre egyedül voltam. Ez is csoda, tekintve, hogy mindig akad egy-két edzésmániás, aki a fél napját valamelyik gép mellett tölti. Negyed óra futás meg is tette a hatását: kiszellőztettem a fejem és kellemesen el is fáradtam. Ekkor azonban nyílt az ajtó, és Fabiana jelent meg a teremben.

-Nocsak, nocsak. Csak nem edzel? Megsúgom, hogy teljesen feleslegesen. Fernandoval lemosunk titeket a parkettről. –mondta egy gúnyos vigyor képében.

-Azt hiszem én megyek, megromlott a levegő. –mondtam én is gúnyosan és elindultam az ajtó felé. Hirtelen azonban egy kisebb súlyzó landolt mellettem. –Te normális vagy?? –fordultam vissza.

-Miért, nem tetszik? Szerintem klassz játék! –dobott felém még egyet, de már nem mellém, hanem egyenesen rám célzott. Szerencsére éppen sikerült kikerülnöm.

-Te nem vagy ép!!

-Szerintem tök vicces. Ha látnád magad, te is így gondolnád. –vett célba a következővel. Pechemre hülyén sikerült reagálnom, mert megpróbáltam elkapni –hogy miért azt magam sem tudom- és a bal csuklóm megrándult. –Áááááúúúú. –kaptam oda rögtön a csuklómhoz. És még mielőtt eldobhatta volna a következő súlyzót, nyílt az ajtó, és Kimi toppant be edzőfelszerelésben. Egy pillanat alatt átlátta a helyzetet, amit nem volt nehéz, ha vetett egy pillantást a földön szanaszét heverő és Fabiana kezében lévő súlyzókra, valamint arra, hogy fájdalmas arckifejezéssel fogom a kezem.

-Okés, gyerünk, most menj el. –mondta Fabianának, aki viszont nem mozdult –nem szoktam nőket kidobni sehonnan, de ha kell, akkor megteszem. –mondta Kimi, s Fabiana végre eltakarodott, de még egy utolsó gúnyos pillantást megeresztett. –Gyere, mutasd magad! –ült le a fekvenyomó padra keresztbe. Biztos tuti értelmesen nézhettem rá, mert elmosolyodott mielőtt megszólalt volna. –Na, gyere, csak megnézem a kezed.

-Kösz. –mondtam, majd leültem vele szembe és odanyújtottam a kezem. Gyengéden a kezébe vette, majd alaposan megnézte mielőtt masszírozni kezdte. Hm, ez tök jó. Van érzéke hozzá, az tuti. Ráadásul tök puha a keze.

-Várj csak, van itt valami…-azzal a táskájában kezdett el kutakodni, s végül valamilyen mentolos krémet vett elő, amit belemasszírozott a kezembe. Tök jól hűt, és az illata sem vészes, pedig nem igazán szeretem a mentolos cuccokat. –Jobb már? –kérdezte miközben még mindig a kezében tartotta a kezem pedig már nem masszírozta.

-Igen, sokkal, köszi. –mosolyogtam, de eszem ágában sem volt elvenni a kezem.

-Máskor inkább ugorj el, és ne próbáld meg elkapni a súlyzókat. –mondta egy kis mosoly kíséretében.

-Igen, erre már én is gondoltam. De még mindig jobb, hogy a kezem sérült és nem a lábam.

-Az igaz. –azt hiszem itt eszméltünk rá mind a ketten, hogy kezd kínosan sokáig a kezében lenni a kezem, és mind a ketten óvatosan visszahúztuk a sajátunkat.

-Nos, én megyek, hagylak edzeni. –álltam fel lassan a padról, ügyeltem arra, hogy nehogy felbukjak valamiben.

-Nincs kedved futni? –kérdezte félve.

-De, éppenséggel van. –nem baj, futunk dupla adagot, kell a kondi. Azzal mind a ketten ráálltunk egy-egy futópadra, beállítottuk a sebességet, majd elkezdtünk futni. Fél óra után én már hulla fáradtan, ő még fitten hagyta abba a futást. Örültem, hogy leülhettem, de igyekeztem nem mutatni Kimi előtt, hogy legszívesebben itt helyben összeesnék a fáradságtól. –Azt hiszem én megyek letusolok. Te nem jössz? –mikor Kimi meglepődött arcát láttam, rögtön rájöttem, hogy elég félreérhetően fogalmaztam. –Jujj, bocsi, nem úgy gondoltam, hogy te velem, csak hogy tusolni. Külön. Te nálad én nálam. Érted. –éreztem, hogy totál elvörösödtem, és ha tovább beszélek, akkor még kínosabb helyzetbe fogok kerülni. De hogy vagyok képes mindig így beégetni magam?? Komolyan, minimum 20-szor meg kéne gondolnom, hogy mit mondok ki és mit nem.

-De, megyek. –mosolyodott el, majd együtt elhagytuk a konditermet és ki-ki a maga szobájába ment letusolni.