-Aham, okés, ez így jó lesz. Tartsunk szünetet. –javasoltam egy óra körül, mert egész délelőtt a standard táncok alaplépéseit tanítottam neki.

-Végre –mondta halkan, amin én csak kuncogtam egyet.

-Akkor találkozzunk ugyanitt kettőkor, okés? Addig pihenj egyet. –mondtam mosolyogva, de igazság szerint csak a nevetésem fogtam vissza. Felmentem a szobámba, előszedtem a CD-ket, hogy nehogy fent hagyjam. Nem volt kedvem lemenni az étterembe, ezért inkább telón hozattam fel kaját. Miután elfogyasztottam az ebédem, és lassan már kettőre járt az óra, a CD-kkel együtt lementem a terembe. Vicces, most én érkeztem hamarabb. Pár perc múlva Ramón jelent meg a teremben.

-Szia, hát te? Egyedül? –nézett szét csodálkozva, miközben éppen az ő CD-jét raktam a hifibe, hogy addig se unatkozzam, amíg Kimi nem jön.

-Szia, nem sokáig. Csak szünetet tartottunk, és egy kicsit hamarabb érkeztem vissza. És te? Mi járatban erre?

-Elköszönni jöttem, mert Marina telefonált, hogy Carlotta belázasodott, így egy korábbi géppel megyek.

-Oh, szegénykém. Jobbulást neki. Te megy vigyázz magadra! –öleltük meg egymást, és pár percig így maradtunk.

-Te is. És nehogy sírj nekem –látta, hogy könnyek gyűltek a szemembe. Olyan jó volt újra találkozni és útálok búcsúzkodni.

-Nem fogok –mondtam szipogva, majd még egyszer megöleltük egymást. Pont ekkor toppant be Kimi.

-Hoppá, bocsi. –mondta Kimi, s már el is indult kifelé.

-Semmi gond, gyere nyugodtan. Én már megyek. –mondta Ramón, így Kimi megállt az ajtóban. –Na, fel a fejjel. Találkozunk még, okés?

-Aham. –bólogattam még mindig a sírással küszködve.

-Akkor szia.

-Szia. –azonnal a hifihez mentem, elsősorban azért, hogy Kimi ne lássa, hogy mindjárt elbőgöm magam. Kivettem a CD-t, s Cheloét készítettem be, amin a Slow motion van, igaz, ez is az időhúzás része volt. –Nos, akkor kezdhetjük? –kérdeztem Kimitől, amikor már egy kicsit összeszedtem magam.

-Igen. Ja és még egyszer bocs, amiért előbb beletrappoltam valamibe.

-Semmi gond, mert nem volt mibe beletrappolnod. Ramón és én csak barátok vagyunk. Együtt nőttünk fel. El sem tudnám képzelni, hogy bármi is lenne köztünk. –de most miért mondom én ezt el neki??

-Aham, értem. –szuper, most biztos teljesen lököttnek néz, bár amennyit eddig megismert belőlem az alapján nem csodálkozom.

-Inkább kezdjük. Szóval mostanra maradtak a latin táncok. Kezdjük a cha-cha-cha-val, mert abból aztán könnyű a rumba.

-Felőlem. –most tényleg ennyire lelkes? Szuper.

-Okés, akkor figyelj. –azzal elkezdtem mutatni neki a lépést. Megcsináltam háromszor, majd arra kértem, hogy ő csinálja meg. –Aham, jó lesz, csak mozgasd a csípődet.

-A mimet? –nézett értetlenül.

-A csípőd. Ne riszálj, csak mozgasd. –szegény, ha látná most a fejét. Még szerencse, hogy szándékosan háttal állunk a tükörnek. –Várj, így jobb lesz. –azzal eléálltam, megfogtam a két kezét, és az én csípőmre raktam, majd elkezdtem táncolni az alaplépést. Okés, nem szándékos, de jó érzés. De az nem lehet, hogy ennyire vonzódom hozzá. Hiszen még csak nem is ismerem. Na mindegy, inkább a táncra figyelek. –Érzed? Ennyi még belefér. Ez viszont –kezdtem jobban mozgatni a csípőmet- na ez a riszálás, ami nem kell. Most te jössz. –álltam szembe vele, hogy megnézzem, hogy hogy mozgatja a csípőjét. Elkezdte lépni a lépéseket, de még mindig merev volt. –Nem, ez így nem jó. –mögéálltam, és a kezem a csípőjére tettem. –Ennyire bőven mozoghatsz –kezdtem el ringatni a csípőjét. –Kezd csak el lépni a lépéseket!

-Így?? –nézett hátra.

-Aham, így. Zavar? –néztem rá csodálkozva.

-Nem…csak…

-Tudom, ti pasik nem vagytok ehhez hozzászokva. De most, kénytelen leszel így táncolni. Ez még csak a kezdet, lesz ennél furcsább helyzet is. Na de gyerünk, menni fog. –azzal elkezdte lépni a lépéseket. –Aham, klassz lesz, most csináld meg úgy is, hogy elengedlek –vettem le a kezem a csípőjéről, s így is megcsinálta jól. –szuper. Klassz vagy. Ez egyenlőre az alaplépés. A rumba alaplépése is hasonló, csak az lassabb, és hiányzik belőle egy lépés. –mutattam meg neki.

-Végre valami egyszerű –lélegzett fel, majd megcsinálta hibátlanul.

-Okés, akkor most nézzük meg zenére. –odasétáltam a hifihez, és elindítottam a zenét, majd folyamatos számolás mellett sikerült eltáncolnia jól.

-Na, milyen volt? –nézett rám érdeklődve.

-Hibátlan. Akkor most megnézzük együtt. –újraindítottam a számot, odamentem hozzá, majd tánctartásba álltunk és miután beszámoltam, elkezdtünk táncolni. Folyamatos számolás mellett sikerült eltáncolnunk, bár bevallom, ez a közelség hosszú távon nem lesz valami jó. –Okés, jó lesz –igyekeztem olyan távolra menni tőle, amennyire csak tudtam: a hifihez, hogy leállítsam a számot.

-Nem lenne egyszerűbb azzal? –mutatott a hifi mellett a földön heverő távirányítóra?

-Ja…de, igen. Köszi. Okés, akkor most még egyszer a cha-cha-chat, majd a rumbát, aztán ha jól megy, akkor megyünk tovább. –indítottam el a zenét ismét, majd beálltunk, és számolva eltáncoltuk az alapot. Milyen jó illata van. Igazi férfias parfüm. Basszus, nagyon figyelnem kell magamra. Kopogás zavarta meg a próbát, majd Scott jelent meg az ajtóban.

-Szia. –mondta félénken. Azok után ahogy lecserélt, még idejön?

-Szia. –mentem oda hozzá. –Mit akarsz?

-Csak szerettem volna veled megbeszélni a dolgokat.

-Nekünk nincs megbeszélnivalónk. Te döntöttél, amibe ezek szerint én nem férek bele. Innentől kezdve nem hiszem, hogy lenne bármi megbeszélnivalónk. –mondtam teljes nyugalommal. Wow, még magam is meg tudom lepni néha.

-De én akkor is rosszul érzem magam az ügy miatt. –hát érezheted is.

-Nézd, erre én nem érek rá. Menj szépen Fabianához, és tudod mit, nyerjétek meg a bajnokságot.

-Komolyan? –nézett rám csodálkozva.

-Komolyan. Sok sikert. –mondtam komolyan, viszont belül bántott a dolog.

-Kösz. Akkor szia, illetve sziasztok. Sok sikert nektek is.

-Köszi. Szia. –azzal Scott magunkra hagyott minket, én meg csak bámultam az üres ajtóra. –Folytassuk –mondtam egy kis idő múlva kedvtelenül.

-Nem muszáj, ha nem akarod. –ajánlotta fel Kimi.

-De, különben soha nem végzünk. Okés, akkor jöjjön a szamba. Most is először megmutatom, aztán majd megcsináljuk egyszerre, aztán együtt is…-azzal a délután hátralévő részét tánctanulással töltöttük. –Jó voltál, akkor mára ennyi. Holnap ugyan itt, és nem fogok késni –mondtam végezetül.

-Rendben. Szia. –ment ki a teremből, miután összeszedte a cuccát. Semmi kedvem felmenni a szobámba. Úgyis egyedül vagyok, és nem szeretek egyedül lenni. Nincs már hátra, mint előre, vagyis keresni valami flamenco zenét, és táncolni. Az egy időre kikapcsol, és ha jó sokáig csinálom, akkor már hulla leszek és csak bedőlök az ágyba aludni. Szuper, akkor hajrá. Azzal beraktam a flamenco zenés CD-met, behunytam a szemem, elképzeltem, milyen lenne nagy színpadon egyedül ezt táncolni, majd átadtam magam a zenének, és csak táncoltam. Észre sem vettem, hogy Kimi az ajtóban áll, és néz. Teljesen csak a zenére és a táncra figyeltem. Csak akkor láttam meg őt, amikor vége lett a zenének és megálltam. Uram atyám!! Mindent látott?? Szuper.

-Bocsi, csak itt hagytam a törülközőmet. –szabadkozott. Gondolom látta, hogy meglepődtem azon, hogy itt áll.

-Semmi gond. –próbáltam levegőhöz jutni.

-Neked még hogy van erre energiád? –nézett rám kérdőn, miközben felvette a padról a törülközőjét.

-Nem tudom. Ez most kellett. Kikapcsolt. –és lefárasztott. Tettem hozzá gondolatban.

-Amiatt a pasi miatt, aki délután bejött? –állt meg az ajtóban, miközben összeszedtem a CD-imet, és én is indulni készültem.

-Hát…tulajdonképpen nem miatta, hanem amiatt, amit csinált. Ilyenkor jön jól a tánc. –indultam el én is kifelé. Az ajtóban természetesen Kimi előre engedett, majd a liftek felé vettük az irányt.

-Ööö…

-Igen? –álltam meg a liftben.

-Nincs kedved…úgy értem…nem vagy éhes?

-Egy kicsit, de nincs kedvem emberek közé menni, majd felhozatok valami könnyű vacsit.

-Jah, okés. Akkor én megyek, szia.

-Szia. –mondtam az immáron becsukódó liftajtónak. Biztos jó ötlet volt nem vele menni?? Mármint, vacsizhattunk volna együtt is. Tudom, hogy nem randi, de barátkozási lehetőségnek jó lett volna. Erre tessék, elszúrom. Ez az én formám.