A fenébe is, hiszen még lemehetek. Megmondhatom neki, hogy meggondoltam magam, és mégis szívesen vacsizok vele. Igen, gyorsan átöltözöm, és lemegyek. De mit vegyek fel?? Jött elő az örök dilemma, amint beléptem a szobába, és kinyitottam a szekrényt. Jajj, csak gyorsan. Okés, ez jó lesz. Meg ez a naci. Villámgyorsan letusoltam, magamra kapkodtam a ruhákat, és elindultam lefele. Lehet, hogy mégsem ezt kellett volna felvennem? De a piros az most egyszerűen tetszett, nem voltam képes a szekrényben hagyni. A farmer meg alap. De mióta parázok én attól, hogy mit kellene felvennem?? Okés, akkor mostantól nyugi, és természetesen fogok viselkedni, óriási önkontrollal, mert ha természetesen viselkedem, akkor az néha együtt jár egy kisebb természeti katasztrófával. De tényleg csak néha. Leértem. Szuper, akkor már csak be kell mennem az étterembe. Misem egyszerűbb. Akkor hajrá. Már éppen az ajtóban álltam, amikor megláttam, hogy Kimi egy nővel nevetgél az egyik asztalnál, miközben vacsoráznak. Azt hiszem mégsem vagyok olyan éhes. Elkezdtem hátrálni, de még mindig őket néztem. Pechemre nekiütköztem valakinek.

-Bocsi –fordultam gyorsan meg, de így éppen Fernando karjaiban találtam magam.

-Szia. Neked megbocsátok. Vacsorázz velem. –fogta meg a kezem, és már húzott volna befelé.

-Nem, nem vagyok éhes, köszi. –próbáltam menekülni.

-Az előbb éppen ide akartál bemenni. Ebből az összes emberi lény azt szűrné le, hogy éhes vagy, és vacsorázni szeretnél.

-De nem. Nem vagyok éhes. –hátráltam még mindig.

-Á, értem már, hogy miért nem vagy éhes. –vette észre Fernando Kimit és a csajt.

-Jó éjt. –fordultam meg, és mentem a lifthez. Én hülye, hogy hihettem, hogy köztünk bármi is lehet. Megint naiv liba voltam. Egyszer ideje lenne már felébrednem az álomvilágomból. Nem minden szép és jó, ahogy álmainkban. A szobába érve bezártam az ajtót, majd átöltöztem, immáron pizsibe, ami nálam egy pólót és egy rövidgatyót jelent. Bebújtam az ágyba, és csak aludni akartam.

* * *

Fernando zavartalanul odasétált Kimiék asztalához és mit sem törődve azzal, hogy éppen egy beszélgetést zavart meg, így szólt:

-Sziasztok. Bocsi, hogy zavarok. Kimi beszélhetnénk egy percet?

-Szia. Hát tényleg zavarsz. Miről lenne szó? Fontos?

-Nekem nem, de neked szerintem annál inkább.

-Okés, akkor Cornelia, ha megbocsátasz, egy perc és jövök. –állt fel Kimi az asztaltól, és követte Fernandot az előtérbe, aki maga sem tudta, hogy miért csinálja mindezt. –Nos? Hallgatlak. Csak kérlek gyorsan.

-Mondd, te tényleg ekkora lúzer vagy, vagy csak nem veszed észre?

-Mi van??

-Együtt jártok, erre te mással vacsorázol? Ha már megcsalod, legalább úgy csináld, hogy ne lássa.

-Kicsoda??? Raquel?? –most esett le neki, hogy mire fel ez a nagy felindulás. De Raquel azt mondta, hogy nincs kedve másokkal vacsorázni.

-Pontosan, észlény. Itt állt az ajtóban, már éppen bement, amikor meglátott titeket. Pedig csinos volt, nagyon, gondolom csak neked. Erre te, képes vagy elszúrni. Komolyan, tanítanod kéne a „Hogyan bántsunk meg egy lányt” iskolában.

-Kösz, igazán kedves vagy, hogy így törődsz velünk, de nem kell. Ja és erről az iskoláról még nem hallottam, de te biztos járatosabb vagy ebben, gondolom te vagy az igazgatója. –azzal Kimi visszament az asztalához, de egyre csak azon járt az esze, hogy Raquel tényleg hozzá jött le, vagy csak úgy. De ezek szerint biztos, ha egyszer mégsem jött be azután, hogy meglátta őt. De vajon miért?? Csak a miértre tudott gondolni még akkor is, amikor Cornelia felhívta magához a szobájába.

* * *

Úgy látszik nekem semmi sem akar összejönni. Reggel korán keltem, lezuhanyoztam, de még így sem érzem frissnek magam, inkább úgy, mint egy kicsavart citromnak. Összekészítettem a CD-imet, majd lementem reggelizni. Egy nagy adag rántottát és kakaót kértem. Kávéhoz valahogy most nincs kedvem.

-Szia, leülhetek? –kérdezte Fernando.

-Szia, nyugodtan.

-Nézd, tegnap beszéltem egy kicsit Kimi fejével. –mi???

-Te?? Mit??? Minek??? –tettem fel egymás után a kérdéseimet. Basszus, ugye nem árulta el azt, hogy a csaj miatt nem mentem be???

-Csak felvilágosítottam arról, hogy láttad, hogy azzal a másik csajjal enyelgett. –bukta!!! Akkor tényleg randija volt. De akkor miért hívott el vacsizni??

-És mit mondott? –próbáltam nyugodt maradni, bár a szívem majd kiugrott a helyéről.

-Semmit. Visszament a csajhoz. Ahogy láttam nem nagyon bántotta a dolog. –akkor tényleg nem érez semmit. –Sajnálom.

-Semmi gond. Éreztem, hogy nem lesz komoly köztünk.

-Tényleg sajnálom. De rám bármikor számíthatsz.

-Köszi. Nincs kedved sétálni egyet? A próbánk úgyis csak egy óra múlva lesz. A hotel parkja nagyon szép, de még nem volt lehetőségem ott sétálni.

-Okés, menjünk. –miután megreggeliztem, el is indultunk.

-Imádom a parkokat. Igazi kis sziget egy-egy városi dzsungelben. –sétálgattunk egymás mellett.

-Tényleg azok. –ültünk le az egyik fa tövébe. –Neked nem hiányzik Spanyolország? –kezdett el spanyolul beszélni.

-De, nagyon. Legszívesebben mindig ott lennék. –mosolyodtam el.

-Én is, de a munkám sajnos a repülőgéphez és a versenyautóhoz köt. –nevette el magát. Milyen más most így, hogy csak ketten vagyunk. Nem értem, hogy először minek adta ezt a macsó szöveget. De biztos az imige miatt.

-És mikor tudsz hazamenni? Mármint két futam között van rá lehetőséged?

-Ritkán, csak akkor, ha a futamok nem egymást követő hétvégéken vannak. De legjobban nem is az ország hiányzik, hanem a családom.

-Gondolom.

-És a te családod? –kérdezett vissza.

-A szüleim meghaltak, 5 éve. Csak Alfredo bácsi van nekem, de még vele is ritkán találkozom, például még arról sem tudtam, hogy övé a hotel.

-Wow, akkor tényleg ritkán találkoztok. –csodálkozott.

-Hát igen.

-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? –éreztem, hogy elpirulok.

-Köszönöm.

-És erre mit mondasz? –közel hajolt, majd megcsókolt. Bevillant az esti kép, amint Kimi a csajjal vacsorázik. Hogy ennek hatására, vagy annak, hogy nem is csókol olyan rosszul, visszacsókoltam.

-Mennem kell –mondtam, amint elváltak ajkaink, majd felálltam. 

-Nekem is, mindjárt kezdünk. –mosolygott.

-Szia. –indultam vissza a hotelbe. Ezt most miért tettem??? Iránta aztán végképp nem érzek semmit. Egyáltalán miért bonyolítom én a saját életem?? A szálloda bejáratánál megláttam, hogy Kimi minket nézett, de amint megláttam, elfordult, és elment. Most akkor mi van??? Már én sem értek semmit.