Nagyon remélem, hogy időben letolja a képét. Még van 3 perce. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, és Kimi -még mindig kómás fejjel- besétált a terembe.

-Nálad mindig ilyen a reggeli ébresztés? –kérdezte morcosan.

-Nem, alapjáraton nem, de mivel te kiérdemelted, ezért ezt kaptad. Kezdhetjük? –néztem rá szigorúan.

-Kiérdemeltem? –jajj de édes ártatlan szemekkel néz. Ezek szerint totál elfelejtette, hogy mit művelt tegnap, illetve hogy mit nem művelt.

-Ahogy mondod. Kiérdemelted. Ahogyan a mai próba táncait is. A jive-val kezdünk. Kétszer megmutatom az alaplépést, aztán te jössz. –azzal eltáncoltam neki az alapot. –Tied a terep. –számolással sikerült tartania a ritmust. Nem is volt olyan rossz így másnaposan. –Hát…van még mit javulnod. Kezd elölről. –szenvedő arcot vágott, de elkezdte.

-Meddig akarod ezt az egy nyomorék lépéssort táncoltatni velem? –fakadt ki, mivel már vagy három perce ugyan azt táncoltatom vele számolással.

-Eddig. Mutatom tovább. –folytattam a lépéssort kicsit megcifrázva.

-Atya világ. Ezt nekem is meg kell csinálnom.

-Díjaznám.

-Okés, áruld már el, hogy miért vagy ilyen. –fogta meg a kezem, és maga felé fordítod.

-Nem találod ki? –mivel kérdőn nézett rám, így folytattam- Nem rémlik semmilyen program tegnap délutánról? Mondjuk egy táncpróba??? –szuper, most megint egyre dühösebb vagyok.

-Jajj, most azért vagy ilyen? Te meg Fernandoval voltál.

-Nem! Fernandoval ebédeltem!! Különbség van a kettő között, mivel én utána itt vártam rád.

-Hát akkor bocsi.

-Ennyi?? Egy „hát akkor bocsi”?

-Miért mit vársz? Te is elkéstél egyszer…-ment oda az ásványvizes üvegéhez.

-Aham, mondjuk úgy fél órát és nem egy fél napot! Ha nincs kedved ehhez az egész táncikáláshoz, akkor most szólj, és szállj ki ebből, ne az adások előtt 1 héttel!

-Most is itt vagyok nem?? Nyugi, itt leszek.

-Szuper, akkor ideje folytatni a próbát. –a délelőtt hátralévő részében a jive-val foglalkoztunk. Egész jól belejött, ahhoz képest, ahogyan indult. Kapott egy órás ebédszünetet, majd a délutánt a paso doblénak szenteltük.

-Kész, feladom, én ma már egy tánclépést sem vagyok hajlandó eltáncolni. –ült le hulla fáradtan Kimi a padlóra.

-De még csak 4 óra van! –mondtam csodálkozva. Bevallom, nem voltam meglepve, mert már az is szuper, hogy eddig bírta szegénykém, mert elég gyors tempót diktáltam.

-Felőlem este 10 is lehet, én nem mozdulok.

-Itt akarsz aludni? Kemény a padló, hidd el. –adtam a hülyét.

-Nem, talán még a szobámig el tudom vonszolni magam. –morogta. Na jó, talán ennyire nem kellett volna meghajtanom, de akkor is. Legalább megtanulta –remélhetőleg-, hogy ne menjen el anélkül egy próbáról, hogy üzenetet hagyna. Azt meg végképp nem vallom be neki, hogy én is legalább annyira elfáradtam, mint ő.

-Sziasztok, zavarok? –jött be a csajszi, akivel a múltkor együtt vacsorázott Kimi.

-Nem, már végeztünk, gyere nyugodtan. –invitáltam be, majd elkezdtem összepakolni a cuccomat.

-Mehetünk édes? –nyújtotta a kezét a csaj Kimi felé.

-Aham –kelt fel nagy nehezen Kimi. –Akkor holnap reggel jövök. Szia.

-Sziasztok. –maradtam magamra a teremben. Felmegyek, letusolok, aztán eszek valamit és bedőlök az ágyba. Így is tettem. Az álom hamar elnyomott, reggel pedig kipihenve ébredtem, még korábban is, mint akartam. Felöltöztem, és éppen az ajtómat zártam be, amikor Kimi szobájából jött ki a csaj.

-Hééé! –szólt rám.

-Igen? –ez aztán értelmes megszólalása volt így korán reggel.

-Kimi tegnap bealudt az előjátéknál. –mondta dühösen.

-Aham. És? Ehhez nekem mi közöm? Fel kellett volna ébresztenem?

-Nem!! Azt áruld el, hogy mi a fenét csináltatok?? Már alapból nem volt kedve a szexhez.

-Nézd, mi csak táncoltunk. Az meg, hogy mihez van kedves és mihez nem, illetve hogy mikor fekszik le valakivel és mikor nem, az nem az én dolgom. –komolyan nem tudom, hogy mit csinálhatnék az ilyen emberekkel. Egyáltalán miért kell velem ezeket a dolgokat megosztania??

-Ajánlom, hogy ma este legyen kedve a szexhez! –fenyegetett meg az ujjával, majd faképnél hagyott. Hát ez aztán igazán aranyos!! Legyen kedve? Nem gondolja, hogy véletlenül tőle ment el a kedve? Na jó, ez inkább gonosz volt, mint igaz. Nem is törődtem vele tovább, inkább lementem reggelizni. Miután megreggeliztem, felmentem a szobámba a CD-kért. Tiszta „Deja vue” érzésem támadt, amikor a csajszika megint akkor jött ki Kimi szobájából, amikor én zártam az ajtóm. És mit ad Isten, megint beszólt:

-Most beszéltem Kimivel, és azt mondta, hogy nem hiszi, hogy ma este együtt leszünk, mert el fog fáradni a próbán.

-Okés. –kezdtem el rendezgetni a CD-imet a kezembe.

-Erre te nekem ne mondd azt, hogy okés!!!

-Akkor nem okés. Nézd, szakadj már le rólam!! –hagytam most én faképnél őt. –Hülye picsa.

-Na, csak nem én? –futottam össze a lift előtt Fernandoval.

-Ha nő vagy, akkor igen, ha nem, akkor nem. –álltam be a liftbe.

-Talpig férfi vagyok. –szállt be ő is a liftbe. –Bebizonyítsam?? –vigyorgott.

-Nem kell. Köszi. –mondtam unottan. Az a hülye liba elszúrta a kedvem, pedig jól indult a napom.

-Kár, nem tudod miről maradsz le. –mondta önelégülten.

-Biztos akad majd egy üresfejű csajszika, aki majd nagyon kíváncsi lesz rád. –szálltam ki a liftből és elindultam a terem felé. Pechemre jött utánam.

-Ettől a hülye távolságtartástól még jobban kellesz, ugye tudod? –jött be a terembe is.

-Kár, mert ki kell hogy ábrándítsalak. Nem lesz köztünk semmi, ahogy már tegnap megmondtam.

-Pedig remek páros lennénk. –ölelt át, én viszont minden erőmmel azon voltam, hogy távol tartsam magamtól.

-Tudtommal neked is próbád van. –toltam el magamtól, de nem engedett el.

-Ráér. Most csak rád vagyok kíváncsi, senki másra. Tudom, hogy te is kívánsz engem, csak nem akarod elismeri.

-Te bolond vagy. –akármennyire próbálkoztam, mindig egyre közelebb hajolt. –Engedj már el! –okés, most már kezdem rosszul érezni magam.

-Ne mondd, hogy nem így van, mit tudna neked adni az a jégember?

-Nem jégember. –küzdöttem még mindig ellene.

-Így csókolni biztosan nem tud. –azzal magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Megpróbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült, viszont amikor elengedett, kapott egy akkora pofont, hogy az ujjaim meglátszódtak az arcán. Kimi pont ekkor lépett be a terembe.

-Minden rendben? –kérdezte rögtön.

-Aham, de vigyázz vele, eléggé harcias ma. –vigyorgott Fernando, majd kiment.

-Biztos minden rendben? –jött közelebb Kimi.

-Igen. Köszi. Csak ég a tenyerem az ütéstől –mosolyogtam.

-És mivel érdemelte ki? –kérdezte, miközben lepakolt. Most elmondjam vagy ne??? Végül is miért ne? Az ő barátnője is megosztotta velem a dolgait.

-Megcsókolt. –raktam be a CD-t a hifibe, így nem láthattam, hogy Kimi elmosolyodott.

-Mindenkit felpofozol, aki megcsókol?

-Nem. Ja egyébként nem kötekedésből, csak a barátnődet jó lenne ha takarékra tennéd.

-Barátnőmet?? Ja, Corneliát?

-Aham, biztos.

-Miért, mit művelt? –lett rögtön ideges Kimi.

-Hát…szóval…hogy is fogalmazzak…az én nyakamba varrta azt, hogy tegnap nem feküdtél le vele. És szeretné, ha ma nem fárasztanálak le. –Kimi hirtelen elsápadt. Hát…igen. Nem egy kellemes téma. –De inkább táncoljunk. –próbáltam oldani a hangulatot. –Kezdjük a rumbával, az már jól megy. –azzal beálltunk és a megszólaló zenére elkezdtünk táncolni.