Kimi bement a szobájába, s maga sem tudta, hogy miért nem csókolta meg az előbb Raquelt. Pedig pokolian kívánta, de nem. Tartotta magát. Mégis hogy nézne ki, ha lerohanná? Van szegénynek most elég baja, nem kell, hogy még ő is bonyolulttá tegye a dolgokat, hiszen abból semmi jó nem származna, ha esetleg Raquel mégsem akarna vele járni, akkor meg csak kellemetlen lenne a próba és a fellépés is.

-Hát te meg min bambultál ennyire el? –nyitott be hozzá Rami.

-Semmin. De téged nem tanítottak meg kopogni? –pakolta el a ruháit Kimi.

-De, csak nem mindig alkalmazom ezt a módszert. –dobta le magát a kanapéra Rami egy nagy vigyor kíséretében. –Na, de tényleg, min gondolkoztál úgy el.

-Raquelen. –bökte ki végül Kimi.

-Miért? Mi van vele? Csak nem tetszik?? Óóóó, tudhattam volna.

-Nem…illetve igen…de…

-Anyám de bonyolult vagy.

-Várj már! Szóval. Tetszik, de nem tudom, hogy neki mi a véleménye rólam. Plussz, most családi gondjai vannak, és nem akarom ezzel terhelni, ráadásul ha nem jövök be neki, akkor tök gáz lesz a próba meg a fellépés. –ült le Kimi Rami mellé.

-Hát…ez így tényleg bonyolulttá teszi az életed. –gondolkodott el Rami.

-Ráadásul az előbb majdnem megcsókoltam.

-Hoppá. Erre ő?

-Semmi. Tuti észrevette. –vágott gyötrődő arcot Kimi.

-Hát akkor ez van. Ezen már nem tudsz változtatni.

-Hát nem. Ja, és a lényeget még nem is mondtam.

-Jesszus, még az is van? –rémüldözött Rami.

-Van. Tudod, anélkül nem élet az élet. Na szóval, Fernando is rá van kattanva.

-Az gáz. És hogy látod, melyikőtök lesz a befutó?

-Szerintem ő biztos nem…

-A szerény Kimi Räikkönent hallhatták. –vigyorgott Rami.

-Dugulj el! Szóval eddig egyszer láttam, hogy engedte, hogy megcsókolja, viszont egyszer jól felpofozta. Basszus, ha én kaptam volna akkorát, akkor nagy ívben elkerülném. De ez a hülye meg még mindig körülötte legyeskedik. Ja, és a nagybátyja azt akarta, hogy vele táncoljon, és engem választott, nem cserélt le rá! –mondta büszkén Kimi.

-Uh, akkor tuti nincs nála minden rendben. –vigyorgott ismét Rami.

-Na jó, látom nem lehet veled komolyan beszélni. Lemegyünk enni valamit? –javasolta Kimi, és már nyitotta is az ajtót, de visszatartotta Ramit, mert meglátta, hogy Fernando Raquel ajtaján kopog.

Vajon ki lehet az?? Még pakolni sem lehet nyugodtan, mert rögtön kopognak.

-Mit akarsz? –kérdeztem nem túl kedvesen Fernandotól.

-Szia. Beszélhetnénk? –miért kell elrontani ezt a mai napot??

-Mit akarsz? –hupsz, ez nem sikerült túl kedvesre.

-Csak szeretnék bocsánatot kérni, amiért úgy letámadtalak.

-Okés, felejtsük el. Még valami? –kénytelen voltam megkérdezni, mert még mindig ott topogott az ajtómban.

-Szóval…

-Igen? –okés, gyerünk, nyögd már ki. Nincs kedvem egész délután itt álldogálni.

-Nézd, nem kertelek. Baromira tetszel. És szeretném, ha járnánk. –miért kell ezt erőltetni???

-Nézd, köszi, hogy őszinte vagy, de én is az leszek. Nem akarok veled járni.

-De miért nem?? Szuper páros lennénk, hidd el. –fogta meg a kezem.

-Ennek semmi értelme. –húztam el a kezem. –Nem akarok sem veled, sem mással sem járni most.

-És mi van Kimivel??

-Semmi. Mi lenne?? –most miért faggat??

-Vele sem járnál? De, gondolom vele igen.

-Az előbb szerintem eléggé érthetően elmondtam, hogy nem akarok most senkivel sem járni –okés, kezd elegem lenni belőle.

-Pedig ha összehasonlítasz minket, rájöhetsz, hogy sokkal többet tudnék neked adni, mint ő. Ráadásul én már világbajnok vagyok, méghozzá kétszeres. És ő??

-Na ezt most fejezd be!!! Nem azért járok valakivel, hogy mit tud felmutatni, hanem azért, mert szeretem. De feléd nem érzek semmit, érted? Semmit. –már totál ideg voltam. Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyeneket mondjon??

-Látod, ideges lettél, és őt véded. De hamar rá fogsz jönni, hogy nem fogsz neki sokáig kelleni. Csak akkor majd ne gyere sírva, hogy mégis velem akarsz lenni. –vette az irányt a szobájába.

-Egoista!!! –legszívesebben még cifráztam volna, de inkább bevágtam az ajtót, és elmentem letusolni.

-Hallottad ezt?? –hüledezett Kimi.

-Aham, minden szavukat.

-Legszívesebben beverném a képét. Vagy nem is. Szimplán eltörném a lábát. –dühöngött Kimi miközben a lift felé tartottak.

-Valóban, azzal tényleg sok mindent megoldanál. –hagyta rá Rami.

-De azt hallottad, hogy hogy elhajtotta. –mondta önelégült képpel Kimi.

-Persze, ahogy azt is, hogy nem akar senkivel sem járni. Sem veled, sem vele.

-Hogy te milyen ünneprontó vagy!! –ültek le az étteremben egy asztalhoz.

-Csak vigyázok, hogy el ne szállj.

-Oh, de rendes vagy. De most mit csináljak?

-Rendelj valami kaját. Az emberek általában ezt szokták csinálni, amikor étterembe mennek –Rami élvezte, hogy bosszanthatja egy kicsit az öccsét.

-Meg vagyok áldva veled!! Úgy értettem, hogy Raquellel mit csináljak??

-Á, vagy úgy! Nos…fogalmam sincs. Majd alakul. Hallottad, nem akar most kapcsolatot. Maradj mellette, legyél a barátja.

-A barátja?? –úgy mondta ki Kimi ezeket a szavakat, mintha valami különleges, tilos dolog lenne.

-Jaja, tudod meghallgatod, kisírhatja magát a válladon. De semmi csók és semmi szex se vele, se mással.

-Kemény dió. És ha mégis bekavar Alonso?

-Azon majd akkor gondolkodunk. Ne légy már ilyen bonyolult! Ajjaj.

-Mi az? –nézett bátyjára rémülten Kimi.

-Ne nézz hátra!

-De miért ne??

-Cornelia éppen felénk tart.

-Basszus. Ments ki!!

-Sziasztok srácok!! Ugye nem gond, ha leülök?? –s azzal máris helyet foglalt. Természetesen Kimi mellett.

-Nem, dehogy. –erőltetett egy mosolyt Kimi az arcára, s egyben segélykérően nézett Ramira.

-Szivem, mi a mai programunk?? –tette a kezét Kimi combjára, majd simogatni kezdte.

-Program? Ö…Raminak segítek.

-Valóban? –kerekedett el Cornelia szeme.

-Aham. Kocsit szerelünk.

-Na jó, akkor hagylak titeket. Légy jó édes. –azzal jó hosszan megcsókolta Kimit, majd távozott.

-Végre, hogy elment. –tért magához a csók után Kimi.

-Hát ja, viszont van egy rossz hírem.

-Micsoda?

-Raquel mindent látott. –világosította fel Rami Kimit.