Tessék. Talán Fernandonak igaza volt. Tényleg nem sokáig kellenék neki. Majdnem megcsókolt, aztán meg mással smárol. Nem is lehet rajta kiigazodni. Az lesz a legjobb, ha távol tartom magam tőle. Miközben mindezt megbeszéltem magammal, leültem egy asztalhoz, és rendeltem valami harapnivalót. Szuper, a jókedvemnek mostmár végképp annyi. Nem is értem, hogy egyáltalán mit reméltem?! Megint naiv voltam.

-Szia Raquel. Jajj de jó, hogy megtaláltalak. Tudnál vigyázni Gracielára? –jött oda hozzám Alfredo bácsi az unokájával.

-Szia. Hát…aham. Miért is ne. –tök édes, hogy mosolyog.

-De csak akkor, ha nem fog zavarni.

-Nem. Nem fog. Mikor jössz érte?

-Sajnos, csak holnap délután, mert üzleti tárgyalásom lesz.

-Rendben, nem gond. –vettem át a csöppséget. –Szia te nagy lány. –ültettem az ölembe Gracielát.

-Köszi még egyszer. A pelenkát meg a tápszert felvitettem már a szobádba, reméltem, hogy el fogod vállalni. –de jó. Mit csinált volna, ha mégsem vállalom el?

-Nincs mit, na menj, még a végén elkésel. Pá-pá nagypapi –fogtam meg Graciela pici kezét és integettem Alfredo bácsinak, aki mosolyogva visszaintegetett, majd elment. Huh, most aztán szép feladat elé nézek. Mit fogok kezdeni vele?? Még sosem vigyáztam egy kisgyerekre. Még jó, hogy tápszere meg pelusa van. A pincért megkértem, hogy küldje fel a kaját a szobámba, inkább ott eszem meg. Remélem van babakocsija, vagy addig lerakom max. az ágyra. –Na gyere, most szépen felmegyünk. –azzal elindultam a lifthez. Milyen csöndes baba. Egy hangot sem hallatott. Amint felértünk, leraktam az ágyra. Volt babakocsi is, de most mégis inkább az ágy mellett döntöttem. Melléhasaltam, és játszottam vele, amíg meg nem hozták a kajám. Időközben Graciela szépen elaludt, így ráterítettem a plédecskéjét, majd megebédeltem. A délutánt tanulással töltöttem, mert január végén lesz a vizsgaidőszak. Művészettörténetet tanulok a barcelonai egyetemen. Most éppen maja kultúra van terítéken. Nem mondom, jobban élvezném, ha mondjuk el lehetne utazni a helyszínre, és úgy megnézni, hogy mit alkottak az egyes civilizációk. Szerintem sokkal izgalmasabb lenne, és könnyebben megértenénk egy-egy dolgot. De ez van, ezt kell szeretni. Vacsora előtt nem sokkal abbahagytam a tanulást, és gyorsan letusoltam, amíg Graciela aludt. Éppen befejeztem a vacsit, amikor nyöszörögni, majd sírni kezdett.

-Jól van, nincs semmi baj. –vettem fel a karomba, és ringatni kezdtem, de nem hagyta abba. –Jól van, akkor megnézzük, hogy nincs-e tele a pelus. Szerencsére csak bepisilt, így gyorsan tisztába tettem, de még mindig sírt. –Naaa, ne sírj. –kezdtem el járkálni a szobában. Fogalmam sincs, hogy hogy lehetne elhallgattatni. Kaja. Biztos éhes. –Gyere, megnézzük, hogy mit fogsz vacsizni. –azzal letettem az ágyra, melléraktam a táskát, és megpróbáltam előkeresni a szükséges dolgokat. Cumisüveg megvan, tápszer…...okés, az is itt van. De ezt most hogy kell megcsinálni. –Jól van, mindjárt kész a vacsi. –próbáltam csitítani, nulla sikerrel. Á, használati utasítás…még jó, hogy ráírták. Gyorsan kimentem a fürdőbe, és engedtem meleg vizet a cumisüvegjébe, majd raktam bele annyi tápszert, amennyit írtak. Összekevertem, és voálá. Már készen is van. Megnéztem, hogy elég meleg-e, mert azért ezt tudom annak ellenére, hogy nem volt még dolgom gyerekkel. Szuper, elvileg pont jó, szóval eheti. A karomba vettem, és a szájába adtam a cumisüveget. Szuper. Akkor éhes volt. Huh, most megnyugodtam. Miután kiitta a cumisüveg felét, megbüfiztettem, majd megfürdettem.

-Na, jót pancsiztál? Ugye igen? Jajj de jó, amikor csöndben vagy. El sem tudod képzelni. –raktam le az ágyra, hogy előkeressem a pizsijét, de ekkor ismét sírni kezdett. –Jajj neee. Okés, mindjárt hozom a pizsid, és játszunk egyet. Jó?? Csak ne sírj. –gyorsan előszedtem a pizsijét, és nagy nehezen sikerült ráadnom. A karomba vettem, és járkálni kezdtem vele, miközben ringattam, de semmi eredmény. Talán még jobban sírt. Kezdtem egyre jobban kétségbe esni, hogy mi lehet a baja. Leraktam az ágyra, és masszírozni kezdtem a kis hasát, hátha fáj neki, de nem. Nem hallgatott el. Basszus, most mit csináljak vele??? Órákon keresztül ringattam, de nem aludt el. Egyre jobban ordított. Zene, bingó! Hogy miért nem gondoltam én erre hamarabb!! Először beraktam az El Sueno de Morfeo CD-jét, majd Melendiét, mivel nem használt. Ezután a Blue, majd végül James Blunt következett. Úgy látszott, hogy egy kicsit kezd megnyugodni. Szuper, végre. De kb. 3 szám erejéig tartott az örömöm, mert Graciela ismét ordítani kezdett.

-Kicsim, ne sírj!!! –vettem fel ismét, és megint járkálni kezdtem, de már hulla fáradtnak éreztem magam. Nem irigylem az anyákat, az tuti. Kb. fél óra múlva kopogás zavart meg minket, így leraktam az ágyra, s mentem ajtót nyitni.

-Szia. –Kimi állt az ajtóban.

-Szia. Mit szeretnél? –kérdeztem totál fáradtan.

-Te nem hallod, hogy valahol veszettül ordít egy gyerek??? Képtelenség aludni. Igazán elhallgattathatná az anyja.

-De, hallom. Gyere be. –mivel értetlenül nézett rám, megfogtam a kezét, és behúztam a szobába, az ordító Gracielához. Kimi totál elvörösödött.

-Nézd, sajnálom. Nem tudtam, hogy a te kisbabád ordít.

-Nem az enyém!!! –vágtam rá gyorsan. –Csak nem tudom elhallgattatni. –vettem fel megint, és ringattam tovább.

-Add csak ide, megpróbálom én. –nyújtotta a kezét, majd átadtam neki. Egy picit még sírt, majd csöndbe maradt.

-Ezt hogy csináltad? Én már mindent kipróbáltam. –ültem le hüledezve az ágyra.

-Nem tudom. -Ült le ő is mellém, de közben ringatta a picit. Kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon, mert abban a pillanatban, amikor átadta nekem a lánykát, az megint sírni kezdett.

-Azt hiszem nem fogok gyereket szülni. –osztottam meg a gondolatom vele.

-Ez butaság. Szuperül fogsz bánni vele. Graciela…ő egy ilyen baba. –mosolygott.

-Köszi, hogy egy kicsit csendes lett újra a szoba. –mosolyogtam már én is.

-Nincs mit, ez az én érdekem is. Nézd csak, elaludt.

-De édes így. –Kimi megpróbálta lerakni, de a pici fogta az egyik ujját, s amint megpróbálta kihúzni, szorosabban fogta.

-Most mit csináljunk? –nézett rám kérdőn.

-Nem tudom. Mindegy, csak ne sírjon.

-De ha kihúzom az ujjam, akkor felébred. –jajj ne, ez azt jelenti, hogy itt kell aludnia??? Igen, azt hiszem, hogy azt.

-Hát…nem tudom. Felőlem akár…szóval…elég nagy az ágy…elférünk.

-Hát…ööö…okés. –lerakta a csöppséget, de közben hagyta, hogy az fogja az ujját, majd megpróbált kényelmesen elhelyezkedni, ami kicsit így nehéz volt.

-Majd betakarlak. –szedtem elő a szekrényből egy másik paplant. Okés, ez az éjszaka így full gáz lesz, de valahogy muszáj kibírnom. Különben is, már éjfél van, nemsokára reggel.

-Köszi. –igazított még egy picit a paplanon.

-Nincs mit. Jó éjt. –feküdtem én is le.

-Jó éjt. –mondta Kimi is, majd pár perc múlva elaludt. Jó neki, hogy ilyen gyorsan el tud aludni. Én persze majd csak jó fél óra múlva fogok elaludni, már ha el tudok. De még szerencse, hogy köztünk van Graciela. Így legalább tuti, hogy nem fog semmi sem történni, na nem mintha akarnám, hogy legyen valami. Csak azért jobb ez így.