Nem volt szükség szavakra, világosan értettük, hogy mit akar a másik. Kimi felkapott az ölébe, miközben egyre csak csókokkal halmozott el. Az ágy felé vette az irányt, de közben egyre csak simogatott. Az ágyhoz érve óvatosan ráfektetett, majd mellém feküdt, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Az eszem azt súgta, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, de én mindig is a szívemre hallgattam. Az pedig csak Kimit akarta. Úgy öleltük egymást, mintha ez lenne az utolsó éjszakánk. Lehúzta rólam a topott, s rögtön a nyakamat kezdte el csókolgatni, de a keze máris a szoknya zipzárját kereste. Én is próbáltam lehámozni róla az ingjét, ami végül a földön kötött ki, amit nemsokára követett az én szoknyám és az ő nadrágja. Átkaroltam a nyakát, s magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. Kezem az izmos hátán kalandozott, miközben ő a combomat simogatta. Hirtelen pozíciót váltott, én kerültem felülre, de éppen csak addig, amíg kikapcsolta a melltartómat, majd rögtön vissza is fordított, majd újabb rohamot indított a szám ellen, s ismét csókcsatát vívtunk. Néhány perc múlva az utolsó ruhadarabnak is búcsút intettünk, s csak egymást kényeztettük. Kezünk felfedezőútra indult a másik testén, miközben apró csókokkal halmoztuk el egymást. A vágy őrült tempóban kerített minket egyre jobban a hatalmába, már ha akartunk volna sem tudtunk volna leállni. Egyre szorosabban öleltem, miközben gyengéden eggyé váltunk. Nem akartam elengedni, érezni akartam minden egyes porcikáját. Összekulcsoltuk ujjainkat, miközben Kimi lassan mozogott, de hamarosan gyorsított a tempón, s már nem láttam mást magam előtt, csak őt. Csak egymást néztük, majd ismét csókolózni kezdtünk. Az érzések úgy törtek rám, mintha eddig valami gátat szabott volna nekik, de ez most megszűnt, leomlott a fal. Kimi szorosan magához ölelt, s együtt éltük át a gyönyöröket, miközben végig a karjaiban tartott. Sokáig így maradtunk, csak élveztük a másik érintését, illatát. A szíve vadul zakatolt, ugyanúgy, ahogy az enyém is. A karomat cirógatta, miközben szótlanul feküdtünk egymás mellet, majd hajnal felé elnyomott az álom. Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Gyorsan fel akartam venni, hogy ne ébresszem fel Kimit, de ő nem volt mellettem.

-Igen, tessék. –szóltam bele álmosan.

-Jó reggelt. –szuper, a recepció- üzenetet hagytak az ön számára.

-Lemenjek, hogy elmondja telefonon? –nincs kedvem kimászni az ágyból, szóval jó lenne.

-Telefonon. Szóval azt üzenik, hogy most szombaton lesz az első előadás, mert a televízió megváltoztatta a programrendet. –mi??? Most szombaton??? Ma szerda van, vagyis van még a mai napon kívül 2 napunk, hogy tökéletesen felkészüljünk. Szuper, kész téboly.

-Köszönöm. –raktam le a telefont. Most pedig ideje lenne megkeresni Kimit. Köntös hiányában a takarót tekertem körbe magamon. Irány a fürdő, talán zuhanyzik. Bár kétlem, mert nem hallom a vízcsobogást. Gyanúm be is igazolódott, sem a fürdőben, sem az előtérben nem volt. Cetlit sem hagyott sehol, tehát nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, számára ez egy egyéjszakás történet volt. Ha nem az lett volna, akkor vagy itt lenne, vagy legalább egy levélkét hagyott volna. De nem. Így kellett nekem. Kár volt beleélnem magam tegnap éjjel, hogy ebből bármi lehetne. Ráadásul ha az ember a munkát keveri a szerelemmel, abból eddig még nem sok minden jó sült ki. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha megpróbálom elfelejteni ezt az egészet. A baj csak az, hogy ez nem fog menni egykönnyen, figyelembe véve, hogy ennyire még sosem éreztem senkivel sem jól magam, és hogy napi kapcsolatban vagyunk a műsor miatt. Más megoldás pedig nincs. Nem fogok ráakaszkodni, ha nem kér belőlem. Különben is úgysem tudja senki sem, hogy mi történt, szóval még a sajtóban sem cikkezhetnek rólunk -hála. Szomorúan leültem az ágyra, s a földön heverő ruháimat néztem, miközben visszagondoltam az éjszakára. Hülye voltam. Ennyi, és kész. Dühösen összeszedtem a ruháimat, bevágtam a szennyesbe, majd beálltam a tus alá, s megnyitottam a forró vizet. Majd csak túl leszek rajta, és nem gondolok rá félpercenként. De ha egyszer annyira édes!!! Nem is jégember, ahogy sokan mondják, s ahogy én is gondoltam korábban. Miután felöltöztem, lementem reggelizni, majd a szobám felé vettem az irányt. Kimi éppen az én ajtómon kopogott. Anyám, most mi legyen??? Egy pillanatra megtorpantam, majd folytattam utam a szobámhoz.

-Szia. –köszönt- beszélhetnénk?

-Szia, igen. Gyere be, én is szeretnék beszélni veled. –invitáltam be, majd leültem a kanapéra.

-Akkor kezd előbb te. –ült le velem szembe. Rendben, ha rám akarja hárítani, hogy kimondjam, akkor én mondom ki.

-Oké. Szóval szerintem hülyeség volt az, ami az éjjel történt, felejtsük el. Szerintem próbáljunk meg csak a táncórákon találkozni. –okés, akkor most nem ártana reagálnia valamit.

-Rendben, én is éppen ezt akartam javasolni. –akkor meg miért vág ilyen fancsali képet??? Na jó, én sem érzem a felhők fölött magam, de nem ezt akarta??? Ezek után kérek karácsonyra egy „Hogyan gondolkodnak a pasik” könyvet, az tuti, már ha egyáltalán ilyen létezik. –Nos, akkor én megyek is. Nem zavarlak tovább. –állt fel a fotelből, és elindult kifelé.

-Kimi! –majdnem elfelejtettem a műsort.

-Igen? –fordult gyorsan vissza.

-Üzentek, hogy most szombaton lesz az első adás. Szóval majd kellene próbálnunk. –te jó ég, hogy ez milyen hülyén hangzik. A fejemben máshogy jött ki.

-Jó. A délután megfelel? –nézett vissza az ajtóból.

-Igen. –mondtam halkan. Most miért érzem ennyire rosszul magam??

-Akkor szia. –ment ki a szobából Kimi egyenesen a bátyja szobájába. Ahelyett, hogy szépen kopogott volna, dörömbölni kezdett, amit egészen addig folytatott, amíg Rami álmos arca meg nem jelent az ajtóban.

-Te mégis normális vagy?? –engedte be dühöngő öccsét Rami. –Mi a fenének kell így dörömbölni??

-Miattad Raquel azt hiszi, hogy egyéjszakás kaland volt a tegnapi.

-Miattam?? Már bocs, nem én voltam vele. –ment be a hálóba Rami, és végigdőlt az ágyon. Pechére nem élvezhette sokáig a csöndet, mert öccse máris bent termett.

-Miért kellett neked korán reggel felhívod??? Mi??? Miért nem hívtál egy átkozott taxit??? –őrjöngött Kimi.

-Állítsd már le magad!!! Azért nem hívtam, mert nem hoztak volna el egy szál boxerban, miután az a liba kirakott a lakásból hajnalok hajnalán.

-Kellett neked Kiirának hívnod!!

-Jól van na, bocsánat!! –lett morcos Rami is. –És ezen húzta fel magát Raquel??

-Hm?? –Kimi most nem értette, hogy mire akar Rami kilyukadni.

-Azon, hogy reggel eljöttél értem?? Szerintem igazán nem lehetne kiakadva. Mert ugye hagytál neki cetlit?? –Rami kezdte érteni, hogy mit szúrhatott el egyetlen öccse.

-Milyen cetlit??

-Cetlit, üzenetet. Tudod, amit akkor ír az ember, ha elmegy valahova, de nem akarja a kedvesét felébreszteni. –próbált rávilágítani a dolgokra Rami.

-Nem, kellett volna???

-Looser!! –dőlt végig ismét Rami az ágyon.

-Most nem mondod komolyan, hogy ez a baj. –értetlenkedett Kimi.

-De. Képzeld bele magad az ő helyzetébe. Lefekszik valakivel, akinek reggelre hűlt helyét találja. Te mire gondolnál??

-Hát nem arra, hogy kapcsolatot akar velem, az biztos. –döbbent rá maga Kimi is a probléma forrására. –De akkor miért mondta az előbb, hogy felejtsük el??

-Mert passz. Csaj. Honnan tudjam?? Attól, hogy idősebb vagyok egy kicsivel még nem jelenti azt, hogy mindent tudok a nőkről.

-Hát nem. Elég csak rád és Kiirára nézni. –próbált arra célozni Kimi, hogy ideje lenne már kibékülnie a lánnyal.

-Na őt hagyjuk. Szeretnék aludni, ha nem gond.

-Nem, dehogy. És bocs, hogy így letámadtalak. –araszolt Kimi az ajtó felé.

-Már megszoktam. Na szia. –csukta rá Rami az ajtót. Okés, akkor nem kell sok mindent tennie, csak egyszerűen elmagyarázni Raquelnek, hogy mi volt reggel. Az éjszaka után már tudta is, hogy hogy fog közeledni a lányhoz.