Egész nap olyanok voltunk, mint akik nem százasok. Csak vigyorogtunk és úgy táncoltunk, mint még soha. Ekkora összhang még sosem volt köztünk.

-Együtt vacsorázunk? –kérdezte Kimi, miután befejeztük a próbát.

-Igen, csak letusolok. –mentünk egymás mellett a folyosón, majd beszálltunk a liftbe.

-Mi lenne ha együtt tusolnánk? –kezdte el csókolgatni a nyakam, mivel rajtunk kívül senki nem volt bent.

-Az, hogy soha nem jutnánk le az étterembe. –adtam neki egy pici puszit még mielőtt kinyílt az ajtó.

-Van benne valami. Akkor fél óra múlva itt? –álltunk immáron az ajtónk előtt.

-Okés, sietek. –azzal mind a ketten bevonultunk a szobáinkba, s megcéloztam a fürdőt. Viszonylag hamar elkészültem, és így több időm maradt arra, hogy kiválasszam, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete spagettipántos ruha mellett döntöttem. Vicces volt, mert egyszerre léptünk ki az ajtón.

-De pontos valaki. –viccelődött. –Gyönyörű vagy. –mondta már komolyan.

-Köszönöm. Nem mindenki szokott elkésni. –mentünk a lifhez. Pechünkre két tini éppen bent volt.

-Igazad van. És mit mondasz a másik programunkra? –fogta meg a kezem úgy, hogy senki nem látta.

-Melyikre is? –adtam a tudatlant.

-Most mondjam itt előttük?? Még túl fiatalok. –erre a mind a ketten hátranéztek, de nem éppen mosolyogtak, mire Kimit jól oldalba böktem. –Bocs srácok.

-Tiszta bolond vagy. –súgtam neki.

-Miattad. De még mindig nem válaszoltál.

-Nálad alszom. –mosolyogtam rá.

-Helyes, ezt akartam hallani. Na menjünk. –indultunk el az étterembe, majd rendeltünk vacsorát, és elfogyasztottuk, miközben jót beszélgettünk.

-Raquel, de jó, hogy megtaláltalak!! –jött lélekszakadva Alfredo bácsi.

-Valami baj van??? –jesszus de sápadt.

-Segítened kell, most. –ragadott karon, és húzott magával.

-Várj, Alfredo bácsi…adj egy percet, és megyek.

-Rendben, de siess. –azzal már el is rohant.

-Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de muszáj mennem.

-És mikor jössz vissza? –kérdezte csalódottan Kimi.

-Nem tudom, sietek. Ha végeztünk, átmegyek, jó?

-Rendben, várlak. –búcsúztunk el gyorsan egymástól, és máris rohantam Alfredo bácsihoz.

-Itt vagyok, mi a baj?? –nyitottam be Alfredo bácsi irodájába.

-Segítened kell. Egy nagy sárga borítékot keresünk. Tied az irodának a fele. –alig hittem a fülemnek. Nem mondja komolyan, hogy este egy átkozott borítékot fogok keresgélni???

-Alfredo bácsi, nem ér rá holnap?? Szívesen segítek, tudod jól, de pont most? Nincs ehhez már egy kicsit késő?

-Raquel, a te érdeked is, hogy előkerüljön az a boríték, szóval láss hozzá. –mondta szigorúan. Az én érdekem is??? Ezen meg mit ért??? Mindegy, jobb lesz ha nem faggatom tovább, csak hozzálátok keresni, ha minél hamarabb szeretnék Kimihez menni. Nekiláttam az első szekrénynek, és a felső fiók tartalmát kezdtem átnézni, majd a középsőt, azután pedig a többit. Miután ezzel végeztem, Alfredo bácsi egy másik szekrényhez vezényelt, és azt kellett átnéznem. Úgy hajnali egy körül, és három szekrény valamint megannyi iratdosszié után végre Alfredo bácsi megtalálta a borítékot.

-Jajj, köszönöm, hogy segítettél, most már menj nyugodtan pihenni. –irányított a kijárat felé Alfredo bácsi.

-Ne segítsek rendet rakni?? Az iroda úgy néz ki…

-Nem, nem kell. –tuszkolt ki az ajtón. –Jó éjt.

-Jó éjt. –mondtam már a becsukódó ajtónak. Először gyorsan átöltöztem, felvettem egy pólót és egy rövid gatyót, majd átmentem Kimihez. Igyekeztem halk lenni, mert gondoltam, hogy szegénykém már alszik. Jól gondoltam. Úgy aludt, mint a bunda. Óvatosan bebújtam mellé, nem akartam felébreszteni. Olyan édes. Megsimogattam az arcát, majd kényelmesen elhelyezkedtem.

-Azt hitted, hogy nem várlak meg? –kérdezte álmosan.

-Csss, aludj. –simogattam meg ismét az arcát.

-Mi volt az a sürgős dolog?

-Egy borítékot kerestünk. –bújtam oda hozzá.

-Borítékot?? Egy boríték miatt kellett ennyit várnom? –húzott még közelebb magához.

-Aham. –adtam egy csókot neki. –Sajnálom. Jöttem, ahogy tudtam.

-Helyes. –mosolyodott el, majd hosszasan megcsókolt, miközben a kezét pólóm alá csúsztatta.

-Nee, Kimi, most ne. –próbáltam az értésére adni, hogy most nem szeretném, miközben ő már a nyakamat csókolgatta.

-Miért ne?? –egy percre sem hagyta abba.

-Mert holnap sokat kell még próbálnunk, főleg az emeléseket. Hallod?

-Persze, figyelek rád. –aham, baromira figyel, éppen azzal van elfoglalva, hogy lehámozza rólam a pólóm. –De a szex sosem árt.

-A micsoda??? –ugye ezt most nem mondja komolyan???

-A szex.

-Szex?? –ezt nem hiszem el. Csak szex??

-Most min vagy meglepődve?? –nézett végre a szemembe.

-Szex vagy szeretkezés?? –szegeztem neki a kérdést.

-Mi? Nem mindegy? Ugyanaz. –nézett rám értetlenül. Ezt nem hiszem el. Hát nem ezt akartam hallani, az is biztos. –Most mit művelsz?? –kérdezte, miközben kibújtam az ágyból.

-Visszamegyek a szobámba.

-Raquel!! Állj már meg! –mászott ki ő is az ágyból. –Most mi a bajod?? –jött utánam.

-Az, hogy neked a szex és a szeretkezés egy és ugyanaz. Nekem viszont nem. –mentem ki dühösen a szobájából.

-Raquel, várj már!! Beszéljük már meg.

-Mit?? Azt, hogy neked ez csak szex?? Én nem egy szexpartner vagyok. Én kapcsolatot akarok. Érted??

-De várj már!! Ki mondta, hogy én nem?? –jött be utánam a szobámba.

-Te! Illetve nem így mondtad ki, de az, hogy szexet mondtál, mindent elárul.

-Mégis mi mindent?? –szuper, most már kiabálunk is egymással. –Egy hülye szófordulat miatt vitatkozunk??

-Nem, nem egy szófordulat miatt, hanem amiatt, amit neked jelent ez az egész.

-Szuper, ti nők, állandóan kiforgatjátok a szavainkat!

-Kiforgatjuk a szavaitokat?? Hát ez igazán szép. Kedves vagy. –ültem le az ágyra, de nem tudtam nyugton maradni, inkább az ablakhoz mentem.

-Okés, nézd. Nem csak arra kellesz. Nem érted? –ölelt át hátulról.

-Pedig így lehetett érteni. –néztem még mindig ki az ablakon.

-Sajnálom, nem így akartam. Nézd –fordított maga felé- fontos vagy nekem. És nem akarom ezt az egészet, ami köztünk van elszúrni. És nem akarok veled egy hülye szó miatt vitatkozni. Veled teljesen más minden. Sokkal jobb. Nem szoktam a barátnőimet egymáshoz hasonlítani, de te messze a többiek felett állsz. Érted? –simogatta meg az arcom. Basszus, lehet rá haragudni, amikor így néz?? Nem válaszoltam neki, csak megöleltem.

-Ne haragudj, olyan hülye vagyok. –bukott ki belőlem.

-Semmi gond. Csak nem akarok semmiségeken vitatkozni. Gyere, aludjunk, holnap még sokat kell gyakorolnunk. –húzott az ágy felé.

-Igazad van. –azzal bebújtunk az ágyba. Jó szorosan hozzábújtam. A fejem a mellkasára hajtottam, ő pedig átkarolt és így aludtunk el.