-Jó reggelt édesem –adott egy puszit az arcomra Kimi –ideje felkelni, hasadra süt a nap. –simogatta közben a karom.

-Akkor hasra fekszem, és alszom még. –bújtam közelebb hozzá, és a fejemre húztam a takarót.

-Kicsim, kelnünk kell. Te mondtad tegnap, hogy sokat kell még gyakorolnunk. Azt akarom, hogy anyuék egy tökéletes fellépést lássanak. –erre már én is felkaptam a fejem. –Most mi van? Miért nézel ilyen ijedten? Eljönnek anyuék is. Ma érkeznek. Ki is kell majd mennem elébük a reptérre, szóval úgy kettő körül tartani kellene egy kis szünetet. –még mindig csak pislogtam, túl sok ez az információ így korán reggel.

-Várj, én most elmegyek tusolni, aztán majd elismétled újra, jó? –másztam ki az ágyból, és azt reméltem, hogy a tusolás felébreszt. Csalódnom kellett, mert fáradt voltam. Mikor kimentem egy szál törülközőben, Kimi éppen a tv-t nézte. Az egyik sportcsatornán éppen a következő Forma 1-es idényről folyt a csevely. Annyira nézte, hogy észre sem vette, hogy csak egy törülköző van rajtam. Ha most hisztis lennék, akkor ezen tuti megsértődnék, de most csak mosolyogni tudok. Olyan édes, ahogy elmerül a témában. Apropó elmerülni egy témában. Nagyon el kéne merülnöm még a maja építészetben. Nem lenne egy hátrány, ha nem buknék meg a vizsgán. Gondolataimból a kopogás zökkentett ki. Jesszus, Kimi meg itt van.

-Kimi, kopogtak. Gyerünk, bújj el. Egy pillanat és megyek! –kiabáltam ki.

-Basszus, pont most, amikor rólam meg a Ferrariról értekeznek. –mászott ki morcosan az ágyból.

-Majd elmondom, hogy mit mondtak, csak menj már –tuszkoltam a fürdő felé. Miután rácsuktam az ajtót, körülnéztem, hogy nem maradt-e kint ruhája vagy ilyesmi, de nem, így nyugodtan mentem ajtót nyitni.

-Szia, hogy vagy? –jött be Fernando. Nem zavarta, hogy be sem hívtam, vagy ilyesmi, csak egyszerűen utat tört magának.

-Szia, kösz jól, de amint látod, éppen most tusoltam le, és szeretnék felöltözni.

-Ó, engem egyáltalán nem zavar. –vigyorgott, és leült a kanapéra.

-És minek köszönhetem a látogatásod? –nem igaz, hogy nem fogja fel, hogy szeretném ha elmenne. Esetleg adjam neki írásba??

-Csak gondoltam megnézlek, de azt nem gondoltam, hogy ilyen látványban lesz részem. –nézett rajtam úgy végig, mintha egy árucikk lennék egy boltban. A hideg is végigfutott a hátamon.

-Okés, nos láttál. Szóval… -most mondjam meg neki kerek perec, hogy húzzon el innen?

-Egyedül vagy? –állt fel a kanapéról. Hééé, ott maradsz.

-Igen, miért? –mentem oda a tv távirányítójához, hogy nőjön köztünk a távolság.

-Arra gondoltam, hogy megismerhetnénk egy kicsit közelebbről is egymást. –mi?? Ahogy megfordultam, egyenesen nekiütköztem. Mi van, szeret ütközősdit játszani?

-Nem akarlak jobban megismerni. –tettem a mellkasára a kezem, hogy biztosítsam azt, hogy ne tudjon felém hajolni.

-Pedig nem lenne rossz, hidd el. –karolt át.

-Engedj el. Légy szíves. –próbáltam eltolni magamtól. –Hallod!! Engedj el! –löktem egy nagyot rajta, de így az ágyra esett, és magára rántott engem is. –Basszus. Hülye! –próbáltam felkászálódni úgy az ágyról, hogy a törülköző rajtam maradjon, Fernando meg az ágyon. Nagy nehezen sikerült is. Egyenesen az ajtóhoz mentem. –Gyerünk, kifelé.

-Jajj ne már, most miért vagy ilyen morci? Ne mond, hogy nem volt jó érezni a testem. –állt meg előttem. Na ebből most már elegem van.

-A tested??

-A feszes, izmos testem. –vigyorgott önelégülten. Vajon ha most beverném a képét, feljelentene testi sértésért?? Vagy a produkciós igazgató beperelne, amiért az egyik sztárjának monoklija lett??

-Úgy éreztem, mintha valami plüss vacakra estem volna. Szép napot! –azzal kilöktem a szobából és rávágtam az ajtót.

-Na, milyen volt a feszes, izmos teste?? –jött ki Kimi a fürdőből. Totál ideg volt.

-Ne kezd te is. –nyitottam ki a szekrényem ajtaját. Szándékomban állt felöltözni.

-Miért? Nem volt elég izmos? –állt meg mögöttem.

-Most mi a bajod?? –rángattam ki egy farmert meg egy toppot.

-Oh, igazán semmi. Csak zavar, ha a barátnőm egy másik pasin van. –mondta dühösen.

-Ráestem, nem rajta voltam. –na jó, rajta voltam, de csak pár másodpercig.

-És legalább jó volt??

-Hagyd már abba!! Most mi a fene bajod van?? –vágtam be a szekrény ajtót.

-Mi a bajom?? Még kérded??? –állt meg dühösen az ágy előtt.

-Aham, szeretném tudni, mert a hisztin kívül nem igazán csinálsz mást. –okés, elérte, hogy totál bepörögjek. Pedig ma nem állt szándékomban senkivel sem veszekedni.

-Hiszti??? Itt bájolog, te meg hagyod.

-Mit bájolog??? Nem hallottad, hogy elküldtem?? Az nem hallatszódott át az ajtón??? –mentem be a fürdőbe, és öltözködni kezdtem. Kimi meg megállt az ajtóban, és így folytattuk tovább a veszekedést.

-Igen, elküldted. Miután ráestél. Miért nem rögtön??? Minek engedted be??

-Képzeld, nem tudom elállni normálisan az ajtót, mert nem vagyok kétajtós szekrény!! Ha majd akkora leszek, akkor megteszem. Egyáltalán mi a fenéért vagy most ilyen?? Nem történt semmi!! Elküldtem, kidobtam!!

-És legalább látott belőled valamit??

-Mi???

-Amikor ráestél. –állt meg előttem, így nem tudtam kijutni a fürdőből.

-Képzeld levetkőztem előtte. És hagytam, hogy végigtaperoljon, sőt, még egy gyors numerát is lenyomtunk. Még szép, hogy nem látott semmit. És most kiengednél végre?? –szó nélkül elállt az útból és magamra is hagyott. Szuper, a mai nap alaphangulata is megvan. Összeszedtem a cuccom, és lementem reggelizni. Az étvágyam is elment, így csak egy pirítóst próbáltam megenni egy csésze teával. Aggaszt ez a helyzet. 24 órán belül kétszer vesztünk össze. És nem a legfinomabb módon. Ordibáltunk ám rendesen. És most én érzem magam vacakul. Szuper, ő is lejött reggelizni, de még csak rám sem nézett, és leült egy másik asztalhoz. Csodás, elegem van. Ott hagytam a kaját, és inkább elmentem a próbaterembe. Csak leültem a fal tövébe, és zenét hallgattam. Fél óra múlva betoppant Kimi is.

-Kezdhetünk rumbával? –kérdeztem halkan.

-Igen. –válaszolt röviden-tömören. Rendben, nem muszáj beszélgetnünk. Máris indítottam a zenét, majd táncolni kezdtünk, de nem volt így az igazi. A délelőtt hátralévő részében inkább az emeléseket gyakoroltuk, hogy az menjen, délben tartottunk ebédszünetet, majd Kimi kiment a szülei elé a reptérre. Legalább van egy kis időm, így elmentem sétálni. Annyira rossz ez így. Nem akarok vele rosszban lenni. Ráadásul hülyeség miatt. Át fogok menni hozzá, és meg fogjuk beszélni a dolgokat, ha tetszik neki, ha nem. Kb. fél óra múlva értem vissza a szállodába, és az előtérben pont összefutottam Kimivel és a szüleivel.

-Anyu, apu, bemutatom a táncpartnerem, Raquelt. –szuper, úgy mondja, mintha idegen lennék.

-Örvendek. –mosolyogtam rájuk. –Raquel vagyok.

-Én Paula, ő meg itt a férjem Matti. –mosolygott szívélyesen az alacsony kis asszonyka.

-És hogy táncol a fiam? –kérdezte Matti egy nagy mosoly kíséretében.

-Nagyon jól. Van érzéke hozzá.

-Akkor azt biztos nem tőlem örökölte. –nevetett Matti.

-Hát nem is szívem, neked botlábad van. –simogatta meg férje arcát Paula. Milyen aranyosak, látszik, hogy boldogok.

-Elnézést, de nekem még van egy kis dolgom. Remélem még találkozunk. –búcsúztam el tőlük.

-A versenyen biztosan. –mondta Paula mosolyogva, s már mentek is tovább. Szerencsés Kimi. Hogy ilyen családja van. Meg hogy egyáltalán van családja. Szuper, most meg már a bőgés határán állok. Nagy nehezen erőt vettem magamon, és felmentem a szobámba. Elkezdtem összepakolni a cuccot a holnapi versenyre. Van egy-két cucc, amit szeretek én vinni. Miután végeztem, átmentem Kimihez.

-Szia, mit akarsz? –de kedves.

-Beszélni. –néhány másodpercig még elállta az utam, majd beengedett.

-Hallgatlak. –ült le a kanapéra.

-Ez az egész hülyeség. –fakadt ki belőlem. –Hülyeség, hogy olyan dolog miatt vitatkozunk, ami nem is fontos.

-Lehet, hogy neked nem, de nekem igen. –mondta komoran.

-Sajnálom, ha azt hiszed, hogy bármi is van köztünk, de nincs.

-Nem hiszem, de útálom, hogy így rád mászik. –szuper, megint kezdünk ordibálni.

-De nem mászik rám!! Nem engedem, nem érted?? Nem veszed észre??

-Csak azt veszem észre, hogy az a barom teljesen be van rád indulva.

-Az egy dolog. De az nem érdekel, hogy én mit csinálok?? Hülye ötlet volt átjönni. Azt hittem, hogy lehet veled normálisan beszélni, de tévedtem. –indultam el kifelé- ja és nem ártana, ha néha meg tudnál bízni bennem –vágtam be az ajtaját, de a folyosón Paulával találtam szemben magam, aki értetlenül nézett rám. –Elnézést. –böktem ki, majd bemenekültem a szobámba, és bezártam az ajtót.