Miután Kimi elment, felöltöztem, és felmértem, hogy mennyire sűrűn kell bocsánatot kérnem Alfredo bácsitól az ajtó miatt. Hát nem lett olyan nagyon vészes, meg lehet javítani, nem kell lecserélni az egész ajtót. Kiminek küldtem egy sms-t, hogy majd lent várom a próbateremben, mert azért még kell próbálnunk. Le is mentem, és ott vártam rá.

-Szia édesem, már itt is vagyok –kaptam egy csókot Kimitől.

-Szia. A szüleiddel beszéltél?  –próbáltam kideríteni, hogy milyen hangulatra számítsak az esti vacsinál.

-Aham. Szóltam, hogy ne nagyon verjék nagy dobra, hogy a kisfiuknak barátnője van.

-Jó, de nem igazán erre gondoltam, hanem a másik dologra –céloztam a kis incindensünkre.

-Á, vagy úgy. –kezdett el vigyorogni. Most meg mi baja van?? Tuti, hogy kiakadtak a szülei.

-Szóval? Mit mondott apukád?? Nagyon kiakadt?? –bele sem merek gondolni, hogy az apja most miket képzelhet rólam. Vagy az anyja. Jesszus! Az anyák így is mindig beparáznak, ha a pici fiuk randizgat vagy összejön egy csajjal, mert akkor rajta kívül már egy másik nő is belép az életébe.

-Mit mondott volna? Ő is volt fiatal. Meg anyu is, bár nem akarok belegondolni, hogy ők miket csinálhattak. –vágott fájdalmas arcot, mire önkéntelenül is elmosolyodtam. –egyébként meg semmit. Nem volt kiakadva, megérti.

-Huh, most egy kicsit megnyugodtam.

-Nyugi, nem lesz semmi gáz –ölelt át- jó fejek, és nem olyan konzervatívak, mint amilyennek kinéznek –mosolygott.

-Okés. Akkor most már akár próbálhatunk is. –bújtam ki az öleléséből és elindítottam a hifit, majd elkezdtünk próbálni. Első körben végigtáncoltuk mind az angol keringőt, mind a rumbát, majd inkább az emelésekre koncentráltunk. Az angol keringőnél leginkább kitartott emeléseink vannak, a rumbánál ezzel szemben pörgősebb, gyorsabb ritmusban zajlanak a dolgok. Az egyik emelésnél, ami közben Kimi forog, véletlenül megbotlott, és mind a ketten elestünk. Ez még nem lett volna baj, ha Kimi nem egyenesen rám esik, én meg nem ütöm be a hátam a kemény padlóba.

-Uuu, jól vagy?? –kérdezte Kimi amikor látta, hogy eléggé fájdalmas arcot vágok.

-Aham, csak még fekszek itt egy kicsit –azt hiszem nem most fogok megmozdulni.

-De ugye egyben vagy?? Nem tört el semmid???

-Édes vagy, hogy így aggódsz, de nem úszod meg a versenyt. –próbáltam feltápászkodni. Basszus, hogy a fenében tudtam ilyen bénán esni??

-Ígérem ott nem ejtelek így le.

-Miért? Ott hogy akarsz leejteni?? –de édes, elpirult.

-Sehogy. –válaszolta gyorsan, majd segített felkelni. –Na gyere, úgy látom megint elkél az a csodakrémem. –vezetett a padhoz, majd leültetett. Tisztára úgy kezel, mintha még járni sem tudnék, pedig csak a hátam ütöttem meg. Na jó, azt viszont nagyon. –Vedd le a felsőd. –ült le mögém. Mivel egy kicsit fájt a mozdulat, Kimi segített megszabadulni tőle. Miközben masszírozta a hátam, apró puszikat adott a nyakamra.

-Kellemest a hasznossal? –kérdeztem nevetve.

-Aham, miért, nem tetszik? –csúsztatta a kezét egyre lejjebb.

-De, és határozottan használ a krém.

-Csak a krém? –csúsztatta a kezét most a hasamra. Tisztára libabőrös lettem az érintésétől. Nem bírtam ki, hátrafordultam, és megcsókoltam.

-Gyerekek…. –nyitott be Matti. Basszus, már megint!!!! Gyorsan magam elé kaptam a felsőmet, azzal próbáltam takarni magam, de most jobb helyzetben voltam. Volt rajtam melltartó, meg hát ugye csak a felsőmet vettem le. -…Kimi, beszélnünk kell!! –mondta komolyan, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.

-Azt hiszem most vágtam el végleg magam a szüleid előtt. –bújtam bele a felsőmbe.

-Ne viccelj, imádnak. –adott egy puszit a homlokomra.

-Ja, persze. –inkább megpróbáltam egy-két nyújtó gyakorlatot végezni, hátha attól egy kicsit jobb lesz.

-Raquel!! Ne légy ilyen! Kedvelnek, mondom. –ment ki Kimi a teremből, és egyenesen a szülei szobájához ment, mert úgy gondolta, hogy ha valami komoly dologról akar az apja beszélni vele, akkor azt csakis ott fogja megemlíteni. –Sziasztok, itt vagyok, miről van szó? –foglalt helyet Kimi immáron a szülei szobájában.

-Azt hiszem én most inkább megyek –állt fel Paula- ezt kettőtöknek kell megbeszélni. –azzal már el is hagyta a szobát, ahol Kimi egyedül maradt az apjával.

-Nézd fiam…-kezdett bele Matti a mondandójába- tudom, hogy már nem szólhatunk bele az életedbe, hiszen felnőtt férfi vagy, de….

-De? –Kimi nem igazán értette, hogy hova akar kilyukadni az apja, de gondolta, hogy kínos vagy komoly lehet, mert látta az apján, hogy keresi a megfelelő szavakat.

-De ugye tudod, hogy nem a szex körül forog minden? –Kimi rögtön megértette, hogy mire céloz az apja, s önkéntelenül is elnevette magát.

-Jajj apa!! Már azt hittem, hogy valami komoly dologról van szó.

-Ez nem elég komoly?? –hüledezett Matti. –Nem hiszem, hogy jó ötlet pont a táncpartnereddel alkalmi kapcsolatba bonyolódnod.

-Honnan veszed, hogy alkalmi a kapcsolat? És ha az? Miért baj, hogy pont vele?

-Fiam! Ha néhány nap múlva ejted, akkor szerinted hogy tudtok majd próbálni? Az is lehet, hogy akkor már a versenyen sem lesz hajlandó veled táncolni. Az meg hogy fog kinézni?

-Apa, köszönöm, hogy aggódsz, de nem hiszem, hogy ez most alkalmi kapcsolat lesz. De egyébként honnan szeded ezt? –már fúrta az oldalát ez a kérdés, miközben az apja érvelését hallgatta, s egyre jobban várta, hogy milyen választ fog adni az apja.

-Hogy honnan szedem?? Hát ez eléggé vicces kérdés. Emlékezz csak vissza fürdőszobás dologra, vagy az előbbire.

-Okés, a fürdőszobás az tényleg az lett volna, de a mostaninál tévedsz. Elejtettem, és ráesett a hátára, csak bekentem krémmel a hátát.

-Jajj fiam, én sem most jöttem le a falvédőről. Láttam amit láttam. Én csak arra akarok kilyukadni, hogy nehogy hülyeséget csinálj. Még akkor szakíts vele, amikor esélyed van rá, nehogy túl késő legyen.

-Na mostmár végképp nem tudok kiigazodni rajtad! –csattant fel Kimi –Mit szeretnél?

-Természetesen azt, hogy boldog legyél. Csak nehogy olyan ember mellett kelljen élned, akit már nem szeretsz, de mégis vele vagy, mert esetleg…

-Esetleg?? –Kimi egyre idegesebb lett. Nem tudta mire vélni, hogy az apja ilyeneket mond.

-Esetleg teherbe ejteti magát, és utána már nem szabadulsz.

-Ő nem ilyen!! –vágott vissza élesen Kimi.

-Ó hát persze hogy nem. Nézd, én csak szeretném, ha vigyáznátok! Nem akarom, hogy olyanba kényszerülj bele, amit te magad sem akarsz. Ráadásul…

-Ráadásul?? Mi van még?? –Kimi már teljesen ideg volt, nem várta ezt az apjától, s egyre inkább szabadulni akart a szobából.

-Ráadásul jó lenne, ha a pénzedre is figyelnél. Biztos vagy benne, hogy téged szeret és nem a bankszámládat?

-Na ebből most már elég!! Az az én pénzem. Nem kell rá vigyáznotok!!

-De igen, ha már te nem vagy rá képes!!

-Esetleg nem akarjátok lekötni?? És akkor majd 50 évesen megkapnám a pénzem. Biztos, hogy nem költeném el holmi Raquelekre!! –vágta be az ajtót maga mögött Kimi, és majdnem feldöntötte a szembejövő bátyját.

-Hééé, beléd meg mi ütött?? –ment Rami rögtön Kimi után.

-Elegem van!! 27 éves vagyok, és még mindig úgy kezelnek, mint egy 5 évest!! Védekeztek?? Vigyázz a pénzedre!! Az a csúnya Raquel még a végén mindenedtől megfoszt!!

-Jajj ne foglalkozz már ezzel!! Tudod, hogy hányszor kaptam én is meg ezt?? Már kívülről tudom az egészet. Hallgasd meg őket, bólogass és kész. Aztán meg csináld azt, amit szeretnél.

-Könnyű mondani. –dühöngött még mindig Kimi, amikor benyitott a táncterembe.

-Mi a baj? –kérdeztem, mert láttam rajta, hogy mindjárt felrobban.

-Csak megkapta apától a szokásos hegyi beszédet. –világosított fel Rami- Én most megyek, beszélek apával. –sziasztok. –hagyott minket magunkra.

-Na, mesélj, mi volt? –kérdeztem félve, miközben leültünk a padra.

-Az, hogy apám azt hiszi, hogy egy pénzéhes nő vagy, és feltett szándékod, hogy most rögtön teherbe ess tőlem, hogy felmarkold a pénzem, és magadhoz láncolj. –mesélte el dühösen, hogy miről folyt a csevely az apjával.

-Ó… -hát erre most nem igazán tudok mit mondani- és te mit gondolsz?

-Hogy értve, hogy mit gondolok? –lepődött meg a kérdésem hallatára.

-Mit gondolsz azzal kapcsolatban, amit mondott. –ezt muszáj tudnom.

-Azt, hogy ez az egész hülyeség. Érzem, hogy szeretsz, és nem hiszem, hogy a pénzem miatt vagy velem.

-Szeretlek! –csókoltam meg. Fáj, hogy az apja így vélekedik rólam, de igazság szerint nem csodálkozom azok után, amit látott. Majd beszélek vele, és talán megváltozik a véleménye.