Kimivel már nem próbáltunk sokáig, nem akartam, hogy nagyon lefáradjon a verseny előtti napon. Szerette volna, ha vele alszom majd ma, de megmondtam, hogy nem. A verseny előtti éjjelt egyedül szoktam tölteni. Ez amolyan rituálé. Vagy mindenki nevezze annak, aminek akarja. A lényeg, hogy egyedül legyek. Éppen azt terveztem, hogy felteszek majd valamilyen relaxációs zenét, meggyújtok néhány gyertyát, amikor betoppantak Kimi szülei.

-Szervusz. Nincs már itt Kimi? –kérdezte mosolyogva Paula.

-Nem, viszont szeretnék önökkel beszélni, ha lehet. –hagytam abba a pakolást.

-Persze, nyugodtan. –csukták be maguk mögött az ajtót. Matti arcáról semmit nem tudok leolvasni, Paula mosolygása meg inkább riasztó, mint megnyugtató. De nem érdekel, el fogom mondani a mondókámat, és végig is fognak hallgatni. Remélem.

-Kimiről és rólam lenne szó. –amint ezt kimondtam, Paula rögtön elkomolyodott. –Csak szeretném megtudni, hogy miből gondolták, hogy csak a pénze miatt vagyok vele? Az meg sem fordult a fejükben, hogy esetleg őt magát szeretem?? Eléggé lebecsülhetik a fiukat, ha azt gondolják, hogy csak a pénze miatt lehet őt szeretni. Nem kell a bankszámláján levő összeg, és ha esetleg nem hisznek nekem, adhatok egy bankszámla kivonatot, mert az én számlámon sem kis összeg van. Az meg, hogy egy gyerekkel kötöm magamhoz ki van zárva –azt nem kötöm az orrukra, hogy miért, ahhoz semmi közük.

-Nem akarsz gyereket?? –szörnyedt el Paula. Na ez most jó vagy rossz?

-Nem. Sem a korom, sem a mostani dolgaim nem teszik azt lehetővé, hogy gyereket vállaljak.

-De majd később akarsz, nem? –kérdezte ismét Paula.

-Azt hiszem nem. Nem. –biztos hogy nem.

-Hogyhogy nem??? –basszus, megint ez az elszörnyedt arckifejezés. Most már végképp nem tudom, hogy mit mondjak nekik.

-Csak egyszerűen nem. Nem vagyok az az anyatípus. A lényeg, hogy azt szerettem volna Önöknek elmondani, hogy engem nem érdekel Kimi vagyona. És ha most megbocsátanak, mennem kell. –hagytam magukra őket a teremben. Felmentem, leraktam a cuccaimat, majd rendeltem fel kaját. Szegény Alfredo bácsi megcsináltatta az ajtómat, amit a múltkor Kimi volt szíves betörni. Szétpakoltam a szobában és a fürdőben a gyertyáimat, behúztam a függönyt, beraktam egy CD-t, és vettem egy forró fürdőt. Belebújtam egy toppba és egy rövid naciba, és bebújtam az ágyba. Nem akartam még aludni, csak egy kicsit pihenni. Ennek azonban búcsút kellett mondanom, mert kopogtak. Kimi állt az ajtóban.

-Szia. Bejöhetek? –kérdezte.

-Szia, persze. Gyere csak. –álltam el az útból.

-Huh, ez aztán… -mosolygott, miközben kereste a szavakat miután végignézett a sok-sok égő gyertyán. –Csak nem rám vártál? –ölelt át rögtön.

-Igazság szerint nem. –vallottam be neki töredelmesen.

-Ez fájt. De most az egyszer megbocsátok. –és máris kaptam egy hosszú csókot, miközben a keze máris a toppom alá csúszott.

-Nee, Kimi most ne. –toltam el egy kicsit magamtól.

-Miért? Mi a baj? –szegénykém, látszik rajta, hogy nem ezt várta.

-Mert a versenyek előtti éjszakát mindig egyedül töltöm. Ez amolyan babona.

-Nekem meg az a babonám, hogy a versenyek előtt nem alszom egyedül. Nos, mi legyen?– mosolygott ezerrel. Kész, ezzel megfogott. Nem tudok neki mit mondani.

-Rendben, itt aludhatsz, de tényleg csak alszunk! –figyelmeztettem, hogy ne várjon mást.

-Szuper! –kaptam máris egy csókot.

-Ja, és segíts elfújni a gyertyákat. Nem akarom, hogy felgyulladjon a szálloda. –mentem be a fürdőbe és sorra elfújtam őket. Kimi pedig a szobában lévőket fújta el.

-Te mindig ennyi gyertyát szoktál meggyújtani? –szörnyülködött szegénykém.

-Csak néha. Ne de gyere, te akartál annyira itt aludni. –bújtam be az ágyba.

-Ha így hívsz, akkor nem is megyek. Mond meg nyugodtan, ha zavarlak. –lett rögtön morcos.

-Nem úgy értettem. Csak nem szeretek sokáig egyedül lenni, és fázom is egy kicsit…- kezdtem húzni az agyát.

-Csodálkozol? Olyan egy szál kis ruhában aludni… -vigyorgott ismét, miközben bebújt mellém, és szorosan átölelt- jobb már?

-Határozottan. –csókoltam meg.

-Ez nem ér. Ha ilyen vagy, nem tudom, hogy hogy leszek képes csak aludni. –simogatta a hasam. Először csak a toppon keresztül, majd becsúsztatta a kezét a ruha alá.

-Pedig muszáj lesz. –hunytam be a szemem, de nem hagyta abba a simogatást. A következő pillanatban már apró puszikat kaptam a hasamra, majd a nyakamra, végül megcsókolt. Fenébe a babonával, hogy lehet neki ellenállni??? Sehogy! Nem bírtam ki, visszacsókoltam, és hagytam, hogy az érzelmeim kerekedjenek felül. Egy kis idő múlva Kimi egy kicsit elhúzódott

-Mi az? Most miért nem folytatod? –néztem rá kérdőn. Nem értem, most meg mi a baja?

-Te mondtad, babona. –azzal megfordult, és nyakig magára húzta a takarót. Úúúú, hogy milyen….!!!

-Gonosz vagy –fordítottam neki én is hátat, és jól betakaróztam. Persze nem haragudtam rá, sőt. Jól esett, hogy tiszteletben tartja a kérésemet. Egy kis idő múlva megfordult, és átkarolt, hogy így aludjunk el. Reggel egyszerre ébredtünk, és együtt is reggeliztünk. Tök idilli most minden, csak félek, hogy elszúrok valamit. Vagy csak szimplán elromlanak a dolgok. De erre nem szabad gondolnom. Most az a fontos, hogy az este jól sikerüljön. Kimivel bementünk délelőtt a stúdióba, és annyi időt kaptunk, hogy kétszer el tudtuk táncolni mind a két táncot. Egy dolog aggaszt, hogy a parketta pokolian ragad. Lekenték valamivel, hogy ne csússzon, de így még rosszabb. De nem gond, majd megoldjuk. Bepúderezem a cipőink talpát. A stúdióban együtt ebédeltünk a többi párral, tök jól elbeszélgettünk, kivéve persze Fabianát. Kimivel legszívesebben kettesben lettünk volna, de ha félrevonultunk volna, akkor tuti feltűnt volna mindenkinek, amit próbálunk titkolni. Délután még az emeléseket elpróbáltuk, majd elmentünk az eligazításra, ahol elmondták, hogy ki ki után következik, kiosztották az öltözőket, bemutatták a fodrászokat, sminkeseket és persze a műsorvezetőket. Az eligazítás után még visszamentünk a szállodába egy picit pihenni, majd délután vissza a stúdióba. A fodrász megcsinálta a hajam. Csinált egy tök ari félkontyot. Utána a sminkes vett „kezelésbe”, a szürke különböző árnyalataival játszva egy szuper sminket csinált. Az idő nagyon elrepült, így máris kezdődött a műsor. Mi az ötödik páros voltunk, és mivel az angol keringővel kezdtünk, azt a ruhát vettem fel. Rendben sikerült eltáncolnunk, az emelés is klasszul sikerült, tökre meg voltam magunkkal elégedve. A folyosón lopva megcsókoltuk egymást, amikor biztosak voltunk benne, hogy senki sem lát minket, majd bevonultunk az öltözőbe, és átöltöztünk a rumbához, valamint egy picit pihentünk is, hiszen nem kevés idő, míg a többiek eltáncolják a keringőjüket. Éppen beszélgettünk, amikor kattanást hallottunk. Egyből tudtam, hogy mi történt: valaki kívülről bezárta az ajtót.

-Hééé!!! –rohantam rögtön oda, és dörömbölni kezdtem.

-Sok sikert a rumbátokhoz! –hallottam Fabiana gúnyos hangját.

-Nyisd ki az ajtót!!!!! Azonnal!!! Nem hallod??!!! –ordibáltam. De minek??!! Nem lehet rá hatni.

-Nem őrültem meg!! Nem engedem, hogy megnyerjétek a versenyt!! Jó szórakozást!! Pancserek! –azzal már csak a cipőkopogást hallottuk.

-Ezt nem hiszem el!! –néztem kétségbe esetten Kimire.

-Nyugi, úgyis fel fog tűnni nekik, hogy nem vagyunk ott. Előbb-utóbb keresni fognak.

-A kérdés csak az, hogy mikor. De az biztos, hogy ha kijutunk innen, akkor megfolytom!!

-Segíthetek? –kérdezte Kimi egy ördögi mosoly kíséretében.

-Nem, elég ha engem lecsuknak, neked ott van a karriered. –bújtam oda hozzá.

-Ha te buksz, én is bukom. –csókolt meg. Olyan jó, hogy itt van. Hogy ő van nekem. A következő pillanatban felcsendült a főcímzene, és a színpadra szólították az első párost, majd szépen folytatták sorban, miután eltáncolták a táncaikat. Hallottuk, ahogy a nevünket szólítják, majd mivel nem mentünk ki, a következő párost hívták ki. Szuper, elvileg akkor most keresniük kellene minket. De akkor hol vannak már??

-Nem tudnád betörni jobban mondva kitörni az ajtót?? –jutott eszembe egy új lehetőség.

-Nem, befelé nyílik. Meg kell várnunk, amíg ránk találnak. Nyugi, a főnökök úgyis kitalálnak valamit, nem lehet, hogy nem léphetünk színpadra, be is perelhetném Fabianát.

-Legyen igazad! –ebben a percben kattant a zár, és az egyik operatőr nézett be az ajtón.