-Mindenki titeket keres, nyomás a színpadra! –terelt ki minket a szobából, mi pedig futottunk a színpad felé. A műsorvezető felkonferálása után színpadra léptünk, és eltáncoltuk a rumbát. Próbáltam csak Kimire és a zenére koncentrálni, de egyre csak arra gondoltam, hogy Fabiana hogy lehetett ennyire aljas. Mosolyogtam, és megpróbáltam nyugodtan végighallgatni a zsűri értékelését is, amely során kaptunk hideget és meleget is. Miután hátramentünk, hogy a szavazás eredményére várjunk, nem vettem tudomást se Fernandoról, se Fabianáról. Nem itt akarom elrendezni a dolgot, majd inkább a szállodában. Na meg persze nem kamerák előtt. Kimivel csendben ültünk, valahogy nem volt kedvünk beszélgetni. Olyan jó lenne hozzábújni, de nem lehet. Itt és most nem. Miután szólítottak minket a táncparkettre, egyre izgatottabbak lettünk Kimivel. Vajon kimondják a nevünket? Vajon továbbjutunk? A műsorvezetők sorban mondták a párokat, végül csak Robert Kubicáék és mi maradtunk. Mondanom sem kell, hogy  a szívem a torkomban dobogott. Nem akarom, hogy csak ennyi legyen!! Mi lenne utána?? Együtt lennénk Kimivel??? Vagy mindenki menne a maga útjára?? Basszus, ezen még nem is gondolkodtam el. Pedig a jelek szerint el kellene. Engem vár az iskola Barcelonában, ő meg…utazgat. Tessék, kellett nekem ezen meditálni, máris elmúlt a jókedvem.

-Igeeen!! –kapott fel Kimi. MI?? Akkor tovább jutottunk??? Nem is figyeltem. Teljesen lefoglaltak a gondolataim. Okés, tehát most örülnöm kellene, szóval mindjárt kipréselek magamból egy mosolyt. Miután fogadtuk a gratulációkat, és végre az öltözőbe mehettünk, visszatért a rossz kedvem. Átöltöztem, lemostam a sminkem, és mire Kimi is elkészült, én is összepakoltam a cuccom. –Mi a baj?? –kérdezte Kimi miközben a kocsi felé tartottunk-  Egy szót sem szóltál azóta, hogy lejöttünk a színpadról.

-Semmi. –ültem be a kocsiba.

-Ezt nem veszem be. Látom, hogy valami bajod van. Figyelj, tényleg szemétség volt Fabianától, hogy bezárt minket, de majd kitalálunk valamit. És azért sem kell így elkenődnöd, hogy majdnem kiestünk. Majd a jövő héten minden jobban fog menni. Keményebben edzünk, jó?

-Jó. –mondtam halkan. És mi lesz ha a jövő héten kiesünk? Én visszamegyek Spanyolországba, ő meg fogalmam sincs hová. Biztos Finnországba. Azt hiszem a szülei ennek örülnének a legjobban. Igaz, hogy alig ismerjük még egymást, de nem tudom, hogy mi lenne, ha nem lennénk együtt. Csak bámultam ki az ablakon, és próbáltam rendet tenni a gondolataim között.

-Megérkeztünk –nyitotta ki Kimi az ajtót, majd miután átadta az autót a portásnak, a lifthez mentünk. –Elárulod, hogy mi a baj? Kicsim, szeretnék segíteni, de úgy nem megy, hogy nem mondod el, hogy mi bánt. Hívtak a rendőrségtől? A szüleiddel kapcsolatban derült ki valami? Vagy mi történt? –léptünk ki immáron a liftből.

-Semmi, csak…fáradt vagyok. Letusolok, és lefekszem aludni. Jó éjt. –adtam egy puszit az arcára, majd bementem a szobámba. Szegénykém, ő itt aggódik, én meg képtelen vagyok kinyögni, hogy mi a bajom. Valószínűleg hülyeségnek tartaná, de számomra ez egy fontos kérdés. Egyáltalán van így értelme bárminek is?? Nem tudom! És ezt nem is fogom tudni ma eldönteni, az is biztos. Jobb, ha beállok a tus alá, megmosom a hajam, letusolok, és bevágom magam az ágyba. Így is tettem, és fél egy körül már sikerült is elaludnom.

* * *

Kimi semmit nem értett. Egyik percben még Raquel mosolygott és boldog volt, a másikban meg se mosoly, se boldogság. A saját szobája helyett inkább Ramihoz ment. Remélte, hogy együtt ki tudják találni, hogy mi baja lehet Raquelnek.

-Szia, gyere be. –nyitott ajtót Rami- te, szuperek voltatok. Ha Raquel nem lenne a barátnőd, akkor simán ráhajtanék. De most miért vágsz ilyen savanyú képet? Nyugi, nem hajtok rá!

-Valami baja van. És nem mondja el. –ült le Kimi a kanapéra.

-Kinek? Raquelnek? Mi baja lenne? –ült le öccsével szembe Rami. Kisebb korukban is pont így ültek, ha valami komoly dologról beszéltek: egymással szemben.

-Nem tudom. De hallgat. Magában tartja. Nem bízik bennem. Nem is figyelt akkor sem, amikor kimondták, hogy tovább jutottunk. Teljesen máshol járt. Az előbb meg, hadovált, hogy fáradt, és lefekszik aludni. –öntötte ki a szívét Kimi.

-Hát nem mondom, hogy egyszerű eset. –kezdett el gondolkodni Rami- Tényleg lehet valami baja, mert én is láttam, hogy nem arra koncentrál, hogy tovább juttok-e vagy sem. De nem tudom, hogy mi kellene tenned. Talán az lesz a legjobb, ha kivársz. Ha komoly és fontos a dolog, úgyis el fogja mondani. –próbálta megnyugtatni öccsét Rami.

-Remélem igazad lesz. Akkor szerinted várjak?

-Igen. Tudod, türelem rózsát terem.

-Köszi. Na hagylak aludni. Jó éjt. –búcsúzott el Kimi Ramitól, és a saját szobája felé vette az irányt, és miután letusolt, ő is aludni tért.

Reggel 9 után keltem csak fel. A kedvem még mindig nem volt jó, sőt. Nem tudtam túl sokat aludni, mert lefoglalt a gondolkodás, úgy kb. hajnali 4-től. De arra jó volt az éjszakázás, hogy kitaláljam, hogy mi lesz a helyes dolog. Már ha tényleg létezik a mostani helyzetben helyes megoldás. Felhozattam a szobámba a reggelit, és miután azt elfogyasztottam és felöltöztem, úgy döntöttem, hogy ideje lesz Kimivel beszélni a döntésemet illetően. Ehhez volt a legkevésbé kedvem. De kénytelen vagyok megtenni. Néhány percig álldogáltam az ajtaja előtt, mire sikerült rávenni magam, hogy bekopogjak.

-Szia kicsim, gyere be. –csókolt meg Kimi.

-Beszélhetünk? –álltam meg az előtérben.

-Persze. Mi a baj? –karolt át, de elhúzódtam, és az ablakhoz mentem. Ha nincs három lépés távolságon belül, akkor van esélyem rá, hogy képes leszek végigmondani, amit szeretnék.

-Kimi. Tegnap…és az éjjel…szóval gondolkodtam. Rólad, illetve rólunk. Hogy mi lesz.

-Hogy értve mi lesz? Nem értelek. –nézett rám értetlenül, de nem mozdult.

-Hogy mi lesz, ha kiesünk. –rendben, eddig jól haladok.

-Akkor kiesünk, és? Nem áll meg az élet –csodálkozott. Okés, ő még nem tudja, hogy hova akarok kilyukadni.

-Nem, tényleg nem áll meg. Nekem Barcelonában folytatódik, neked meg nem tudom hol. Érted már?

-Azt hiszem igen. De megoldjuk. Két futam között oda tudok hozzád utazni, és te is tudnál velem jönni.

-De én hétközben az egyetemen vagyok, te meg akkor vagy elfoglalt, amikor én nem. Nem érted? Nem menne. Nem megy –már majdnem sírtam.

-Kicsim, hát ez a baj? Megoldjuk. Képesek vagyunk rá. Majd kitalálunk valamit. A futamok nagy része nyáron van, és akkor nincs suli.

-És mi lesz év közben? Kimi én nem akarok ingázni. Annak semmi értelme, hogy a fél hetet utazással töltsük azért, hogy legyen egy vagy két napunk egymásra.

-És akkor most mi lesz? Ennyi? Szép volt, jó volt, vége? –állt meg mellettem Kimi.

-Nem tudom. Azt tudom, hogy ez így nem lesz jó. Tartsunk szünetet. Gondoljuk át, hogy…

-Hogy szeretjük-e egymást? –nézett rám komolyan.

-…hogy mi lenne a legjobb. Rendben? –néztem rá esdeklően. Most azt hiszi, hogy nekem ez jó?? Hát nem, nem az.

-Ahogy akarod. –most ő bámult ki az ablakon.

-Akkor szia. –mondtam halkan, majd magára hagytam, és visszamentem a szobámba. Egész nap csak bent voltam, nem volt kedvem semmihez. Egyedül este mentem le vacsorázni, azt is csak azért, mert Alfredo bácsi ragaszkodott hozzá, mivel valami fontos dolgot akar közölni velem. De hogy mit, azt nem tudom. Mivel nem volt kedvem kiöltözni, így csak egy farmert és egy fekete pulcsit vettem magamra. Amint beléptem az étterembe, rögtön észrevettem Alfredo bácsit is az egyik asztalnál, de nem volt egyedül, Fernando is vele volt. Szuper, nem tudtam, hogy mi hiányzik mára. Ráadásul ami még jobb, Kimi pont a mellettük levő asztalnál ül.

-Sziasztok –ültem le Alfredo bácsiékhoz.

-Szia –köszöntek egyszerre, majd Alfredo bácsi vette át a szót: -akkor nem is húzom tovább az időt, rögtön a lényegre térek. –tipikus üzletember.

-Ja, rendeltem neked citromos teát –fűzte hozzá gyorsan Fernando.

-Köszi. –válaszoltam gyorsan, mivel engem most az érdekel, hogy mi ez a nagyon fontos dolog. A teám gyorsan megérkezett, így minden adott volt, hogy Alfredo bácsi végre elmondhassa azt a bizonyos dolgot.

-Szóval. Édesanyádék rám bíztak egy borítékot, és megkértek, hogy amikor 21 éves leszel, adjam át, illetve ismertessem, hogy mi van benne. –te jó ég. A gyomrom teljesen görcsbe rándult. Okés, nyugi. Azt hiszem mégis jót fog tenni ez a tea. –Tehát, röviden összefoglalva arról van szó, hogy feleségül kell menned Fernandohoz. –a csésze a földön landolt, én meg azt hiszem rosszul hallok.