-Nem értem tisztán a dolgokat –mondtam halkan.

-Pedig egyszerű –mosolygott Fernando- Mától jegyesek vagyunk. –fogta meg a kezem, mire én úgy elrántottam az enyémet, hogy az itala egyenesen az ölében landolt.

-Nem. Nem vagyunk jegyesek, nem is leszünk. Ezt most felejtsd el! –csattantam fel.

-Pedig ez a végakaratuk –jegyezte meg Alfredo bácsi. Végakaratuk??? Nem hiszem el, hogy pont ezt akarták!

-Nem!! Az nem lehet! –álltam fel az asztaltól és hátrálni kezdtem. Az nem lehet, hogy hozzá kell mennem!! Nem szeretem őt!! Kirohantam a szállodából, egyenesen a zuhogó esőbe. Ez zavart most a legkevésbé. Gondolkodni akartam, egyedül. Csak sétáltam, az eső meg egyre jobban esett. Nem hozhatnak ilyen helyzetbe! Nem nekik kell eldönteniük, hogy kihez megyek hozzá, ez az én dolgom. Csakis az enyém. Ráadásul Kimi mindent hallott. Láttam az arcát. Istenem, én annyira hülye vagyok!!! Miért kértem időt?? Majd megoldottuk volna valahogy! Akkor nem lenne ez a mostani helyzet, illetve ha lenne, akkor el lehetne felejteni, mivel Kimivel járok vagy jártam, vagy … fogalmam sincs most már, hogy milyen szót kellene használnunk a kapcsolatunk leírására. Az biztos, Fernandotól kiráz a hideg. Alfredo bácsi is „tök rendes”, cseppet sem segítene. Persze, neki az lenne a legjobb, ha Fernandoval kötném össze az életem. Az persze cseppet sem számít, hogy én mit akarok, hogy én kivel akarok lenni. Anyuék sem akarnák ezt, ha ismernék Kimit. Ebben biztos vagyok. Lennie kell valamilyen kiútnak. Kiút mindig van. Csak meg kell találni. Beszélnem kell Kimivel. Együtt majd kitaláljuk, hogy mi legyen. Igen, ez a legjobb megoldás. Visszaindultam a szállodába. Nem törődtem azzal, hogy csurom vizes vagyok, egyenesen Kimihez mentem. Hangos zene szűrődött ki a szobájából, ennek ellenére mégis ajtót nyitott a harmadik kopogásom után. A látvány azonban megdöbbentett. Egy szál alsónadrágban volt, vodkás üveggel a kezében és két csajjal, akiken már csak fehérnemű volt.

-Te meg mi akarsz itt??? –támaszkodott meg az ajtóban.

-Beszélni veled. –mondtam halkan. Még mindig nem fogtam fel a látottakat.

-Én viszont nem!! –kezdte volna becsukni az ajtót, csak nem sikerült neki olyan gyorsan, ahogyan szerette volna, tekintve, hogy nem volt teljesen józan.

-Hallgass meg!! –szuper, sikerült bemennem, igaz, hogy ez a két liba gyilkos szemeket mereszt rám, de most ez izgat a legkevésbé.

-Mégis minek?? És nem látod, hogy zavarsz?? –karolta át a két csajszit, akik megeresztettek egy gúnyos mosolyt, majd hogy még jobban felbosszantson lesmárolta előbb az egyik csajt, majd a másikat. Én mindjárt rosszul leszek!!

-Cseppet sem zavar! –ragadtam karon az először az egyik, majd a másik csajt, és szépen kituszkoltam Kimi szobájából, majd bezártam az ajtót. Muszáj, hogy senki ne zavarjon minket, bár már nem tudom, hogy mit várok Kimitől.

-Mondd, te mégis normális vagy?? –vágta le az üveget az asztalra. Basszus, még jó hogy jó vastag az üveg alja, nem kéne, hogy ripityára törjön.

-Ezt talán nekem kéne megkérdeznem tőled!! Mégis mi a fenét keresett itt az a két liba?? –mérges, csalódott és vizes vagyok. Rossz párosítás.

-Na szerinted vajon mit?? –kérdezte gúnyosan. –Gondoltam megünneplem, hogy férjhez mész. –szuper, gondolom az egész szálloda hallja, hogy veszekszünk.

-Nem megyek férjhez!!

-Nem kell a mese!! Hallottam mindent!! Tudtam, hogy erre megy ki a játék! Fernandonak mindig is kellettél. Tessék, most megkap!

-Nem kap meg. Nem érted?? –mindjárt bőgök. Annyira közönyös, hogy az már fáj. Nem is tudom, hogy érez-e valamit irántam.

-Nekem teljesen mindegy, hogy mit csináltok! Szünetet kértél –mondta gúnyosan- azt csinálsz, amit akarsz, ahogy én is.

-Azt látom. Baromira könnyen túlléptél ezen az egészen! Szerintem nem is érzel és nem is éreztél irántam semmit!! Ha éreztél volna vagy éreznél, akkor nem tennéd ezt!! Akkor harcolnál, ahogy én!

-És mégis miért harcoljak?? Érted?? –erre nem tudtam mit válaszolni. Ez annyira váratlanul és fájdalmasan ért, hogy csak megfordultam, kinyitottam az ajtót és ott hagytam. Elegem van. A könnyeim már patakokban folytak az arcomon. Csak mentem amerre a lábam vitt: jelen esetben hátra a szálloda kertjébe. Az eső már nem esett annyira, de még így is hideg volt. Az egyik fához mentem, és nekidűltem, és hagytam, hogy folyjanak a könnyeim. Nem tudom mennyi ideje állhattam ott, amikor Fernando megjelent:

-Te normális vagy? –mintha Kimi is ezt kérdezte volna tőlem. –Ilyen időben itt kint vagy?? –tartott egy esernyőt felénk.

-Nem mindegy az neked! Senki nem kért meg rá, hogy ide gyere. Menj vissza a szobádba!

-Még mit nem! Nem hagylak itt ilyen állapotban.

-Mégis milyen állapotban? Teljesen jól vagyok. –„majdnem” közel áll a valósághoz.

-Mert szerinted ezt be is veszem? Ki vagy bukva. –karolta át a vállam, és elindultunk a szállodába. –Miért gondolod úgy, hogy bántani akarlak? –váltott témát.

-Őszintén szólva nem akarok veled beszélgetni. Semmiről. És ne hidd, hogy feleségül megyek hozzád. –léptünk be a liftbe. Azt hiszem fázom. És a fejem is fáj. –Nem kell elkísérned, nagy kislány vagyok már. –léptem ki a liftből.

-Azért elkísérlek, és a szobám a tied mellett van, szóval egyébként is arra kellene mennem. –karolt megint át. Ezt hanyagolhatnánk, de most ahhoz sincs erőm, hogy lelökjem a kezét rólam. Csak be akarok dőlni az ágyba. Sok volt ez a mai nap. Miután átöltöztem, bebújtam az ágyba, és már el is aludtam. Pihenni azonban nem tudtam rendesen, mert rémálmom volt. Kimivel az oltár előtt álltunk, hozzámentem feleségül. Aztán a hitvesi csók után Kimi átváltozott Fernandová. Erre már felijedtem. Mivel már 8 óra volt, így csak gyorsan letusoltam jó forró vízzel, mert nagyon fáztam. Felvettem egy farmert, egy toppot, meg egy nagyon vastag pulcsit, majd lementem a próbaterembe. Az igazat megvallva nincs kedvem táncolni. A fejem majd’ szétmegy a fájdalomtól, a gyomrom sem a legjobb, és nagyon fázom. Ma a bécsi keringőt fogjuk gyakorolni, mert a hétvégén az lesz a tangóval együtt. Nem tudom, hogy a tegnapi nap után hogyan tudunk együtt dolgozni. Meg is érkezett Kimi. Eléggé kómás feje van, úgy látszik mély nyomot hagyott benne a tegnap este.

-Szia. Bécsi keringővel fogunk kezdeni. –raktam be a CD-t a hifibe. Választ nem kaptam, csak valami morgást. Gondolom ez azt jelenti, hogy elfogadta. Csak ne szédülnék. –Mutatom a lépéseket. –szuper, most meg leült. Így az életben nem fogjuk összerakni a hétvégére. Nem érdekel, teszem a dolgom. Mivel az alapot még az első hetekben megtanulta, azt csak egyszer mutattam meg, majd a forgásokat mutattam. Basszus, ez egyre rosszabb. Szédülök, fázok, a fejem meg mindjárt felrobban. Őt pedig szemmel láthatóan leköti a cipőjének a tanulmányozása. Azonban még mielőtt megszólalhattam volna, megzavart minket Katherina.

-Sziasztok. Eligazítás van a 10-es teremben. Gyertek. –azzal ki is viharzott a teremből. Mivel úgy láttam, hogy Kimi vette az adást, elindultam én is kifelé. Tök lovagias volt, most is előttem ment ki, meg a másik terembe is előttem ment be. Sebaj, rúgj csak belém nyugodtan. Basszus itt is milyen hideg van! Sehol nem fűtenek? De a többiek miért vannak egy szál blúzban? Akkor csak én fázok ennyire? Ja, minden jel szerint igen. Most viszont jobb, ha figyelek, mert nagyon magyaráz a „főnökünk”. Még szerencse, hogy Alfredo bácsi is itt van. Hogy miért, azt nem tudom, de jó, hogy itt van. Szépen odaoldalaztam hozzá.

-Szia –suttogtam.

-Szia. Nincs meleged? Jól vagy? –nézett végig rajtam.

-Nincs, szerintem nagyon hideg van. Persze, jól vagyok –ebben a pillanatban azonban elsötétült minden előttem. Amikor kezdtem magamhoz térni, csak Alfredo bácsit láttam magam előtt.