Dühös voltam és csalódott. Azt hittem, hogy Alfredo bácsi megért, vagy legalább próbál megérteni. De ehelyett? Frankón azt hiszi, hogy gyerekes hiszti. A próbaterem helyett inkább Fernandot kerestem meg.

-Szia, beszélnünk kell. –nyitottam be kopogás nélkül a próbájuk kellős közepén.

-Nem tanítottak meg kopogni? –kérdezte gúnyosan Fabiana.

-Nem. –válaszoltam röviden, majd miután Fernando kijött, belefogtam, hogy kiöntsem a szívem- Nagyon sajnálom, de képtelen vagyok rá…

-Mire? –nézett rám rémülten.

-Hogy átverjelek. Én nem tudok feleségül menni hozzád. –muszáj tudnia.

-Ha akarod, akkor elhalaszthatjuk. –miért jön mindenki az elhalasztással?? Szerintem elég egyértelműen fejeztem ki magam.

-Nem értesz. Le szeretném fújni. –kezdtem lehúzni a gyűrűt az ujjamról, de megfogta a kezem.

-Hidd el, hogy nagyon boldogok leszünk. Tudod, hogy holnap jön a rendezvényszervező, holnap után meg a divattervező?

-Tudom, de én nem megyek hozzád. –próbáltam neki még egyszer elmagyarázni.

-De igen, és kérlek ne légy gyerekes. Na, most már vissza kell mennem próbálni. Szia. –azzal már el is tűnt, én meg csak pislogtam nagyokat az ajtóra. Egy kitörni készülő vulkánként viharzottam be a próbaterembe. Kimi sehol. Talán jobb is így. Még hogy gyerekes hiszti! Talán eldönthetem, hogy kihez akarok feleségül menni!!! Muszáj valakivel beszélnem. Valakivel, aki megért. Felhívtam Ramónt.

-Szia Raquel, mi a helyzet?

-Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak, de egyszerűen muszáj valakivel beszélnem!

-Te jó ég, mi történt? Megijesztesz. –látszik, hogy ismeri minden rezdülésemet.

-Csak annyi, hogy férjhez akarnak adni. És nem fogják fel, hogy nem szeretem. –hadartam.

-Lassíts, ebből így egy szót sem értek. Először is ki akar férjhez adni?

-Anyuék, illetve Alfredo bácsi. A lényeg, hogy van egy levél, amiben anyuék leírják, hogy menjek hozzá Fernandohoz feleségül. –közben megpróbáltam egy kézzel lecsavarni az ásványvizes üveg kupakját, sikertelenül.

-Akkor mondd meg nekik, hogy mást szeretsz.

-Már mondtam. Azt hiszed értik? Alfredo bácsi majdnem kiabált, hogy hogy képzelem, hogy nem megyek hozzá egy olyan emberhez, akit nem szeretek. Elegem van!!

-És Fernando? Próbálj vele beszélni.

-Beszéltem. –mindjárt felrobbanok, miért nem tudom ezt a szart kinyitni??

-És? Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled? –ő is ideg, szuper.

-Közölte ő is, hogy nem érdekli, hogy mást szeretek, mert az ő felesége leszek. Érted? Nem érdekli!! Egyáltalán normális??? –már kiabáltam.

-Nem. Nem az.

-Ja, és a legjobbat még nem tudod. –hülye flakon.

-Jesszusom, még van tovább?

-Van. Közölték mind a ketten, hogy gyerekes a hisztim, és majd meg fogom szeretni Fernandot. Érted! Gyerekes hiszti, hogy szeretnék olyan férfi felesége lenni, akit történetesen szeretek. –eddig bírtam. A falhoz vágtam a flakont.

-Ez mi volt? –kérdezte ijedten Ramón.

-Csak az ásványvizes flakon, falhoz vágtam. –vallottam be. Nem baj, legalább egy fokkal nyugodtabb lettem.

-Már csak egy kérdésre válaszolj. Kit szeretsz?

-Hogyhogy kit szeretek? Kimit. Ez egyértelmű.

-Akkor beszélj vele. Mondj el neki mindent!

-Nem hiszem, hogy meghallgatna. Pedig szeretem. Nagyon. És nem fogok hozzámenni ahhoz a majomhoz. Ha kitagad Alfredo bácsi, akkor sem.

-Tudod mit szoktam erre mondani.

-Tudom. Hogy hallgassak a szívemre. –ültem le a földre.

-Pontosan.

-Köszönöm. És bocsi, hogy így rád zúdítottam mindent. Tényleg köszi.

-Ugyan már! Erre valók a barátok. Na légy jó, aztán ha küldesz esküvői meghívót, akkor Kimi neve legyen rajta.

-Jól van. Majd dolgozom az ügyön. Szia.

-Szia. –bontottuk a vonalat. Csodálatos ez a pasi. Mindig tudja, hogy mit kell mondania. Már nem vagyok annyira mérges.

-Szia, kezdhetjük a próbát? –szólalt meg Kimi. Olyan gyorsan pattantam fel a földről, mint még soha. –Mi az? Miért nézel ilyen riadtan? Megzavartam valamit?

-Nem. Semmit. Kezdhetünk. –most vajon hallotta?? Vagy nem?? Valahogy meg kellene tudnom. De hogy? Rá mégsem kérdezhetek. Jajjj, miért kerülök mindig ilyen helyzetbe? Mindegy, valahogy próbálok nem arra gondolni, hogy mi van ha hallotta. Végül is akkor már szólt volna, vagy nem? Viszont ha ezen rágódom, akkor sosem fogunk próbálni. Odasétáltam a hifihez, és elindítottam a zenét. Gyakorlatilag az egész napot áttáncoltuk, és hulla fáradtan búcsúztunk el egymástól.

-Akkor holnap reggel találkozunk. –mondta Kimi, miközben az ajtó felé ment.

-Igen, holnap. Szia.

-Szia. –azzal Kimi egyenesen Rami szobája felé vette az irányt. –Nem fogod elhinni, hogy mit hallottam!! –nyitott be Ramihoz kopogás nélkül –Rami!! Merre vagy??

-Éppen eszem. –hallatszódott a szobából- és nézem a tv-t.

-Ez jobb mint a tv –azzal Kimi egy laza mozdulattal kikapcsolta a készüléket, mire Rami szúrós tekintettel nézett rá. –Egyszer kibírod, hogy nem tömöd az agyad baromságokkal.

-Rendben, de akkor fejtsd ki, hogy mi ez az oltári vigyor a képeden.

-Előbb adj a pizzádból. –azzal már nyúlt is az egyik szelet felé.

-De jó, hogy átjöttél. –mondta unott hangon Rami, de valójában örült öccse társaságának.

-Szóval. –nyelt egy nagyot Kimi- képzeld, Raquel telefonált, és nem látta, hogy hallom, amit beszélt. Szóval, éppen arról panaszkodott Ramónnak, hogy…

-Ki az a Ramón?

-A gyerekkori barátja. Nem ez a lényeg. Hozzá akarják adni Fernandohoz, ő meg nem akar hozzámenni, mert mást szeret. Engem. És a lényeg, elmondta nekik, hogy mást szeret, azt nem tudom, hogy mondta-e, hogy engem, de nem érdekli őket, még így is azt akarják, hogy Fernando felesége legyen.

-És ebbe mi olyan nagyon jó nekünk? –értetlenkedett Rami.

-Hát  az, hogy szeret!!!

-Aham. Nézd, nem akarom elvenni a jó kedved, de azzal semmire nem mész, hogy szeret, ha közben Fernando felesége.

-Tudom. Ezért fogom elhódítani tőle. Raquel meg úgysem tudja, hogy hallottam, szóval klassz. Megyek veszek egy telefont.

-Telefont? Minek? –Rami egyre kevésbé tudta követni öccse gondolatmenetét.

-Le akarom venni a lábáról. Ez amolyan romantikus izé, tudod, amit a csajok szeretnek.

-Egy telefont veszel neki ajándékba? –vágott értetlen képet Rami.

-Jajj!!! Nem!!! Arról fogok titkos üzeneteket küldeni. Érted? Nem fogja tudni, hogy ki vagyok, illetve egy ideig. A lényeg, hogy én értem. –pattant fel Rami ágyáról- kösz, hogy meghallgattál, meg a kaját is.

-Nincs mit, máskor te hozod a kaját! –kiabált utána Rami, de Kimi már régen a folyosón volt, útban saját szobája felé. Lezuhanyozott, és elment venni egy telefont.