Szegény Michael. Mekkora dög vagyok.

-Szia, na, találkoztál a tervezővel? –futottam össze a folyosón Fernandoval.

-Igen. –válaszoltam szűkszavúan.

-És? Ja, egyébként ma este a szüleimmel leszek, ha véletlenül keresnél.

-Mit és? Megbeszéltem vele, amit kellett. Ennyi. Most pedig ha megbocsátasz, szeretnék egyedül lenni, ja és ki van zárva, hogy keresselek! –csuktam be az orra előtt az ajtót. Huh, ez egyre rosszabb. Muszáj a lehető leghamarabb kimásznom ebből az egész házasság-dologból. Nem csak magam miatt, hanem Kimi miatt is. Wow, milyen szép ez a ruha. Leültem az ágyra, mert megakadt a szeme a katalógus borítóján. Abból még nem lehet baj, ha egy picit belelapozok. Lefeküdtem az ágyra, s lapozgatni kezdtem a katalógust. Szebbnél szebb ruhákat mutattak be a modellek. Ha akarnék sem tudnék választani közülük. Addig-addig nézegettem, mígnem elnyomott az álom, s csak hajnali fél 2-kor ébredtem fel. Szegény Kimi. Ő meg várt rám. Mindegy, majd holnap bocsánatot kérek tőle, és kiengesztelem. Most már nem megyek át hozzá, biztosan alszik.

* * *

Kimi hiába várta Raquelt. Éjfél körül elfújta a gyertyákat, felseperte a rózsaszirmokat, a pezsgőt visszarakta a bárszekrény hűtőjébe, a vacsorát pedig kidobta. Fogta magát, és inkább lement sétálni. Szerencséjére a bár még nyitva volt, így leült a pulthoz, és kért egy italt. Nem voltak sokan lent, néhányan asztaloknál ültek, s voltak, akik –ahogy ő is- inkább a pultot választották. Miközben az italára várt, megütötte a fülét egy beszélgetés, amit két férfi folytatott, tőle nem messze.

-Azért piszok mázlista ez a Fernando. Jó kis csajt fog feleségül venni. –mondta az egyik férfi

-Ja, jó csaj, de azt hallottad, hogy kikötötte, hogy az esküvőig nincs szex?

-Na ne nevettess!! Mind a ketten tudjuk, hogy Fernando nem arról híres, hogy kibírja sokáig szex nélkül. Nekem délután azt mondta, hogy most már nem vár tovább, és lefekszik a menyasszonyával.

-Na, akkor már érthető, hogy miért késik már egy órát…-Kimit nem érdekelte a beszélgetés további része. Elég volt ennyit hallania. Felhajtotta az italát, majd visszament a szobájába. Már mindent értett. Megértette, hogy Raquel miért nem ment át hozzá ma este. Csalódott volt, és pokolian fájt neki. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve átöltözött, és útját a legelső nightclub felé vette, ugyanis köztudott, hogy az ilyen helyeken még csak ezután kezdődik az élet.

* * *

Reggel miután felébredtem, gyorsan letusoltam. Ha még nem kelt fel Kimi, akkor felébresztem, és lecipelem reggelizni, vagy hozatok fel reggelit. Igen, ez lesz a legjobb. Tárcsáztam a recepciót, és rendeltem Kimi szobájába két fő részére reggelit, majd átmentem hozzá. Halkan kopogtam, de mivel választ nem kaptam, így benyitottam. Az előtérben szanaszét hevertek a ruhái. Jééé, gyertya. De édes!!! Viszont…ezt valószínűleg a tegnap estére tervezte. Szegénykém. Na nem baj, majd kárpótolom érte. Még mielőtt benyithattam volna a hálóba, kopogtak. Biztosan a reggelit hozták fel. Sejtésem beigazolódott. Gyorsan átvettem, s a tálcával a kezemben ismét az ajtó előtt álltam. Halkan benyitottam. Aludt. Tök édesen. Óvatosan leültem mellé, és letettem a tálcát magam elé, majd elkezdtem cirógatni az arcát.

-Jó reggelt hétalvó! –simogattam az arcát, miközben ő lassan elmosolyodott. –Hoztam neked reggelit, kárpótlásul a tegnap estéért. –hirtelen arcára fagyott a mosoly, kinyitotta a szemét, és fagyosan rámnézett.

-Nem kell a hülye reggelid. És nem kell, hogy kárpótolj. –kelt fel mérgesen.

-Most mi a baj? –nem értem. Idejövök, okés, felébresztettem. De hoztam reggelit.

-Hogy mi a baj? De édes vagy, komolyan. –rángatott fel magára egy nadrágot.

-Ne haragudj, hogy nem jöttem át este –próbáltam közeledni felé- de elaludtam a katalógus fölött.

-Vagy inkább Fernando alatt, nem? –ez most mi?

-Tessék? Nem hallottam jól, úgy értettem, hogy azt mondod, hogy Fernando alatt.

-Jól hallottad. Tökéletesen jól. Tudom, hogy vele töltötted az éjjelt.

-Micsoda? Dehogy töltöttem vele. Mondom, hogy elaludtam. Éjjel ébredtem fel, de akkor már nem akartam átjönni, mert úgy gondoltam, hogy már alszol.

-Nem érdekel, hogy mit csináltál. Tudod mit? Köztünk nincs semmi, és nem is lesz. Nem járunk együtt, még csak barátok sem vagyunk. Csupán munkakapcsolat van közöttünk. Remélem érthető voltam. –odament az ágyhoz, és felkapta a tálcát- ezt meg add oda a vőlegényednek. –nyomta a kezembe, és elkezdett kitessékelni a szobából- Jó étvágyat.

Mi van???? Én most nagyon nem vagyok képben. Miért hiszi ő, hogy lefeküdtem Fernandoval??? Na álljunk csak meg, nem fogom annyiban hagyni. Kopogás nélkül visszamentem. Kimi éppen vetkőzött. Gondolom fürdeni akar, mert hallatszik a vízcsobogás.

-Ha azt hiszed, hogy azzal, hogy kiraktál a szobád elé ezzel a tálca kajával –na jó, elég röhejesen nézek most így ki, szóval inkább lerakom- megoldottad a dolog, akkor most közlöm, hogy nagyon tévedsz. Meg fogjuk beszélni a problémát. Tudod, mint a párok.

-Csak hogy nem vagyunk egy pár. –ment be a fürdőbe, én meg utána. Tök röhej.

-Csak te mondtad ki a szakítást, szóval a részemről még egy pár vagyunk. Szóval szeretném tudni, hogy honnan veszed azt a bődületes marhaságot, hogy tegnap éjjel lefeküdtem Fernandoval?

-Nem mindegy? –ült bele a kádba.

-Képzeld nem! –basszus, nagyon koncentrálnom kell, hogy továbbra is a vitánkra figyeljek, és ne a testére.

-Rendben, ha annyira tudni akarod, akkor a bárban hallottam.

-Hallottad. Ennyi? Bedőlsz egy hallomásnak? –hát ez fantasztikus, köszi, hogy ennyire bízol bennem.

-Fernando barátaitól hallottam.

-Ó valóban? Csodás! Akkor gondolom hallottál még valamit.

-Micsodát kellett volna még hallanom?

-Hogy Fernando egész este a szüleivel volt! –hagytam magára a fürdőszobában. Elegem van. Miért nem képes megbízni bennem?? Okés, az igaz, hogy abszurd ez a helyzet, de attól még nem kéne a bizalomnak ennyire messze állnia tőle. Már majdnem kinyitottam a szobám ajtaját, amikor kivágódott Kimi ajtaja, ő pedig egy szál törülközőben rohant felém.

-Raquel várj! –de édes, hogy rohan. Én viszont most bemegyek. Éppen az orra előtt csuktam be az ajtót- beszéljük meg!! Raquel!! Óriásit tévedtem!! Kérlek, engedj be! –az ajtónak dőlve hallgattam őt- A fenébe…egy idős házaspár most jött ki az egyik szobából…mindjárt feljelentenek közszemérem sértésért. Nyisd már ki. Kérlek! –kinyitottam egy résnyire az ajtót, hogy megbizonyosodjam, hogy tényleg idős házaspár sétál a folyosón, vagy csak egy trükk, hogy beengedjem. Mázlista. Tényleg itt korzóznak. –Köszi. Életet mentettél. –úgy tettem, mint aki meg sem hallja, amit mondanak neki. Bementem a szobába, elővettem az mp3 lejátszómat, és végigdőltem az ágyon. –Jajj kicsim. Ne csináld már. –csak a plafont bámultam, valójában nem hallgattam semmit. –Tudom, hogy egy barom vagyok. Csak tudod…amióta elváltam sebezhetőbb vagyok. Legalábbis úgy érzem. –mi??? Volt már egyszer nős?? –Nem merek senkit sem közel engedni magamhoz, mert félek, hogy átver vagy lelép. Csakhogy most egy valamitől félek, de attól nagyon. Szabályszerűen rettegek attól, hogy elveszítelek, és nélküled kell, hogy éljek. Túl fontos vagy nekem. Érted? –eddig bírtam. Kivettem a fülemből a lejátszót, majd magamhoz húztam Kimit, és megcsókoltam.