-Szeretném, ha megbíznál bennem. De ne csak mondd, hanem tényleg gondold is így. 

-Tudom. És igazad van. Sajnálom. –könyökölt mellettem.

-Felejtsük el, jó? Viszont… -kezdtem el húzni az agyát.

-Mi viszont? Tudtam, hogy valami még kell. –mosolyodott el.

-Aham, jól tudtad. Szóval amikor reggel bementem, láttam gyertyát…

-Lebuktam! A fene! És csak a gyertyákat láttad?

-Miért? Volt más is? –még mindig meg tud lepni.

-Töredelmesen bevallom, hogy igen. Volt még rózsaszirom és vacsora is.

-Áá, nem is tudtam, hogy ilyen romantikus is tudsz lenni.

-Vannak még rejtett tartalékaim. Nem is sejted, hogy mennyi. –mosolygott elégedetten, de ekkor, hogy ne legyen minden szép és jó, kopogtak.

-Bújj el!! Gyerünk, nyomás. –rángattam fel az ágyról.

-A fenébe, hogy az embernek egy perc nyugta sem lehet.

-Ha vége ennek az egésznek, eljössz velem Spanyolországba, és ott annyi nyugtunk lesz, hogy még meg is fogod unni. –tuszkoltam be a fürdőbe. Szegény, már másodjára kell ott elrejtenem.

-Szia drágaságom! –tört utat magának Fernando, ahogy ajtót nyitottam. Nem tudtam, hogy mi hiányzik még úgy isten igazából.

-Szia. Mit akarsz?

-Csak gondoltam megnézem, hogy hogy van az én egyetlenem.

-És hol van az egyetlened? Mert hogy én nem vagyok az, az tuti. –menjen már el!!

-Jajj, te kis butus. Hát persze, hogy te vagy az. –ült le az ágyra. –És mi jót csináltál tegnap?

-Semmi különöset, átlapozgattam a menyasszonyi ruha katalógust, és lefeküdtem Kimivel. –Fernando először komolyan rám nézett, majd nevetésben tört ki. Na jó, nem feküdtünk le, legalábbis nem tegnap, de akkor is.

-Ez jó poén volt. Na mindegy. Csak látni akartam, hogy minden okés. Akkor én megyek is. Jó próbát! –azzal magamra is hagyott.

-Azt hittem, hogy nem akarod, hogy rájöjjön, hogy mit művelünk –jött elő Kimi a fürdőből.

-Azt is. Hallhattad, hogy mennyire vette komolyan.

-Mintha az év viccét sütötted volna el.

-Pontosan. Most viszont irány reggelizni, mert még próbálnunk is kell.

-Jól van, megyek már. A teremben találkozunk. –adott egy csókot, majd el is ment. Gyorsan letusoltam, majd a reggeli után a terembe mentem, ahol Kimi már ott volt.

-Szia, kitaláltam valamit. –öleltem át mosolyogva.

-Jézusom, kezdek félni.

-Ha ilyen vagy, el sem mondom. –vágtam be a durcit, de persze csak szívattam.

-Jól van, kíváncsi vagyok, mondd. –mosolygott.

-A múltkor amikor sétáltam, kiszúrtam egy spanyol klubbot, mi lenne, ha ma este lemennénk?

-Okés. –wow, tök könnyen belement- Hányra menjek érted?

-Találkozzunk 9-kor a folyosón, jó?

-Jó. –miután mindent megbeszéltünk, elkezdtük a próbát, és csak ebédkor tartottunk egy kis szünetet. Este vettem egy forró fürdőt, majd a törülközőbe tekerve próbáltam kitalálni, hogy mit vegyek fel. Végül egy piros nyakba akasztós ruha mellett döntöttem. Felraktam egy enyhe sminket, a hajamat pedig leengedve hagytam. A mobilt kiraktam a táskámból. Egy nyugis estét akarok, amikor kettesben vagyok a szerelmemmel –na jó, szórakozóhelyen nem kettesben van az ember, de legalább nem ismerősökkel van körülvéve. Kimi már a folyosón volt, amikor kiléptem az ajtón.

-Aztaaa, iszonyatosan szexi vagy. –ölelt át, és csókolt meg gyorsan.

-Köszi. Te is. –fogtam meg a kezét, és húztam a lift felé. Nem akarok senkivel sem összefutni a folyosón, pláne nem Fernandoval. A lift gyorsan leért a földszintre, bepattantunk Kimi kocsijába, elmondtam neki, hogy hova menjen, és kb. negyed óra múlva már a klub előtt parkolt le Kimi. –Gyere, menjünk. –szálltam ki a kocsiból. Tisztára be vagyok zsongva. Régen voltam már spanyol klubban, és már nagyon várom. A kidobó hamar beengedett minket. Nem voltak túl sokan, de azért jó hangulat volt. Kaptunk egy asztalt egy kicsit eldugott helyen, aminek külön örültem. –Na, mit szólsz hozzá?

-Tetszik. Határozottan tetszik. Igaz, hogy teljesen másmilyen, mint amilyen otthon, Finnországban van, de klassz.

-Ugye tudod, hogy nem úszod meg, hogy táncoljunk? –néztem rá ravaszul.

-Valahogy sejtettem. De tudod mit? Nem baj. Veled bármikor táncolok. –nyújtotta a kezét, és máris a táncparkettre vezetett. Mázlija volt, mert Chelotól a Slow motiont játszották, amire ugye táncoltunk a SNF-ben, szóval ment a tánc. Szorosan magához ölelt, miután más, lassú számokat is játszottak, s közben apró puszikat kaptam a nyakamra, amibe teljesen beleborzongtam.

-Lefárasztottál, remélem tudsz róla –ült le Kimi a sok tánc után az asztalunkhoz.

-Pedig nem állt szándékomban. Rendeljünk valamit inni?

-Aha, az jó ötlet.

-Okés, akkor maradj, majd én hozok két koktélt. Jó? –álltam fel az asztaltól.

-Rendben. De siess. Nem szeretnék sokáig árválkodni. –mosolygott.

-Ahogy elnézem az a csaj alig várja, hogy eltűnjek az asztalodtól –mutattam óvatosan az egyik csaj felé, aki egy társasággal volt ugyan, de eléggé bámulta Kimit ahhoz, hogy feltűnjön.

-Szuper, újabb rajongó –mondta unottan. Kétlem, hogy csak a nagy Forma 1-es pilótát látná benne, de sebaj. Inkább a bárpulthoz mentem.

-Hello, kérek 2 Cuba Librét.

-Azonnal adom. –addig, amíg a pultos elkészítette a koktélokat, inkább megfordultam, és beigazolódott a gyanúm. A csaj felállt, odasétált Kimihez, és egyszerűen leült hozzá. Csodás. Remélem nem akar rámászni, nem igazán örülnék neki. –Itt is van a két koktél.

-Köszi. –fizettem, majd visszamentem az asztalunkhoz. –Hello, hát te ki vagy? –mosolyogtam a csajra.

-Sophia. Miért?

-Nos, Sophia, akkor megkérhetlek, hogy állj fel a helyemről? Egyébként szívem itt a koktélod. –adtam oda Kiminek a poharát.

-Jajj, hogy ti egy pár vagytok? De édes!! Akkor hagylak is titeket, sziasztok. –azzal felállt az asztaltól, és elment. Ez gyors volt.

-Pedig csak a telefonszámát írta fel a szalvétára. –mutatta nevetve Kimi.

-És? Felhívod? Vigyázz, mert még a végén rajtakaplak egy másik nővel, és akkor lesz nemulass! –húzódtam közelebb hozzá, majd megcsókoltam.

-Nem kell félnem, ugyanis csak téged szeretlek. –csókolt vissza.

-Örülök, én is csak téged. –olyan édes. Egyszerűen boldog vagyok vele. Nem tudom, hogy mi lesz, ha vége lesz a műsornak, de most már hiszek abban, hogy együtt fogunk maradni. Még táncoltunk egy csomót, majd miután már egyre kezdtek fogyni az emberek, úgy gondoltuk, hogy mi is távozunk.

-Nincs kedved sétálni egy kicsit? –kérdeztem, miután leparkoltunk a kocsival a szálloda parkolójában.

-De, mehetünk. –azzal szorosan átkaroltuk egymást, és sétáltunk. Kicsit hűvös volt, de gyönyörű volt éjjel a város. Nem sok gyalogos volt az utcán, az emberek inkább autókkal mászkáltak. –Mire gondolsz? –szólalt meg egy idő után Kimi.

-Semmire, csak arra, hogy boldog vagyok, és örülök, hogy vagy nekem. –hajtottam a vállára a fejem.

-Köszönöm.

-Micsodát? –néztem rá értetlenül.

-A vallomást. Hogy szeretsz. –azzal gyengéden megemelte az állam, és megcsókolt. Ebben a percben azonban megszólalt a mobilja. –Miért is lenne tökéletes valami… -morgolódott, majd felvette a telefont- Szia…mi???? Megyek, mondd a címet!…Okés, ott leszek. Szia.

-Baj van? –kérdeztem Kimitől, aki ideges lett a hívás miatt.

-Rami bajban van, érte kell mennem.

-Elkísérlek.

-Még mit nem! Szépen visszamegyünk a szállodába, te meg felmész, és lefekszel aludni. Én meg megyek Ramiért.

-De…

-Semmi de! –mondta határozottan, miközben már a szálloda felé siettünk. Beláttam, hogy semmi értelme vitatkozni vele, így inkább engedelmeskedtem. A kocsijánál azért még adtam neki egy csókot, és a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon magára, majd felmentem a szobámba, és megpróbáltam aludni.