Reggel amint felkeltem, megnéztem a telóm, remélve, hogy legalább Kimi keresett, vagy írt smst. Hála így is volt, smst írt: „Szia Kicsim! Nincs semmi gond, ne aggódj, épségben hazaértünk Ramival! Szeretlek.” Okés, most már megnyugodtam. Azt hiszem jobb, ha letusolok és rendelek valami reggelit. Tusolás után felvettem egy kényelmes farmert és egy halványzöld felsőt, majd vártam a reggelim. Miután megérkezett a rántottám és a bögre teám, bekapcsoltam a CD-lejátszót, és enni kezdtem. Éppen a reggelim felénél tartottam, amikor berontott Fernando –minden kopogás nélkül.

-Talán kopoghatnál néha! –förmedtem rá.

-Nem érdekel a kopogás. –mit lobogtatja azokat az újságokat? –Remélem jól szórakoztál tegnap este. –rakta le elém sorra a lapokat, így láthattam azt a fotósorozatot, ami tegnap este készült rólam és Kimiről a klubban.

-Köszönöm kérdésedet igen, jól. –folytattam az evést, mintha semmi sem történt volna.

-És ezt mégis hogy a francba képzelted? –ordibál. Útálom, ha ordibál.

-Mire gondolsz pontosan? –azzal, hogy tök nyugodtnak érzem magam, egyre jobban felmérgelem. Őszintén szólva még élvezem is.

-Te hülyének nézel?? Itt hetyegsz ezzel a szerencsétlennel!! Lefekszel vele?? Halljam!!! –miután egy falat éppen a számban volt, és nem tudtam válaszolni, Fernando felkapta a tányért, és a falhoz vágta. –Azt mondtam, hogy válaszolj!!!

-Igen, lefekszem vele!! És??? Semmi közöd hozzá!! –álltam most már fel, és már én is kiabáltam.

-Mi az, hogy semmi közöm hozzá??? A menyasszonyom vagy!!! Nem fekhetsz le mással!!! Szerinted most mit gondolnak rólad?? Rólam vagy a drága Kimidről???

-Teszek arra, hogy az emberek mit gondolnak!!! Tudd meg, hogy őt szeretem!! Nem téged!! –Fernando ekkor felkapta a bögrét, és azt is a falhoz vágta.

-Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Te az enyém vagy!!! Nem az övé, nem másé, hanem az enyém.

-Nem vagyok a tied és nem is leszek soha! És most kifelé. –nyitottam ki az ajtót.

-Még mit nem! –egyszerűen arrébblökött, és becsukta az ajtót.

-Most meg mi a fenét művelsz??

-Vedd a kabátod!!! –mivel látta, hogy eszem ágában sincs megmozdulni, így odament a szekrényhez, és kirángatta a kabátom, majd megpróbálta rám adni, de nem járt sikerrel. –Felőlem! Nekem így is jó. –azzal karon ragadott, és elkezdett magával ráncigálni.

-Mi a fenét művelsz??? Engedj el!!! Normális vagy!!! –betuszkolt egyenesen a liftbe, majd a kocsijába.

-Na, így ni. –a központi zár segítségével sikeresen megakadályozta, hogy kiszálljak a kocsiból.

-Ez emberrablás!!!!!!!!!!! Engedj el!!! Ki akarok szállni!!!

-Arról ne is álmodj, majd ha megérkeztünk! –azzal a gázra lépett, és elindultunk. Fogalmam sem volt róla, hogy hova megyünk, csak mentünk. Elővettem a telefonom, hogy hívjam Kimit, de kikapta a kezemből, és egyszerűen kidobta az ablakon.

-Esküszöm, hogy te még az átlagnál is rosszabb vagy!!! –egyszerűen kidobta!!! Nem hiszem el!!! Megőrült!!! Igen, egy őrült mellett ülök. Nincs annál rosszabb, mint egy kiakadt spanyol pasi!!

-Meg is érkeztünk. –parkolt le egy nagy épület előtt.

-És mégis hol vagyunk zsenikém?

-Csak gyere –nyitotta ki az ajtót, majd ismét karon ragadott, és úgy rángatott, mint egy kutyát.

-MI???? Na ne????????? –egyenesen az anyakönyvvezetőhöz jött. A rosszullét kerülgetett. Nem, én nem akarok hozzámenni. Nincs az az isten! Akkor inkább kiugrom az ablakon. De tekintve, hogy a földszinten vagyunk, ez nem működne.

-Jó napot, Fernando Alonso vagyok. –mutatkozott be „életem párja” a recepciósnak. –Tudom, hogy rendkívüli helyzet a miénk, de én most rögtön feleségül akarom venni a barátnőmet.

-Jó napot. Nagyon sajnálom, de időpontot kell egyeztetniük. Ez nem így megy. –szerencse.

-Nézze, egy igen csinos össze fogja az ön és minden itt dolgozó ember markát ütni, ha most összeadnak minket.

-……..Rendben, meglátom, mit tehetek….-azzal telefonálni kezdett. Na neee!! Hol a tisztesség??? Pénzen mindent meg lehet venni??? Nem hiszem el!! –Fáradjanak utánam. –indult el a titkárnő.

-Gyere édesem. –karolt át, és tolni kezdett a nőci után. Hogy én mennyire útálom!!! De hogy fogom ezt megúszni????

-Nézzék, én nem… -kezdtem bele a mondandómba, amint beléptünk a terembe.

-Ne izguljon –mosolyodott el az anyakönyvvezető- nem lesz semmi gond, csak egy kis formaság, és máris házasok. Akkor kérném a papírokat.

-Milyen papírokat? –kerekedett el Fernando szeme. Igen!!! Egy esküvőhöz papírok kellenek, ez a lökött meg nem tudta!! Hála az égnek!!! Megmenekültem!!

-Tudja a papírokat. A születési anyakönyvi kivonatot, személyi igazolványt…szóval a papírokat.

-Azok nincsenek nálunk –vigyorodtam el- Szóval mehetünk. –fordultam meg, és megkönnyebbülten indultam el kifelé. Ezt a mázlit!! –Köszönünk mindent, viszlát.

-Állj meg!! –jött utánam Fernando.

-Mit akarsz? Hogy mekkora egy…na mindegy, inkább nem mondom ki, hogy mi vagy. Elcipelsz ide, akaratom ellenére, és ilyen kínos helyzetbe hozol!! Hol élsz? Szerinted egy esküvő csak úgy megy, hogy bemész és puff, összeadnak?

-Igazad van, ne haragudj. Visszamegyünk a papírokért.

-Meg ahogy azt te elgondolod. –gyorsan leintettem az első taxit, és bepattantam. –Felejts el egy életre! –azzal intettem a taxisnak, és már indult is. A szállodába visszaérve egyenesen Kimihez mentem. Amint ajtót nyitott, a nyakába borultam.

-Kicsim, valami baj van?? –kérdezte rögtön.

-Semmi, már semmi. Csak megijedtem. –engedtem végre el.

-De mitől? Most te ijesztesz meg! Gyere ülj le, és mondd el szépen, hogy mi történt. –ültünk le a kanapéra.

-Reggel Fernando berontott a szobámba, amint éppen reggeliztem. Újság volt nála, ami címlapon hozta a tegnap esténket. Kiakadt, kiabált, összetörte a tányért, aztán betuszkolt a kocsijába, és az anyakönyvvezetőhöz mentünk.

-De ugye nem… -sápadt el.

-Nem házasodtunk össze. Szerencsére. A papírjaink nem voltak nálunk. De megijedtem.

-Az a szemét!!! De ugye nem bántott?? Nem ütött meg, vagy ilyesmi???

-Nem, dehogy. Azt nem merte. Szóval azt hiszem most már nem kell titkolóznunk. –bújtam oda hozzá.

-Akkor valami jó is kisült a helyzetből, nem gondolod? –mosolyodott el, miközben simogatta a hátam. Tökéletesen meg tud nyugtatni. Többek között ezt is szeretem benne.

-De. Örülök, hogy végre kiderült, csak…

-Csak mi? Történt még valami??

-Nem. Csak félek.

-Mitől? Fernandotól?

-Inkább attól, hogy kitalál valamit, hogy szétválasszon minket. –vallottam be az aggodalmam.

-Nem fog menni neki. Ezt garantálom. Nincs az a dolog, ami kiábrándíthatna belőled. –csókolt meg lágyan. Örülök, hogy így gondolja, de most még jobban aggódom. Nem vagyok feltétlenül biztos abban, hogy ha kiderül a titkom, akkor is ennyire szeretni fog…