-Azt hiszem próbálnunk kellene –térítettem vissza Kimit a valóságba, miután elgondolkodott.

-Rendben, menjünk. –indult el.

-Nem azt mondtam, hogy menjünk, csak azt, hogy kellene. –ültem továbbra is mosolyogva.

-Áááá, a kis cseles. –vigyorodott el. –És, esetleg terved is van, hogy mit csináljunk? –ült le mellém, és gyengéden magához húzott.

-Arra gondoltam, hogy esetleg, mi lenne ha csak úgy lennénk? Megnéznénk egy DVD-t, vagy elmennénk sétálni, tudod, mit a többi, normális pár.

-Mi?? Szerinted mi nem vagyunk normálisak? –komorodott el pár percre –Nem, tényleg nem vagyunk azok. –mosolygott. –Főleg én, mert őrülten szeretlek.

-Akkor én sem vagyok teljesen normális, mert egy őrültbe vagyok őrülten szerelmes! –csókoltam meg.

-Okés, akkor vázolom a programunkat. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egyet sétálni, beülnénk egy csendes kis étterembe ebédelni, aztán bemennék valami boltba, vennénk néhány filmet, és DVD-znénk?

-Imádlak! Akkor sietek. –pattantam fel, hogy elmenjek átöltözni, de Kimi megfogta a karom, visszahúzott, így egyenesen az ölébe huppantam.

-Hova akarsz menni?

-Természetesen átöltözni –mondtam egy mosoly kíséretében.

-Jesszusom, ti nők!! Minek annyiszor átöltözni? –hüledezett.

-Azért, hogy megfeleljünk nektek, pasiknak. –simogattam meg az arcát. –Mert még a végén nekem lecserélsz valami szőke Barbie-babára.

-Az nem fog előfordulni, ne aggódj. De rendben, ha át akarsz öltözni, akkor menj. –engedett el.

-Sietek. –nyomtam egy puszit a homlokára, s már siettem is a szobámba. Kinyitottam a szekrény ajtaját, és próbáltam megtalálni a megfelelő ruhát. Végül egy fekete nadrág, és egy világoskék pillangós felső mellett döntöttem. Feltűztem gyorsan a hajam, feldobtam egy kis sminket, felkaptam a táskám, és máris útra kész voltam. –Már itt is vagyok –nyitottam be a szobájába mosolyogva.

-Nem is gondoltam, hogy ilyen gyors leszel –gombolta be az ingjét. Tessék, ő mondja, hogy minek akarok átöltözni, erre ő is átöltözött. –Most min mosolyogsz.

-Semmin.

-Na, ki vele –karolt át, majd miután nem mondtam semmit, csikizni kezdett.

-Neee…hagyd abba…feladom….okés…elmondom. –hála Kimi erre abbahagyta a csiklandozást, de még mindig a karjaiban tartott.

-Szóval? –nézett egyenesen a szemembe.

-Csak mókás, hogy te mondtad, hogy miért öltözöm át, erre rajtad is másik ruha van. –árultam neki végül el.

-Azért öltöztem át, hogy nehogy lecserélj valami izomagyú spanyolra. –kacsintott rám.

-Rendben, egy-egy. –csókoltam meg, majd gyorsan elhúzódtam tőle- induljunk!

-Okés, menjünk. Mert ha így folytatjuk… -vigyorodott el.

-Akkor?

-Akkor az ágyban kötnénk ki. –adott egy csókot.

-Aham, szerintem is, úgyhogy induljunk. –fogtam meg a kezét és elindultam kifelé.

-Ünneprontó –mondta mosolyogva.

-Tudom. Na gyere –szálltunk be a liftbe. Miután kiszálltunk, átkaroltuk egymást, s a közeli parkba sétáltunk. Beszélgettünk mindenféléről, nevetgéltünk, tisztára olyanok voltunk, mint az „átlagos” párok. Megálltunk a kis tónál a hídon, és csak néztük a víztükröt, magunkat. Most minden olyan idilli, de félek, hogy el fog romlani, mert elromolhat. Ha kiderül…akkor már nem úgy fog tekinteni rám, mint azelőtt, nem fog szeretni.

-Kicsim, mi a baj? Úgy elkomorodtál! –térített vissza a gondolataimból Kimi.

-Hogy mi? Ja nem, semmi, csak elgondolkodtam. –bújtam oda hozzá –Nem megyünk ebédelni? Kezdek éhes lenni. –hála Kimi vette a lapot.

-Rendben, akkor menjünk enni. –indultunk el valami kis éttermet keresni. Rövid idő múlva rátaláltunk a megfelelő étteremre. Egy csöndes helyen volt, nem is voltak sokan. Leültünk egy szabad asztalhoz, de a hídon történtek után csönd telepedett közénk. –Ugye tudod, hogy ha el akarsz mondani valamit, bármit, akkor nem kell félned? –szólalt meg Kimi, miután kihozták a rendelésünket: 2 tányér roston sült pulykamellet és egy-egy pohár bort.

-Tudom. Köszi. –válaszoltam röviden.

-Biztos minden rendben? Olyan furcsa vagy a híd óta.

-Nincs semmi baj. Ne aggódj. –fogtam meg a kezét, hogy biztosítsam arról, amit remélek, de tudom, hogy semmi nem lesz rendben, ha megtudja.

-Oké. Csak azt akarom, hogy tudd, hogy ha lesz valami, bármi, akkor nyugodtan fordulhatsz hozzám. Mert szeretlek.

-Én is szeretlek! –mosolyogtam rá. Miután sikerült túllépnünk ezen, hozzáláttunk az ebédhez. Annak elfogyasztása után ismét sétáltunk, de a délutánunk hangulatára rányomta a bélyegét a híd, és az én eltöprengésem. Nagy nehezen találtunk olyan boltot, ahol tudtunk DVD-t venni, így 3 filmmel a tarsolyunkban indultunk vissza a szállodába. Útközben vettünk chipset és pattogatott kukoricát, valamint üdítőt. Visszaérve a szállodába lepakoltunk, és miután kényelmesen elhelyezkedtünk, elindítottuk a kis mozi-maratonunkat. Valahogy egyikünknek sem volt igazán ideje az elmúlt időszakban arra, hogy megnézzük a mozi sikereket. Ő versenyzett vagy éppen tesztelt, én pedig tanultam vagy éppen táncoltam. Szóval éppen itt volt az ideje annak, hogy pótoljuk a lemaradásunkat. Egy vígjátékot, egy akciófilmet és egy krimit vettünk ki. A krimivel kezdtünk, az akcióval folytattuk, és végül a vígjátékkal zártuk le a délutánt, vagyis gyakorlatilag már az estét.

-Ugye velem alszol? –simogatta a karomat Kimi, mivel még ugyan úgy voltunk, ahogy a filmeket néztük: egymás karjaiban.

-Ha szeretnéd… -néztem fel rá mosolyogva.

-Még szép! –csókolta meg a nyakam.

-Jó, akkor átugrom letusolni, összeszedem a cuccom, és jövök, jó? –keltem fel mellőle, és elindultam kifelé.

-Jó, várlak. –engedett el Kimi, majd a telefon után nyúlt, és a bátyját hívta.

-Szia, mi újság? –vette fel néhány csörgés után Rami a telefont.

-Szia, semmi különös…-Rami már jól ismerte ezt a hanghordozást, így rögtön átlátta a helyzetet.

-Na, akkor mondd szépen el, hogy mi az a semmi különös.

-Ismersz.

-Csak egy cseppet. Nos?

-Ma elmentünk Raquellel sétálni, tök romantikus volt minden, aztán elkomorodott, azt mondta, hogy elgondolkodott valamin, de félek, hogy titkol valamit.

-Mire gondolsz?

-Nem tudom. Valamit nem mond el, az biztos. Ráadásul utána sem lett jó kedve, pedig együtt ebédeltünk, moziztunk…

-És most hol van?

-Tusol. Aztán jön. Itt alszik.

-Figyelj, legyél vele türelmes, nyugtasd meg, hogy te mindig ott vagy neki, és bármikor bármi baja van, hozzád fordulhat nyugodtan.

-De ezt már mondtam. És még mindig semmi. Nem mond semmit, nem nyílik meg. Nem szeret?

-Ezt gyorsan verd ki a fejedből! Szeret. Ezt le sem tudja tagadni. Öcsi, türelem! Oké? Ha nem mondja még el, annak is biztos van valami oka. Nem biztos, hogy feltétlenül te. Mondom, nyugi. És akkor így mi lesz a holnap estével?

-Rendben. Köszi. Hogyhogy mi lesz? Minden úgy, ahogy elterveztem. Na megyk. És bocs, hogy zavartalak.

-Ugyan már! Nem zavartál! Akkor holnap. Szia.

-Szia.

-Itt is vagyok. –léptem be az ajtón.

-Gyors voltál. –jött oda rögtön, majd átkarolt és megcsókolt.

-Nem akartam sokáig távol lenni tőled. –bújtam oda hozzá.

-Akkor gyere, bújjunk be az ágyba, és pihenjünk, holnap hosszú napunk lesz.