Egy kis szállodába mentem, nem akartam a hotelben maradni, sőt mi több egyáltalán nem akartam emberek között lenni. Kivettem a szobát, lepakoltam, de csak ültem az ágy szélén, és néztem magam elé. Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy van Kimi. Szóba fog valaha állni velem? Vagy végleg megutált? Megjegyzem, ezen nem is csodálkoznék. Most én sem igazán kedvelem magam. Utálom, hogy nem voltam képes elmondani neki, hogy mi a bajom, és utálom, hogy megpróbáltam elhitetni vele, hogy minden a legnagyobb rendben van. Próbáltam meggyőzni magam, hogy az lesz a legjobb, ha lefekszem aludni, így elmentem letusolni, de miután hiába próbálkoztam az alvással, kértem a portástól altatót. Kapásból kettőt vettem be, biztosra akartam menni, hogy legalább délig alszom, és addig sem gondolok Kimire.

* * *

Ádáz harc folyt a slusszkulcsért, de végül Rami győzött, és nem engedte, hogy Kimi vezessen. Lélekszakadva rohantak le a kocsihoz, de igazából fogalmuk sem volt, hogy hol keressék Raquelt. Órákig kocsikáztak a városban, pásztázták az utcákat, hátha meglátják valahol sétálni, de semmi. Csalódottan tértek vissza a hotelbe, vagyis Rami visszarángatta Kimit, mert ő még keresni akarta tovább. A történtek ellenére nem tudott haragudni rá, csak pokolian aggódott érte.

-Rami, könyörgöm menjünk még egy kört. –kérlelte a liftben a bátyját.

-Kimi, tudom, hogy mit érzel, de nem. –mondta határozottan Rami- Valószínűleg egy szállodában van. Ne aggódj, nem kószál egyedül az utcákon.

-De hiába hívom, nem veszi fel. És ha mégis kint van valahol? Mi van, ha megtámadják? –Rami még sosem látta ennyire kiborultnak az öccsét.

-Nem fogják megtámadni, mert nincs az utcákon. Hidd el. Inkább feküdj le aludni, és reggel folytatjuk a keresést.

-Hogy a fenébe tudnék most aludni?! –csattan fel Kimi immáron a szobájában.

-Akkor csak pihenj. És próbálj meg megnyugodni.

-Rami, ha csak ilyen hülyeségeket tudsz mondani, akkor jobb, ha elmész! –kiabált Kimi. Rami nem szólt semmit, inkább lenyelte, amit legszívesebben mondott volna öccsének. –Ne haragudj. –mondta immáron halkan Kimi.

-Jól van. Semmi gond. De azzal, hogy itt idegeskedsz, nem fog semmi változni.

-Ó hogy az a …. –indult el Kimi kifelé.

-Kimi!!! Hova mész?? –rohant az öccse után Rami.

-Hogy ez eddig nem jutott eszembe!!! –rohant még mindig Kimi.

-De hova mész?? –loholt még mindig Kimi után Rami.

-Hogyhogy hova?! Hát Ramónhoz! Ő ismeri legjobban Raquelt, ő tudja, hogy mit csinálna, hova menne. –torpant meg Ramón ajtaja előtt, és kopogni kezdett. Mivel nem kapott rögtön választ, így dörömbölésre váltott, aminek meg is lett az eredménye: két szomszéd kinézett, majd végre Ramón is.

-Héé, nem ég a ház! Nem kellene betörni az ajtót, nem gondolod? –jött elő morcosan Ramón.

-Hova ment régen Raquel, ha valami baja volt? –szegezte neki rögtön a kérdést Kimi.

-Mi? Hogyhogy hova? –Ramón nem értette, hogy miért kérdezi ezt tőle Kimi.

-Hova? Volt valami különleges hely ahova elment, ha egyedül akart lenni? Tó, park bármi.

-Valami baj van?? –Ramón érezte, hogy nagyon nincs rendben valami.

-Eltűnt. Kerestem mindenhol, de nem találom. A mobilt nem veszi fel. Ezért gondoltam, hogy ha régen volt valami hely, ahová szívesen elment, akkor hátha most is valami olyasmit keresett.

-Várjunk csak. Nem is tudom. Szerintem nincs ilyen hely. Illetve van egy, de az Barcelonában. Kétlem, hogy visszament volna oda.

-De mégis valami támpont? Könyörgöm segíts! Más nem tud. Te ismered a legjobban.

-Passz, tényleg sajnálom. De ha most ment el, akkor szerintem valamelyik szállodában kell keresnünk.

-Ó, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe!! Üljünk kocsiba, és járjuk végig őket.

-Ne, Kimi várj. –nyugtatta Rami- Először telefonáljuk végig a szállodákat, hogy ne veszítsünk időt.

-Igazad van, Ramón, segítesz?

-Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze. –azzal a 3 férfi bevette magát Kimi szobájába 3 mobillal, és elkezdték végigtelefonálni a szállodákat. Egyre-másra elutasító válaszokat kaptak, mígnem végül az egyik hotel végre megerősítette, hogy vettek ki nála egy szobát a megadott néven.

-Induljunk! –kezdett el szedelőzködni Kimi, majd a 3 pasi elindult a garázsba, beültek a kocsiba, és Rami a megadott címre vitte őket. Kimi nagyon ideges volt, remélte, hogy Raquel nem csinált hülyeséget. Amint megérkeztek, valósággal berohant a szállodába.

-Melyik szobát vette ki Raquel Mendez? –szegezte rögtön a portásnak a kérdést, aki csak pislogott.

-Sajnálom, de nem adhatok ki információt. –közölte végül tárgyilagosan a férfi.

-Ne szórakozzon velem!! –ragadta meg a férfi öltönyét, és átrántotta a pulton- Azonnal mondja meg, hogy melyik szobát vette ki!!! –kiabált továbbra is vele.

-Kimi!! Engedd el!! –próbálta leszedni az öccse kezét a portásról. –Hallod!! Engedd el!! –nagy nehezen sikerrel járt Rami, és lefejtette az öccse kezét a portás öltönyéről. –Kérem nézze el neki –próbálta menteni a helyzetet Rami. –Menj arrébb Ramónnal, majd én elintézem. –parancsolt rá Kimire, aki nagy nehezen hajlandó volt eleget tenni bátyja parancsának. –Nézze, nagyon sajnálom, amit az öcsém művelt –igazgatta meg az öltönyt a portáson-, de nagyon nehéz időszakon vannak túl a menyasszonyával, aki önöknél vett ki egy szobát. Nagyon fontos lenne, hogy megmondja a szobaszámot, mert tisztázniuk kell egy-két dolgot, ami nem várhat holnapig. És borzasztó hálás lennék, ha megadná a szobaszámot. –Rami még egy ideig győzködte, hallgatta a portás morgását, majd miután ez sem vezetett célra, bevetette a B tervet. Elővett 200 eurót, és a portás zsebébe csúsztatta, aki ezek után készséggel megadta Raquel szobaszámát.

-Hogy csináltad? –kérdezte Kimi, miközben rohantak felfelé a lépcsőn.

-Rábeszéltem. Ja, és a 200 euró is megtette a hatását.

-A szemét! –közben végre felétek a folyosóra, és megtalálták a keresett szobát. –Ha nem gond, egyedül mennék be.

-Persze, itt megvárunk. –biztosította Rami arról, hogy ha bármi baj történne, akkor ők itt lesznek. Kimi ezzel óvatosan benyitott. Tekintete rögtön az alvó Raquelre tévedt, onnan pedig az éjjeliszekrényen heverő altató dobozára. Hirtelen belenyilallt egy kérdés, s odarohant a szekrényhez, de hála sikerül hamar megnyugtatnia magát, mert a gyógyszeres levélből csak 2 szem altató hiányzott.

-Srácok, hazamehettek, alszik. Megvárom, amíg felébred. Kösz mindent. –szólt a folyosón várakozó Raminak és Ramónnak.

-Oké, megyünk, de ha kell valami, csörögj. –búcsúztak el a fiúk, s Kimi visszament Raquelhez. Percekig csak nézte, majd miután Raquel mocorogni kezdett, s egyre nyugtalanabbá vált –pedig még mindig aludt- lefeküdt mellé az ágyra, magához húzta, s betakarta az ágy végén heverő pléddel. Kimi nem aludt el, reggelig virrasztott, vigyázott Raquelre, aki szemlátomást megnyugodott.