Jason Foster ajánlata meglehetősen furán érintett. Visszamentem a szobámba, majd letusoltam, és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon. Tényleg nem gondolkodtam el még azon, hogy tanítsak, de ha jobban megnézzük, nem is lehet olyan rossz. 14-18 éveseket kellene tanítani, hm…az nem gáz, korban nincsenek olyan messze, mintha egy 40 vagy 50 éves tanár tanítaná őket. És az is jó, hogy már előképzettséggel kerülnek oda. Így már lehet arra építeni, legalábbis remélhetőleg. Persze van olyan eset is, amikor az alapok olyan csapnivalóak, hogy szinte újra kell kezdeni az egészet, de ez általában igen ritka. A tanárok többsége nagyon odafigyel arra, hogy tényleg jól adja át a tudását a fiatalabb nemzedéknek. Addig-addig gondolkodtam, hogy megéheztem, így rendeltem magamnak kaját, ugyanis nem volt kedvem lemenni. Éppen leraktam a szobatelefont, amikor kopogtak.

-Szervusz, remélem nem zavarok –állt Paula az ajtóban.

-Nem, dehogy. Jöjjön be, foglaljon helyet –kínáltam hellyel Kimi mamáját. –Hozhatok valamit?

-Ó nem, köszönöm. Nem akarlak sokáig feltartani, csak szeretnék kérdezni valamit. –mosolygott. Kezdek félni, nem tudom, hogy mit szeretne.

-Igazán nem tart fel. –mosolyogtam én is.

-Szóval szeretnék holnap elmenni egy kicsit vásárolni, de nem igazán tudom, hogy itt hol vannak igazán jó boltok, és arra gondoltam, hogy délelőtt elkísérhetnél. Persze csak ha nincs más dolgod. –láttam rajta, hogy nagyon szeretné, hogy vele menjek, és őszintén szólva örültem, hogy elhívott.

-Nagyon szívesen. Délelőtt szerintem Kimi úgyis aludni fog, nem fogunk tudni próbálni, mert elment a barátaival bulizni.

-Oh, akkor biztosan. –nevetett Paula- Régebben amikor eljárt bulizni, másnap csak délután 2 körül bújt elő a szobájából, addig nem lehetett kirobbantani onnan, úgy aludt, mint egy mormota.

-Akkor bőven lesz időnk, és még egy ebéd is belefér.

-Ezt megbeszéltük. Jó lesz, ha 8-kor indulunk?

-Persze, megfelel.

-Rendben. Köszönöm, akkor reggel találkozunk –búcsúzott el Paula. –Jó éjt.

-Nincs mit, jó éjt. –már majdnem becsuktam az ajtót, amikor megérkezett a vacsorám. Gyorsan megettem, majd lefeküdtem aludni, és reggel 7-ig fel se keltem. Rendeltem reggelit, és amíg vártam, hogy felhozzák, gyorsan letusoltam, és felöltöztem. Egy farmerbe bújtam, amihez egy rózsaszín toppot és fehér pulcsit vettem fel. Reggeli után bepakoltam a táskámba: mobil, pénztárca, kulcs, személyi iratok, zsepi. Azt hiszem más nem kell. Ja de, toll meg papír. Megszokásból. Pontban 8-kor kiléptem a szobámból, beszálltam a liftbe, és lementem a földszintre. Vicces volt a szitu, mert ahogy kiléptem a liftből, Paula éppen akkor próbálta megnevelni nagyobbik fiát, Ramit

-…már éppen ideje lenne, nem gondolod?

-Á, szia Raquel, de jó, hogy jössz! –derült fel az arca rögtön, ahogy meglátott. Gyanítom, hogy nem a személyes varázsomnak köszönhetően, hanem sokkal inkább annak, hogy az anyja abbahagyta a korholását.

-Jó reggelt, szia Rami. Indulhatunk? –mosolyogtam Paulára.

-Persze, kisfiam, te meg jól gondold át, hogy mit mondtam. Még semmi sem késő. –azzal arcon csókolta a fiát Paula, és elindultunk vásárolni. –Tisztára meg van buggyanva az én édes nagyfiam. –szólalt meg egy idő után Paula. –Képzeld, teljesen odáig van egy finn műkorcsolyázó után, Kiirának hívják. Jártak is egy darabig, de az én Ramim elszúrta. Megijedt a komoly kapcsolattól, pedig már elég idős lenne hozzá. Örülök, hogy Kimi nem futamodott meg.

-Ő tényleg nem, én voltam az, de szerintem Rami még helyrehozhatja a dolgot. Sosem késő. Tapasztalat.

-Én is ebben bízom, ugyanis biztos forrásból tudom, hogy a kislány is odáig van még érte. Csak hát tudod, attól fél, hogy Rami nem szereti már, Rami meg attól, hogy Kiira ábrándult ki belőle.

-Biztos vagyok benne, hogy meg fogják oldani. Meg is érkeztünk –mutattam az egyik üzlet felé.

-Jajj de jó, olyan izgatott vagyok. –csillant fel egyből Paula arca. –Szeretnék a fiúknak is venni néhány dolgot.

-Itt mindent megtalálunk, ami kellhet. –nyitottam ki az ajtót, és beléptünk az üzletbe. Az eladó rögtön célba vett minket:

-Jó reggelt, miben segíthetek? –széles vigyor, feltöltött ajak, gúnyos arckifejezés…szuper.

-Köszi, nézelődünk. Ha kell valami, szólunk. –válaszoltam neki kedvesen, ami nehezemre esett, tekintve hogy hogy néz ránk.

-Hátborzongató ez a lány –súgta oda Paula, miután hallótávolságon kívülre kerültünk.

-Az biztos. –kezdtünk el kuncogni, és az irányt a férfiruhák felé vettük. Én Kiminek, Paula pedig Raminak és Mattinak akart nézni valamit. Talán egy órát is böngésztünk, mire találtam Kiminek egy klassz kis pólót. Fehér volt rajta fekete nonfiguratív mintával. Volt több fajta is, ami tetszett, de végül ezt vettem meg. Paula Mattinak egy világoskék csíkos inget, Raminak pedig egy hasonló pólót vett, mint én Kiminek, csak az övé fekete, és más a minta. Miután fizettünk, a következő bolt felé vettük az irányt, hogy néhány cuccot vegyünk Paulának.

* * *

Kimi úgy 11 körül ébredezett, enyhe fejfájással. Kibotorkált a fürdőszobába, és megnyitotta a zuhanyt. Először hideg vízzel akart tusolni, de később mégis a langyos vizet választotta. Utólag örült a döntésének. Tusolás után hozatott fel reggelit, jobban mondva ebédet, majd miután elfogyasztotta, átment Raquelhez, de nem találta a szobájában. Éppen vissza akart menni a saját szobájába, amikor meglátta Ramit, aki őrült tempóban rohant felé.

-Gyerünk, be a szobába! –tuszkolta be öccsét Rami az ajtón, aki az egészből nem értett semmit.

-Mi a baj? –töltött magának egy pohár vizet Kimi és leült az egyik fotelba.

-Tényleg nem lehet Raquelnek gyereke? –szegezte Kiminek a kérdést Rami, mire az majdnem megfulladt.

-Ezt meg honnan vetted? –pattant fel rögtön Kimi. Rami nem szólt semmit, csak Kimi orra elé tette az újságot, melynek címlapján egy kép volt Raquelről és róla az alábbi felirattal: „Utód nélkül marad a Forma 1-es pilóta, nem lehet gyereke a párnak” –Ó hogy az a …

-Tehát igaz.

-De hogy a fenébe került ez az újságba? –fogta a fejét Kimi.

-A cikk szerint te magad mondtad el az este az egyik haverodnak, akivel azután vigasztalásképpen megittatok majdnem egy üveg vodkát.

-Hogy lehettem ekkora marha???!!! Megesküdtem Raquelnek, hogy nem mondom el senkinek. Ezt nem hiszem el!!!–dühöngött Kimi.

-Erre most nem akarok válaszolni. Inkább ki kéne találnod, hogy hogy fogod ezt megmagyarázni Raquelnek.

-Basszus!!! Mi van ha már tudja?? –nézett ijedten a bátyjára.

-Kétlem. Anyuval vásárolnak valahol.

-Aham, és szerinted mennyi az esélye annak, hogy ebben az átkozott városban nem találnak egy újságost? Tudod, hogy anyu mennyire szereti a magazinokat. –Kimi egyre jobban kétségbe esett.

-Nyugi. Mindjárt felhívom anyut, hogy Raquelt tartsa távol minden újságos standtól.

-Szerinted ez használni fog?

-Mentjük ami menthető. Addig találd ki, hogy hova akarsz elutazni.

-Mi? Elutazni? –Kimi nem értette, hogy mit akar Rami, de úgy látta, hogy a bátyja fejében már megfogant a tökéletes terv.

-Aha, elutazni. A média elől.

-Ja, akkor minimum az északi sark kell. –ült le csüggedten az ágyára, miközben Rami hívta az anyját.

-Szia anya. Figyelj, most nagyon fontos dologról van szó. Kerüljétek el az összes újságost Raquellel. Nem láthat egy magazint sem. Ha visszajöttök, mindent megmagyarázok, de ez életbevágó, és kérlek, amilyen gyorsan tudtok gyertek vissza, és ne beszéljetek újságírókkal…megoldható? Szuper. Köszi.

-Naa???

-Eddig még nem láttak egy magazint sem, imádkozz, hogy ne találjon rájuk egy újságíró sem, amíg taxiba ülnek és visszajönnek.