Rami fogta a telefont, és azt tette, amit Tonival megbeszéltek.

-Szia Rami, gyorsan mondd, mindjárt kezdődik a megnyitó –hallotta Raquel hangját a vonal végén.

-Sziaaaa. Raqu…el…segíteneed kell…én olyan szerencsééétlen vagy…ok. Kiira nem szeret mááár –adta a részeget és próbált akadozva beszélni.

-Jézusom! Rami, mi történt??? Jól vagy??? –Rami sajnálta, hogy ráhozta Raquelre a frászt, de most a cél érdekében képes volt rá.

-Jóóól…csak egy kicsit részegen, de psszt….ne mondd el senkinek.

-Uram atyám! Hol vagy most??

-Itthon…a szobámban…de…lehet hogy elmegyek valahova….

-Nee!! Figyelj, azonnal indulok, maradj ott, ahol vagy. Értetted?

-Deee én…

-Rami, maradj ott. Megyek. El ne mozdulj. –azzal bontotta a lány a vonalat. Rami elégedett volt magával. A terv első fele letudva. Fogott egy üveg whiskyt és kiöntötte a felét a kagylóba, hogy azt a látszatot keltse, hogy már annyit megivott, majd töltött magának egy pohárral és beleivott, hogy tökéletes legyen az összkép.

* * *

Nagyon megrémültem. Még sosem láttam ill. hallottam Ramit részegnek, de tudtam, hogy ha tényleg ki van bukva ennyire, akkor a legjobb lesz, ha minél hamarabb odamegyek.

-Valami baj van? –kérdezte Brendan, ugyanis fültanúja volt a telefonbeszélgetésünknek.

-Nem. Ne haragudj, de el kell mennem. Nagyon sajnálom.

-Mi történt?

-Az egyik barátom nagyon kiütötte magát, és mellette kell, hogy legyek. Muszáj mennem. Ne haragudj.

-Rendben, semmi gond. Menj nyugodtan. –mondta csalódottan.

-Tényleg sajnálom. –szabadkoztam.

-Semmi gond. Azért látlak még? –kérdezte reménykedve.

-Igen. És szuperek a képeid. Szia. –nem tudom miért, de adtam egy puszit neki, majd kisiettem az épületből. Szerencsére sokan taxival jöttek a megnyitóra, szóval most kedvemre válogathattam közülük. Gyorsan beszálltam az egyikbe, megmondtam a címet, és próbáltam egy kicsit megsürgetni a sofőrt. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam fel a lépcsőn, mert ugye a lift az orrom előtt csukódott be. Fantasztikus. Próbáljon valaki magas sarkúban és szoknyában kettesével szedni a lépcsőket…Amikor felértem, kopogtam Rami szobája ajtaján, de nem nyitott ajtót, csak a harmadik próbálkozásom után. Nem csodálom, hogy eddig tartott neki kinyitni, alig állt a lábán.

-Jézusom Rami! –kaptam el, mert majdnem eldűlt. Anyám, de nehéz. –Okés, most szépen leülsz ide, én meg főzök egy kávét.

-Neeee. Abből adj inkább még egyet…vagy kettőt…-mutatott a whiskys üvegre

-Ezt mindet te ittad meg?? –te jó ég. Több mint a fele hiányzik. Nem csodálom, hogy így el van ázva. –Nem kapsz. Kávét kapsz.

-Neeeem kell. –itta ki a maradékot a poharából, majd felkelt, hogy újabbat öntsön, de majdnem elesett. Szerencsére megint elkaptam. Úgy látom más taktika kell.

-Oké. Figyelj. Te most szépen ide leülsz. Én főzök MAGAMNAK –hangsúlyoztam ki a szót- egy kávét, ugyanis már fáradt vagyok. Aztán majd eldöntöd, hogy kérsz-e belőle, csak addig maradj itt, jó?

-Nem akarok egyedül lenni…

-Rami, fél perc. Hozok forró vizet és kész, instant kávé lesz, jó? Sietek nagyon. –azzal gyorsan kimentem a fürdőszobába, hogy tudjak jó forró vizet engedni. Amikor visszamentem, csak az üres szobát találtam. –Rami!!! –kiabáltam, amikor megláttam, hogy az erkély peremén áll. A bögre a földön kötött ki, ahol darabokra tört, én meg rohantam ki.- Rami, figyelj, gyere be, megbeszélünk mindent. –mit csináljak???? Mindjárt leesik, valaki segítsen már!!!

-Neem!!! Kiira már nem szeret!!! Így nem ér semmit az életeeem. –egy kicsit megimbolygott, mire egy kisebb szívrohamot kaptam.

-Felhívjuk Kiirát jó? Csak gyere le. Könyörgöm. –nem fog leesni, ugye nem??? Odalent már egy kisebb tömeg is összegyűlt.

-Ti ne szúrjátok el!!! –fordult felém. –Hívd fel Kimit!!

-Gyere le, majd bent felhívom. –kérleltem tovább.

-Mooost!!! Ha lemegyek nem fogod felhívni…ha felhívod…lemegyek.

-Rendben, hívom. –azzal előszedtem a telefonom, és tárcsáztam Kimit.

-Mit akarsz?? –vette fel a telefont tök kómásan.

-Én csak...

-Szállj le rólam. –azzal letette a telefont. Basszus, most mit csináljak??

-Megszakadt. –füllentettem. –De most már gyere le! Könyörgöm.

-Neeem!!! Kiira!! Szeretleeek!!! –kiáltotta el magát.

-Könyörgöm gyere le! –megfogtam a kezét, és próbáltam befelé húzni de csak finoman. Hála engedett, és végre bemászott, mire egy óriási kő esett le a szívemről. Betessékeltem a szobába, és leültettem a kanapéra, majd bezártam az erkélyajtót. Legszívesebben veszekedtem volna vele, hogy hogy lehet ilyen hülye, hogy kimászik, de ebben a percben kivágódott az ajtó, és egy szőke lány rohant be.

-Istenem Rami!! –borult a nyakába. –Annyira féltem, hogy elveszítelek. –ő lenne Kiira? Ezek szerint biztosan. –Ne haragudj, hogy hülye voltam. Szeretlek. –azzal megcsókolta Ramit, aki szemmel láthatóan nem ellenkezett.

-Akkor én megyek is. –mondtam halkan, miután elváltak egymástól egy percre.

-Ne haragudj, be sem mutatkoztam. –törölte meg a könnyes szemeit Kiira.

-Semmi gond. Raquel vagyok –nyújtottam a kezem.

-Kiira. Nagyon köszönöm, hogy leszedted ezt az elmebeteget onnan. –hálálkodott.

-Nincs mit. Akkor én megyek is. Sziasztok. –azzal magukra hagytam őket, és visszamentem a szobámba. Nem vágytam másra, csak az ágyamra. Vaciláltam, hogy tusoljak-e vagy sem, végül úgy döntöttem, hogy igen. Éppen kijöttem a fürdőszobából, amikor kopogtak.

-Szia, gyere be. –Kiira állt az ajtóban.

-Szia, ne haragudj, hogy zavarlak. Csak szeretném még egyszer megköszönni amit Ramiért tettél.

-Ugyan, nem kell megköszönnöd, örülök, hogy sikerült leszedni onnan.

-És megkérdezhetem, hogy…szóval te meg ő…

-Nem járunk, ha erre vagy kíváncsi. És nem is jártunk. –szemmel láthatóan megnyugodott.

-Oh…köszi, és ne haragudj, hogy megkérdeztem. –szégyellte el magát.

-Semmi gond. És most mit csinál?

-Sikerült rábeszélnem, hogy aludjon egyet, de megígértem neki, hogy sietek vissza, szóval már megyek is, és hagylak téged is pihenni.

-Rendben. Ha kell valami, nyugodtan szólj. Akár éjjel is.

-Köszi. Jó éjt.

-Jó éjt. –búcsúztunk el egymástól. Amíg Kiira nálam volt, addig Rami gyorsan felhívta Tonit.

-Na? Bevált? –kérdezte rögtön Toni.

-Be, de én többet biztos nem fogok rád hallgatni. Le is eshettem volna!

-De nem estél. És ez a lényeg.

-Képzeld, megjelent Kiira. –újságolta gyorsan Rami, miközben figyelte az ajtót, hogy nehogy a lány közben visszajöjjön.

-Tudom. Szerinted miért mondtam azt, hogy mássz ki az erkélyre? Nem csak őket kell összeboronálni, hanem titeket is, mert egyébként az életbe nem békültetek volna ki. –világosította fel Toni Ramit a terv azon részéről, amiről csak ő tudott.

-…Köszi.

-Nincs mit. Na majd beszélünk.

-Rendben. Szia. –azzal Rami gyorsan letette a telefont, és visszafeküdt az ágyba. Szerencséjére gyors volt, ugyanis éppen azután jött vissza Kiira, ahogy ő lefeküdt és betakarózott. Reggel jó sokáig aludtam 11 volt, mikor felébredtem. Eszembe jutott a tegnapi telefonhívás, és amit Kimi mondott, hogy szálljak le róla. Legszívesebben megmondtam volna neki, hogy nem azért hívom fel, hogy a drága hangját halljam, hanem azért, hogy megakadályozzam, hogy a bátyja leugorjon az erkélyről. Hogy lehet ilyen önelégült, hogy azt hiszi, hogy minden nő a lábai elé omlik, csak azért, mert ő a nagy Kimi Räikkönen! Oda ne rohanjak. Na szuper, most jól fel is mérgeltem magam! Ezek után tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Felöltöztem, és a lifthez mentem, hogy le tudjak menni reggelizni. A lépcsőhöz most valahogy nem volt kedvem. Szerencsére a lift éppen felfelé jött, azonban amikor megállt, és kinyílt az ajtó, olyan látvány fogadott, amire nem számítottam. Kimi nagyban smárolt egy csajjal, miközben a keze már a lány toppját húzta le.