Miután elbúcsúztunk, felmentem a szobámba, és készülődni kezdtem. Teljesen izgatott lettem, hogy Natasha itt fog koncertet adni. Szerintem nagyon klassz lett az új albuma. Igaz, hogy a Soulmate például szomorú, de valahogy közel érzem magamhoz. Nem csak most, hanem úgy általában is. Szóval nagyon tetszik. Basszus, irány a fürdő, mert így sosem fogok elkészülni. Gyorsan letusoltam, beszárítottam a hajam, majd a szekrényből próbáltam előhalászni valami ruhát estére. Áá, ki az már megint? Egy kis nyugit akarok.

-Szia. Zavarlak? –állt Rami az ajtóban.

-Nem. Gyere csak be. –elálltam az útból, és visszamentem a szekrényhez.

-Szóval…nem is tudom, hogy hol kezdjem. –állt úgy, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált.

-Mondjuk az elején. –fekete ruhát vegyek fel, vagy valami színeset?

-Oké. Szóval…nagyon szégyellem magam a tegnap miatt. Sajnálom, hogy így láttál, és hogy haza kellett jönnöd a megnyitóról. Brendan biztosan nagyon haragudott.

-Nem. Tök rendes volt, megértette, hogy az egyik barátomnak problémája van.

-Örülök, és tényleg ne haragudj.

-Nem haragszom, de tudod milyen érzés volt ott látni téged a korláton? Azt hittem, hogy meg le fogsz esni. A frászt hoztad rám!

-Sajnálom. –vágott bűnbánó arcot. Lehet rá haragudni?

-Na jól van, gyere ide –tártam szét a karjaimat, majd megöleltük egymást. –De ígérd meg, hogy többet ilyet nem fogsz csinálni. És arra sem kérsz meg, hogy felhívjam Kimit.

-Arra kértelek volna? –nézett rám ártatlan szemekkel.

-Aham.

-Nem emlékszem. Na mindegy, de nyugi, nem fogok többet a korláton álldogálni, sem részegen sem józanul.

-Helyes. –mosolyogtam rá.

-Készülsz valahova? –hát mit ne mondjak, kellett egy kis idő, mire feltűnik neki, hogy köntösben állok és nyitva van a szekrény. De sebaj.

-Igen. Este lesz Natasha Bedingfield koncert és Brendannal foglaltunk egy asztalt. –újságoltam mosolyogva.

-Klassz. –miért érzem, hogy az ő mosolya nem őszinte? Na mindegy, nem agyalok ezen. Felesleges. –Akkor megyek, hagylak készülődni. Az is lehet, hogy mi is lemegyünk Kiirával.

-Helyes. Csak foglaljatok még most asztalt. Akkor tuti lesz helyetek. Egyébként meg nagyon aranyosak vagytok együtt.

-Köszi –jééé. Elpirult. De ari. –Na megyek. Szia.

-Szia. –csuktam be mögötte az ajtót. Tényleg aranyosak, na de térjünk vissza a problémánkhoz: a ruhához. Nem veszek fel feketét, az tuti. Most inkább valami színeshez, világoshoz van kedvem. Mondjuk…világoskék. Aham, ez lesz. Felveszek hozzá egy fehér szandált és kész. Na akkor most hogy ezt így megbeszéltem magammal, akkor irány sminkelni. Kihúztam a szemem, felraktam egy kis kék szemfestéket, szempillaspirált, és már készen is vagyok. A szájfény majd ráér indulás előtt. Rendeltem kaját, és egy kicsit néztem a tv-t, miközben csipegettem. Fél 8 után felvettem a ruhám és felraktam a szájfényt is, belebújtam a cipőmbe, és már készen is voltam. Na, tudok én ha akarok. Nem is vagyok késésben. Tök jó. 8-kor lementem. Brendan már várt egy szál vörös rózsával.

-Szia. Ezt neked hoztam.

-Köszi. Aranyos vagy. –adtam neki cserébe egy puszit.

-Gyönyörű vagy. –mosolygott rám.

-Köszi. Te is jól nézel ki.

-Akkor, mehetünk? –nyújtotta a kezét.

-Igen. Mehetünk. –belékaroltam, és elindultunk az asztalunkhoz. Wow, tök jó, a színpad előtt ülhetünk. Innen száz százalék, hogy mindent fogunk látni és hallani. Rendeltünk egy-egy koktélt és beszélgetni kezdtünk. Na neee! Már csak ez hiányzott. Kimi is lejött, persze nem egyedül: Julie is vele volt. De nem érdekel. Jól fogom magam érezni, az biztos. Brendannal nevetgéltünk és beszélgettünk, mígnem egyszer csak sötét lett, majd megjelent a színpadon Alfredo bácsi.

-Hölgyeim és uraim! Bizonyára mindenki tudja, hogy mi illetve ki fog most következni, de azért bemutatnám ezt a gyönyörű hölgyet –mutatott oldalra, ahol Natasha sétált fel a színpadra-, aki ma este el fogja varázsolni Önöket a gyönyörű hangjával. Fogadják nagy szeretettel Natasha Bedingfieldet! –azzal mindenki tapsolt, Natasha pedig elfoglalta a helyét.

-Jó estét mindenkinek –szólalt meg. –Remélem egy klassz kis estét tölthetünk el együtt. Én megteszek minden tőlem telhetőt. –majd hátranézett a zenekarra, és rácsendült az első dal, ami a How do you do volt, majd követte a többi száma is. Vegyesen játszott az albumairól. –Van egy kis meglepetésem –szólalt meg mosolyogva Natasha a Say it again című száma eléneklése után. –Tudtommal itt van Raquel Mendez és Kimi Räikkönen, a Saturday Night Fever egyik táncospárja. –hát ezt meg honnan tudja???? Ha azt akarja bemesélni nekem, hogy nézi a műsort, akkor azzal elkésett. –Kérlek álljatok fel. –basszus, nem akarok!! Ahogy látom Kimi se. –Naa, gyerünk srácok –nézett ránk mosolyogva. Okés, rendben. Elvégre ebbe még nem halok bele. Tessék, felálltam. Hurrá! Kimi is. Na, ez le is tudva. Akár le is ülhetünk.-Megtennétek, hogy kifáradtok oda? –mutatott a táncparkettre- Szeretném, ha táncolnátok nekünk egyet. Nincs sok időm tv-t nézni, és amikor nagy ritkán elcsípem az adást, olyan jó titeket táncolni látni. Ugye megteszitek nekem? –nézett először Kimire majd rám könyörgő szemekkel. Most aztán pont ehhez van kedvem. De mit csináljak? Ha nem táncolok vele, akkor megsérteném Natashát, és a műsornak sem tennék jót. Legyen. Egye fene. Csak túlélek vele valahogy 3 percet. Különben is, jövő héten el kell kezdeni a munkát is, szóval muszáj lesz. Oké, akkor elindultam. Wow, Kimi is jön. Gondolom ő is mérlegelte a helyzetet, és belátta, hogy ez az egyetlen megoldás. Végre mind a ketten odaértünk a parkettre, majd felvettük a tánctartást.

-Ajánlom, hogy ne lépj a lábamra. –suttogta Kimi.

-Ne aggódj, eszem ágában sincs jobban hozzád érni, mint amennyire muszáj. –suttogtam én is. A zenekar elkezdett játszani egy lassú számot, amire a rumbát lehetett táncolni. –Jó lenne, ha eszedbe jutnának az alaplépések.

-Nyugi, nem fogunk elesni. –mondta gúnyosan. –Egyébként csak hogy tudd, semmi kedvem itt parádézni, főleg nem veled.

-Ó, mintha nekem ez lenne az álmom. –azt hiszem kimerítjük a suttogva veszekedés fogalmát. Még szerencse, hogy a tömeg ebből egy szót sem hall.

-Azt nem tudom, hogy neked mi az álmom, de az biztos, hogy az én álmaimnak nem te vagy a tárgya.

-Még szerencse. Álmodozz Juliaról.

-Julie, nem Julia.

-Tök mindegy.

-Egyébként, tiszta szerencse, hogy ott hagytál, ha nem tetted volna, akkor nem jöttem volna rá, hogy milyen szar volt a mi kapcsolatunk.

-Örülök, hogy ilyen jó tapasztalataid vannak.

-Ahogy látom neked sem rosszak. És? Milyen az ágyban? Jobb mint én?

-Semmi közöd hozzá. Én sem kérdezem, hogy Julie milyen az ágyban.

-Elmondhatom, hogy sokkal jobb, mint te.

-Csak hogy tudd, te sem vagy ám egy lepedőakrobata. Néha nem tudtam eldönteni, hogy mindjárt elalszol vagy nálad annyi a max. szenvedély.

-Valóban? Talán azért, mert olyan unalmas vagy. –ahhoz képest, hogy veszekszünk, tök jól megy a tánc.

-Akkor még egy ok, hogy Julie-val legyél.

-Jaja, és tudod, hogy mi a legfőbb ok?

-Na mi? Repesve várom?

-Hogy ő legalább tud nekem gyereket szülni, nem úgy, mint te! –ez volt az a pont, ahol megálltam, majd lerohantam a parkettről.